Kedves Olvasóink, Szerkesztőtársak, Partnerek. Egy rendhagyú postban szeretnénk vázolni a Konzervatórium jelenét, most hogy megnyertük a HVG GoldenBlog mainstream blogversenyét.
Szeretnénk köszönetet mondani ennek a stabil, aktív és állandóan bővülő Közösségnek, ami kialakult a blogunk körül. Köszönettel tartozunk szerzőinknek, hogy munkájuk és tanulmányaik mellett időt szakítottak a Konzervatóriumra, egy termékeny szellemi kalandként fogták fel, és bedobták a közösbe, amit be tudtak dobni. Köszönjük a cikkeket és a blogpostokat nekik.
Köszönjük Olvasóinknak, hogy részt vettek abban a párbeszédben, amit kezdeményeztünk, köszönjük nekik, hogy támogattak minket a Goldenblog szavazásán. Számunkra egy meglepő és örömteli visszajelzés ez, mely szerint van igény arra, amit mi képviselünk.
Köszönjük kritikusainknak, hogy kritikájukkal emelték a viták színvonalát, köszönjük, hogy komolyan vettek minket.
Blogunk alig 1 éves. Hihetetlen gyorsan íveltünk fel az ország online véleményformálói közé, látogatottságunk és a ránk való hivatkozások száma hónapról hónapra drámai mértékben növekedett. Tessék elhinni: mi voltunk ezen a legjobban meglepődve.
Ahogy egyre több szerző csatlakozott hozzánk, szükségszerűen a kezdeti már-már anarchikus struktúránk kezdett átformálódni "szerkesztőséggé". Idézőjel, hiszen a fizikailag amúgy nem létező szerkesztőség, a szerkesztőséggel járó "fizetés" és egyéb privilégiumok nélkül dolgozik.
Ennek ellenére úgy éreztük, hogy ha már ilyen komolyan vesznek minket, meg kellene "emberelni" magunkat, nekünk is komolyan kéne hozzálátni a dolgokhoz. Ennek a "megkomolyodásnak" az első fázisa, hogy a blogunkba fektetett energiát átcsoportosítjuk máshová. Mégpedig ide:
A designért köszönet Doktorúrnak, a webprogramozásért pedig köszönet Bazalttufának. A portált egyébként már hónapok óta csiszoljuk, mindig egy kevés időt rászánva. Most éreztük úgy, hogy ezzel már ki lehet állni a nagyközönség elé, fogadjátok szeretettel.
A portál beindulásával az alábbi változások lesznek érvényben.
- A .hu-s portálra nagy lélegzetvételű cikkeket közlünk, célunk egy online periodika kivitelezése, a közösséget pedig, aki ide ír, szeretnénk egy online és offline is aktív think-tankké összekovácsolni. Ennek az online háttértámogatásához már most meg vannak az eszközeink, elképzeléseink, részleteket később (egyelőre szeretnénk megszokni az új portált mi is).
- A blog a továbbiakban rövid cikkek és aktuális társadalmi és politikai kérdések megtárgyalásának a tere lesz, rövid reflexiók a magyar és külföldi közéletre, a már megszokott stílusban. A .hu-n megjelenő írásokat rövidített ajánló formában a blogon is közzétesszük, az írások megvitatása a blogon fog történni, lévén a .hu-n nem szeretnénk kommenteket olvasni. A későbbiekben fórum és egyéb véleménycserére alkalmas megoldások lesznek meghonosítva a .hu-s portálon.
Bizonyára olvastátok, hogy kávéházat keresünk, az igény továbbra is él. A további online terjeszkedés mellett offline is szeretnénk megerősíteni a közösségünket. Ennek részleteiről később természetesen mindent elmondunk.
Végül szeretnénk kifejezni örömünket, hogy mások számára is fontos az, ami számunkra az: Magyarország közéletéről való gondolkodás értelmes hangnemben, civil szemszögből. Célunk mit sem változott: egy közös nyelv megtalálása, árkokon innen és túl.
Üdvözlettel:
Konzervatórium
ui.: külön postban is kitesszük, de elsőnek szeretnénk felhívni figyelmeteket két új cikkünkre, melyek csak a .hu-n jönnek le:
- Interjú Novák Attila történésszel, a Magyar Cionista Szövetség elnökével
és
- Miért nem beszélünk kínaiul? c. cikk Melecske Ákos tollából.
