„Közösség és társadalom” - A Hullám

Alekszej Satov I 2008.11.10. 08:03

Egy 2008-as német filmet: A hullámot szeretném elemezni nem filmesztétikai szempontból. Az elemzés kizárólag a filmre kíván összpontosítani függetlenül a film alapját képező könyvtől, az azt kiváltó valós történettől, és a rendezői szándéktól. Úgy gondolom, erre azért van lehetőség, mivel egy mozi megtekintése általában nem vonja maga után az előbbiek ismeretét, és ezt a készítőknek is figyelembe kell venniük.

Az elemzés megértése előfeltételezi a film legalább egyszeri megtekintését. Illetve elmondja a film történetét, ezért aki még nem látta, de meg szeretné nézni, annak nem ajánlom a mozilátogatás előtti olvasást.

 

Miről szól a film?

 

A film egy napjainkbeli német középiskoláról szól, ahol az egyik tanár egy projekthét alatt az előadásaira jelentkezett diákokból egy villámgyorsasággal növekvő „közösséget” hoz létre, amely „A hullám” nevet kapja. Pár diák azonban nem szimpatizál ezzel a kezdetben iskolai feladatnak létrehozott „közösséggel”, illetve a városi anarchistákkal is konfliktusban kerül az újdonsült mozgalom. Több incidens is történik, grafitizés, vízilabdameccsen tömegverekedés, és a film végén az egyik diák rálő egy társára, mikor a tanár véget akar vetni a „mozgalomnak”, majd elkeseredésében öngyilkos lesz; a tanárt letartóztatják. Röviden és velősen így lehetne összefoglalni, hogyha inkább csak az „érdekesebb”, és figyelemfelkeltőbb részeit emelnénk ki.

 

Mit látunk a filmen?

 

A film egy prológussal kezdődik, melyben megismerkedünk a társadalmi kerettel.  A diákszínpad egy merő katasztrófa, a vízilabdacsapat gyengélkedik, és a (középiskolás) fiatalok elég laza erkölcsökkel pihenik ki iskolai fáradalmaikat a hétvégén. Ami látszólag a probléma forrása lehet, az a nagy fokú egyénieskedés, a színpadon, a medencében; a buliban is inkább egymás mellett, mint együtt szórakoznak. Elhangzik egy kocsmai beszélgetés, hogy igazából nincs, ami motiválja a fiatalokat, mire érkezik a válasz: ez a korszellem.

A tanárral is megismerkedünk, akiről kiderül, hogy egy egykori anarchista, és nincs nagy tekintélye a tanárikarban, amolyan belső ellenálló; a diákokkal tegeződő viszonyban van.

 

Miért jön létre a Hullám?

 

Hogy a tanár bebizonyítsa, hogy a mai fiatalokból is lehet játszi könnyedséggel egyeduralmi szervezetet létrehozni? Úgy tűnhet, hogy igen, de magában a filmben nem ez okozza a problémát, hiszen a bűnöket és hibákat nem a tanár (vezér) parancsára követik el, tehát ilyen szempontból az egyeduralom megbukott. A Hullám ebből az aspektusból szemlélve nem a fejétől bűzlik, vagy mégis? De erről később.

 

Mik a hullám erényei?

 

Létre jön egy közösség, amelyen belül a korábbi iskolai ellentétek lassan felszámolódnak. A tagok megvédik egymást, közösen szórakoznak (nem kirekesztően, hiszen a „LAN party”-n mások is megjelenhettek), javul az iskolai színpad és a vízilabdacsapat teljesítménye, és még egy szerelmes pár is kialakul (Maja és Dennis). A Hullám toleráns nemre, etnikumra (török), származásra (kelet-német), életkorra, társadalmi státuszra. A hétfői osztálynyi méretről egy hét alatt a fél iskolát magába olvasztja. Miért teheti meg ezt? Mert nem kér és nem kínál a közösségen kívül semmit, semmi olyat, amit ne tudna bárki is teljesíteni. Az egyetlen követelmény a hullám-logo, -üdvözlet, -egyenruha, amikor Hullámként lépnek fel. Preferenciát kínál a saját tagjainak (védelem, kölcsönruha, közösségi támogatás, stb.). Közösséggé forrasztja a gyerekeket, akik közül sokan elég hideg és közönyös családi háttérrel rendelkeznek, nem ismerik a közösség érzését a bandázáson, és az egyénieskedésektől vegetáló diákkörökön (sport, színház) túl, amiket viszont felráz, és hatékonyabbá tesz.

