Caracalla
I 2008.09.22. 12:04
A magyar sajtó által alkotott kerekasztal vezetője Dési János, résztvevői Kert Attila, az MTV hírigazgatója, Bojtár B. Endre, a narancs főszerkesztője, Bodoky Tamás, az Index újságírója és Czene Gábor, a Népszabadság újságírója. A bemutatkozások során Bodoky kikéri magának, hogy az Index jobboldali lenne, ők független hírportál.
Bojtár elmondja, hogy a Narancsnak, mint hetilapnak nem kell és nem is célja az, hogy minden témáról beszéljen, nem áll meg a villamos a körúton attól, ha nem foglalkoznak, rendszeresen a szélsőjobbal - Dési szerint s villamos alapvetően a szélsőjobb miatt áll meg.. Emellett Bojtár szerint nekik elég nehéz elérniük a szélsőjobbot, ugyanakkor tudják, miről akarnának beszélni, és ennek nem kívánnak teret adni, de a fontosabb dolgokról próbálnak írni.
Kert szerint az MTV nem sorolja be a megszólalókat,de egy hármas elvcsoport alapján - kiegyensúlyozottság, alkotmányosság, közszolgálatiság alapján szelektálnak.
Dési szerint az is nehezíti a helyzetet, hogy a széljobb akciói eléggé látványosak, két égő kuka betölti a képernyőt, a kertévéknek álomtéma, Kert szerint könnyebb bemutatni, mint az illetéktörvényt, valahol a tévé csinált hírt belőle, ad neki jelentőséget, ők próbálnak szelektálni.
Czene hozzáteszi, hogy a MÚOSZ etikai kódexe szerint az újságíró nem lehet független, pedig a széljobb próbál erre építeni. Ez mondjuk szintén székről röhögve lefordulós szitu, tudjuk, ki a MÚOSZ elnöke, tudjuk, mi nyomán került oda.
Bodoky szerint alapvető probléma, hogy a széljobb nagyon kattintékony, és ők a kattintásokból élnek, de azért igyekeznek meghúzni a határt, a kisebb dolgokról nem írnak, példának Tomcat kezelését hozta fel, akit eléggé szerettek, amíg médiahekkerként vicceket csinált, aztán amikor megváltozott, kis késéssel ejtették, ma már csak az igazán komoly dolgairól számolnak be. Ugyanakkor bár az esemény súlya a döntő, nem mindig lehet előre látni, hogy mi lesz komoly, de például a Bácsfi Diána-jelenséget már a felesleges reklám kategóriába sorolták, nem írnak róla.
Nagyjából egyetértettek abban a szereplők, hogy Csurka óta először beszélhetünk szervezett szélsőjobbról, másfelől azonban 1993-ban még nem lehetett látni, hogy a Szabó Albert -féle dolog mekkora viccnek tűnik visszatekintve később.
Bodoky szerint a széljobb súlyának növekedésében komoly szerepe van annak, hogy az állam vidéken nem igazán, és egyre kevésbé képes ellátni a feladatát, a szerepét. Bojtár szerint nem nagyon lehet tudni, mitől, hogyan lesz valaki széljobbos, de Czene szerint már elég sok internetes honlapjuk van, ahol felbukkannak életút-interjúk és önéletrajzi jellegű írások is.
Intermezzo 1.: "A conservative is a liberal who got mugged and liberal is a conservative who got arrested.", egyes változatokban "A conservative is a liberal who has been mugged by reality"
Ugyanakkor Bodoky hozzátette, hogy a szélsőjobbos honlapok jó része 'one-man trip', azaz igazából az írója nem sok mindenkit képvisel magán kívül, nevetséges erőforrások kellenek egy weblap összerakásához, Dési ugyanakkor megjegyezte, hogy bár ő nem ért az internethez, de az Indexnél címlapon volt a Jud Züss - a beszélgetés egyik legjobb poénja.
Intermezzo 2.: Az Index nem szerkesztett tartalomban rakta ki, hanem blogajánló részében, a témában Pollner írt. Ellenben a Népszava internethez kevésbé értő munkatársai gyakorlatilag az életük kockára tételével - lakossági forrásokból értesülve - leleplezte a nácik, szélsőjobbosok titkos kiképzőtáborát. Igazi szinvonalas tényfeltáró újságírás - eltekintve attól az apróságtól, hogy a Népszava zavarodott lakossági forrásai egy airsoft pályára bukkantak rá, amint azt a Vastagbőr be is mutatta, amelynek elolvasása mindenképpen ajánlott. Ó-ó. Tények ellenőrzése egyes, hisztériakeltés jeles. Ha nincsenek nácis hírek, majd kitalálnak. Helyesbítés azóta sincs.
Utána pár szó következett a sajtó általános állapotáról, Dési szerint a pártfinanszírozással kapcsolatos kérdések mutatják, hogy mire képes a hazai sajtó, Kert szerint a média tényleg nem jutott el dolgok mélyéig, például a TVszékházat sem ideológiailag képzett túrórudi-automata fosztogatók támadták meg.
Szintén Dési dobta fel - végül is ő vezette a beszélgetést, hogy a szélsőjobb témákat dob be a sajtóba, például a 'cigányok lopnak', ahol igazából a lopás a hangsúlyosabb, nem a cigányok, ellenben abban nagyjából egyetértettek a beszélők, hogy a cigányokról készített pozitív riportok (amely a sztereotípiák helyett a valódi életszituációk bemutatását végzik) sem bizonyultak alkalmasnak a cigányellenesség csökkentésére. A sajtóba be tud türemkedni a szélsőjobb, és ez ellen nem sok mindent tudnak tenni. Előkerült a szakma védelmének és a szolidariitásnak a hiánya, például a tüntetők is, a rendőrök is utaztak az újságírókra, és nagyjából ekkor említették meg először az öszödi beszédet. Bodoky gyorsan lecsapott a témára, hogy a rohamrendőrök milyen durvák voltak.
Dési zárókérdésként kétségeit fejezte ki, hogy a szélsőjobb hagyományos keretek közé szorulása, például megjelenése a parlamentben például mennyire lenne alkalmas a parlamenti viták, események eldurvítására, amire Kert nagyon találóan megjegyezte, hogy nagyon kéne igyekezniük, hogy a mostani miliőnél durvábbak legyenek, ellenben megjelenne az arcuk meg a valós erejük.
Kérdések következtek, elsőként egy antiszemitizmuskutató hölgy tartott kérdés helyett egy rövid, ámde velős értekezést arról, hogy mennyire nem tisztázottak a fogalmak, a baloldali antiszemitizmus létét is megemlítve ('népi-nemzeti' retorika), valamint a magyarságvédelem, mint végeredményben xenofób téma problémáját.
Utána egy jobboldali újságíró szintén a balos xenofób retorikára - konkrétan Thürmer 'magyar munkás, magyar proli, magyar paraszt'-jellegű szólamaira, és általában semlegesnek vélte, hogy egy antiszemita bal- vagy jobboldali.
És itt került elő egy nagyon érdekes kérdés: a zavargó-tüntető probléma. Nem kellene a kettőt egyformán kezelni Bodoky szerint, Czene azt mondta, mindenki zavargó aki követ dobál, illetve állami jóváhagyás nélkül zavarog/tüntet. Ugyanakkor szerinte is a rendőrök 'a Fidesz naggyűlésről hazafelé tartók egy részét bántották'.
Kicsit beszéltek még a közös fellépés lehetetlenségéről, majd végül Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke mutatott rá arra a valóban nem lényegtelen tényre, hogy a sajtó a szélsőjobboldal kérdését hajlamos felülről látni, ellenben a cigányok tipikusan az elsődleges célpontjai a széljobbnak. A média és a politika is kritikátlanul kiszolgálja a népet, eközben torzítja a nép látásmódját. Továbbá már az ÉS-ben is megjelent a fasizmus, ezzel.
Nem tudom megállni, hogy ne tegyek hozzá egy pár gondolatot az elbeszéléshez. Mintha a beszélgető magyar sajtósok nem hallották volna a külföldiek előadásait, vagy legalább is nem akarták volna meghallani. Miközben több ponton érdekes kérdésekről beszélgettek, azt senki nem vetette fel, hogy értelmetlen fogalmakkal - fasizmus, barna veszély, stb. -, ismeretek és tudás nélkül, udvariasság és pártatlanság nélkül irogatják kicsiny cikkeiket. A jelek szerint lehetne ezt jól is csinálni. Nyilván számos dologban nem értenék soha egyet a meghívottakkal, de láthatóan értették a témát, és elsősorban professzionális újságíróként, közvetítőként, tudősként közelítik meg, nem az itthon oly jellemző aktivista attitűddel - mintha némelyik hazai sajtós nem tudná eldönteni, hogy ő most újságot vagy politikai szórólapot csinál.
Konkrétan az egész öszödi sajnálatos események sajtójáról meg annyit, hogy senkinek nem sikerült bemutatni a történet minden oldalát. A balosabbak a szélsőjobbra koncentráltak, a jobbosok öszödre, néhányan meg a rendőri viselkedésre. De például senki nem írt arról, hogy milyen volt rendőrként kinnt állni, miközben az istenadta nép kockaköveit próbálod a tipikusan eltörő pajzsoddal kivédeni, illetve a vidékról hirtelen felbuszoztatott rendőrökről, akik nem tudták, hová, miért és meddig mennek. Cserébe meg mindenki utálja majd őket, az orvosok nem hajlandóak ellátni őket, stb. És akkor persze fel lehetett volna tenni, hogy a rendőri vezetésben miért nincsen egyetlen ember sem, aki gondoskodni tud a logisztikai kérdésekről. És akkor miért nem rugták még ki az egész bandát a fenébe? Amikor urrá lettek a fejetlenségen, persze csak az 1980-as évek módszereihez sikerült visszanyúlni, de őszintén kevés félelem-és gyűlöletkeltőbb érzést tudok elképzelni, mintha kockakövekkel dobálnák a munkatársaimat.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a fentiek önmagában megállnák a helyüket, de az eseményeknek erről a szeletéről nem nagyon esett szó. Kiváncsi lennék, hogyan módosulna Bodoky álláspontja, ha az Index munkatársait dobálnák meg legközelebb a miniszterelnök tevékenységének eredményeképpen.
Szóval tényleg érdekes és hasznos volt a Demos rendezvénye, ha másért nem, legalább láthatjuk, hol tart a magyar sajtó.
