Két film - és ami mögöttük van

___________________________ (törölt) I 2007.12.11. 21:53

Ha van egy dolog, amit majd' harminc éves koromra a csontom velejéig megértettem, az az, hogy hosszú távú boldogságunk szempontjából sokkal inkább számít az, hogy milyen emberek vagyunk és milyen emberekké akarunk válni; hogy az egyetlen igazán fontos kérdés az emberi minőség kérdése, és az, hogy milyenek a körülményeink, mi történik velünk, örömöt tapasztalunk-e éppen, vagy fájdalmat, szomorúságot - nos, az voltaképpen másodlagos.

Különös érzés volt egyébként úgy felnőni, hogy a XX. század antiautoriter, lázadó generációja, a hippik - a szüleink voltak. Nem volt teljesen tiszta, hogy nekem voltaképpen mi és ki ellen kellene akkor most lázadnom. Jobb híján elfogadtam a szüleim narratíváját, ti. azt, hogy a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrája valami igazán nagyszerű dolog volt - a szabadság, az önmegvalósítás, a kötetlen életöröm és a természetközeli bölcsesség nagy korszaka...

Örömmel fedeztem tehát fel pár évvel ezelőtt, egy benzinkúton a DVD-halomban a korszak nagy kultuszfilmjét, a Szelíd motorosokat (Easy Rider). Végre első kézből tudom meg, milyen is volt az a kor!

És, hát, valami olyasféle élmény volt, mintha Cicciolináról hirtelen kiderülne, hogy voltaképpen férfi... sokáig keresgéltem a padlón az államat.

Az volt ebben a filmben a megrázó, hogy ha a boldogságot a szokásos módon értelmezzük, ennek a két srácnak minden oka meg lett volna rá, hogy azok legyenek: pénzük volt elég (drogüzletből, naná), két motor, teljes szabadság és kötetlenség, országút, napfény, időnként betérés egy-egy hippikommunába a csajokhoz, akiket nem kellett kétszer megkérni - mi lehet ennél kellemesebb? És mégis: látványos, szinte ordít a filmből, hogy nem boldogok. Ó, persze vannak olyan részek, amikor egészen jól érzik magukat - a meztelen fürdőzés a lányokkal, például - de többnyire nem azok, és én azért voltam ennél már boldogabb, pedig sose voltam olyan nagyon lázadó. És az a furcsa, hogy mintha észre sem vennék, hogy valami nem gömbölyű itten. Nem zavarja őket, hogy alig-alig mosolyognak, ritkán nevetnek, hogy mentorukat, az öreg, bajuszos, fejkendős hippit az egész film során egyszer sem láttuk elmosolyodni - és fel sem tűnik nekik, hogy itt valami nem stimmel. Mintha már nem is a boldogság lenne a cél, hanem csak a l'art pour l'art kötetlenség - pedig bizonyára valaha az volt, de valahol félúton elvesztették a célt szem elől, és az a szomorú, hogy még csak fel sem tűnt nekik.
 
És tudjátok, mi a még furcsább? Hogy azok a kocsmában ülő, rajtuk gúnyolódó parasztok - akikből a film egy szerintem igen manipulatív, övön alul húzással egyszer csak orgyilkost csinál, teljesen indokolatlanul - abban a rövid jelenetben boldogabbnak tűnnek náluk. Ők megtalálták a helyüket a világban, elégedettek, magukra büszkék, az összetartó közösség, amiben élnek, biztonságérzést és magabiztosságot nyújt nekik - miközben a motorosok csak sodródnak a világban, szabadon, de már rég nem boldogan. Most persze csak filozofálok, de az konkrét tény, hogy ezek a parasztok többet és felszabadultabban vigyorognak, mint ez a két srác az egész film alatt, meg magabiztosabbnak néznek ki és van bennük egyfajta elégedettség önmagukkal, ami a főszereplőkből bizony igencsak hiányzik.

Számomra ez eléggé megrázó volt. Kézzelfogható példáját láttam annak, hogy a kötetlenség nem jelent automatikusan boldogságot, sőt, mintha gyakran kifejezetten ellene hatna - ez lehetett az utolsó szög már akkor is halódófélben lévő fiatalkori naív liberalizmusom koporsójába. Visszautalva arra, amit az elején írtam: úgy tűnik tehát, hogy a kötetlenség az emberi minőség szempontjából nem mindig használ, sőt, kifejezetten kontraproduktív is lehet.

