Carlos77
I 2008.09.21. 12:40
A döntést mindenki aznap reggel meghozza, még mielőtt kilép az előszobájából és nekiindul a napnak: mivel fog aznap célba jutni. Sokan persze a bevett rutin mellett döntenek és elindulnak, úgy és azzal, ahogy mindig. Pedig ez a nap más is lehetne, mint a többi, ki lehetne próbálni más lehetőségeket is a közlekedésre, mert szeptember 22. az Autómentes Nap.
Lehetőség van a kényelmes és kényszer nélküli fokozatos átállásra, egy alternatíva kipróbálására: a kombinált közlekedésben való gondolkodásra.
tovább
A Miniszterelnöki Hivatal megbízásából nemrég készített a Medián egy felmérést a kormány minden szakértő által körberajongott Megegyezés programjáról. Nem meglepő módon az jött ki, hogy az emberek többsége imádja, beleértve az ellenzéki szavazókat is. Bár az ilyen típusú közvéleménykutatás értelméről (minden szempontból) kétségeim vannak, hisz tudjuk, megvan az a pénz, amennyiért rögtön a kívánt válaszra lehet rákérdezni (és a szavazókra gyakorolt hatását sem gondolom soknak), ezúttal a megrendelésre készült eredmény tanulságai is érdekesek. Nem a részletek, mert ha egyszer a megkérdezettek 5%-a van nagyjából tisztában a konkrét programmal, onnan kezdve gyakorlatilag tök mindegy mit gondol 95% a terv feketegzdaságra vagy versenyképességre gyakorolt hatásáról. Az általános eredmények azonban kifejeznek valami olyan, egyelőre tán homályos, de erősödő választói akaratot, ami fontos és ez már nem feltétlenül okoz örömöt Gyurcsány Ferencnek és a létező szocialista agytrösztnek sem. Az emberek adócsökkentést akarnak. Talán már annak tudatában is, hogy mindez áldozatokkal jár.
tovább
Rendkívül érdekes cikk a Metazinon.
"Senki sem gondolhatja komolyan, hogy éppen az ő szavazata fog dönteni, mégis minden egyes alkalommal milliók járulnak az urnákhoz, sőt gyakran a biztos vesztesnek látszó jelöltre is tömegével szavaznak az emberek."
Gabrilo
I 2008.09.20. 13:07
Itt van az ősz, itt van újra. Ömlesztve kapjuk majd a beöntést sületlenségekből. Kezdetnek itt vannak a "nemzeti érzelmű motorosok" (javaslatokat várunk hasonló eredeti elnevezésekre: pl. "leninista judosok", "feng-shui rajongó juppik", esetleg "muskátli-ültető polgári kör", stb.), akik egy komplett miniturnét nyomnak Balatonőszödig, meg vissza. Ez ilyen Szent Hely lett.
A Magyar Demokratikus Charta nevezetű szánalomhadjárat fasisztázó osztaga két helyről, a Clark Ádám térről és a Roosevelt térről gyűjti össze a Köztársaság és a Haladás híveit, hogy egyesült erővel vonuljanak a parlament elé az előítéletek ellen - "Előítéletek, haza!" (ha van kordon, remélem lesz bontás - szeretném a dühödt baloldaliakat látni, amint felháborodnak azon, hogy szabadságjogaikban korlátozzák őket).
tovább
Az állam egy területi monopóliummal rendelkező elnyomó szerv, amely folyamatosan, intézményesített módon véthet a magántulajdon ellen és zsákmányolhatja ki a magántulajdon birtokosait kisajátítás, adóztatás vagy szabályozás révén.
Hogyan jönnek azonban létre államok? Az eredetükkel kapcsolatban két elmélet létezik. Az egyik elmélet szerint, melyhez olyan nevek kötődnek, mint Franz Oppenheimer, Alexander Ruestow és Albert J. Nock, az államok annak következtében jöttek létre, hogy egyes embercsoportok leigáztak másokat. Ez az állam „külsarjas” (exogén) eredetének elmélete. Ezt a nézetet azonban mind történelmi, mind elméleti alapon komoly kritikák érték olyan néprajzkutatók és antropológusok részéről, mint Wilhelm Mühlmann. E bírálók rámutatnak, hogy nem minden állam külső hódítás nyomán jött létre. Tulajdonképpen kronológiailag tévesnek tartják azt az elméletet, miszerint az első államok úgy jöttek létre, hogy nomád pásztorok uralmuk alá hajtottak letelepedett földműveseket. Továbbá ez a nézet elméletileg is hibás, amennyiben a hódítás már államszerű szervezetet feltételez a hódítók körében. Ezért az exogén elmélet az alapvetőbb, endogén elméletre támaszkodhat csak.
