Caracalla
I 2008.10.17. 09:15
Az SZDSZ kormányból való kikerülésének vannak kellemetlen következményei is, például hogy az eddig gondolom jórészt a minisztériumi büdzséket szipogató tanácsadócskák más tevékenység után kellett, hogy nézzenek.
Ez egészen addig nem is zavarna, amíg nem kezdenék a közbeszédet végképp alkalmatlanná tenni arra, hogy bizonyos kérdésekről beszéljünk, amelyben sajnos a Népszabóság, a Klubrádió és más orgánumok kritikátlanul partnerei ezeknek a csoportocskáknak. Térjünk rá a konkrétumokra.
tovább
...Lánczi András semmi mást nem állított, mint azt, hogy a mögöttes, klasszikus antiszemita szándékok is kibuknak a politikailag korrekt módon zsidózókból, ha úgy vélik, értő (német, azaz előítéleteik szerint szintén antiszemita) fülekre találnak.
Lánczi ezt döbbenetes és ijesztő tapasztalatként közölte, nem pedig azért, hogy bátorítsa a nyílt, vagy a szintén létező burkolt zsidózást, ezek létezését sem tagadta soha. Az üzenet az volt, hogy legyen szíves, az antiszemitákat, radikálisokat, és még ki tudja, kicsodákat kivont karddal kergető haladó baloldal is szálljon magába, nem pedig az, hogy semmi gond, kedves náci barátaim, ha nekik szabad, akkor zsidózzon csak mindenki.
Halmai és Buda ellenben azt állítják: ők bizony sosem találkoztak ezzel a jelenséggel, sőt, el sem tudják képzelni, hogy ilyesmi előfordulhat, hiszen az általuk megismert amerikai professzorok mind, kivétel nélkül rendkívül nyitottak. Lehetséges. Ettől függetlenül nyugodtan utánajárhatnak, vagy akár elolvashatják a Szombat magazin hasonló témájú konferenciájáról készült kiadványt.
Az írás teljes terjedelmében a Konzervatórium.hu-n olvasható.
"A modern, új, polgári, nemzeti, európai értelemben vett, satöbbi, satöbbi Magyarország társadalmi berendezkedése a közhiedelemmel ellentétben nem demokrácia, hanem gerontokrácia. Ez egy dolog miatt jó: mivel ez az egész fejlett világban létező jelenség, a politikatudományi tanszékek számára vonzó kutatási terület lehet az átalakulófélben lévő politikai rendszerek vizsgálata.
Tulajdonképpen ezeket a kialakulófélben lévő nyugdíjasdemokráciákat olyan vállalatokhoz lehetne hasonlítani, amelyekben nem a tulajdonosok, hanem az alkalmazottak döntenek a vállalat vezetésének esetleges menesztéséről. Ha a munkavállalók úgy érzik, nem nőttek eléggé a bérek, a finanszírozási nehézségek miatt aggódó menedzsmenttel nem törődnek, egyszerűen kirúgják őket. Nesze neked realitás, nesze nektek tulajdonosok."
Ajánljuk szerzőnk, Barta Márton írását a Hírszerzőn.
Caracalla
I 2008.10.15. 11:03
Egészen érdekes a magyar közélet reakciója az amerikai gazdaságot érintő, a korábbi hitelválságból általánossá terjedő pénzügyi nehézségekre (amelyek hátterét szerintem Shenpen elég jól megragadta, nem elmulasztva sem a téves szociális intézkedések, sem a pénzügyi szektor felelőtlenségének a megemlítését).
A téma valósággal mentőmellényt jelent a kommunikációs problémák tengerében fulladozó ún. baloldal, valamint személyesen a miniszterelnök számára is, az még kérdéses, hogy tud-e élni vele. Vannak arra utaló jelek, hogy igen, más tények inkább arra mutatnak, hogy ez az őszödi beszédhez hasonlóan semmifajta lényegi változáshoz nem fog vezetni a technikailag elkerülhetetlen elemeken túl.