Azt hiszem, talán valahogy az lehetett a baj az egész ellenkultúrával, hogy céltalanná vált az emberek élete, nem volt mire büszkének lenniük, semmiféle énképük, státuszuk, életcéljuk nem maradt és ettől és összeomlott az önbecsülésük, akárhogy is próbálták azt aládúcolgatni. De ha ez nem működik, akkor mi más működik?

Nem sokkal utána fedeztem fel a merevlemezem egyik eldugott sarkában a Halálos tavasz c. filmet - bizonyára valamelyik buli után, borközi állapotban tölthettem le valahonnan, majd gondosan elfelejtettem.

Ez a film pedig éppen ellenkező hatást tette rám: megdöbbentett, hogy ezek az emberek mennyire boldogok voltak.

Ó, persze nem a szó köznapi értelmében, hiszen ez a film egy szerelmi csalódás és öngyilkosság tragikus története, ám mégis, valahogy volt bennük egyfajta - belső gazdagság.

Figyeltem az őszinte, mosolyokat, nevetéseket, figyeltem a mélyen átélt, őszintén megélt érzelmeket és áthatott a bizonyosság: valamit, bizony, elveszítettünk, elfelejtettünk.

Úgy hiszem, a különbség alapvetően az emberi minőség kérdése - persze nem tudom pontosan definiálni, hogy ők miben is voltak emberileg többek, mint az ellenkultúra lázadói. Volt bennük valami, valamiféle gazdagság, valamiféle mélység és valamiféle őszinteség, autentikusság, képesség a tiszta örömre - de egyelőre nem látom át pontosan, hogy ennek mik is az okai és milyen minőségeket kell megvalósítani ehhez, meg hogyan.

Pedig általánosságban nem vagyok a haladás ellensége, amennyiben az például a technológiai haladást jelenti. Izgatottan várom, mikor fog annyit tudni a telefonom, mint ma a laptopom, mikorra jönnek rá a kisebb cégek vezetői is, hogy RESTful webservice-architektúra tényleg remek ötlet, tágabb értelemben vett technót pedig lassan már egytucatnyi éve hallgatok több-kevesebb rendszerességgel.

Ám a haladás másik része, vonala, az eszmék, ideálok, az értékek a kultúra fejlődése már nem ennyire egyértelmű. Persze, sokat léptünk előre, például a faji, vallási vagy nemzeti gyűlölködés az értelmesebb emberek körében már ritka, és azért ez nagy dolog. (Bár ki tudja, lehet, hogy az értelmesebb emberek körében mindig is ritka volt.)

Ám úgy tűnik, vannak dolgok, amelyekben legalább annyit veszítettünk, mint amennyit nyertünk - ha nem többet. Valahol, valamiféle tudást elveszítettünk, valamiféle megértést arról, hogy mi a boldogság, mi a jelentőségteljes élet, hogyan érdemes megélni az életet.

Elfelejtettük azt, hogy az emberi minőség fontos, talán a legfontosabb dolog - azt hiszem, emögött a modernek materializmusa és utána a posztmodernek relativizmusa állhat.

És főképpen elfelejtettük, hogy pontosan milyen emberi minőségeket, hogyan, miféle formában kell megvalósítanunk ahhoz, hogy ezt a fajta belső gazdagságot, boldogságot, jelentőségteljességet, autentikusságot tapasztalni tudjuk.

Szerintem erről fog szólni a XXI. század, hogy ezeket újra felfedezzük.

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr11260894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.11. 22:26:15

Remek debütálás:))) Optimista vagy:))) Örülök neki hogy érintetted az ellenkultúra-fikát kicsit, mert bár akartam írni róla, mindig hanyagoltam inkább. Üdv a fedélzeten;)
el tudsz képzelni egy igazi doktríner marxistát ahogy éppen MOSOLYOG?:)))) Remekül beletaláltál;-)

___________________________ (törölt) 2007.12.11. 22:30:32

Köszi :) Bár egyébként pont ez a poén, hogy elvileg ezek a srácok nem doktrínerek voltak, csak élni akartak - legalábbis ez a "hivatalos" narratíva. Lehet, hogy mégis? Igazából pontosan ez volt egy kicsit az érzésem a film során, hogy mintha egy kicsit muszájból csinálnák az egészet, valaminek való megfelelésként.

mr. pharmacist 2007.12.11. 22:40:31

az easy rider, nem riders.

