Bár a Konzervatórium szerzőgárdájánák 90%-a éppen a) vitorlázik b) fröccsözik c) alszik d) mindezt együtt, azért vannak még, akik szemüket a "fontos" dolgokon tartják, pl. a goldenblog komplex blogok versenyén, ahol pár versenyzőt megint kiemelnénk, mint támogatott partnereket.
Valamiért a komplex kategóriában indult a Judapest blog, nem értjük miért így történt, ennek ellenére támogatjuk a szavazást rájuk.
Tudvalevő, hogy a KonZServatórium szerzői tejázni csak egyetlen helyre járnak, Loxony úr Tea-körébe. Kevés szívünknek kedvesebb hely van a blogoszférában, mint a Tea-Kör. :)
A sok magánblog közül kiemelnénk ex-szerzőnket, Srí-t, aki Tita néven publikált nálunk, neki is sok sikert kívánunk!
És persze a mainstream szavazás sem zárult még le.
Olvasóinknak pedig tanácsoljuk, hogy eszükbe se jusson politikával foglalkozni a nyáron, inkább jegeskávét kortyolgassanak és menjenek lóversenyre.
Nem vagyunk benne biztosak, hogy így nyárestéken a párás söröskriglihez/fröccshöz illő párosítás volt az illegális kommunista mozgalomról, a moszkovita emigrációról vagy a GULAG-ról olvasni, mégis így tettünk- a kezünkbe került Lovas Márton Magyar voltam a GULAG-on c. rövidke könyve. A szovjet kényszermunkatáborokról az érdeklődő bőséges irodalomlistát talál a gulag.hu-n, illetve hadd linkeljük még lelkylola két posztját a Reakción (egyik, másik).
Lovas Márton ifjonti évei a Horthy-korszakra estek. Fiatalon csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, fiatalon kezdte meg első börtönbüntetését is- lényeg a lényeg, a harmincas évek már a Szovjetunióban, emigrációban találták. Nemsokára letartóztatják, két évet töltött el a GULAG-on. 1946-ban tért haza Magyarországra, haláláig, 1984-ig, itt élt. Lovas története így elmondva egyetlen cseppnek tűnik a mozgalom szürke eminenciásainak tengerében, de ez csupán a kilúgozott vázlat. Ifjúságától hazatéréséig tartó önéletrajzát hosszabb-rövidebb történetekbe szedve írja meg: hangsúlyosan természetesen Mozgalombeli/ Pártbeli tevékenységével foglalkozik, rengeteg apró részlettel szolgálva a moszkvai magyar kommunisták frakcióharcaitól kezdve a GULAG-on történtekig. Könyvének másik összetevője a love story, amely első feleségével való kapcsolatáról szól. A két szál szorosan, párhuzamosan fut (Lovas felesége is aktív kommunista), időnként pedig keresztezik egymást.
tovább
A tudományos becsületesség lényege, hogy csak olyat állítok, amit bizonyítani is tudok, azaz, ami, hacsak nincs rá ellenbizonyíték, jelen ismereteink szerint biztos tudás. Ha valamit nem tudok bizonyítani, megmondom nyíltan, hogy a kérdés nyitva van. Ennek az oka az, hogy többnyire nincs döntési kényszer: nyugodtan beismerhetjük, hogy fogalmunk sincs, hogy a Tyrannosaurus Rex-nek milyen színű bőre volt, attól még az élet ketyeg tovább. Ha valamit nem tudunk bizonyítani, nem állítjuk, nem hozunk döntéseket az alapján, mivel nem kell: eddig is megvoltunk nélküle, megleszünk ezután is, ráérünk megvárni a bizonyítékokat, a biztos tudást.
tovább
Gabrilo
I 2008.07.24. 12:49
Kedves olvasóinknak ajánljuk az uborkaszezon kellős közepén a Kommentár c. folyóirat legújabb számát. Nyáron is tessék olvasni. Tessék olvasni Kommentárt, mert látá az Úr, hogy az jó.
A Magyar Posta pedig monnyolle.
A Goldenblogon a Hírblogok kategóriáját elárasztották a Konzervatóristák. Állandó szerzőink közül Caracalla, Elefánt és Tory is versenybe szállt a címért. Mindhármuknak nagyon sok sikert kívánunk!
Említésre méltó még az általunk állandóan követett Antagonista portál illetve KFG blogja (ezzel össze is állt a lehetséges zsűrik számára az 5 fős lista).
Mindemellett még mi is versenyben vagyunk. :)
Caracalla
I 2008.07.23. 13:05
Elég érdekessé fajult a helyzet Galgagyörkön, ahol a közelmúltban egy családnak el kellett menekülnie az egyébként az ingatlannyilvántartás szerint is tulajdonukban álló házukból. A történetnek számos leírása, értelmezése áll már rendelkezésünkre, de az, hogy valójában mi történt, rejtély még. Az alábbiakban röviden megpróbálom összefoglalni az eseményeket, és kicsit megkapargatni a felszínt is, de nem ez a fő célja ennek az írásnak. Ugyanis az egész galgagyörki történet szerintem sokkal inkább csak tünet, semmint maga a betegség.
Szerencsére eltelt már némi idő, így talán könnyebb rávennünk magunkat a nyugodt gondolkodásra.
tovább
Kedves olvasók,
mivel mi is emberek vagyunk, bármilyen hihetetlen, de nyaralni is szoktunk. Ezúton tájékoztató közleményünkben felvilágosítunk Titeket, hogy a Konzervatórium szerkesztőségének a többsége valami mediterrán éghajlatú szigeten kortyolgatja a Mojitot és esze ágában sincs Oakeshottot olvasni.
Eme tényre való tekintettel jelezzük, hogy a szokásos napi 1-2 postot jelentő frissülésünk tekintettel arra, hogy grafomán szerzőink kihúzták szeptemberig a konnektorból a modemet, lecsökken heti 1-2-re, illetve eláraszt majd minket a "ajánló" rovatunk bejegyzéstengere.
Megértéseteket megköszönjük, és tartsatok ki, mert augusztus végén hatalmas meglepetésben lesz részetek! :) De legalábbis közepesben.
Aloha!
ui.: a fenti kép egy szkennelt változata annak a képeslapnak, amit egy szerzőnk küldött Hawaiiról nekünk. Tisztelt szerzőnk a jobboldali fasiszta erők képviseletében költi el a karvalytőkét, melyet az állandó agitációért kap honorárium gyanánt.
A közbotránykoztatás nevében ezúttal zárósorként egy ÉS cikket ajánlunk azoknak, akiknek még nyáron is van kedvük foglalkozni a magyar közélet posványával. Igen, ÉS-t ajánlunk. Tudjuk. De ez nem annyira gáz cikk.
Ehun ajánljuk Gábrillo írásit, azon portálon, minek néve Rejakció. Olvassátok, tanusságos. Kommentálás vala, de nem itten, ottan.
Ajánljuk Seres László írását a Hírszerzőn.
"A döntéssel nem kevesebb történt, mint hogy az ECHR csak szelektíven védte meg a véleményszabadságot, ellenben beavatkozott egy, kizárólag a nemzet történelmi emlékezetére és jogállamára tartozó kérdésbe, nem mellékesen nagyot rúgott a magyar Alkotmánybíróságba. A strasbourgi testület formálisan nézve csak az adott kérdésre fókuszálva, mégis teljesen egyoldalúan kiemelt egy jelképet a magyar paragrafus egészéből, és megtette, amit Vajnaiék - valamint egy 2004-es Attac-petíció aláírói - valójában akartak: politikailag rehabilitálta a kommunizmust."
"Hogy egy szabad polgárnak egy bizottság elé kelljen állnia és levetett kalappal engedélyért könyörögni, hogy fegyvert viselhessen - elképesztő!
Fegyverrezze fel a lányát, uram, és ne törődjön a piti bürokratákkal!"
Jim apja megkavarta a kávéját. "Érzek rá kísértést. Tényleg nem értem, egyáltalán miért hozott itt a Társaság ilyen szabályokat."
"Egyszerű utánzás. Annak a méhkaptárnak ott a Földön hasonló gyerekes szabályai vannak, és a kövér hivatalnokok, akik ezeket a dolgokat eldöntik, el sem tudják képzelni, hogy máshol mások lehetnek a feltételek: hogy ez egy határvilági közösség, és ezért az effélétől mentesnek kellene lennie."
"Hmmmm... valószínűleg igaza van, doktor úr. Nem mondhatom, hogy nem értek egyet de annyira lefoglal a munkám, hogy igazán nincs időm politikával foglakozni. Egyszerűbb engedelmeskedni, mint végigküzdeni egy precedensértékű pert."
Jim apja a feleségéhez fordult: "Ha te is belegyezel, kedvesem, akkor tudnál időt szakítani rá, hogy elintézd a fegyverviselési engedélyt Phyllisnek?"
"Azt hiszem ,igen," felelte az bizonytalanul, "ha tényleg úgy véled, hogy elég idős már hozzá."
Az orvos morgott valamit a bajusza alatt, ami úgy hangzott, hogy "viking-sarc" és "bostoni teadélután". Phyllis így felelt:
"Persze, hogy elég idős vagyok, anya! Már jobban lövök, mint Jimmy."
Jim azt mondta: "Olyan hülye vagy, mint egy marsi bogár!"
"Vigyázz a modorodra, Jim," figyelmeztete az apja. "Hölgyekkel nem beszélünk így."
"Miért, ő talán úgy beszélt, mint egy hölgy, apa?"
"Kénytelen vagy feltételezni, hogy az. Téma lezárva."
Hát ez meg mi? Nos, ez Robert Heinlein, a valaha élt sci-fi írók közül az egyik legérdekesebb, tőle is a The Red Planet c. regény.
tovább
Békés Mártonnak és az általa idézetteknek számos ponton tökéletesen igaza van. Magam is úgy gondolom, hogy az a rendszer, ami az államon belüli viszonyok rendezésére is csak megfelelő elővigyázatossággal alkalmazható (demokrácia), elvi és gyakorlati okokból sem alkalmas az államok közötti ügyek intézésére.
A 90-es évek optimista-idealista hangulatának eredményeit látjuk. Ekkor indultak be azok a folyamatok, melyeknek végén Észak-Koreának atombombája lett, és Iránnak is lesz. Ekkor zajlott a balkáni háború, ami ki tudja, mennyire vetette vissza a térséget minden szempontból... Ekkor lett a nemzetközi politikai élet fő célja, hogy eltúlzott veszélyek ellen küzdjünk drágán és nagyon kevéssé hatékonyan, mert ez a küldetésünk. A jobb sorsra érdemes harmadik világot pedig lassan megöljük a segélyeinkkel.
Meggyőződésem továbbá, hogy azok a veszélyek, amikre Shenpen kollega szokott mindenkit barátilag figyelmeztetni (például az amerikai megtakarítások vészes megfogyatkozása a 90-es évek folyamán) szintén nem teljesen függetlenek az eluralkodó megalapozatlan optimizmustól: ha egyszer nincs többé Nagy Gonosz, akkor mivégre az óvatoskodás...
tovább
Nem, szó nincs környezetvédelemről, vagy arról, hogy ha most rögtön és azonnal nem kezdjük el letüdőzni a szén-dioxidot, akkor menthetetlenül kihalnak a lápi pöcsmögök. Csak egy ajánló, kellemes nyári kikapcsolódásképp.
Nem tudom, mennyire tekinthető a sci-fi konzervatív műfajnak, nyilván esete válogatja, általános szabály nincsen. Nem is mennék bele továbbá a mindenféle sci-fik műfaji és egyéb besorolásába, nem is értek hozzá, legyen elég annyi, hogy a legtöbb műnél a tudományos-fantasztikus jövő csak keret, a történet és a tanulság jelentős rlsze klasszikusan a jelenkor emberéről szól, akár kommersz kalandról, akár komoly filozófiáról van szó. Űrlényes állatmese, ha úgy tetszik.
tovább
vadnyul
I 2008.07.19. 16:19
Minden rossz, amihez a kormány nyúlt - ez már majdnem mindenkinek világos, hiszen szinte számolatlanul kapja kormányunk a jól megalapozott kritikákat számos, nem éppen Fidesz-közeli szervezettől.
Csak éppen akik tehetnének a megoldásért, a fülük botját sem mozgatják. Jó is az a képviselői fizetés, az ország meg - csak elvergődik valahogy.
Az ország problémáira létezik megoldás: előrehozott választások és királyság.
Nem vicc, teljesen komolyan gondolom. Nem csak azért, hogy ne kelljen barátkoznom a köztársasággal, az nem is igen menne.
Attól, hogy a népet nem lehet leváltani, az ország még működhetne jobban.
Az előrehozott választások megteremtenék az alapot egy új és cselekvőképes kormánynak, hogy legalább egy ideig ne csak a saját túlélésével, hanem a feladatával: az ország kormányzásával foglalkozzon.
A királyság pedig egy független és nem a választási ciklusok által motivált hatalmat jelentene, egy hatékonyabb ellensúlyt a négy évnél messzebre nem látó pártokkal szemben. A köztársaság (itt és most) nagy baja, hogy túlpolitizált, azaz a mindenkori kormányzó pártok hatalma túl nagy, és mivel az önkorlátozás nem működik, tönkreteszik a még ki sem alakult fékek és ellensúlyok rendszerét - minden szálat magukhoz kötve. Aztán sírunk, hogy nincs nemzeti konszenzus.
A monarchia előnye, hogy a király nem választott, és a pártpolitikának legalább egy tőle független ellensúllyal szembe kellene néznie. A király szempontja pedig nem a választási ciklusokhoz kötődik, éppen ezért alkalmasabb a nemzeti konszenzus képviseletére. De mivel nem a nép választja, a nép igényeire sem kell annyira tekintettel lennie, tehát sikeresen távol tarthatja magától a nacionalista és a szocialista populizmust is.
Párkányer
I 2008.07.18. 11:03
Pár gondolat a Népszabadságban megjelent, a Védegylet egyik tagjának tollából származó íráshoz (idézetek dőlt betűvel).
A cikk a zöldgondolatnak-ökopolitikának a melegekkel való szolidaritásáról szól. De vajon mi köze van a „fogyasztói társadalom sivársága alól való felszabadulást” véghezvinni szándékozó ökopolitikának vagy a „falon lógó lapos képernyőnek az érzékelést és tapasztalást tompító” erejének egy kisebbség (jelen esetben a homoszexuálisok) emancipációs igyekezetéhez?
tovább