"A lehangoló jobboldali összkép ellenére is feltűnik azonban, hogy megjelentek a honi konzervatív gondolkodás olyan műhelyei, amelyekben megkezdődött a revízió és a szelekció, a hagyománykeresés: ilyen a Reakció és a Konzervatórium blogközössége, vagy a Kommentár című folyóirat. Célszerű volna, ha az MSZP teoretikus hajlamú képviselői is vennék a valódi intellektuális bátorságot ahhoz, hogy végre elkezdjenek valami hasonlót."
Vári György írását ajánljuk a Népszabadságban.
A cikkről szerzőnk, Tory reflexióit is érdemes elolvasni.
Gabrilo
I 2008.08.22. 16:28
Adott egy konfliktus Oroszország és Grúzia között. A magyar közbeszéd szokásos gyakorlatának megfelelően a válaszok a beszari baloldali hallgatás (és egy nagyhatalom ülepének kéjes tisztogatása) és a radikálisok szánalmas relativista "érvelése" között mozognak leginkább. Ugyancsak megszokhattuk már, hogy ha egyenes, egyértelmű (és helyes) válasz érkezik jobboldali politikusoktól, akkor a radikálisok és a baloldaliak hirtelen egy platformon találják magukat.
tovább
A magyar csapat a vártnál gyengébb olimpiai szereplése már most az olimpia ideje alatt vihart kavar. Többen is felvetették, hogy a „gyenge” szereplés egyik legfőbb oka a magyar sport állami finanszírozásában keresendő. Úgy tűnik, lassan a többi sportágra is igazzá válik a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakjának mondása: „Nagy pénz nagy foci, kis pénz kis foci” (gondolom, mindenki tudja, hogy Puskás Ferenctől idéztem).
És akkor jöhet a riposzt. Ha több a pénz, akkor biztosak az érmek, akkor Igaly Diána jobban lő, Bácsi Péter kicsit megfontoltabb a szőnyegen, Ungvári Miklós kezét nem látja bent a bíró? Nyilván nem. Mint ahogy régebben sem volt sokkal jobb (sőt) a magyar sportolók helyzete. Azonban az olimpián nem magunk közt versenyzünk, hanem a világgal. És a versenyek jórészt nem a pályán dőlnek el. Ha én kiállnék a 100 méteres síkfutásnál, a csodás eseményeket leszámítva, már a rajt pillanata előtt biztosítva lenne az utolsó helyezésem. Ha egy sportoló nem tud felkészülni, akkor esélytelen. De a felkészülés nem hónapokkal az olimpia előtt kezdődik (persze az olimpia szempontjából ez a legfontosabb, de ez csak a jéghegy vízből kiálló része), hanem valahol kora gyermekkorban (ez van a víz alatt, ez az alap). Nagyon ritkán lesz valakiből elismert sportoló, ha nem célirányosan készül a sportkarrierjére (kivételek persze vannak, gondoljunk Gera Zoltánra). És ahhoz, hogy olimpikonjaink legyenek, nem elég, ha csak pár gyerek tudja, vagy akarja kipróbálni magát egyes sportágakban.
tovább
Tory
I 2008.08.20. 13:03
Szigorodik a gyerekülések szabályozása: Az új szabályozás szerint sem a régebbi gyermeküléseket sem az ülésmagasítót nem lehet használni mint korábban. A gyermeküléseken sorozatszámok igazítják el a kedves érdeklődőket és egy bizonyos sorozatszám alatt az üléseket nem lehet forgalomba hozni már – és jövőre használni sem. Az ülésmagasító helyett meg bizonyos helyzetekben kötelező lesz a gyermekülés használata. Az intézkedések az Európai Unió általános elveinek megfelelőek, az ottani szabályozást követik.
Megnyugodhatunk hát?
Érezzük magunkat és gyermekeinket biztonságban, ahogy a gondoskodó állam – a felelőtlen apákon és anyákon túllépve – védi a gyermekek életét?
Nos, nem.
tovább
Caracalla
I 2008.08.19. 09:36
Be kell vallanom valamit: szeretem a nagyregényes orosz írókat. Az olvasás egy kicsit mindig kilóra is ment, szerintem sokkal tekintélyesebb dolog egy vastag, sokkötetes regényt kiolvasni, mint egy nyamvadt verseskötetet. Sajnálatos módon az orosz irodalmat többé-kevésbé megsemmisítette illetve jelentősen visszavetette a bolsevikok kulturális programja (pogromja). Ami kortárs oroszt itthon kiadtak és lefordítottak, azt kevés kivétellel nem volt érdemes elolvasni.