lynx (törölt) 2007.12.11. 22:47:57

A Szelíd motorosok vagy szar film, vagy önkritika.
Egyébként nem biztos, hogy pont ezek alapján a filmek alapján lehet levonni ezeket a következtetéseket.
Abban sem vagyok biztos, hogy régen volt válasz arra, hogyan kell jelentőségteljesen megélni az életet. Ez így romantika.
A romantikusok azt hiszik, a boldogság a romok között van, az idealisták azt, hogy azért küzdenek. Egyik sem mondt többet a másiknál. Értékes életet korfüggetlenül lehet élni.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.11. 23:04:04

Ez a boldogság, amiről szerintem Shenpen beszél sem nem romantikus visszamerengés, sem nem idealista ábrándozás, valami olyasmi "egyszerű" boldogság lehet ez, amiről tán Oakeshott is beszélt, amikor azt írta hogy a mai nevetés többet ér, mint az az üdvösség, amivel az utópiák etetnek:)))

Alekszej Satov 2007.12.11. 23:08:43

Csak az nem mindegy, hogy min nevetsz ;)

mr. pharmacist 2007.12.11. 23:24:36

legalább megpusztultak a film végén, ez is valami :)

___________________________ (törölt) 2007.12.11. 23:34:44

Az van, hogy nem tudom pontosan megmondani, hogy mi - van valami, ami újrafelfedezésre vár, de nem tudom, hogy pontosan micsoda és pontosan hogyan. Ha az átlagéletkor abban a tempóban növekszik, mint eddig, akkor legalább koponyánként még száz évünk van rá, hogy kitaláljuk, szóval nem kell erre ma este választ adni :)

Nagyon halvány tippjeim vannak, de tényleg azok:

1. Lehetséges, hogy ha van egy viselkedésszabályzó-rendszer (valamiféle etikett tehát) az nyújt egyfajta biztonságérzetet

2. Lehetséges, hogy ha a társadalmi osztályok határvonalai látványosak, jól elhatárolt viselkedés-és öltözködésmódok tartoznak hozzájuk (hiszen ma is épp annyira vannak osztályok, csak éppen a hétvégén a teszkóban alig-alig lehet megmondani, hogy ki a melós és ki a menedzser, mert nem tartozik ma hozzá semmiféle image), az nyújt egy hovatartozás-érzést, és ezáltal biztonságérzetet és egyfajta "tudom a dolgom, tudom a helyem" -érzést

3. Lehetséges, hogy bármiféle merev rendszer hasznos, mert van mi ellen lázadni

4. Még akár az is lehet, hogy simán csak a vallás volt mögötte, ki tudja

Mondom, ezek csak halvány megérzések, nem állítások, itt bizony erősen kutatni kell szerintem, sokáig és alaposan

Carlos77 2007.12.11. 23:36:56

Azért 68 érdekes korszak lehetett, atomháborús kilátások, értékrend vállság vietnám stb...
De igazából én a milleneum és a YK2 kicsit 9/11 nihilizmusát éltem át mélységében, az akkori kultuszfilmekkel Transpoting, Félelem és Reszketés Las Vegasban, Harcosok Klubja stb... és tudom miről beszélenek ha azt mondják drog.

Az EasyR. vizsont számomra is több mint furcsa volt, némely fordulatát máig nem értem viszont Jack bácsi monológja ott volt a szeren miután elszivta a gondolkodó ember cigijét, (valahogy igy volt)
"Azok a parasztok ott benn a városban azért félnek tőled mert azt hiszik szabad vagy, de jól vigyáz soha ne mond visza nekik, hogy ők nem azok, mert ettől félnek a legjobban és agreszivek lesznek, képesek meg is ölni" és lőn hajnalban szét is verik Jack fejét...
És nem voltak boldogok, azért mert nem is akkartak azok lenni! Nem fogadták el a játék szabályokat, nem akkartak beállni a sorba. ennyi a E R
(persze aztán késöbb a hippik egyrésze nyakkendőt kötött csinált pár garázs vállalkozást és leigázták a földet boldogan...) Vagy nem?

