phaidros
I 2008.08.05. 14:30
Eredetileg a Seres-Berlusconi tengely (LOL!) kapcsán szerettem volna írni az Olaszországban jelenleg folyó ujjlenyomat-vételi kampányról, illetve az azt övező általános hisztériáról, de Tiboru posztját olvasva felelevenedtek bennem pár évvel ezelőtti szicíliai emlékeim, s ez kicsit más irányba fordította a témát.
Egy kora nyári, napfényes hajnalon szálltunk partra Palermóban; erről a reggelről két ma is élénk emlékem van: az egyik a pékáruk illata, miközben kis csapatunk a csípős hajnali tengeri levegőben végigdübörgött a csendes, néptelen, de már napfényes utcákon, a romos és nagyon sajátos hangulatú házak között, Monreale felé - a másik a vörös barettes, terepruhás, gépkarabélyos őrkatonák a kikötő kijáratánál. Ez a két dolog megadta az alaphangulatot, a péksüti finom volt, Szicília csodálatos, és utána sem láttam ott Carabiniere-t géppisztoly nélkül.
Sosem éreztem még magam annyira biztonságban. Igaz, ennek csak az egyik fele volt a szemmel látható rendőri biztosításnak az eredménye - a maffia érdekelt az idegenforgalomban, ezért állítólag tilos a turistáknak kárt okozni. (Elhittem. Amúgy is felesleges aggódni amíg meg nem történik a baj, motorostúrán ez a tétel meg hatványozottan igaz.)
De nem volt ez mindig így.
16 évvel ezelőttig Szicíliát gyakorlatilag egy bűnszövetkezet kormányozta, s az olasz állam vezetői legfeljebb felhasználni tudták őket saját céljaik érdekében (s ez kölcsönös volt). A Mario Puzo regényéből készült legendás filmnek is köszönhetően sokan hallottak már a Maffiáról, de azt már kevesebben tudják, hogy a szicíliai maffia egy elnyomott, örökké idegen megszállás alatt lévő, minden szempontból elszigetelt társadalom szülötte. Vezetői olykor szabadságharcosként is felléptek - bár azért Salvatore Giuliano-s pólókra a forradalmi hévtől párás szemű ifjúbalosoktól ne számítsunk, bármennyire is jóképű fickó volt ő - tekintettel a Purtedda dâ Ginestra-ra. Na nem azért, mert ott mészárlás volt, azt ki lehet mosni, a fő hogy jóképű és merész - csak sajnos az elvtársakat, és velük együtt a népet lőtték halomra. A nép még hagyján, a forradalom áldozatokat követel, nade az elvtársak?!
A szicíliaiak számára, mint minden, egészséges nemzettudattal rendelkező megszállt nép számára, minden korban egyértelmű volt, hogy a megszállók hatóságaival való együttműködés egyenlő az árulással. S aki megszegi a hallgatás törvényét, az az életével fizet érte. Az idők folyamán kialakult egy belső hierarchikus társadalmi rendszer, egy saját belső világ, saját szigorú, a körülmények diktálta szabályokkal, s ezek a szabályok nem változtak az évszázadok múltával. Innen eredeztethető a Cosa Nostra név, melynek jelentése: a mi ügyünk.
A közben megerősödő (meg kell jegyezni, hogy nem feltétlenül tisztességesebb) államhatalom természetesen nem tűrhette a konkurrenciát, és a maffia módszerei, anakronisztikus, feudális rendszere is egyre kevésbé keltett szimpátiát a lakosság körében.
És egy idő után átléptek minden elfogadható határt.
Tiboru engedelmével (ezúton is köszönöm) idéznék a fenn említett posztból egy részletet:
1992 májusában Giovanni Falcone bíró (plusz a felesége, plusz négy testőre) repül a levegőbe, majd két hónappal később Paolo Borsellino (szintén büntetőbíró) és öt testőre szakad apró kicsi darabokra egy-egy alaposan kitervelt robbantásos merénylet következtében. Mindketten becsületesek, megvesztegethetetlenek, eltökéltek és... idealisták voltak. Riszpekt nekik, illetve emléküknek!
...
1992. július 25-én, egy csöndes szombati hajnalon három katonai szállítógép landol a palermói Punta Raisi repülőtéren (amit nem mellesleg 1995 óta úgy hívnak, hogy Falcone e Borsellino…); a gépekből háromszáz vörös barettes, szép szál legény szállt ki, majd a kicsit régimódi, de jól bevált Beretta BM59 Parával olasz módra a karjukban siettek a rájuk váró terepjárókhoz, s két óra múlva Palermo valamennyi, jelentősebb közintézménye és nagyobb közlekedési csomópontja az ellenőrzésük alatt állt. Elkezdődött a szellemes (és egy kicsit vészjósló) módon „Szicíliai vecsernye” fedőnévre keresztelt komplex művelet, melynek célja a rend megteremtése, körözött bűnözők elfogása, a közbiztonság helyreállítása volt a szigeten.
Még aznap délután további C-130-asok és G-222-esek érkeztek, fedélzetükön további 700 ejtőernyőssel, majd a következő napokban 1800 hegyivadásszal, 800 bersagliere-vel, 2200 gépesített lövésszel és 1500 tengerészgyalogossal. Szicíliában gyakorlatilag bevezették a katonai közigazgatást… Itt és most elégedjetek meg még annyival, hogy a művelet hat (!) éve alatt az olasz hadsereg mintegy 140 ezer katonája fordult meg Szicíliában rotációs alapon (egyidőben 7-8 ezer volt jelen); 14 különböző dandár küldte oda katonáit, akik több százezer igazoltatást, harmincezer házkutatást folytattak le, a 72 hónap alatt több, mint 800 kiemelt körözöttet fogtak el, pár tucat bűnözőt tűzharcban semlegesítettek, és jelenlétük okán a kriminálstatisztikák 30-40 százalékos csökkenést mutattak, minden kategóriában…
Persze, ez sokba került, és hát fasisztoid módszer is volt rasszista alapon (nem érdemes egy szicíliainak szemtől-szembe megpendíteni, hogy ő olasz lenne). Mentségükre szolgáljon, hogy az olaszok nem tudhatták azt, amit nálunk már minden haladó értelmiségi tud: hogy hózentrógeres szakállas filozófusok vezetésével 2 hadosztály szociológus secpec rendbe rakta volt Szicíliát, és csak fele annyit kértek volna érte társadalomkutatási célokra. Hiszen a maffia "csak" egy, mélyen a történelemben gyökerező kulturális sajátosság, és a bűnözés kizárólag a társadalmi igazságtalanságokra adott válasz...
Egyébként a rendteremtés Giuliano Amato miniszterelnöksége idején indult el - ő az Olasz Szocialista Párt színeiben indult. Leftish law & order, lol.