A detektívregényekkel kicsit hasonló a helyzet. A régi, klasszikus nyomozós regények eléggé elcsúsztak egyfelől az akciódússág irányába, másfelől meg a kiábrándultság felé, és a rendszerben végül is hívő Holmesok elmaradtak.
Így bizonyos szempontból Akunyin (álnév) nekem egy kettős feltámadást jelentett: a kortárs orosz irodalom színvonalas magyar újramegjelenését, és a klasszikus detektívregények visszatértét.
Akunyin a történetét a krími háború utánra de az első világháború előttre helyezi, és az eddig megjelent öt magyar könyből egy eléggé sajátos nyomozó alakja tárul elénk: Eraszt Petrovics Fandorin némileg dadog, ez egy, elég sok figyelmet fordít a testedzésre és a keleti harcművészetekre, ez kettő, politikailag kevéssé motivált - bár a világ körülötte igencsak e rugóra jár - ez három, és mindig ilyen furcsa számozással vonja le következtetéseit, ez négy.
Személy szerint én legjobban azt szeretem Akunyin könyveiben, hogy sikeresen meg tudja ölni a happy endet, nem egyoldalúak a befejezései. Fandorin finoman szólva is többször nem jár jól, bár maga úgymond nem tehet róla, ő az erkölcsileg helyeset választja, de ennek vannak negatív következményei, amelyeket vállal. Nem mellékesen hisz a cári orosz világban és rendszerben, és gyakran szembekerül különböző anarchistákkal, összeesküvőkkel és egyéb bűnözőkkel.
Az eddig megjelent öt könyv mindegyike színvonalas keménykötésben, Bagi Ilona remek fordításában látott napvilágot, és talán egyedül csak a harmadik, a Leviatán színvonala marad el a többitől, lévén ebben a különböző szereplők szemén keresztül látjuk a történéseket, amely számomra kimondottan fárasztó, zavaró volt, ráadásul a japán nézőpontjából íródott fejezetek fekvő laptájolással (a lap szélessége nagyobb, mint a hossza) vannak (a többi álló).
Ami abszolút egyedi hangulatot ad a könyveknek, az az összeomlófélben lévő orosz világ hangulata, különösen, hogy nem sikerül soha elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a cári világ veszített, és ennek gyökerei meg is jelennek, például a különböző rossz tanácsadók, az uralkodó ellen puccsot szervező, ámbár az ország javát akaró tábornok, és egyéb szereplők alakjában. Ugyanakkor a mű képes egyfajta nosztalgikus hangulatot ébreszteni, talán egy kicsit Jókaihoz és Mikszáthoz hasonlóan (de semmiképpen sem a wassi együgyű egyoldalúsággal).
Emellett nem mellékesen Akunyin posztmodern módon - Eszterházy HC-éhez hasonlóan - elég komolyan emel át másoktól, pl. Dosztojevszkijtől alakokat, szituációkat, bizonyos tekintetben tehát még egy játék is, hogy mit ismerünk fel.
Az író egyébként 2002-ben adott egy interjút a M. Nagy Miklósnak (Népszabadság), amely online is olvasható.
(via Kelt, aki a könyveket is kölcsönözte egy olvasás erejéig.)
Van két ország, "A" és "B". A kultúrájuk, gyökereik, intézményeik eléggé hasonlóak, hasonló nyelvet beszélnek, és keményen összetartó katonai szövetségesek.
"A" országban nem mindenhol, de az ország elég nagy részén bárki pisztolyt vagy sörétes puskát vásárolhat bármelyik hipermarketben. "B" országban ez kizárt, egy nagyobbacska zsebkésért megbüntethetnek. Szerintetek melyikben követnek el több erőszakos bűncselekményt?
"B" országban a politika egész kultúrája, centruma, origója balra van az "A" országhoz képest: a "B" ország "konzervatív" (hahhhahaha, vót, valaha) pártjának elnöke "A" országban inkább mérsékelt zöldlibinek számítana, "B" ország ott mérsékelt baloldalinak számító miniszterelnöke "A" országban radikális baloldalinak (ld. egészségügyi rendszer). Szerintetek melyikben követnek el több erőszakos bűncselekményt?
Az "A" ország az Egyesült Államok, a "B" ország az Egyesült Királyság, és utóbbiban (népességarányosan, nyilván) ötször annyi erőszakos bűncselekményt követnek el.
A következtetéseket vonja le mindenki magának.