Carlos77 2007.12.11. 23:42:29

És ugye Michael Moore is megaszondta a Kóla puska Sültkumpriban, hogy az Amerikai történelmet a félelem hajtja előre a szabadságuk vélt vagy valós féltése az Indián határvidéktől a sivatagi arabokig...

mr. pharmacist 2007.12.11. 23:46:24

minek az olyannak motor, aki szabad se akar lenni? minek élnie az olyannak? ezért volt igaza a parasztnak :(

michael moore sok mindent megmondott
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.11. 23:54:59

még punk koromban az egyik cimbimmel néha arról értekeztünk, vajon a nackókat, vagy a hippiket rühelljük jobban? Általában nem tudtunk dönteni.

Na de azért Michael Moore khm khm.. vele óvatosan:D:D:D

Carlos77 2007.12.11. 23:58:09

"Na de azért Michael Moore khm khm.. vele óvatosan:D:D:D" Jó tudom ő amerika Frei Tomikája nem vagyok naiv....

Aki akkar egy kicsit még szemezgetni a 68-as életérzésből:

www.c3.hu/scripta/filmvilag/9810/nadori.htm

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.12. 00:00:41

a 68-as életérzés az, ami megszülte a neokonokat is.

SOK VAN A ROVÁSUKON:-DDD Remélem a pokol legmélyebb bugyrában forralják őket:-DDDDD

dermesztő hideg 2007.12.12. 00:03:21

filmekből tényleg nem érdemes mélyebb következtetéseket levonni, a boldogtalanság szembetűnő látszata simán lehet rendezői szándékosság is.
a szabadságban pont az a jó, hogy nem kell szeretni: ez is egy választás. és ki tudja, talán ők is révbe értek volna, mint candide, megtalálva az emlegetett "elfelejtett" tudást, az örök szerelmet, a család békességét, az ember nagyszerűségét. ehelyett a korabeli gárdisták protestáltak kicsit. előfordult már. végülis jézust is a reakció feszítette keresztre. (whatever) (...és ők is boldogabbnak tűntek közben!)
a hatvanas évek generációs (és szexuális) forradalma simán dobogós hasznosság szerint rendezve a XX. század társadalomfejlődési eseményei között, szorosan a katalán 36 és a magyar 56 kötelékében.
[kövezzetek]

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.12. 00:07:30

a 68-asok elnyomónak tartották a WC-ajtókra szerelt női és férfi szimbolúmokat, megkülböztető, fallokrata,stb. jól leszedték őket. Majd a delikvensek nem tudták melyik slozira mennyenek.
Télleg fejlődés basszus kulcs:((

mr. pharmacist 2007.12.12. 00:27:13

de gabrilo, hisz ez REMEK :)

TFL · http://civilzone.eu 2007.12.12. 01:17:38

"Szerintem erről fog szólni a XXI. század, hogy ezeket újra felfedezzük."
Hát rég értettem ennyire egyet bármivel is. Merthogy a 20-k századnak erről kell szólnia, a boldogság és a saját emberi minőség európai újrafelfedezésétől. Annyit hozzáfűznék, hogy az emberi minőség nem feltétlenül fejlettséget jelent, lehet emberi minőséget lelni a nyomorban is. Hogy visszautaljak egy másik poszthoz adoot kommentre, döbbenetes látni a nyomorban élő arabokon azt a fajta emberi boldogságot, amire európában alig látni példát. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt meg tudnánk érteni, akkor az arabkérdés is hamarabb megoldódna. Meg amúgy, szerintem a szelíd motorosok (illetve a 68-as "nagy generáció") esetében nem a szabadság áll a boldogsággal szemben. Az ő "nem boldogságuk" a szkepszisből fakadt. Mert azt hitték, hogy a szabadság egyben boldogságot is hoz, s mint kiderült, nem hozott. Azaz, mint ahogy ezt rengeteg 68-as elmondta és le is írta, a szabadság egyben csalódást is hozott, mert kiderült róla: nem az egyedüli üdvözítő út, nem oldja meg az emberi gondokat - sőt, adott esetben kifejezetten szélsőséges lehet a kizárólag a szabadságba vetett hit (lásd WC felirat). Azaz a feladat adott: a XXI. században úgy szabadnak lenni, hogy működőképesek is legyünk, és úgy szabadnak lenni, hogy boldogok legyünk. A korlátlan, nagy szabadság helyett tehát kell lennie valami felsőbbrendű, megfogalmazhatatlan tekintélynek, ami segít ezt elérni? Mintha több poszt is az elmúlt hetekben erre utalt volna.
Amúgy, a szkeptikus európai elemzők szerint az arabok boldogságérzete kizárólag az iszlámból és a hitből fakad. Én azért hozzátenném a napfényt is...
Shenpen, amúgy részemről is gratula a debuthoz!

crix 2007.12.12. 01:35:01

(szolg. közlemény: tényleg csak rider; jav.)