 

Mik a Hullám hibái?

 

A vandalizmus; azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezt a tagok maguk akarják elkövetni, nem tanári utasításra. Nehéz azt feltételezni ebből az azonnali és profi kivitelezésből, hogy most ismerkedtek meg a grafitizés rejtelmeivel…

Egymás ellen fordítja a hullámosokat a kívülállókkal, kirekesztő. Erre a filmben látunk pár példát, azonban nem túl meggyőzőek. A kicsik, akik még nem a Hullám tagjai, nem akarják beengedni az iskolába egyik társukat, mert nem mutatja be a hullám-üdvözlést. Nos, itt felmerülhet a gyanú, hogy nem a Hullám központilag kidolgozott metódusával van dolgunk, hanem pár neveletlen kiskamasz egyéni nagyzolásáról. A másik, már mindenképpen központilag egyeztetett kizárás a vízilabdameccs előtt történik, amikor bizonyos lelátórészre nem engednek fel embereket, anélkül, hogy felvennék az ott, helyben osztogatott "hullámos" fehér inget. Azonban később látjuk a felvételeken, hogy a lelátón nem mindenki van fehér ingben, hanem csak bizonyos részek vannak "egyenruhások". A verekedést egyértelműen a meccs Hullám-ellenes szórólapokkal való megzavarása váltja ki; közvetlenül pedig egy erőszakos diák erőszakos megnyilvánulása (Kevin), de tőle már láttunk hasonlót hullámos-korszaka előttről is (lásd: film elején megérkezés a buliba). A vízilabdások verekedése is egyértelműen a Hullám előtti sérelmekre vezethető vissza.

A Hullám megrontja az emberi kapcsolatokat. Két párkapcsolatot érint igazán negatívan a Hullám megjelenése. (Mint fentebb láttuk, egyet maga teremtett). Kezdjük az egyszerűbbel. A tanár és felesége között alakul ki egy vita. Nem látjuk, hogy miért nehezményezi az asszony férje szerepét. Én nem láttam semmilyen jelentős változást a viselkedésében, ezt a kérdést a film talajáról nehéz megítélni. A férj ellenkritikája sokkal nyomosabbnak tűnik: a feleség pusztán féltékeny, mivel a férje tekintélyt vívott ki magának a diákok között, holott a tanári hierarchiában jóval a felesége alatt helyezkedik el. A másik párkapcsolati konfliktus Karo és Marco között alakul ki. Erről egy picit később.

 

Kik a Hullám fő ellenzői?

 

 Elsősorban két lány. Mona, aki az első pillanatoktól kezdve ellenkezik a tanár egyeduralmi ötletével, és az egyenruha megjelenésével távozik a csoportból. Az ő tevékenységére az vet árnyat, hogy mikor kiáltványt akarnak készíteni a Hullám ellen, akkor azt valótlanságokkal akarja felerősíteni, mondván, így nagyobb az esély, hogy felkapják rá a fejüket az emberek.

A másik lány Karo, ő a film egyik központi figurája. Nagyon lelkesen fogadja a Hullámot, és még a kezdetek kezdetén, mikor „vezért” akarnak választani, akkor felteszi a kezét, de ez gyorsan elsikkad Kevin bohóckodásától, és a tanár közfelkiáltásos megszavazásától (ekkor ő is a tanárra szavaz). A problémák ott kezdődnek, hogy anyukája piszkálódására nem veszi fel az előre megbeszélt és általa is támogatott egyenruhát. (Nem tudom, mennyire volt szándékolt, hogy ő vörösben jött a fehérek közé…) Ezt egy pofon követi: a közösség névválasztásánál az ő javaslatára nem szavazz senki, míg a győztes nevet pont a barátja, Marco javasolja. Igazából itt a tanár kicsit megalázza a renitens diákját, mivel az ő névjavaslatát csak a "mindenki más" és a "senki többet" után kérdezi meg. De megkérdezi, és szavazni is lehet róla.

