Ha van egy dolog, amit majd' harminc éves koromra a csontom velejéig megértettem, az az, hogy hosszú távú boldogságunk szempontjából sokkal inkább számít az, hogy milyen emberek vagyunk és
milyen emberekké akarunk válni; hogy az egyetlen igazán fontos kérdés
az emberi minőség kérdése, és az, hogy milyenek a körülményeink, mi történik velünk, örömöt tapasztalunk-e éppen, vagy fájdalmat, szomorúságot - nos, az voltaképpen másodlagos.
Különös érzés volt egyébként úgy felnőni, hogy a XX. század antiautoriter, lázadó generációja, a hippik - a szüleink voltak. Nem volt teljesen tiszta, hogy nekem voltaképpen mi és ki ellen kellene akkor most lázadnom. Jobb híján elfogadtam a szüleim narratíváját, ti. azt, hogy a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrája valami igazán nagyszerű dolog volt - a szabadság, az önmegvalósítás, a kötetlen életöröm és a természetközeli bölcsesség nagy korszaka...
Örömmel fedeztem tehát fel pár évvel ezelőtt, egy benzinkúton a DVD-halomban a korszak nagy kultuszfilmjét, a
Szelíd motorosokat (Easy Rider). Végre első kézből tudom meg, milyen is volt az a kor!
tovább
Gabrilo
I 2007.12.11. 15:54
Ballibéknél beragadtak az ideológiai váltók. Na nem most, már rég. Valami mással lehettek elfoglalva, vagy csak nem figyeltek eléggé, amikor a konzervatívokról meséltek nekik. Az azért nem úgy van, hogy ellenzékből mélyen demokratikus vagyok, vagy kantiánus, aztán kormányzó pozícióból előrángatom Hobbes-t. Egy a jelszó: tartós béke, állj közénk, és harcolj érte.
tovább
Gabrilo
I 2007.12.09. 17:00
„Az értékítéletek kimondásának társadalomtudományi tilalma ahhoz a következményhez vezetne, hogy a koncentrációs táborokban elkövetett nyilvánvaló tettek szigorúan tényszerű leírása, valamint esetleg az elkövetők motivációinak a szintén tényszerű elemzése megengedett: nem megengedett viszont kegyetlenségről beszélni. Természetesen egy ilyen leírás minden értelmes olvasója látja, hogy a leírt tettek kegyetlenek. A tényszerű leírás tulajdonképpen keserű szatíra. Amit szókimondó beszámolónak neveznek, az a mellébeszélés művészetével ér fel”
(Leo Strauss)
Szakítva kicsit az elmúlt napok és hetek gyakorlatával, a bulvárból visszaveszünk egy kicsit, és „komolyabb” témákhoz nyúlunk. Az alábbi rövidke értekezés/töprengés témája noha episztemológiai vonatkozású lesz, erősen kötődik „gyakorlati” problémákhoz is. Nem szándékom az, hogy a feje tetejére állítsam ezzel a világot, sokaknak a cikk nem fog mondani semmi újat, pusztán kérdéseket vet föl, mely kérdések sem újak. Mivel a blog hasábjain sor került már kis ismeretelméleti csevejre, szükségesnek tartottam egy bejegyzés elkészítését e témában is.
tovább
radio
I 2007.12.09. 12:29
Ebben a bejegyzésben nem fogok olyan bölcseleti mélységekben kalandozni, amelyet jelen blog néhány cikke nagyon helyesen megtesz, hanem néhány gondolatomat szeretném leírni a hazai sajtó, konkrétabban a tegnapi Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjával kapcsolatban.
A hazai blogoszféra néha kényszerűen, általában azonban kéjes kárörömmel felvállalt szerepe a nyomtatott és elektronikus sajtó kritikája, ez azonban általában kimerül a fikázásban és a fölényes igazságosztásban.
Persze lehet, hogy én sem teszek többet, mindenesetre azt gondolom, jelzésértéke van a létező magyar jobboldal szellemi állapotával kapcsolatban a tegnapi Magyar Nemzetnek. Érdemes elolvasni. A magazin vezércikkében egy Lóránt Károly nevezetű ember három oldalon keresztül mereng a globalizáció borzalmain, végtelenül felületes érveléssel, vulgármarxista elemzési keretben, összeesküvés-elméletekkel támasztva meg álláspontját. Ja és: egyrészt a republikánus párttal kapcsolatban egy olyan kifejezetten elfogulatlan szerzőre hivatkozik, mint Hillary Clinton, a globalizáció elleni harcban pedig követendő példának az ATTAC tevékenységét állítja be. Na ki az ATTAC magyarországi alelnöke, na ki? Hát persze, hogy Tamás Gáspár Miklós. Hogy ne áruljak zsákbamacskát: a cikk olyan szar, hogy az Indymedian is kínos lett volna lehozni.
A hétvégi rovat közepén azonban mintegy nem várt kellemes fuvallatként ott egy cikk, amely az iraki események pozitív fordulatáról számol be. Alapvetően racionális, pozitív leírását adja a helyzetnek, de néhány értékelő megjegyzésből az látszik ki, hogy a szerző (Pósa Tibor) örül a sikereknek, magát a Nyugat oldalán helyezi el, nem kárörvend az amerikai veszteségeket citálva, neokonzervatív szavakkal: nem szurkol a szabadság ellenségeinek.
Hogyan lehet értelmezni ezt a kettősséget, amely a globális szimbolikus kérdésekhez való viszonyban látszik, valamint azt, hogy előbbi cikk a fő helyen, míg utóbbi az újság közepén elbújva jelent meg, tehát van hierarchia a két narratíva között? Azt, hogy a korábbi évekkel szemben már megjelenik a második sztori is, egyértelműen annak a jelének tartom, hogy a magyar konzervatívok szellemi pluralitása megjelenik a sajtóban, az viszont, hogy az első van a fő helyen, annak a jele, hogy ezen közösség jelentős része még mindig nem dobta el magától azt a naiv antikapitalizmust és antiamerikanizmust, amely egyébként valószínűleg nagyban a népi gondolat öröksége, viszont modern konzervatív politkát leginkább racionalitásának hiánya miatt nem lehet rá építeni.
Félreértés ne essék, nem akarok egyivású jobboldalt. De azt szeretném, hogy a fő helyen egy racionális, Magyarországot minden kétség nélkül a Nyugat elkötelezett tagjaként értelmező írás jelenjen meg.
„Keressétek Isten országát és az ő igazságait, és a többi megadatik néktek.
Mi pedig a többit keressük, és nyilvánvalóan nem találjuk.”
Lev Tolsztoj: Feltámadás
A következőkben Nyikolaj Bergyajev: A kommunizmus igazságai és hazugsága című tanulmányának pár érdekes gondolatát szeretném bemutatni és töprengésre ajánlani.
tovább
Kedves Olvasók/Szerzők!
Elkészült a Konzervatórium új külleme. A hangsúlyt az olvashatóságra helyeztük, és továbbvittük az A.Otto szerzőnk által diktált szürke-árnyalatos vonalat.
Az új logónk a Kolibri, ebből később cserélhető bannereket is gyártunk majd.
A másik a régiekre való visszautalásként egy szimbólum, két régi poros könyv.
Kiraktunk egy válogatást a legjobbnak ítélt cikkeinkből is.
Blogunk egyszerűbb, áttekinthetőbb, "szembarátabb", olvashatóbb.
Az esetleges utólagos csiszolgatásokról, és a sablonról a véleményeket és további ötleteket érdeklődve várjuk!
Gabrilo
I 2007.12.06. 21:45
A Reakció megemlékezett a
népszavazós incidensről. A szoci reklámról néhányunknak eszünkbe jutott egy másik szoci reklám. Van némi hasonlóság.
A minap érkezett egy olvasói levél a blogunk postaládájába,
Shenpen Úrtól. Egy
bejegyzésére hívja fel a figyelmet.
A kezdeményezése rendkívül üdítő, váratlan és inspiráló. Kortárs angolszász konzervatív szerzőket szeretne lefordítani, és ezen szerzők lefordított munkáit könyv formájában kiadni. Költségkímélő megoldásként ingyenesen letölthető PDF-ben is gondolkodik.
Mi ennek nagyon örülünk! A projekt a nyár végére készülne el. A Konzervatórium természetesen egyetlen emberként áll a projekt mögött, így szeretnénk nem csupán saját Szerzőink figyelmét felhívni erre a "feladatra", hanem olvasóinkat is szeretnénk bevonni.
Kérjük szerzőinket, hogy olvassák el Shenpen fentebb linkelt bejegyzését, és ha tudják, van idejük, kedvük, motivációjuk, vegyék ki a részüket a munkából. Kérjük olvasóinkat ugyanerre!Jelentkezni lehet Shenpen blogján, vagy nálunk az oldalsávban megadott mailen (
konzervatorium.blog[at]gmail[dot]com), "fordítás" címmel.
Célunk a projektnek kiadót találni, a szerzői jogokat megszerezni.
Várjuk nem csupán a közreműködő segítséget, de az olvasók-szerzők ötleteit is, mely szerzőket olvasnák szívesen magyarul is.
A projektnek ezúton is sok sikert kívánunk, bízunk a megvalósulásában!
[a továbbiakban a témát érintő bejegyzések "
fordítás" címkével jelennek meg]
vadnyul
I 2007.12.04. 08:54
Nemrég már szó volt róla, de akár P. Sz. kolléga
írásához is kapcsolódhat. Van egy rossz hírem. Az
ezígy nem csak a politikában van. Az
ezígy köztünk van. Mi vagyunk. Ott van a mindennapi életünkben, a
miért csináljuk jól, ha rosszul is lehet hozzáállásban, ami megjelenik cégnél, alapítványnál, hivatalnál. Ott van Pató Pál ismételt felbukkanásaiban, és ott van bennünk is.
Az
amúgy nem politikai változás.
Amúgy, ha rendesen elvégzed a munkádat.
Amúgy, ha betartod a szabályokat, ha nem félsz kimondani a böszmeségre, hogy böszemség, ha fel mersz tenni kínos kérdéseket.
Amúgy, az igazság szabaddá tesz titeket.
kiegészítve kicsit később
Elégedetlenek vagyunk az elitünkkel, és ez érthető. A baj csak az, hogy már nem csak fejétől bűzlik a hal. amire itt célozgattam, arról anekdotázhatnék eleget. De mindenkinek vannak hasonló tapasztalatai. Ki az, aki nem látott még némi előrelátás hiányában elbukott fejlesztéseket, drága pénzen, nagy nekibuzdulással elkezdett, de később fel nem használt fejlesztést, kontraszelektált vezetőt, szolgalelkű beosztottat? És mi erre a reakció? Elég a puszta cinizmus - ez úgyis hülye, csak éljük túl?
És akkor friss mese. Jön az ukáz, hogy menjek projektbe tagnak. Elolvasom az előkészítő anyagokat, elborzadok, de alaposan. Keresgélek tovább, és kiderül, hogy az alap egy magasabb rendű utasítás, azt is elolvasom, tovább borzadok (nem csak kis reakciós lelkemnek fáj amit leírnak, de még értelmetlen is). De nincs mit tenni, el kell menni a megbeszélésre. Érdeklődöm, hogy mágis ezt így most hogy, de maga a kérdés is kötözködés számba megy. Majd elismerik ugyan, hogy igazam van, de hát a feladat az feladat, ezt kell végrehajtani, még ha mindenki előtt világos is, hogy értelmetlen és nem lehet jól elkészíteni. De azért csináljuk. Utána egy kolléga mondja, hogy teljesen egyetért velem, de azért szólni akart, hogy ne tegyek fel kellemetlen kérdéseket, mert minek.
Most elvonulok szélmalomharcot folytatni az ezíggyel.
Babarczy Eszter a hétvégi népszabiban
arra buzdítja a kiábrándult eszdéeszeseket és ballibeket, hogy ahelyett, hogy új párt alapításán gondolkoznak, inkább menjenek és segítsenek az SZDSZ-nek. Tudom, persze, szó szerint nem ezt írja, de ez a lényege. Klasszikus, jól megírt, finom propagandacikk. A Védegyletet, a Humanistákat, a Centrumot kilövi, lúzerek, túl nagy meló felépíteni őket. Elvileg csak az SZDSZ és az MDF marad reális megoldásként egy majdani politikai erő magvának. Majd az SZDSZ-ről és belső viszonyairól finoman hallgatva az MDF-et - nehogy valaki véletlenül is félreértse a cikk szándékát - kicsit megrúgdossa:
"Akár igazak a háttérben sötétlő Leisztingert és Schmuck Andort emlegető pletykák, akár nem..." Bjútiful.
És akkor aszondja:
"Bár groteszk tréfának tűnhet (B.E.-nek vannak ám
groteszkebb tréfiái is!)
, úgy gondolom, hogy Magyarországon "új pártot" leginkább az MDF-ből és az SZDSZ-ből lehetne csinálni. Akkor járna az ország jól, ha a jelenleg haldokló kispártokban új hiteles arcok jelennének meg, akik új szakértői gárdát tudnának mozgósítani, és újra fel tudnák lelkesíteni a bizonytalanokat és a régi támogatókat egyaránt. Ez sem egyszerű, de sokkal kisebb munkával, és sokkal kevesebb kockázattal, jár, mint egy új párt.(...) Szerintem, mondom, egy kicsit türelmesebbnek kéne lennünk. Meg kéne értenünk, hogy a pártokban honnan jön a rothadás, és hogyan tudjuk szavazóként, civilként, aktivistaként abban támogatni a politikai elit tisztességes tagjait, hogy ezt a rothadást, de még az okát is, felszámolják. Meg kell keresnünk őket, minden egyes pártban. Beszélnünk kell velük. Segítenünk kell őket, hogy a saját szűkre szabott erejükkel minél hatékonyabban pucolják ki a saját térfelüket, segítenünk kell kiszivárogtatni minden korrupciós esetet, felszámolni minden zsarolást. "
Ez olyan megható, hogy minden (v)érzőszívű liberális rögtön jelentkezik szórólapozni vagy egyéb felemelő pártmunkára a legközelebbi pártirodában. (Persze hiába a pluszmeló, hiszen az SZDSZ kreatívjai előjöttek most egy
olyan remek politikai reklámkampánnyal, ami valószínűleg az emberek 99%-nak éppen az ellenkezőjét fogja jelenti, mint amit a kampányguruk akartak...) De hagyjuk is Babarczyt és az SZDSZ-t, hiszen ahogy
Kassák és
KFG írja, a ló meghal...
Maga a felvetés viszont érdekes, elgondolkodtató: a jelenlegi pártok, hát, nem teljesítenek valami jól. Konzervatóriumos szemszögből talán különösen nem. Persze minden párt változik, fehér pólóra meg kötött pulcsira öltöny vagy atilla kerül, a kiszes zakó helyett meg Armani. Eddig. Na de mi lesz? Hogy lesz?
Gondolkozzon el rajta mindenki a virtuális szavazófülke magányában, és ikszeljen szigorúan saját kezével és tollával!
A kérdés: Hogyan és miből jöhetne létre egy életképes, a konzervatív vagy konzervatív liberális értékeket konzekvensen képviselő szabadságpárti és piacpárti politikai erő Magyarországon? (Lefele nyíl alatt a többi lehetőség.)
Kedves olvasók, kedves Szerzők!
Ezúton nyilvánosan közöljük, hogy a Konzervatóriumban hatalmas égő vágy él arra nézve, hogy megújuljon a külleme. Elismerjük, hogy a mostani nem a legjobb... Így olvasói és szerzői segítséget kérünk, hogy a lehető legtetszetősebb, legletisztultabb legyen, ahová mindenki szívesen tér be olvasgatni.
Ölteteket kommentként, vagy mailben várunk. Az ötletek vonatkozhatnak bármire: fejléc tippek, képek, netán már kész sablontervek, strukturális tanácsok, web2.0 zsenik agyviharai.
Köszönjük!
Sokan kérték, hogy legyen egy pozitív lista is. A "teljes" tudású magyar elit? Talán. Olyan közgondolkodókat és közszereplőket próbáltunk ide válogatni, akikkel ha nem is mindenben értünk egyet, de adunk a szavukra, elismerjük őket, mint véleményformáló embereket. Próbáltunk elég széles spektrumból válogatni az élet minden területéről, de persze nem tudtunk elszakadni a saját szekértáborunktól, a konzervatív gondolkodóktól. A listával nem minden szerzőnk ért egyet, ugyanakkor mivel sokan vagyunk, szükség van a kompromisszumra.
tovább
Megalakult a
Konzervatórium Facebook Group, szabadon lehet csatlakozni minden olvasónak és írónak.
Összeállítottunk egy listát a 25 leggázabb magyar véleményformáló személyiségről. Listánkban éppúgy előfordulnak értelmiségiek, publicisták, kutatók, "szakemberek", mint ahogy művészek, bulvárszereplők, írók, de helyet kaptak a szélsőséges celebek is. Politikai hovatartozásuktól függetlenül emeltük ide őket, így viszonylag kiegyensúlyozottan kapott a jobb- és baloldal szekértábora is.
Bejegyzésünk célja, - a provokáción és szórakoztatáson túl - hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mekkora felelőssége van egy közszereplőnek, véleményformálónak, és hogy mekkora felelősséggel jár a közszereplés önmagában. Listánkban a sorrendiség nem jelent semmit, ez lista, és nem ranglista. Egyedül az elsőnek említett személy foglal ott helyet, ahol, nem véletlenül.
tovább