Szép írás nagyon szép gratula!

Persze hasznos volt a generációs forradalom. Meg a szexuális is.
Ugyanakkor szerintem fontos értékek vesztek el a süllyesztőben, pl. erkölcs. Rengeteg, és tudom, hogy jó dolog a házasság előtti szex, de bizony átestünk a lovon alaposan. Leginkább egy esős hét utáni sárban fexünk arccal lefelé. Masszív hedonizmus vonul keresztül a mai fiatalokon. Egyre csak az élvezetet hajszolni, semmi más nem érdekel. Kutya legyek ha nem a hippiktől indult mindez, ilyen méretben.

egyiketsem · http://egyiketsem.blog.hu 2007.12.12. 10:30:04

Srácok, én egyik motorostúrámon sem vigyorogtam agyba-főbe, csak valami hihetetlen jó érzés volt végig bennem. Mintha 10 centivel a föld felett jártam volna.

Semmi nincs nálam , csak a ruha ami rajtam van (meg persze cserealsóneműk), sátor, bankkártya+pénz, és a motor. Na meg az egész határok nélküli Európa. Nincsenek hétköznapi idegeskedések, s az ember nyitott ilyenkor mindenre. Amikor eszembe jutnak a hágók, költő leszek. :o)

Amit az Easy Riders-ben láttok, és ebből azt kiragadni, hogy nem mosolyognak, az sztem gáz. De ezt csak mint motorostúrázó vetem közbe, aláírva, hogy nekem nem az egész életem ilyen - sajna - bár lehet, hogy pont ezért jók ezek az alkalmak.

Get your motor runnin',
Head out on the highway,
Looking for adventure,
And whatever comes our way!

Olyankor élek, nagyon, és ez a szabadság valódi illúziója (illúzió, mivel kötve vagyok a motoromhoz, a bankkártyámhoz, és a benzinkutakhoz - de csak ezekhez.)

[4 motorosszezon, 47.000 km, 1200 ccm, 115 LE :o) ]

mr. pharmacist 2007.12.12. 10:36:42

tfl, ahogy emlékszem, ezeknek nem tetszett a szabadság. illetve hazugnak, álságosnak vélték- de nem azért mert nem voltak szabadok, hanem mert nem voltak boldogok. ez meg valami logikai gebanc.

homopoliticus · http://homopoliticus.blog.hu 2007.12.12. 11:21:13

Előrebocsátom, hogy a Szelíd motorosokat nem láttam, tehát lehet, hogy eleve vakvágányra futok, de talán még elmegy.

Ha jól látom, alapvetően arról folyik a témázás, hogy hogyan lehet elérni a boldogságot. Ha valaki nekivág egy motorral az országútnak, az biztosan a nehezebb utat választja, mint az a farmer, aki éli tovább az életét a megszokott keretek között. És valóban, könnyen lehet, hogy a motorosok szabadságkultuszában van egy rakás erőltetett póz és talán doktrinerség is, és lehet, hogy pont azt nem kapják meg, amire annyira vágynak, a szabadságot és a boldogságot. De mégis, szerintem szükség van ezekre az izgága útkeresőkre, mert időnként felkavarják az állóvizet, és ha másra nem, arra jók, hogy az ember elgondolkodik, hogy tényleg úgy kell-e mennie a dolgoknak, ahogy eddig. Persze lehet, hogy arra jut, hogy igen, vagy legalábbis van egy csomó dolgot a múltból, amit meg kell tartani. De közben rá lehet jönni olyan dolgokra, amikre egyébként nem jönnénk rá, ha nem rohangáltak volna itt ezek a motoros hülyegyerekekek.

Mondom, nem láttam a filmet, tehát lehet, hogy az egésznek semmi köze a filmhez, de ilyenek jutottak eszembe.

Azt viszont nem gondolom, hogy volt a Halálos tavasz idejében, vagy az akkori világban valami, amit elvesztettünk, amivel ők többek vagy gazdagabbak lettek volna. Illetve természetesen volt, de ezek az értékek ma is megvannak, csak épp meg kell értük küzdeni, ugyanúgy, ahogyan akkor is meg kellett. Nem voltak ők sem könnyebb helyzetben ezen a téren.