Demagóg-e vagyok? Meglehet: abban az esetben, ha tud valaki hozni US vs. UK között olyan, itt nem érintett különbségeket, amelyek az erőszakos bűncselekmények arányát ha nem is bizonyíthatóan, de logikusan, indokolhatóan magyarázzák, és nincs közük a fenti politikai különbségekhez.
Titkosan kiküldött EU parlamenti besúgónk diktafonjának anyagát tolmácsolnánk, kedvös EU-barát olvasóinknak:
- Joe, figyelj már, hívd már össze a fiúkat.
- Minek Jack?
- Hát van ez a Grúz-oszét-orosz izé, nem kéne kezdeni vele valamit?
- Nem tudom, talán szavazzunk arról, hogy kezdjünk-e vele valamit, mindig így szoktuk.
- Jó értem én, de mire kiértékeljük a szavazatokat, lezárjuk a szavazatújraszámlálási kérelmeket, végigelemezzük az emberjogi fórumok ítéleteit, addigra vége ennek az "izének" Joe.
- Akkor ne szavazzunk?
- Szerintem ne. Sűrgősen tenni kell valamit, mert azt fogják megint mondani, hogy döntésképtelenek vagyunk kritikus helyzetben. Érted, ha ezt mondják, baszhatjuk a másodikkörös ír szavazást, dobhatod a kukába a lisszaboni papírjaidat!
- Jó, akkor ne szavazzunk. De akkor mit tegyünk?
- Hát én tegnap beszéltem 5 releváns véleményformálóval. Aszonták, hogy a civileknek ott most nem jó, és hát bár ők oroszok, de nekik is vannak jogaik.
- Nem grúzok?
- Nem mindegy?
- Ja, majd megfelezik a segélypénzt legfeljebb.
- Szerintem is. De akkor szerintem küldjünk ki egy közleményt, hogy az EU ad pénzt ezeknek a szerencsétleneknek, ilyen visszanemtérítendőkamatmentes segélyt.
- Jó, de mennyit?
- Hát nemtom. 10 millió euró?
- Megőrültél?? A német G3-as internetre nem költöttünk ennyit!
- 5?
- Az is sok. Különben is, ott ez a pénz többet ér. Ez azonnali segély, csak azért, hogy tudják, hogy törődünk velük. Majd később lehet hogy kapnak még pénzt, hogy újraépítsék a kajibáikat, meg odaküldünk pár szakértőt, akik kiépítik a demokratikus intézményrendszert is. Az fontos.
- Akkor most mennyi legyen?
- Félmillió. Az elég nekik kajára.
- Ne hülyéskedj, a könyvelőprogramunk 1 millió alatti összegekkel nem tud mit kezdeni. Az öltönyömre kapott éves juttatás többe kerül. Adómentes, vágod.
- Akkor legyen 1 millió euró.
- Jó legyen. Mikor küldjük?
- Az mindegy, a lényeg hogy sajtóközleményt küldjünk ki, a pénz meg majd odaér valamikor.
- Rendben, intézkedem. "Halló, George? Kéne kölcsön 1 milla!"
"Egymillió euró értékben küld segélyszállítmányokat az Európai Unió a háborús térségbe. Hosszabb távon még több segítséget ígért Brüsszel a harcok miatt nélkülöző civileknek és a menekülteknek. (MTI)"
Szerkesztőségünk az EU mellett külön gratulál a grúz elnöknek is, aki házhoz ment a pofonért.
Azok a szerencsétlenek, akiknek ezen a napon tengerpart, vagy legalább egy árnyas diófa helyett állami vagy céges íróasztalt jutatott a sors és a szabadságolások rendje, az internetes semmitevés mellett általában zenehallgatással töltik ki a hosszúra nyúló időt. Ki CD-ről, ki iTunes-ról, esetleg a Last.fm-ről, de a többség bizony a harddrive feneketlen bendőjébe pakolt mp3-kból állítja össze a napi slágerlistát, így válnak decens irodáink a bűnözés melegágyaivá.
Nem stresszelném ezzel a peches olvasók lelkiismeretét - már akiét ilyesmivel lehet - , ennél sokkalta rettenetesebb dologra gondoltam. A zenét mint gazdasági jószágot avagy terméket vizsgálnám egy post erejéig. A zenei ipar válsága, a meredeken zuhanó eladások mögött olyan küzdelem bontakozott ki, amiben az egyik oldal nagymamákat és tizenéves unokákat fenyeget börtönnel, miközben az őt ért csillagászati károkról beszél, addíg a másik oldalon minden a fájlcserét felmentő bírósági ítéletet görögtüzekkel ünnepelnek.
tovább
A Konzervatórium szerzőgárdája továbbra is fröccsözik, alszik, vitorlázik (különösen az első kettő igaz, hatványozottan), de azért igyekszünk figyelemmel kísérni a blogos vetélkedést.
A mostani hír és szenzáció az, hogy a Judapest.org nyert komplex kategóriában, mely győzelemhez ezúton szeretnénk gratulálni nekik:)
A másik novum, és még nagyobb szenzáció pedig az, hogy a Konzervatórium átvette a vezetést mainstream kategóriában, így a Reakcióval helycserés támadás történt.
Igyekezzünk tartani a helyet, avagy gyerünk, tegyük a dolgunkat, drága barátaim!:)
phaidros
I 2008.08.05. 14:30
Eredetileg a Seres-Berlusconi tengely (LOL!) kapcsán szerettem volna írni az Olaszországban jelenleg folyó ujjlenyomat-vételi kampányról, illetve az azt övező általános hisztériáról, de Tiboru posztját olvasva felelevenedtek bennem pár évvel ezelőtti szicíliai emlékeim, s ez kicsit más irányba fordította a témát.
Egy kora nyári, napfényes hajnalon szálltunk partra Palermóban; erről a reggelről két ma is élénk emlékem van: az egyik a pékáruk illata, miközben kis csapatunk a csípős hajnali tengeri levegőben végigdübörgött a csendes, néptelen, de már napfényes utcákon, a romos és nagyon sajátos hangulatú házak között, Monreale felé - a másik a vörös barettes, terepruhás, gépkarabélyos őrkatonák a kikötő kijáratánál. Ez a két dolog megadta az alaphangulatot, a péksüti finom volt, Szicília csodálatos, és utána sem láttam ott Carabiniere-t géppisztoly nélkül.
Sosem éreztem még magam annyira biztonságban. Igaz, ennek csak az egyik fele volt a szemmel látható rendőri biztosításnak az eredménye - a maffia érdekelt az idegenforgalomban, ezért állítólag tilos a turistáknak kárt okozni. (Elhittem. Amúgy is felesleges aggódni amíg meg nem történik a baj, motorostúrán ez a tétel meg hatványozottan igaz.)
De nem volt ez mindig így.
tovább
Caracalla
I 2008.08.04. 13:28
Gondolom az eddigi írások alapján is nyilvánvaló, hogy semmiképpen nem én vagyok a Konzi elméleti agytrösztje, ugyanakkor a belső levlistán néha előkerülő ajánlók alapján néha beleszaladok egy-egy cikkbe, amelytől felfordul a gyomrom.
tovább
Láncainkban is vállalnunk kell a sorsot,
mely istenek által rendeltetett.
(Szolzsenyicin Vlagyimir Szolovjovot idézi a Nobel-díj átadóján elmondott beszédében)
Új kampánystratégiát választott a Fidelitas. Hogy pontosan mihez, azt nem tudjuk, ebből a zavaros közleményből ugyanis nem sokat lehet kihámozni. Lényeg a lényeg: alkalmazva valami furcsa központozású fagylaltmárka – talán Ëskimo? – módszerét, az ún. közönséges köztéri rongálás médiaeszközét használják, és kimatricázzák a vidéket.
Az igazság-kommandó senkit sem kímél, matrica kerül a „kutyát kilapítani tilos” úttesti jelre, sőt még a (rossz fénykép alapján valószínűsíthetően) Rogán-kör által vezérelt Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás fizetőövezetre felhívó táblájára is. Van még matrica egy máshová költözött (nem bezárt) bolt tájékoztató tábláján, meg egy kerékpárt ábrázoló piktogramon is.
Vagyis a Fidelitas arra szánja a tőlünk, az adófizetők egyre csökkenő táborától is kapott pénzt és saját idejét, hogy felkutassa hazánk azon kevés helyét, tábláját, pontját amelyek még véletlenül, nagyon közvetve sem kapcsolódnak a prájm miniszterhez, az elkúráshoz szintén nem, és ezekre a pontokra „Gyurcsány a hibás” feliratú – egyébként egy bezárt kék ajtót (ezt a szimbólumot fejtse meg valami freudista álomfejtő) ábrázoló matricát ragasztgasson. Persze, tehetségüket és kreativitásukat elnézve ez még mindig jobb, mintha az ország lényegi problémáival foglalkoznának.
tovább