A konzervatórium.hu-t meghekkelték (deface-elték).
Felépülésben vagyunk, türelmeteket kérjük.
Update: Újra van adás. Ilyen volt előtte:
Közeleg a november 4-i amerikai elnökválasztás. A Konzervatórium szakértőket, egyetemi oktatókat, politikusokat, újságírókat kérdez: mit gondolnak az elnökválasztási kampányról, az esélyekről, arról, hogy az új elnök milyen változást hozhat, valamint hogy mi lesz a republikánusok és az amerikai jobboldal jövője.
Elsőként Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter és washingtoni nagykövet, Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, valamint Szent-Iványi István, az SZDSZ EP-képviselője válaszol.
Olvasható a Konzervatórium.hu-n.
tovább
Szeptember 27. és október 25. közti írásaink tartalomjegyzéke. Könyvajánlókkal (Szávai János: A kassai dóm; Edmund Burke: Filozófiai vizsgálódások...), a konzervativizmus és a libertarianizmus témakörére vonatkozó írásokkal, valamint közéleti cikkekkel jelentkeztünk. És természetesen nem hagyhatjuk ki Shenpennek a hitelválságot elemző remek írását sem.
tovább
A tekintély fogalma szinte csak negatív kontextusban jelenik meg a modern európai politikai gondolkodásban. A „tekintély” ugyanis mindig valami rosszat jelent: elsősorban erőszakot, elnyomást. Az „autoritárius” megjelölés ezért legfőképpen azokra a személyekre vonatkozik, akik totalitárius társadalmak létrehozásában és működtetésében „jeleskedtek” (Adorno et. al.:
The Authoritarian Personality). Ugyanígy jellemző (vagy legalábbis jellemző volt) a tekintély és a szabadság, illetve a tekintélyen nyugvó és a szabad társadalom szembeállítása is (Karl Popper:
The Open Society and Its Enemies – ironikus módon Popper rendkívül autoriter személyiség volt, ezért a London School of Economics diákjai főművét úgy emlegették, hogy „The Open Society by One of Its Enemies”). Valóban a szabadság ellentéte lenne a tekintély? És valóban a szabad társadalom legfőbb jellemzője a tekintélytisztelettől való mentesség? Az alábbi írásban ezekre próbálok választ adni.
Gabrilo
I 2008.10.23. 14:03
„…hosszú idő óta az a legjobb, ami Magyarországon történik. Úgy látom, még mindig nincs vége, és akárhogyan alakuljon is, ez a szabadság egyértelmű győzelme."
(Hannah Arendt)
Mi volt 1956? Baloldali forradalom? Jobboldali ellenforradalom? Szocialista forradalom? Antikommunista vagy csak anti-szovjet? Figyelem, kicsit érzelgős írás következik. És gondolatkísérlet.
tovább
.jpg)
Korunkban, amikor a modern világ már lerombolta a megkérdőjelezhetetlen tekintélyek uralmát, és legfeljebb „erkölcsi" értelemben vett tekintélyek létezését engedi meg, új autoritások tűntek fel a porondon. A különféle egyházak, a közös éthoszon alapuló csoportok és szakmai testületek hatókörének csökkenésével, az embernek a szellemi világtól történő fokozatos elfordulásával és az individualizációval nem csak az egyre nagyobb szabadság, de hihetetlen atomizáció köszöntött az emberiségre.
A szűkebb és tágabb közösségétől „megfosztott" embernek nem marad más hátra, csak és kizárólag saját maga élvezete, illetve ennek a kollektivumra kivitelezett változata: a tévénézés, esetleg az internetezés, melyek magányos voyeurként szögezik oda az embereket lakásaikba. A szűkebb közösségétől megfoszt(at)ott ember világába látszólag az egész univerzum „beköltözik", de ez csak a valóság látszata, virtual reality: mindenhol otthon vagyunk, így aztán igazán semmit sem érzünk a magunkénak.
A hihetetlen elidegenedés miatt „az" ember (mely csak „általánosan véve létezhet"; das Man) előbb értesül egy mexikói áradásról, mint a közvetlen szomszédja betegségéről, előbb az óceán túlpartján zajló történésekről, mint az utcájában zajló szerelmekről és csalódásokról, fájdalmakról és örömről.
tovább
"A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont KönyvEsték-sorozatában október 2-án megrendezésre került beszélgetésen a Kommentár című folyóirat tematikus holokauszt-számának szerzői, illetve az egyik írásban közvetve-közvetlenül megszólított vitapartnerek ültek le egy asztalhoz.
Eredetileg két, egyformán hangsúlyos beszélgetést terveztek a programban: az Ablonczy Balázs és Novák Attila Tizenkét állítás a Soáról c. közös írásáról való eszmecserét Gyáni Gábor, Karsai László és Szita Szabolcs beszélgetése követte volna..."
Beszámoló a Kommentár-estről a Judapesten. Kommentelni ott lehet.
"A neoliberálisok gonoszak, kegyetlenek, a vérünket szívják. A baloldali tőkés-karikatúrák és sztereotípiák még valamiféle esetlenséget, nevetségességet is társítottak a kizsákmányolókhoz. Napjaink neoliberálisai már csupán hideg gépek. Mintha a Kacsamesék zombiként feltámasztott Dagobert bácsiját keresztezték volna a Terminátorral.
Ez a kép már csak azért is kialakulhatott, mert a neoliberalizmus hazai "jelensége" fantomtermészetű: mindenki a neoliberálisokról beszél, állítólag ők irányítanak mindent, ám élő, hús-vér neoliberálist még senki nem látott. Ebből az összeesküvés-elméletek iránt különösen fogékonyak számára természetesen nem az következik, hogy nincsenek is: hanem hogy mindenütt ott vannak. Ráadásul fenyegetően vannak ott."
Ajánljuk szerzőnk, Panyi Szabolcs publicisztikáját a Hírszerzőn.
Elkészült a 11. fejezet fordítása, amely a klasszikus liberalizmus
hibáival és lehetséges jövőjével foglalkozik.
Hoppe szerint a klasszikus liberálisok azzal követték el a hibát, hogy
a csupán a védelmi és igazságszolgáltatások nyújtására korlátozott
(minimális) államot erkölcsileg elfogadhatónak tartották. Így a
különféle szocialista irányzatok ezt az elvet tovább víve végül
igazolni tudták a ma is ismert, szinte az élet minden területébe
beleavatkozó állam létét.
A liberalizmusnak a fejezet szerint csak akkor van jövője, ha ezt a
tévedést korrigálja, és tulajdonképpen a ma anarcho-kapitalizmusként
ismert eszmerendszert teszi magáévá - ami egyébként alapelveiből is
következik.
Valami készül a jobboldalon. Valami készül, s eközben fortyog, ki-kicsurran belőle olyan is, amit legszívesebben nem is látnánk (én legalábbis nem), viszont a kohó mélyén tisztul már a nemesfém is. Utóbbival kapcsolatosan a rendszerváltás utáni két évtized legújabb, konzervatív eszmei eredményéről beszélek.
Közelebbről arról, hogy újra büszkék vagyunk arra, hogy konzervatívok vagyunk, és azt is tudjuk, hogy a konzervativizmus „meggyőződés” (Irving Kristol) és semmiképpen nem ideológia, s éppen ezért elutasítjuk a „nagy tervek ötletét” (Russell Kirk), mivel azok racionalisták, a társadalmat nyersanyagként kezelik és csúnya balos fikciók csupán. Újra van tehát reakció, újraéledt a minőségi szabadságra és a funkcionális egyenlőtlenségre épített jobboldali mentalitás, a munka erkölcsére és a családra épített középosztályi indulat.
A teljes írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Egyszer már megszavaztattuk kedves olvasóinkat erről, ám portálunk elindítása és a témák új struktúrája miatt most újra megtesszük.
Mit olvasnál szívesen? Filozófiát és eszmetörténetet, könyvajánlókat és recenziókat, jó hosszú interjúkat, belpolitikai és külpolitikai témájú írásokat, gazdasági és gazdaságfilozófiai cikkeket, vagy esetleg könnyedebb írásokat kultúra/életmód témában?
Előzmények. Bayer Zsolt zsidózott egyet - nem újdonság, szokott. Kultúrember mit tesz az utca közepén heverő zsidózással, nagyjából ugyanazt, mint a kutyaszarral: szól a kutya gazdájának, hogy ezt talán nem kellene. Ezt tette Tóta W. Árpád is, egy paródia formájában.
Csakhogy.
tovább
"Ungvári Tamás esztéta, egyetemi tanár a Népszavában, majd a 168 Óra c. lapban (2008. október 9.) megjelent írásában rossz alapokról rossz következtetésekhez jut el. Nem kell ahhoz Lánczi Andrással mindenben egyetérteni ahhoz, hogy belássuk, az egyébként a Leo Strauss amerikai zsidó filozófus és ideológus magyarországi meghonosításában érdemdús egyetemi professzor nem antiszemita."
tovább
"Válságtanácskozást hívott össze szombatra Gyurcsány Ferenc, hogy megalkossák a világválság túlélésének stratégiáját és a nemzeti felemelkedés programját egyszersmind. Utóbbira volna egy javaslatom, gyorsan adjanak mindenkinek részvényeket (lásd új tulajdonosi program), majd kezdjenek el shortolni, a siker garantált.
De kicsit komolyabban: mire kell felkészülni, hogy segíthet ebben, ha együtt pogácsáznak a parlamenti pártok, a közjogi méltóságok és a különféle érdekvédelmi szervek, és valójában ki a legalkalmasabb a válságkezelés kidolgozására és végrehajtására? "
Ajánljuk szerzőnk, Tallián Miklós publicisztikáját a Hírszerzőn.