Na, én is egy javíthatatlan romantikus vagyok, úgy tűnik.

nemkellvagta (törölt) 2007.12.12. 11:38:38

nézzetek vidám vasárnapot. ott mindenki mosolyog.

vrknyi 2007.12.12. 11:54:29

Halkan felhívnám T. Szerző figyelmét, hogy az emberek a legboldogabban a Sztálin idején készült propagandafilmekben mosolyogtak, azokban, amelyek bemutatása ellen a konzik istennője, maga Rand kisasszony tiltakozott, mondván, hogy a SZU-ban bizony nem vigyorognak a népek.

Erről talán ennyit.

mr. pharmacist 2007.12.12. 12:02:09

maradjunk annyiban, hogy rand inkább az objektivisták istennője, hamár.

ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, miért vigyorogtak. erről talán annyit, hogy más a boldog mosolygás, meg a boldogság- előbbiről nem is volt szó.

vrknyi 2007.12.12. 12:53:53

Igen, 39 - akkor készült a HT - igazán boldog év volt itt, ugyebár.

mr. pharmacist 2007.12.12. 13:18:11

tehát a film történelmi kontextusa meghatározza, hogy mit olvasunk ki belőle? nem válaszoltál arra, hogy mi van a mosolygás meg a boldogság kérdésével. shenpen nem azt írta, hogy a halálos tavaszban vigyorogtak, mint joszif viszarionovics szülinapján.

ötvenhárom március ötödikén meg szomorú volt az egész szu, mert mutatták hogy mennyire sírt mindenki?

Turbulencia (törölt) 2007.12.12. 18:00:39

A hippik természetesen hülyék voltak, de a mosolyok számolásának nincs értelme... A szelíd motorosok a szabadságról szól, műfaja szerint tragédia. Az sem kellene meglepetés legyen, hogy minél korlátoltabb valaki, annál felszabadultabban és magabiztosabban vigyorog: jó annak, aki megengedheti magának a korlátoltság luxusát.

Ma már nem igazán izgalmas a film, de pont az egykori sikere bizonyítja, hogy az emberek nem voltak boldogok akkoriban.

___________________________ (törölt) 2007.12.12. 20:00:14

Általános válasz: elképzelhető, hogy nem a legjobb példákat találtam meg annak illusztrálására, amit mondani szeretném. Hangsúlyoznám: ez az egész dolog csak egy olyanfajta megérzés, amit alig-alig tudok szavakba önteni. Nehéz ezt a dolgot pontosan körülírni.

Egyébként érdekes, hogy Vrknyi megemlítette Ayn Randot. Olvastam az Atlas Shrugged-t és egyszer fogok is írni róla, mert nem hagy nyugodni, érdekes téma. Mint regény zseniális, magával ragadó, lelkesítő. Mint világnézet... gyakorlatilag a marxizmus egyenes tükörképe, ellentéte. Jóval egészségesebb nála, jóval ésszerűbb, de ugyanazok a hibái, egy nagyon leegyszerűsített, mechanikus szemlélet.

Tóth Szabolcs Töhötöm 2007.12.13. 00:37:26

Rögtön egy kitérő. A blogon először a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának kritikáját olvastam, amelyre véletlenül bukkantam – hogy miképpen, nem tudom, mert amit nem jegyzek fel, azt sajnos rendszerint elfelejtem.
Mivel a Magazint én szerkesztem, éreztem némi ingerenciát arra, hogy hozzászóljak a vitához, de talán nem lesz nehéz megérteni, végül miért nem teszem. Ennek okait hosszan lehetne sorolni, de legelőször is nem vállalkoznék a szalmabábú szerepére: erre most sem időm, sem energiám nincsen. Másrészről egy ilyen vitában akaratlanul is egy szervezetet képviselnék, erre meg felhatalmazásom nincs, és nem is szeretném, hogy legyen.
Tehát, sok sikert a bloghoz, és ezzel ezt a részt itt lezárnám.
Viszont ez a post az útkeresésével, őszinteségével megfogott, úgyhogy mégis tennék egy rövid bejegyzést.
És ez itt most sajnos önreklám lesz, de talán védhető. Pár évvel ezelőtt volt egy riportom, ezt a témát próbálta körüljárni a Kerouac-hagyaték sorsának bemutatásával. Mivel hasonló kérdéseket feszeget, csak más eszközökkel, talán nem érdektelen a téma szempontjából, ezért megpróbálom belinkelni a két részt.


www.mno.hu/portal/305061?searchtext=kerouac
www.mno.hu/portal/306446?searchtext=kerouac

gabrilo 2007.12.13. 01:06:12

Kedves Tóth Szabolcs,

Nagyon szépen köszönjük a linkeket, és a jókívánságokat is!