Ha a filmből megtudott apró információkat összeszedjük, akkor egy okos, de hiú és önző személyiséget ismerhetünk meg Karoban, aki szereti, ha mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Ez elsősorban a barátjával szemben nyilvánul meg, akit szeret rángatni, és nem törődik a fiú éréseivel, érdekeivel (az első buli, kerékpár versenynézés, Barcelona, „LAN party”, vízilabdameccs felhasználása, és tulajdonképpen maga a Hullám), ezekben mind szembetalálkoznak, és a lány érvényesíti is akaratát. Persze bűnhődik kicsit (pofon), de végül ez a kezdőpontja a Hullám feletti diadalának.

 

Mi vet véget a Hullámnak?

 

Természetesen a tanár vet véget a Hullámnak, hiszen ő a teljhatalmú vezetője. Mik az ő motivációi? A gyerekek kicsit furán viselkednek, a feleségével összeveszett emiatt, a kedvenc játékosa szintén összeveszett a barátnőjével. Elolvasta a fogalmazványokat, melyet a diákok írtak arról, hogy milyen volt az első hullámos hetük. Nekem nagyon pozitívnak tetszett, amiket kiemelt (nemzetiség, szociális eltérések levetkőzése, értelmes és önzetlen cselekedetek), de ő valószínűleg nem ennyire pozitív képet kapott, hiszen a felszámolás mellett döntött. Azonnal és teljes körűen, miután kiprovokálta Marco erőszakos kivezetését. Akit persze csak kizárna a többi, de ezzel annyira nem foglalkozik, a lényeg, hogy megint erőszakosak voltak. Dennis ugyan felveti, hogy a hibákat ki lehetne javítani, mivel voltak pozitívumok (ő csak tudja, lett barátnője, és a színjátszó csoport is működőképessé vált), ezért nem szabadna mindent kukába dobni. Nem, hangzik a tanár válasza, ő véget akar vetni az egésznek, mert már nagyon kellemetlen számára. Hogy ennek milyen hatása lesz a fiatalokra, az nem érdekli. Azt sem látta előre, hogy ilyen sikeres lesz, így azt már végképp nem látja, hogy nem lehet ezt a „sikert” olyan gyorsan elfeledni. Tulajdonképpen az az érzésem a film végső képsoraival kapcsolatban, hogy azt próbálják tükrözni, a tanár mennyire nem tudta, hogy mit tesz, és fogalma sem volt arról, hogy azoknak milyen következményei vannak/lesznek.

 

Ki a felelős Tim ámokfutásáért?

 

Nyilván nem a Hullám. Hogy miért nem? Nézzük meg az előéletét, melyet a filmből megtudunk. Nincsenek barátai, csak kiszolgál másokat, gátlástalanul szeret nekik megfelelni (fűszállítás; valakik szeretkezésének felvétele, majd mutogatása mobiltelefonon - minden valószínűség szerint a szülei vannak a felvételen...), nem foglalkoznak vele otthon, a házban tartott fegyvert sem zárják el előle rendesen. Igazából ez okozza a tragédiát, hiszen másként nem jutott volna fegyverhez. Egy gyerek, akit szeretni kellett volna, de csak materiális javakat kapott, emberi szeretet nem. A Hullám semmi anyagit nem adott neki, csak emberi kapcsolatokat, ezért nem akarja elfogadni annak végét, ezért mondhatja, hogy az a szűk hat nap volt mindene. Elég szomorú, hogy így érez, de talán meg lehet érteni, vagy nem?

 

Akkor miről is szól a film?