tovább
Talán nem kell hosszan ecsetelnünk, milyen jelentékeny szerző volt Hannah Arendt a huszadik századi politikai gondolkodás történetében. Ugyanazon generáció tagjaként, mint Michael Oakeshott vagy Leo Strauss, műveivel nagymértékben hozzájárult a második világháborút követő politikafilozófiai reneszánszhoz. Noha Arendt gyakorlatilag a politikai baloldalhoz sorolható szerző ('56-os forradalmunk idején üdvözölte a munkástanácsok megalakulását), mégis fontos látjuk megemlékezni róla, néhány megfontolásra érdemes gondolatának rövid ismertetésével.
tovább
Amikor e sorokat írom, még nem tudni, hogy új világgazdasági válság fele tartunk-e, vagy "csak" egy újabb globális recesszióba. Megerősödtek azok a hangok, vélemények, amelyek szerint egyszerűen a piac kudarcáról van szó. Ám a tények nem ezt mutatják. Ez a válság valószínűleg nem vezethető vissza egyetlen okra, de tény az, hogy jelentős szerepet játszott benne a haladár-egyenlősítő társadalommérnökösködés is.
Bízom benne, hogy a valódi okok áttekintése után lehetséges egy olyan új kompromisszum kialakítása, amelyik képes korrigálni a jelen rendszer hibáit, de nem tér vissza az ötvenes-hatvanas évek megbukott keynesiánus paradigmájához.
tovább
250 év óta először, immár teljes terjedelmében, magyarul is olvasható Edmund Burke esztétikai traktátusa. Az 1757-ben kiadott első változat teljes címe – híven a régi világ és a felvilágosodás határán keletkezett többi filozófiai értekezés „rövid” elnevezés-gyakorlatához – úgy hangzott, hogy Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről való ideáink eredetét illetően.
A kiváló fordításban megjelent magyar nyelvű kötet az 1759-es, némileg átdolgozott második kiadást tartalmazza. A két változat filológiai és gondolati különbségeinél való – csábító – elidőzés helyett most legyen elég annyi, hogy Burke fiatalkori, 28 esztendősen írott munkájáról van szó, amely sokkal kevésbé ismeretes és recepciója sem olyan széleskörű, mint a halála előtt hét évvel megjelentetett Töprengések a francia forradalomról (1790) című esszéértekezése.
tovább
"Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz korának problémái ma is problémák. Nem azért, mert aktuálisak, nem azért, mert élőek: érezzük a zombiszagot, ha bármelyik napilapot kinyitjuk. Ezért inkább ki se nyitjuk. Nem azért, mert a világ esetleg nem változott volna azóta. Hanem mert a pártpolitikai törésvonalak, világnézeti ellentétek még mindig a 20. század első felét idézik: permanens időutazáson veszünk részt, a mindezt lehetővé tevő időgép típusszáma pedig Kommunizmus 48-89.
Húszas-harmincas évek reloaded."
Ajánljuk szerzőnk, Panyi Szabolcs publicisztikáját a Hírszerzőn.
Gabrilo
I 2008.10.12. 13:13
"A bal-és "jobb"oldali újságíróknak is sikerült napról napra silányabb minőségű szellemi termékekkel előrukkolniuk az elmúlt héten, hetekben. Az egyik marxista sületlenségekre húzza rá a nettó zsidózást, a másik pedig a széteső baloldal utolsó mentsváraként kiszemel egy áldozatot, jó bolsi módjára ráakasztja a teljes hazai és külföldi antiszemitázó hadat. Mindkettő igen sovány teljesítmény.
Különben sem mentes a jobboldali újságírás a kritikán aluli nézőpontok artikulálásától. És most nem a neopogány/félnyilas stb. szubkultúra fellegváraira gondolok, hanem a Magyar Nemzetre."
Az írás teljes terjedelmében a Konzervatórium.hu-n olvasható.
vadnyul
I 2008.10.12. 08:03
Helyes-e az állami beavatkozás a gazdaságba? A szocialista válasz szerint mi az hogy, nagyon is; míg a libertáriusok bármilyen beavatkozást súlyos merényletnek tartanak - elég csak elolvasni H. H. Hoppe írását. De mi állami beavatkozás egyáltalán? Állami beavatkozás-e a pénzrendszer vagy a kötelezően vezetendő nyilvántartások meghatározása, a gazdasági törvénykezés? Ha az államot, vagy még inkább az állami hatalmat, mint a közösség képviselőjét nézzük, akkor szerintem nem is igen beszélhetünk az állam és a piac teljes szétválasztásáról (ahol erőtlen az állam, ott nem működik a piac sem; de az erős állam nem a nagymértékben beavatkozó). Mindkettő fontos funkciókat lát el, civilizált emberi közösség aligha képzelhető el nélkülük.
