Minden társadalomban van valamiféle közmegegyezés arról, kit-mit neveznek normálisnak. A világ boldogabb helyein ennek két összetevője van, egy erkölcsi, és egy formai. Az erkölcsi összetevő határozza meg azokat az elveket, amiknek a betartását a közösség elvárja, a formai pedig mindenféle viselkedési kódokat és hasonlókat ír le, amelyek sokszor megkönnyítik az erkölcsi alapelvek betartását.
A normalitástól való különféle eltéréseket egy darabig tolerálják, egy határon túl pedig büntetik. Ez eddig nem túl meglepő, és ennek így kellene működnie Magyarországon is. A helyzet azonban nyilvánvalóan nem ez.
Sajátos történelmi fejlődésünknek köszönhetően a horngyulai értelemben vett lakosság a normalitást alapvetően külsőségek mentén értelmezi. Ez nem túl meglepő. Mindig volt egy ilyen hajlam népünkben: a látszatot fenn kell tartani. A szocializmus aztán erre csak ráerősített a csomagban árult egyen-háztervekkel, az egyen-panelokkal, azzal, hogy mindenből leginkább egy- vagy kétféle volt maximum kapható.
Az egyéni ízlés részben ideológiai megfontolásból, részben a szocialista gazdasági berendezkedés sajátjaként adódó szűkös kínálatból adódóan teljesen elértéktelenedett. Ugyanez történt az egyéni magatartással is, a kádári konszolidációnak nevezett gulyáskommunizmus következményeképp. Aki követte az elvárt magatartásmintákat, de főleg nem keveredett tiltott dolgokba, az mászhatott egy kicsit felfelé, léphetett előre a felsőbbség által kijelölt pályán. Gigantikus Gazdálkodj okosan: előrelépsz kettőt, vásárolsz az egyféle lakásból, bútorból, porszívóból, ha a készletből mindent megvettél, nyertél, közben nem kell érdemi döntést hoznod saját életedről.
A társadalom által jónak minősített élet megéléséhez immár nem kellett belső motiváció, saját értékrend, elvek és gondolatok. A vasárnapi ebédben a rántott hús és a krumplipüré lett a lényeg, nem az, hogy ünnepi körülmények között, vidáman, egymást megtisztelve töltjük el az időt számunkra fontos emberek (családunk, barátaink, vendégeink) társaságában. Nem tudom, hogy van-e visszaút, és ha igen, hogy lehet rátalálni.
