mindezek után (amúgy nem) de érdekelne milyen konferenciá(k)ra jár Buda Péter. vagy az is csak fantáziának a része?

valaki azt mondja zsidó, erre egy másik azt mondja, hogy antiszemita, a harmadik azt, hogy aki mondja, és egy negyedik elemzi. ennél szánalmasabb dolog a közéletben szerintem nincsen.

Én képtelen lettem volna ilyen higgadtsággal kezelni ezt a "zs-gate"-et (Ungváryval tetézve), úgyhogy ezúton is nagyon köszönöm Miklós!

Na várjon, ez most az ungvárI, nem az ungvárY.

Urak!
Nem működik a link.
ü
bbjnick

bbjnick,
jeleztük már a problémát, az egész oldal nem érhető el:(

annyira polkorretek vagytok, hogy zsidózásról egy szó se jelenhet meg :)

gyóccerész: dehonnem, csak nem bírok írni, bocsánat :)

És: mit is ír a 168 óra?

Ha kellő figyelemmel olvasnátok a ballib sajtót, akkor tisztában lennétek a direktrívákkal és nem csodálkoznátok a fejleményeken.

Ahol háború van, ott háború van. Tessék:

www.168ora.hu/cikk.php?id=7123

Nem rossz, nem rossz:-(

ü
bbjnick

bbjnick:
még az is lehet, hogy a 168 órának igaza van... :(

A tegnapi ÉS-ben Gábor "Intellektuális Pénzszivattyú" György (arokaso.blog.hu/2008/07/14/gabor_gyorgy) már az aláírókat és mellékesen Tallián Tanár Urat is lehülyézi. Mer' ő már nagyon sokszor járt az Egyesült Államokban.

Az ember komolyan azt kívánja, hogy valóban éljenek egy háztartásban Budaházyval meg Polgárral. Ha Lánczi valóban "rosszabb az antiszemitáknál".

Ja, de hát az csak egy olyan mellékes hülyézés.

De mint ahogy az kiderült, nemcsak Lánczi antiszemita ám. Hanemdesőt Tóta W. is, bár egyes vélemények szerint az csak paródia. Mindjárt kiderül.

beállok én is az antiszemiták sorába:
hülye zsidók. de én azt is hozzáteszem: hülye tallián. és az egész magyar/zsidó "értelmiség" aki ilyesmiről cikket ír.

Kedves Peetmaster!

És miben is (van igaza a 168 órának)?

"E két párhuzamosan létező középosztály között ma is elevenen lüktető feszültségek alapja és ereje kísértetiesen idézi az évszázaddal korábbi viszonyokat. Napjainkban ez éppúgy a progresszió fékezőjévé, a modernizáció akadályává válhat, ahogyan ez rendre megtörtént az elmúlt másfél évszázadban. A két középosztály közt feszülő ellentéteket minden eddiginél láthatóbbá és élesebbé teszi a társadalom modernizációját jelentő reformfolyamat, amelynek sikere vagy sikertelensége a középosztályok között dúló háború végére is pontot tehet. Mert eldőlhet: közülük melyik erősödik, melyik gyengül meg végérvényesen. Ezért és ennyiben nem csalatkozunk, amikor úgy érezzük: a szélsőségesen megosztott társadalomban, a kétféle középosztály tagjai között élet-halál harc folyik. S ez a küzdelem nemcsak a középosztályok, hanem a társadalomfejlődés irányát is hosszú távra meghatározhatja."