A cikkeket pedig a konzervatóristák el fogják olvasni:)

üdv, és minden jót,

GP

Turbulencia (törölt) 2007.12.13. 01:07:29

Emeljük ki Töhötöm cikkéből Kerouac véleményét a beatnikekről: "Most, hogy mindnyájan középkorúakká leszünk, látom, hogy csak frusztrált, hisztérikus provokatőrökről és feltűnési viszketegsében szenvedőkről van szó, akik csak azzal a viszolygással vannak elfoglalva, amit Amerika és az egyszerű emberek élete iránt éreznek."

Hihi.

max_headroom 2007.12.13. 02:31:17

Abban a pillanatban, amikor egy művész befejez egy művet, az elkezd önálló életet élni. Kölcsönhatásba lép a kora kultúrájával, meg- és félremagyarázzák, a közbeszéd része lesz - vagy esetleg rögtön elfelejtik. Minden művészeti alkotás tehát csak a befogadóval együtt teljes.

Ha valóban meg akarod érteni, miért volt az Easy Rider meghatározó élmény a szüleink generációja számára, a saját korába helyezve kell vizsgálnod.
Nem tudom, mekkora késéssel mutatták be Magyarországon a '69-es filmet, tegyük fel, hogy nem sokkal. (Az akkori kultúrpolitikának még kapóra is jöhetett az amerikai lázadó, mert lám.) Szüleink pedig valószínűleg azt az élményt kapták belőle, hogy lehet másképp gondolkodni - ami a szocializmusban nevelkedett generáció számára a reveláció erejével hathatott. Szerintem ha nem is pontosan így fogalmazódott meg bennük, de lényegében ez foghatta meg őket, nem a valóban loser, céltalan, boldogtalan hippik.

___________________________ (törölt) 2007.12.13. 23:25:25

Max - oké: de mit lássak mögötte? Engem pl. elbűvölnek a kor amerikai reklámjai: mintha az utolsó korszak lett volna, ami még bájos, ártatlan és életrevalóan huncut. Ez ellen kellett lázadni?

Ó, persze volt más is. Úgy indul, hogy én már egész jól elfelejtettem, hiszen eléggé kicsi voltam, de te szerintem jobban emlékszel rá, hogy milyen érzés lehetett az atomháború fenyegetésében élni. Valószínűleg másképpen néz ki minden, ha folyamatosan reális esély van rá, hogy a világnak másnapra vége lehet. Aztán ott volt pl. Vietnam. Ha ezt az oldalát nézem, akkor végül is nem lep annyira meg, ha egypár fiatal valamiféle menekvést keres. Nem mintha lett volna.

De ha a másik oldalát, nagyon.

max_headroom 2007.12.14. 10:52:38

Shenpen: "Engem pl. elbűvölnek a kor amerikai reklámjai: mintha az utolsó korszak lett volna, ami még bájos, ártatlan és életrevalóan huncut. Ez ellen kellett lázadni?"

Szerintem függetlenül attól, hogy konkrétan milyen egy korszak, mindig lesz egy bizonyos mennyiségű fiatal, akik lázadni fognak ellene. Ez egyfajta életkori sajátosság, nagyon hasonló a kiskamaszok dackorszakához, amikor még nem képesek megfogalmazni, hogy mi legyen, de azt már igen, hogy mi ne. Nyilván mert ez utóbbi sokkal egyszerűbb.
A korai felnőttkorban az ember jellemzően tele van energiákkal, és valami gyúrható anyagot keres. Nem véletlen, hogy akár szélsőséges ideológiák is annyi - egyébként normális - fiatalt tudtak és tudnak maguk mellé állítani.