Számos baj forrása lehet az állam gyengesége, de legalább ugyanekkora probléma a korlátlan és akarnok állami beavatkozás is.
tovább
[Az írás eredetileg a Kommentár 2008. évi 2. számában jelent meg, s egyúttal részlet a Századvég Kiadónál az ősz folyamán megjelenő Amerikai neokonzervativizmus – Egy kisiklott ellenforradalom című könyvemből, méghozzá abból a fejezetéből, amely a neokonzervativizmus kemény közgazdasági elveit vizsgálja. A folyóiratban közölt szöveggel kapcsolatban két, megtiszteltetésben és éleslátásban aligha túlbecsülhető reflexió született, a 3. számban Balázs Zoltán, a 4. számban pedig Mándi Tibor tollából.
A szöveget azzal a lényeges kiegészítéssel közlöm, hogy sokkal inkább egy fontos gondolkodó vizsgálatából kibontakozó vitairatnak szánom, mintsem végleges álláspont(om)nak. Ily módon a szabadpiaci gazdaságot – amelyet sokan kapitalizmusnak is neveznek – szükséges jónak tartom, de hogy tovább és jól működjön, a közerkölcsöt (Common Moral) és a közjót (Common Good, bonum commune) soha sem száműzném belőle.]
A teljes írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
"Kevés olyan mitikus fogalom van az átlagember gazdasági szótárában, mint az EU-s pénzek. Mondák, sikertörténetek, elbukott lehetőségek, de leginkább a korrupció városi legendái szövik át a céltámogatások hősi eposzait. Az előző rendszerben kómába esett és csak most magához tért átlagpolgár azt is nehezen érti, hogy a kék unió nem a vörös unió analógiájára működik, nem segélyeket oszt szövetségeseinek, hanem bonyolult mutatószámok és programok alapján, alanyi jogon ad ehetőséget támogatáspolitikáján keresztül."
Király Rák cikke az EU-blogon. Kommentálás ott.
- A bankok szerepe a gazdaságban, hogy azok megtakarítását gyűjtsék össze és hitelezzék ki, akik ehhez nem értenek különösebben. Éppen ezért a betétesekkel szemben nem igazán reális elvárás, hogy jól megnézzék, jól végzi-e a tevékenységét a bank, ahová a pénzüket befektették.
- Bár a magyar bankrendszer alapjai stabilak, ha a betétesek nagy tömegei hirtelen ki akarják venni a pénzüket, a legjobban működő bank is fizetésképtelenné válhat: a hiteleket ugyanis nem lehet azonnal visszakérni. És mivel ők általában nem a hozzáértők körül kerülnek ki, egy ilyen roham esélye nem elhanyagolható. Mindezekért fontos, hogy az állam megnyugtassa a kedélyeket a betétesek pénzének garantálásával. Szerencsére ez - némi bizonytalankodás után - meg is történt: az egész Unióban 50 ezer euróra (13 millió forintra) emelték bankonként azt az összeget, amit a csőd esetén az állam visszafizet, és a magyar kormány ígéretet tett arra, hogy szükség esetén a betétek teljes összegét megtéríti.
tovább
Az úgynevezett magyar jobboldalról fogok írni.
*
A módszertani kollektivizmus szerint az emberek cselekedeteit egyének feletti egységek befolyásoló hatására lehet visszavezetni. Ez így leírva tök unalmasnak hangzik, az is. Úgy jön ez ide, hogy a Magyar Hírlapban A lepke szárnya címmel megjelent publicisztika kapcsán elkezdtem gondolkozni. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy miképpen lehetséges az, hogy teljesen máshonnan induló, más háttérrel, baráti körrel, olvasottsággal, stb. rendelkező emberek ugyanoda jutnak el. A konkrét példánál maradva: hogyan juthat el egy fiatalember, aki Csurka ellen chartázott, oda, ahol Csurka volt/van? Hogyan juthat el valaki ahhoz, ami ellen valamikor tiltakozott?
tovább