 

Szerintem arról szól a film, hogy a problémák gyökere nem a közösségben van, hanem az emberekben. Legfőképpen a szülőkben, akik képtelenek megnevelni a gyerekeiket. Valószínűleg nem is akarják, mert az macerás, és különben is az elnyomás. Tanulja meg a gyerek egyedül az életet, mi biztosítunk ehhez minden anyagi feltételt. A gyerekek számára azonban ez mind értéktelen, ők emberi kapcsolatokat akarnak, frusztráltak, erőszakosak, és nem tisztelik a felnőtteket. A Hullám nem azért erőszakos, mert az lételeme, hanem mert erőszakos emberek lépnek be, akik nem ott tanulják az erőszakot. Pusztán azért veszélyesebb, mert több embert mozgat egyszerre, így nagyobb az ereje. De a film azt is mutatja, hogy a Hullám inkább próbálja pacifikálni tagjait (gondoljunk Bomber írására). Láthatjuk azt, hogy megjelenik az önző, egyénieskedő emberek között a csapatszellem, ami sikeresebbé teszi közös vállalkozásaikat, amelyek csak vegetáltak addig. Azt találom a filmben a leghihetetlenebbnek, hogy mennyire újdonságérzést ad a fiataloknak a közösség érzése. Ha ez így van, akkor nem csoda, hogy védtelenek bármiféle szélsőségesség közösségi nyomásától. Ebben az esetben valóban a „fasizmusveszélyről” szól a film, de akkor ez az individualista társadalom (?) csődjét is mutatja, amely magában hordozza a szélsőséges csoportosulások veszélyét. És így nem a közösségek ellen kell hatni, hanem békés és értelmes közösségeket kell teremteni, hogy ott érezhessék közösségben magukat az emberek, akiknek erre igényük van.

 

Miről nem szól a film?

 

Az autokráciáról. Semmiféle komoly diktátor nincs a filmben. Szavaznak, javasolnak, mindenféle felvételi hiányzik, az lép be, aki akar, és az lép ki, aki akar. A tanár egyetlen komolyan számba vehető önhatalmú döntést hoz, azt tudniillik, hogy megszünteti a Hullámot. Az, hogy van egyenruhájuk, logójuk, üdvözlésük, (a háromból kettőt a diákok javasolnak, hogy legyen) nem mutat semmit. Ezt a film is megerősíti: egy komoly rockbanda híveinek is lehetnek ugyanezek a kellékeik, mégsem „fasiszta szervezetek”.

Nekem kifejezetten tetszett a film, attól független, mint ahogy egy ismerősöm megjegyezte, lehetett sejteni mindent előre. Pont ez volt a csattanó, hogy minden külső szemlélő látta, mi lesz, de ugyanakkor szerintem minden lényeges az apró pici részletekben volt, ahogy be próbálta mutatni, hogy mennyire összetett jelenségről van szó, és mennyire nem a jól bejáratott elképzelések mentén alakultak így a dolgok. Talán nem a bűnös a bűnös és az ártatlan az ártatlan. Nem vagyok esztéta, de voltam középiskolás és így számomra nagyon hitelesek voltak a karakterek, még úgy is, hogy persze ez nem egy művészfilm, és nem is a realizmus volt a célja.


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr95756386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Suum Cuique · http://magyarkodo.blog.hu 2008.11.10. 08:41:38

Mi ebből a tanúság? A legjobb a liberális demokrácia 2/3-os SZDSZ többséggel.

Suum Cuique · http://magyarkodo.blog.hu 2008.11.10. 08:44:29

"A demokrácia mindig és mindenütt a felbomlás és a rombolás princípiuma. Arra alkalmas, hogy az embereket elválassza egymástól, és a társadalmat felbomlassza."
(Metternich)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.10. 11:23:40

Ferkó,

Egyetértek a Metternich idézettel de ez: "Mi ebből a tanúság? A legjobb a liberális demokrácia 2/3-os SZDSZ többséggel. " Hogy a búbánatban következik ebből a beszámolóból, tessékmegmondani?