A hatvanas évek végére sokan érezhették úgy Amerikában, hogy valami nincs egészen rendben. A II. világháború után húsz éven át töretlenül, meredeken emelkedő gazdaság ellenére rumlis egy évtizedük volt: hidegháború, szegregáció/polgárjogi mozgalmak, feminizmus, környezetvédők, Disznó-öböl, kubai rakétaválság, Vietnám, Kennedy-gyilkosság, detroiti zavargások, diáklázadások, My Lai, stb. Ha a lázadók nem is látták világosan az események mögötti összefüggéseket, ha néhány rózsaszín vágyálmon túl nem is rendelkeztek semmiféle épkézláb alternatívával, annyira képesek voltak, hogy mindazzal szemben fogalmazzák meg az önidentitásukat, ami visszataszította őket.

"Valószínűleg másképpen néz ki minden, ha folyamatosan reális esély van rá, hogy a világnak másnapra vége lehet."

Szerintem egy-két klinikailag paranoid esetet leszámítva az emberek nem úgy éltek, hogy ez a gondolat határozta volna meg az életüket. Igen, tudtuk, hogy a Földközi-tengeren folyamatosan ott cirkál egy amerikai atom-tengeralattjáró, aminek az egyik, nukleáris töltettel ellátott rakétája Budapestre van irányítva. És? Képesek voltunk bármit is tenni ellene? Nyilván nem, és ezzel nagyjából le volt zárva az ügy. Az ember még abban a nyomasztó korszakban is próbált bízni a jövőben, és igyekezett nem gondolni az elképzelhető legrosszabb szcenárióra.

omosimama 2007.12.14. 13:35:50

Komolyan mondom, bolondok vagytok és egy olyan korszakról tiltakoztok fikázódtok amiről 2-3 filmből meg hallomásból tudtok, ez azért nem túl megalapozott. - persze az se lenne az ha elolvastatok volna 10 könyvet meg 30 filmet megnéztetek volna de mégis több alapot adhatna a vélemény-nyilvánításra mármint a fikamika szétkenésére a pad tetején

és ezt nem az ellenkultúra védelmében irom a félreértések elkerülése végett hanem csak ha mar ilyen okos elitista itt mindenki akkor viselkedjen is rendesen

azt hiszem van egy szó amit egyszerűen nem biztos hogy ismertek:: tisztelet

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.14. 23:28:40

De, mi ismerjük. Nem mi vagyunk azok, akik a "lázadozást" önmagában való értéknek tartjuk. Én ebben a cikkben többet látok mint fikát (még jó, nem én írtam). Lehet hogy nem ugyanazt a cikket olvastuk.

omosimama 2007.12.15. 06:37:56


a kommenteket kommentelteml:)

ugy nez ki a fogalomalkotasom nem eleg tiszta a tiszteletrű

Zser 2008.02.01. 11:10:44

Kiváncsi lennék a Brian életéről mi a véleményed.

gabrilo 2008.02.01. 14:25:22

A Konzervatórium többi szerzője majd nyilatkozik, de azért néhányak nevében nyugodtan mondhatom: imággyuk a MP-ot:))) áb óvó.

egyiketsem · http://egyiketsem.blog.hu 2008.02.01. 18:17:57

Nyilatkozom: szintén! :)

simonmondja... 2008.02.01. 19:46:11

Láttam a Szelíd motorosokat. Egyszer is elég volt.
Azóta láttam pár egyéb filmet - felejthetőt - a korból, de azok is nyomasztóak voltak.
Kár, hogy én mást értettem rajtuk, mint Shenpen.
Jó lett volna azt érteni, hogy kocsmában punnyadni és átutazókat agyonverni boldogabb élet, mint drogot fuvarozni motorral a kontinensen át.
Én másra jutottam.
Nekem félelmetessé tették vele az amerikai rögvalóságot. De akkoriban különben is ijesztgetésben utazott minden művész.
A hippiknek és szabad szerelemnek ezekhez a bűnözőkhöz nem sok köze van.
Esetleg Bonnie és Clide is nagyon tekert, de bevadult a járomtól a Fal főhőse is.
A diploma ellőtt - főhősének sincs oka panaszra.
A reklámok szépek voltak, a kocsma meleg, a helyünket papa elrendezte, és mégis.

Van úgy, hogy ezt a sok negyvenkétfogas mosolyt nehéz elviselni. A képmutatást és az előttünk álló 60 évet munka és ünnepnapokkal idegborzoló látni.

Az arabokról szólván - meg a kocsmatöltelékekről.
Van, hogy olyan szar az élet, hogy kis öröm is öröm. Egy kis üvöltözés, vagy lincselés. Annak, akinek lábtörlő a foglalkozása.
Nem téveszteném össze a boldogsággal.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása