Az úgynevezett magyar jobboldalról fogok írni.
*
A módszertani kollektivizmus szerint az emberek cselekedeteit egyének feletti egységek befolyásoló hatására lehet visszavezetni. Ez így leírva tök unalmasnak hangzik, az is. Úgy jön ez ide, hogy a Magyar Hírlapban A lepke szárnya címmel megjelent publicisztika kapcsán elkezdtem gondolkozni. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy miképpen lehetséges az, hogy teljesen máshonnan induló, más háttérrel, baráti körrel, olvasottsággal, stb. rendelkező emberek ugyanoda jutnak el. A konkrét példánál maradva: hogyan juthat el egy fiatalember, aki Csurka ellen chartázott, oda, ahol Csurka volt/van? Hogyan juthat el valaki ahhoz, ami ellen valamikor tiltakozott?
*
Sok pálfordulást, érdekek és eszmék gyanúsan egybeeső cseréjét láttuk már. Láttunk - és látunk - egykori besúgókat és ügynököket teli szájjal kommunistázni és a nemzetről handabandázni. Látjuk az "örök visszatérést" is, amikor a Szabad Népből indult pártújságírók egy picit változva (magukat "nemzetinek" és "jobboldalinak" nevezve) teljesen ugyanoda jutnak el, mint ahonnan indultak: az Oroszország-ajnározásig, a kapitalizmusellenességig, a kollektivizmusig, a szabadság-ellenességig, a hagyomány elvetéséig és helyette a mítoszkreálásig. Nem érdemes túlzottan elemezni a "honnan hovát", mert nem lehet: az antiszemitizmusról például nem lehet eldönteni, hogy az 1. MÉG a régi pártállami, 2. MÉG a régi '45 előtti szélsőjobboldali, 3. MÁR az új-szélsőjobboldali, 4. MÁR az új-szélsőbaloldali. Nem csak nem lehet, nem is érdemes.
*
Ami lényegesnek látszik - és munkahipotézisként most a módszertani kollektivizmust kicsit fogadjuk el - az az, hogy bizonyos eszmék olyan hihetetlen erővel rendelkeznek, hogy a legvalószínűtlenebb és legvéletlenebb módokon teljesen random életutak vezetnek hozzájuk. Az úgynevezett magyar jobboldal egyik nagy problémája, hogy úgy gondolja, ezek a neofiták, "betérők" és ezek a vonzó eszmék hozzá tartoznak, vagy legalábbis megpróbál mindebből profitálni. A problémát minél szélesebb körben kell artikulálni, a lepkék, hernyók és mindenféle csúf vagy szépnek tűnő rovarok (meg a rovarszakértők és a medencetisztítók - képzavar, szorri) ellen rovarriasztó berendezéseket kell kitenni. Az erről való beszéd és ennek ösztönzése nem árulás és kártékony önmarcangolás, de nem is hosszú távon gondolkodó, hideg számítás (egy antiszemitával kevesebb ma, két filoszemitával több holnapután), hanem: erkölcsi parancs.
*
Az úgynevezett magyar jobboldal másik nagy problémája, hogy ezek az eszmék bizony a huszadik századi történelemben sokszor és sok ideig hozzátartoztak. A hagyományban nem lehet válogatni, nem lehet szelektálni, és aztán a nekünk tetsző elemekből összerakni valamit. Az olyan gyakorlat, ami ezzel ellenkezik, ellenkezik a hagyomány tiszteletének bármiféle elvével, ellenkezik azzal a jobboldalisággal, ami előtt nem szerepel ott az "úgynevezett" szó. Nem lehet, mint a rohadó almából, bizonyos részeket kivágni, a többit pedig megenni. Nem lehet mentegetni a "kicsit antiszemitákat", a "szükségből antiszemitákat", nem lehet hivatkozni a körülmények hatalmára - hiszen akkor megint egy olyan diszkurzusba lépünk át, ami legfeljebb "úgynevezett" jobboldali.
*
A Bayer Zsolt által sugalltakkal ellentétben ott, ahol a jobboldaliságnak jóval nagyobb és makulátlanabb hagyománya van, a jobboldal filoszemita, Izrael-barát, piacbarát. Bayer Zsolt számára nem volna jó, ha ez lenne hazánkban is, mert egy ilyen jobboldal őbelőle biztosan nem kérne. Amerikában is el lehet azt játszani, hogy valaki trockistából (neo)konzervatív lesz. Azt viszont nem lehet eljátszani, hogy miközben trockistából (neo)konzervatív lett, közben mégis ugyanazt mondja, mint amit trockista korában.
Nálunk igen.
*
Lehet (jó)példaként jönni antiszemita falfrikákkal és a "redneckek" antiszemitizmusával. Lehet mindent a zsidókra kenni. Lehet úgy tenni, mintha "mindenki" tudná, hogy "mindenről" a zsidók tehetnek. Ezt le lehet írni ma Magyarországon egy napilapban (nagyon úgy tűnik).
Még egy valamit mindenképpen lehet: felháborodni, és mindez ellen tiltakozni és felszólalni.
Jobboldali barátaimat kérem: tegyék meg. Legyen igazi jobboldal, és ne csak "úgynevezett". Már csak ezért is.