Satov,


"Nekem nagyon pozitívnak tetszett, amiket kiemelt (nemzetiség, szociális eltérések levetkőzése, értelmes és önzetlen cselekedetek)"

Az "eltérések levetkőzése" egyáltalán nem pozitív szvsz. - és bár a filmet nem láttam, a beszámoló alapján érzékelek egy ilyen sugallatot. Az ember normális esetben sok közösségnek, csoportnak a tagja. A rockbanda analógiája azért nem adekvát, mert a kivételt képező fanatikusokon kívül, akiknek reggeltől estig csak a banda jár a fejében, senkinek sem tölti ki a teljes életét, az annak csak egy szelete. Ám ha egy ilyen kollektíva mindenre kiható identitásképző csoport lesz, akkor ott baj van, mert csak a "csapatszellem" lesz az irányadó, semmi más. És ebben persze van egy erkölcsi kielégülés, amit írsz, hogy itt végre lehet gyakorolni az "önzetlen, jó cselekedeteket" stb., ám nem marad élet a csoporton kívül. Ebben a helyzetben bizony jól jön az "egyénieskedés" és az "individualizmus":))) Noch dazu, nem minden egyénieskedés ördögtől való - Jézus Krisztus nem "egyénieskedett" csak egy ici-picit pl?:)

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.11.10. 11:43:03

"Ám ha egy ilyen kollektíva mindenre kiható identitásképző csoport lesz, akkor ott baj van, mert csak a "csapatszellem" lesz az irányadó, semmi más. És ebben persze van egy erkölcsi kielégülés, amit írsz, hogy itt végre lehet gyakorolni az "önzetlen, jó cselekedeteket" stb., ám nem marad élet a csoporton kívül."

:) na, mely általad nagyra tartott társadalmi szervezetekre igaz ez még?

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.10. 11:48:53

mcs,


Ha az Egyházra gondolsz, akkor arra pont nem igaz:((( A ballerek állam-imádatára viszont igen;]

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.11.10. 11:53:41

Ahogy olvastam a cikket elöszőr a Holt költők társasága, majd a Rosszfiúk című filmek jutottak eszembe.
A filmet nem láttam ezért csak általánosságban tudok beszélni.

"Egymás ellen fordítja a hullámosokat a kívülállókkal, kirekesztő."
Általánosságban is minden közösségre igaz, hogy minél összetartóbb, annál kirekesztőbb. Ez persze nem feltétlen jelent erőszakot, inkább csak távolságtartást. Annál nehezebben átjárható a közösség határvonala. Az egyenruha, egyenköszöntés, egyenakármi erősíti a tagok egymás iránti elkötelezettségét, ugyanakkor eltávolítja őket a közösségben részt nem vevőktől.

Az emberben, mint falkaállatban nagyon erős hajlam a falkaképzésre.
Már többször hivatkoztam egy szociológiai kisérletre, amikor kék és piros baseballsapkákat osztottak a gyerektábor bejáratánál. A két csoport magától rendeződött és rivalizálni, mi több ellenségeskedni kezdtek.
Shenpennek igaza van, ezért az ilyen jellegű közösségek sokkal inkább falkaszerűek, mint pl. egy sportegyesület.

"Pusztán azért veszélyesebb, mert több embert mozgat egyszerre, így nagyobb az ereje."
Nem pusztán azért, mert többen vannak, hanem mert egy közösség tagjai egymást motiválják. Elvárásokat támasztanak a "magunkfajtával" szemben. Egy erőszakos közösség elvárásai is erőszakosak, ezért az egyébként nem erőszakos tagokat is erre ösztönzi. Természetesen egy értelmes közösség, értelmes irányba ösztönöz.
Az ember tudat alatt azonosul a közösségi elvárásokkal.
Minél nagyobb egy ember konformitásigénye, annál inkább veszi át a közösségi elvárás a személyiség feletti irányítást. Erre remek kísérlet volt, amikor serdülő fiúkat/lányokat vizsgáltak rejtett kamerával és egy finoman flörtölő megfelelő nemű tanárral. Aztán a tanár kiment. Egész másképp viselkedtek utána, ha egyedül maradtak a szobában, mintha diáktársukkal együtt. Döbbenetes volt a különbség.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.11.10. 12:14:01