Hol van ez a két középosztály? A Vásárhelyi Mária fantáziájában, bizonyára, ott vívják élethalál-harcukat, de azon kívül hol? Ha nekem bárki előkerít csak tíz embert is, aki kultúrájában, mentalitásában, vonzalmaiban az egykori keresztény, úri középosztályt "formázza", akkor valamennyien vendégeim egy körre (gondolom száraz vörösbor jöhet:-))

Ezzel szemben az igazság az (szerintem), hogy:

...Az én generációm, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején születettek, nagykorúvá válása egybeesett a „rendszerváltozással”. Már kellően érettek és még eléggé fogékonyak voltunk ahhoz, hogy a történéseket a maguk valóságában, jelentőségük súlya szerint (sem nem alulbecsülve, sem nem túlértékelve) éljük meg. Gyanítom (pontosítok: tudom), hogy a velem egyívásúak közül nagyon sokak számára a „rendszerváltozás” legfontosabb hozadéka „a történelembe való visszatérés” volt. A diktatúra irrealitásából (ahol a napi élet csak mint egy abszurd színdarab kényszerű játékosaként volt túlélhető) beléptünk/visszaléptünk a történelem realitásába, ahol tények vannak, s ahol a múlt és a jelen újból megismerhető és elbeszélhető. Azonban, látnunk kellett, hogy ez a „visszatérés” már az első lépéseknél megtorpan...

És ennek a megtorpanásnak semmi más nem volt az oka, mint, hogy:

...Az ideológiai harc célja: az értelem feletti uralom megszerzése. Az ideológiai harc legfontosabb eszköze: a vulgarizált tudás. Úgy a szocialisták, mint a balliberálisok teljes mértékben tisztában voltak azzal, hogy a posztszocialista társadalom (a diktatúrából éppen kilépő és a polgári demokrácia intézményi és társadalmi kereteit létrehozni-kiépíteni készülődő országlakosság) számára nem tudnak az átmenetre vonatkozó programot biztosítani. Szövetségkötésük első pillanatától máig – figyeljük meg – még csak föl sem merült efféle törekvés. Átfogó politikai, gazdasági vagy társadalmi koncepciónak még csak nyomával sem találkozunk sokéves kormányzásuk során; amit látunk, az a szociális demagógia és a doktriner liberalizmus olykor groteszk, máskor abszurd kombinációjának/kombinációinak kijátszása minden és mindenki ellen, ami vagy aki – vélhetően vagy tényszerűen – veszélyezteti pozícióikat. Gyakorlatilag nyers ideológiai terrort folytatnak a társadalom egésze ellen: koherens ideológia nélkül. Kormányzásuk nem más, mint (a házikedvencekkel együtt sem több, mint) két-, két és félmillió – nem is túlságosan bújtatott – diktatúrája tízmillió felett...

Ez is egy narratíva, s talán egy hangyaf*sznyival közelebb van a valósághoz, mint V. M.-féle "rémdráma".

Bocs, ha hosszú voltam:-)

ü
bbjnick

bbjnick: lenet, hogy neked is igazad van :)
Mondjunk én falun nőttem fel, és ez az egész értelmiség-, középosztály-, népi-urbánus kérdés kicsit elméleti nekem, én sem ismerek senkit, aki bármelyik mondott csoportba beletartozna.
(26 éves vagyok, ha ez segít.)

Peetmaster!

Mondjuk én is falun nőttem fel ("túl sokat éltem vidéken és nem tudott kifejlődni az agyam" - lásd: Tímár Péter Csapd le csacsi! c. filmjét), de azért megnézném a Vásárhelyi Máriát, amikor, mondjuk, egy Jászi Oszkárnak próbálná el(ő)adni az ő progresszivitás-koncepcióját. Gáz, de látom, amint Jászi csodálkozva ránéz V. M.-re és így szól: - Kisasszony/Asszonyom (nem tudom, V. M. hajadon vagy férjezett-e), azt ajánlom Önnek, hogy döntse el, hogy bolsevik vagy anarchista kíván-e lenni.:-)

A mai magyar ballib, mint progresszió, hát érdekes képlet:-)

Itt, aki nem a ballib nótájára táncol, előbb-utóbb mind megy a lecsóba; tök 8, hogy kiféle-miféle, mit gondol, mit csinál: lábszagú mucsai, sz*r, és, nyilván, antiszemita.

(38 éves vagyok, ha ez segít.)

ü
bbjnick

Tisztelt hölgyeim és uraim!
Meglehet, kissé későn találtam meg ezt a cikket és ezt az oldalt. Nem tudom, hogy fel kéne-e melegíteni a témát, de a cikkben foglalt megközelítést és a rá adott reakciókat nagyon jellemzőnek és igencsak hibásnak, mondhatni károsnak gondolom. Tisztelem a Lánczi úr mellet kiállók véleményét (mint személyes véleményt és nem, mint adekvát tények sorolását), épp ezért nem hagyhatom kritika nélkül.
Nézzük csak a „Tallián cikk” egyetlen – a Lánczi úr által mondotthoz kapcsolódó – kijelentését: „Lánczi András arra a jelenségre utalt, hogy…”. Ez annak a belemagyarázós anekdotnak egyik változata, ami úgy kezdődik, hogy „Az író úr művével azt akarta mondani, hogy…”. Az anekdota vége, mint tudjuk: „Az író szólt: Akarta a fene!”
A Lánczi úr által mondottakból („én most jártam Bostonban egy konferencián, ahol megismerkedtem egy német professzorral, nagyon erős lesz, amit mondani fogok, de nagyon is idetartozik. Elmondta nekem, hogy milyen nehéz volt németnek Amerikában ösztöndíjasnak lenni. Mindenki, gyakorlatilag ki nem mondva, kiközösítették, merthogy ő német, tehát fasiszta. De azt mondja, hogy ennél sokkal nehezebb volt az, amikor a különböző professzorok elsugdosták neki, hogy mit gondolnak a zsidókról. És azt mondta ez a német ember, hogy ez volt a legnehezebb. A tanulság levonását mindenkinek a gondolkodására bízom." – Idézi az És-ben Halmai úr, cáfolja: sehol, senki!), persze Lánczi András úrtól is ezt az anekdotabeli választ várná el az ember – ó, emberi gyarlóság –, ha Tallián úr nem mellette szólalna meg. A mondandó vége – „elsugdosták neki, hogy mit gondolnak a zsidókról.” szerintem a zsidózáson kívül, merthogy kimondva, olvashatóan benne van a szó, még SUNYI is, mert nem mondja el, hogy mit mondtak neki, de a kihagyással próbálja érzékeltetni a sugdosás negatív voltát – gondoljon mindenki arra, amire akar, ő nem mondja! (Nem térek ki stiláris zavarosságára, mert, mint tudjuk élő szóban hangzott el eredetiben.)
Nem kívánok szemantikai elemzésbe bocsátkozni, de senki ezt a mondatot a formális logika szabályai alapján még nem tudta úgy értelmezni, hogy ebből arra a következtetésre jusson, mint amire Tallián úr jut. Hozzá teszem, ő meg sem próbálta. A még mostanában igencsak zaklatottan érvelő (bocs az eufemizmusért!) Tamás Gáspár Miklós úrnak az És-ben Lánczi úr mellett szóló írása sem a kijelentést elemzi!
Egy szó, mint száz, úgy hiszem, hogy a mai magyar értelmiség jelentős része a rendszerváltás veszteseként éli meg mindennapjait (néha joggal gondolja ezt!), és mivel lényegesen nehezebb a problémák elemzése, mint egy – a szomorú – hagyományokból könnyen elővehető „idegenszerűség” közreműködését okolni helyzetünkért, ezért hangzanak el ilyen és ehhez hasonló kijelentések. Sajnos, ezek azon túl, hogy csak kétes megnyugvást adnak, az egész társadalmat vesztessé fogják tenni! Többek között ezért sem engedhetőek meg ilyen tartalmú mondatok az igényes emberek között!
Elnézést az esetleges terjengősségért, de hál’ Istennek, nem kötelező elolvasni, bár vitatni javallott.
Üdvözlettel.

Ja, és bocs, közben megzavartak kissé.
Mondanám még, a Lánczi úr által mondottak - még ha egy kulturálisan más közegben történtek is - szerintem igen erős formai rokonságot mutatnak a napjainkban Szlovákiában magyar közreműködéssel történtekkel!

Üdv.