smalladam
I 2008.09.25. 13:03
Nem az öntömjénezés vitt rá, hogy közkinccsé tegyem a Hírszerzőn publikált cikksorozatom újabb, a Budavári Palotáról szóló részét, hanem a kíváncsiság.
Adott a Budavári Palota, egykor Királyi Palota, a dualizmus kori (ha nem "a") magyar építészet és képzőművészet egyik csúcsteljesítménye, mely a világháborúban kiégett, és kifosztották.
A romos épületet a szocializmus idején évtizedekig tartó munkával hozták helyre. Ez az építkezés azonban legalább annyi kárt okozott, mint amennyit használt. Rengeteg ép részletet, szobrot, freskót, kápolnát elbontottak, megszűnt a Palota és környékének építészeti egysége. Az átépítést politikai okok és a korszellem is alapvetően befolyásolták.
tovább
Miért nem írta alá az új chartát? És miért szerepelt mégis a rendezvényén? Nácik-e a gárdisták? Van-e ballib felelősség a rasszista közbeszéd eszkalálódásában? Antiszemita-e Orbán Viktor? Félnünk kell-e a Bácsfi Dianáktól? Lehet-e magyar zsidó jobboldali? Auschwitzot jelentenek-e a Nagy-Magyarország matricák? Weimarizálódunk-e? Should we stay or should we go?
Megannyi kínzó kérdés, ami a JP-n is rendszeresen pörgeti a kommenteket. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan látja ezeket a magyar zsidó értelmiség egyik szuverén szereplője.
Vigyázat, hosszú!
(Kommentelés a Judapesten)
Minden társadalomban van valamiféle közmegegyezés arról, kit-mit neveznek normálisnak. A világ boldogabb helyein ennek két összetevője van, egy erkölcsi, és egy formai. Az erkölcsi összetevő határozza meg azokat az elveket, amiknek a betartását a közösség elvárja, a formai pedig mindenféle viselkedési kódokat és hasonlókat ír le, amelyek sokszor megkönnyítik az erkölcsi alapelvek betartását.
A normalitástól való különféle eltéréseket egy darabig tolerálják, egy határon túl pedig büntetik. Ez eddig nem túl meglepő, és ennek így kellene működnie Magyarországon is. A helyzet azonban nyilvánvalóan nem ez.
tovább
Gabrilo
I 2008.09.24. 16:45
Ajánlom Békés Márton remek írását a magyar köztársaság "hagyományairól". (Különösen ajánlom a chartistáknak)
Interjú Seres Lászlóval, publicistával, a Hírszerző vezető szerkesztőjével az anarchizmustól a libertarizmusig vezető útjáról, 9/11-ről és az iszlám fenyegetésről, a globális felmelegedés-hisztériáról, a romák helyzetéről, az SZDSZ jelenjéről és jövőjéről, a (neo)liberalizmus és (neo)konzervativizmus hazai helyzetéről, valamint a hamarosan induló Kapitalizmus.hu-ról.
A Konzervatórium.hu-n olvasható.
"Egyszerűen fájó hiány, hogy nincs olyan pártunk, mint Lengyelországban a Polgári Platform, vagy Csehországban Václav Klaus pártja."
1985 ősze, T. Miklós leendő politikai blogger első munkanapja az oviban.
- És mit szeretnél, mi legyen a jeled?
- Csillag.
Ezt én a legnagyobb természetességgel mondtam, ugyanis ideológiailag képzetlen ovisként nem voltam tisztában vele, hogy veszi az ki magát, ha az ember csillagot szeretne jelnek - a piros csoportban.
Később évvesztes lettem, megkérdeztem, megtarthatom-e a jelem, mondták, hogy igen, persze. Vajon melyik csoportba kerültem? Igen. A sárgába.
"Nagy dolgok vannak készülőben. A MAZSIHISZ ünnepélyesen meghirdeti a legújabb, legdemokratikusabb intézményt, melyen, mivel új szelek fúnak a magyar zsidó ugaron, szabadon lehet majd pofázni, és nem visz el a nagy fekete autó, a rendőr, sem pedig a Munkásőrség vallási tagozatának a helyszínen tartózkodó képviselői."
Ajánljuk Nagy Levin bejegyzését a Judapesten. Kommentelni ott lehet.
Henry Purcell King Arthur című semi-operája nem túl meglepő módon a mitikus angol középkorban játszódik, lovagokkal, Merlin varázslóval és hasonlókkal felturbózva mondja el Artúr király jegyesének elrablását, majd kiszabadítását. A zene szigorúan szubjektív megítélésem szerint remekmű. Több felvételen is hozzáférhető, a leghíresebbek Deller, Christie és Pinnock munkái. Most képzeljük el a történetet színpadon. Megvan? Akkor nézzük meg a 2005-ös salzburgi előadás egy részletét, vezényel Harnoncourt, a minőségért elnézést:
tovább
A baloldalnak van egy olyan látványos szokása, és Gabrilo kolléga szokta ezt gyakran emlegetni, hogy nem csak azt szereti megmondani, ki a baloldali, hanem azt is, hogy ki az igazi konzervatív. Persze mindkettőhöz nagyon ért: Kádár János például szocdem politikus volt, ahogy azt mindenki tudja; az igazi, európéer konzervatív pedig az, aki aktuálpolitikai kérdésekben a baloldallal ért egyet.
tovább
Igen. Kell. Átfogó reform kell – a nyugdíjrendszerben, az egészségügyben, a szociálpolitikában (a.ka. segélyezés) és az oktatásban is. Egyebek között.
De ez ennyire azért nem egyszerű. Nincs semmiféle „Reform vagy Halál!” (bocs Fidel).
Nem kell reform ahhoz, hogy lényegesen jobban éljünk, lényegesen jobb minőségű (egészségügyi vagy oktatási) szolgáltatásokat kapjunk. Ezt sokan elfelejtik. Sokan szándékosan elfelejtik. Elsősorban a magyar liberális közgondolkodóknál láthatunk furcsa piaci messiásvárást: Romboljuk le, alkossunk újat és akkor majd minden jobb lesz. Anélkül meg semmi sem lesz...
(Ajánljuk Tory mai posztját.)
Caracalla
I 2008.09.22. 12:05
Megjegyzés: a bejegyzés az elhangzottak viszonylag részletes leírására törekszik, hogy kijöjjenek az apró finomságok anélkül, hogy egyoldalúvá válna a leírás - viszont az előadások többsége elég sok interpretációs rétegen haladt át, szóval lehet, hogy végső soron senkinek a véleményét sem tükrözik.
2008. szeptember 18-án egy nyomokban érdekes konfra került sor a Demos Magyarország szervezésében. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a tanulságot, akkor az lenne, hogy a magyar sajtó mélyebben van, mint hittem.
Szögezzük le gyorsan, hogy a rendezvény nem volt rossz.
tovább
Caracalla
I 2008.09.22. 12:04
A magyar sajtó által alkotott kerekasztal vezetője Dési János, résztvevői Kert Attila, az MTV hírigazgatója, Bojtár B. Endre, a narancs főszerkesztője, Bodoky Tamás, az Index újságírója és Czene Gábor, a Népszabadság újságírója. A bemutatkozások során Bodoky kikéri magának, hogy az Index jobboldali lenne, ők független hírportál.
tovább
Hiperaktív csehek
Sarkozy, a megválasztása után nem sokkal a „hiperaktív” állandósult jelzőt megszerző és azóta is megtartó francia elnök, számomra legalábbis – ellentétben a várakozásokkal – nem tűnik úgy, hogy a legaktívabb EU-elnökségi korszakot fogja zárni 2008. végén.
Egymás közt azt is bevallhatjuk, nem túl szerencsés félévet zár az Unió: elég a Lisszaboni Szerződés elutasítására, az Oroszországgal szembeni kevéssé hatékony EU-s érdekképviseletre, vagy akár a leszakadó EP-plafonra gondolni...
Az Európai Unió következő elnöksége alatt azonban úgy néz ki, a hiperaktivitás-pártiak legalábbis nem lesznek csalódottak. A Lisszaboni Szerződést egyébként ellenző csehek tervezett lépései már most világos jövőképet adnak az EU haladási irányáról: déli integráció, az intézményi reformok felpuhítása vagy elhalasztása, illetve az erősödő Oroszország-ellenes gesztuspolitika fogja jellemezni az oroszok szemét leginkább bántó, Európa keleti végein kiépíteni tervezett rakétapajzs mellett leginkább kardoskodó Csehország elnökségét.
Jól illeszkedik a történelmére méltán büszke, és a szovjet elnyomás, valamint a negyven évvel ezelőtt levert Prágai tavasz emlékeit őrző csehek terveibe az az európai totalitárius rendszereket kutató központ és múzeum, amely alapítását múlt csütörtökön szorgalmazta Pavel Zacek, cseh EP-képviselő. A központ természetesen nem csak a szovjet elnyomás történelmi kutató- és emlékhelye lenne, hanem Portugáliától a Baltikumig lefedné a kontinens közös, totalitárius múltját. A parlamenti képviselők között jelentős támogatással bíró indítvány része egyébként a náci és a kommunista diktatúra elszenvedőinek európai emléknapjának bevezetése, amely a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának napjára, augusztus 23-ra esne.
A teljes cikk olvasásához kattints ide.
Először is, nem akarok vészmadár lenni, de nem leszek meglepve, ha az újfaja, útlezárás és forgalomelterelés nélkül megrendezett biciklis felvonulásnak halálos áldozatai is lesznek. Nem kívánok senkinek sem ilyet, természetesen. De ha ránézünk a 2007-es baleseti statisztikákra, akkor azt látjuk, hogy országosan a személyi sérüléssel járó közúti balesetek 8 %-át kerékpárosok okozzák. Ez egy döbbenetesen nagy szám, figyelembe véve, hogy a közúton közlekedők milyen elenyészően kicsiny százaléka kerékpáros.
Számítsuk most ebből le a klasszikus, kivilágítatlan, részeg, három gázpalackot és négy féldisznót szállító, önmagával két sávban párhuzamosan haladó Lajos bácsit és társait, és nézzük csak Budapestet, ahol a felkészültebb, céltudatos biciklisek nagyobb része mozog, itt ez az arány csak 3,6 %, de a közlekedésben részt vevő biciklis-arányhoz képest szerintem még mindig magas, akkor volna körülbelül arányos, ha minden nap annyian járnának biciklivel, mint ahányan a városlezárós CM-rendezvényeken vannak.
tovább