"Ha az Egyházra gondolsz, akkor arra pont nem igaz:((( A ballerek állam-imádatára viszont igen;] "

höhö. hát persze. mit is gondolhattam.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.10. 13:10:31

mcs,

"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené." ---> mivel az Egyház egy transzcendens rend képzetére épül, és mivel a világot a bűnbeesés következtében bűnösnek tartja (vö. Ágoston), ezért nem törekszik sem tökéletességre, sem evilági megváltásra, és elfogadja azt, hogy nem gyakorolja a teljes kontrollt. A mai balliba hőzöngéssel szemben Európában sosem volt teokrácia, az egyház és a világi hatalom sosem volt egy - hol együttműködtek, hol versengtek, de sosem olvadt össze a kettő, és mindig megvolt mindkettőnek a maga korlátozottsága, totalitásra törekvés nem volt.
Ezzel szemben a modern tömegmozgalmak erre törekedtek - talán erre is jó illusztráció ez a kis szösszenet, hiszen olyan kölkökről ír a szerző, akiknek a hagyományos közösségeik (pl. család) már nem jelentettek semmit.

Suum Cuique · http://magyarkodo.blog.hu 2008.11.10. 14:11:10

Gabrilo: Ha érdekel a középkori állam meg a ballib mítosz, az inkvizíció, kérlek olvasd ezt el:
web.t-online.hu/kesz/jel/03_01/mitosz.html


"de ez: "Mi ebből a tanúság? A legjobb a liberális demokrácia 2/3-os SZDSZ többséggel. " Hogy a búbánatban következik ebből a beszámolóból, tessékmegmondani?"

Csak ironizáltam, merthogy az ilyen modern filmekben mindig arról szól az egész, hogy mindenfajta kollektív tudat, együttműködés, rendpártiság potenciáli fasizmus. Vö. Adorno F-skála
(Adorno elmebeteg volt szvsz)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.10. 15:38:15

Ferike,


Az inkvizíciós mítoszos cikket már ösmerem, rég. És ez hogy jön ide?:-DDD

De szvsz. a cikkből pont nem azt olvastad ki, amiről szól: többször hangsúlyozza a szerző, hogy semmiféle kényszer nem volt ebben, mindenki megszavazta, kvázi demokratikusan jött létre a Hullám. Hol van itt akkor az Adorno-párhuzam? (aki tényleg idióta volt, agree.)

Mondjuk a "kollektív tudat" nem potenciális "fasizmus", mert szerintem olyan nem is létezik.

zstukacs (törölt) 2008.11.10. 16:27:36

nekem a pápaság jutott eszembe, és a pápának csápoló róma drukkerek. a pápisták ilyen hullámszerű közösséget alkotnak, vagy szeretnének alkotni. tévedek?

Ádám Babos 2017.03.03. 16:22:16

egy kérdés: a végén mikor wenger urat elszállították mire jött rá?hirtelen felkapta a fejét,de miért?

Frederick 2017.11.06. 08:49:43

@Lord_Valdez: @Ádám Babos: @Suum Cuique:

Lehet, hogy csak én képzelem bele, de amikor el kezdtek graffitizni Welle-jeleket több helyre is, akkor kifejezetten az alt right jutott eszembe. Picit olyan, mintha az alt right megszületéséről szólna ez a film (persze valószínűleg nem).

A Pegidáról, ami szintén németországi mozgalom, hallottam azt, hogy a legfőbb vonzereje a német ember számára nem a Merkel-ellenes hangvétel és a migrációellenesség, hanem a közösségi érzés. Hogy amikor több ezren összejönnek tüntetni pl. Berlinben, akkor érezni azt, hogy nincsenek egyedül, számíthatnak egymásra, ők egy közösség.

Talán picit a Die Welle is hozzájárulhat, hogy megértsünk olyan jelenségeket, mint az alt right vagy a Pegida.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása