Hm. Hoppe úr véleménye a baloldaliság fiziológiájáról (hogy így mondjam) némileg Sloterdijkre emlékeztet. Sloterdijk szerint a Kritikai-elmélet, a rendszer kritikai gondolkodás, avagy az újbaloldali filozófia tkp. az ’érzékenység’ filozófiája. A fiúk idegenkedése, és tiszteletlensége az apákkal szemben. Adorno, mint tipikus, az anyás, a puha, a túlreflektált férfi, aki idegenkedik mindattól, ami valóban férfias. A nőktől, a biznisztől, az evéstől-ivástól, a kocsiktól, a footballtól, a vadászattól stb., azaz mindattól, amit egy igazi férfi szeret. Mert a férfiak világa durva. A nemiség alantas, a biznisz kizsákmányolás, a csúnya bácsik, jaj, kivágják a fákat. Menekülés az apák világától az anyák szoknyájához. A baloldaliság, mint pipogyaság. Félelem mindattól, ami erőt és tekintélyt parancsol, ami rámenősen önérdeket követ. Adorno, akinek Schumann az élvezet, meg Kiergekaard, meg Beckett, meg a hasonlók. A nőies neurotikusság. A baloldali, mint nőies férfi. A baloldaliság, mint nőies túlérzékenység.

Ric',

Slotiról most hallok életembe először, de ez pont olyan, mintha fogná Adorno The Authoritarian Personality-jét és egy az egyben megfordítaná az ellenkezőjére :-)

Egyébként az újbal tényleg ilyen szerintem - mondjuk a XIX. században fel-alá tüntető tagbaszakadt csepelieket nem mertem volna lepuhányozni viszont :) Eléggé megváltozott ez.

Shen'

Letaglóz az olvasottsága. (Ha szabad bókolnom :)) Tkp. nem is Sloterdijk itten az érdekes, hanem Nietzsche.