Ilyen elmélettel állt elő Bertrand de Jouvenel. Nézete szerint az államok a természetes elitből nőttek ki: a magántulajdonnal rendelkező személyek önkéntes tranzakcióinak eredménye nem egalitariánus, hanem hierarchikus és elitista. A tehetségük révén néhányan minden társadalomban bekerülnek az elitbe. A vagyonszerzés, a bölcsesség és a bátorság révén ezek az egyének természetes befolyás birtokába jutnak és véleményük, ítéletük széles körű tiszteletnek örvend. Továbbá a tervezett párválasztás, házasság, valamint a polgári és a genetikai öröklés törvényei révén a természetes tekintélyből fakadó pozíciókat valószínűsíthetően néhány nemes család viszi tovább. Az ilyen, hosszú ideje kiemelkedő teljesítményt nyújtó, előrelátásról és példamutató magatartásról tanúságot tévő családok fejeihez fordulnak az emberek egymás közti ügyes-bajos ellentéteikkel. A természetes elit e vezetői bíróként és rendcsinálóként szerepelnek, gyakran teljesen ingyen, mert befolyással rendelkező emberként ezt kötelességüknek gondolják, vagy a polgári igazságszolgáltatást privát módon előállított „közjónak” tartják.
Interjú Romsics Ignáccal a Szombatban. Ajánljuk.
Ajánljuk szerzőnk, Panyi Szabolcs publicisztikáját a Hírszerzőn.
Ausztriában hétfőn havazott, New Yorkban csődöt jelentett a Lehman Brothers, nálunk az őszödi beszéd premierjének második évfordulóját élte túl a kisebbségi kabinet. Derűs jó reggelt mindenkinek!
Winston Churchill megfogalmazása szerint a demokráciával szembeni legjobb érv, öt perc beszélgetés egy átlagos választópolgárral, de mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk ehhez a konklúzióhoz elég két percre bekapcsolni a híradót. Múlt héten például eldőlt, hogy a rendszerváltás vezető konzervatív pártja végleg a szocialistáknál köti le a hitelkeretét (a stratégiai gondolkodáshoz Tisztelet a Társaságnak), ezen a héten az is, hogy Gyurcsány Ferenc a magyar politikai történetírás legkiválóbb rövid távú túlélőbajnoka.
tovább
Vendégszerzőnk, Kozonithy írása ( http://kozonithy.blog.hu )
Évekig nagyon szívesen tartoztam azon néptömeg közé, amely magát jobboldalinak kikiáltva attól érzi magát igazán magyarnak, hogy szívesen vesz fel „nagymagyarországos”, turulos, árpádsávos, szentkoronás kitűzőket, pólókat, szeret bekiabálni a tüntetéseken, és végtelen örömmel telt szívvel érzi az együtt vagyunk, itt és most, mi, MAGYAROK! életérzést. Végül hazamegy, vagy meginni pár sört a cimborákkal, és úgy gondolja, most valami egészen nagyot tett a hazáért, mert megmutatta a ballereknek, hogy sokan van… hangos… és erős.
Aztán meguntam.
tovább
A KOMMENTÁR 2008/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE
HITEL - MA
Szalai Ákos: THM? Többszáz százalék
LELET
Alexis de Tocqueville: Emlékezések (Bevezető és fordítás: Ádám Péter)
VITA
Mándi Tibor: Miért volt Hayek konzervatív? - Kiegészítés Balázs Zoltán válaszához Békés Mártonnak
INTERJÚ
"...fönntartás és megőrzés nyilvánvalóan csak új értékek teremtésével lehetséges" Beszélgetés Szegedy-Maszák Mihállyal
MŰHELY
Egedy Gergely: Calhoun és az "egyetértő többség" elve
Megadja Gábor: A kreatív osztály szárnyalása?
Baranyi Márton: Alekszandr Szolzsenyicin - Szív és szögesdrót
MAGYAR ALAKOK
Balázs Péter: Apologétából istentagadóvá? Martinovics Ignác egy korai filozófiai értekezéséről
Filep Tamás Gusztáv: Baltazár Dezső a hármasúton
HONI FIGYELŐ
Bata Tamás: A harmadik út a magyar oktatási reformban
MESSZELÁTÓ
Ablaka Gergely: A "Nagy Sátán" és a "Törvényen Kívüli" kapcsolata
RE:CENSOR
Böszörményi Nagy Gergely: A szkepszis az új lázadás - Copenhagen Consensus Center
SZEMLE
Csunderlik Péter: Lukács 23,18 (John Lukacs könyvéről)
Viczián Zsófia: Hit, hagyomány, humorérzék (Széchenyi Kinga könyvéről)
"Méltánytalan helyzetben van a XX. századi magyar történelem egyik legpozitívabb személyisége. Esterházy János gróf mind a mai napig nem kapta meg a Yad Vashem Világ Igaza elismerést, pedig a tények egyértelműek és alátámasztottak. A felvidéki magyar politikusról közismert, hogy 1942-ben a szlovák parlamentben egyedüliként nem szavazta meg a zsidótörvényt."
Ajánljuk Németh Zsolt írását a Szombatban.
Szeretnénk kiemelni az indexről a sok Geronazzo Mária és puncivillantás közben elsikkadt hírt, mely szerényebb nézőpontok szerint a nap, egyesek szerint a hét, mások szerint a hónap, lelkesebbek szerint az év híre. Enjoy the future.
Hiszünk mindabban, aminek jelképeként a World Trade Centert és a többi célpontot megtámadták. Otthonunk a szabadelvű, az emberi élet tiszteletének és a racionális önérdek-érvényesítésének talaján álló nyugati civilizáció, ahol jogunk és lehetőségünk a boldogság keresése, csak úgy, mint mindenki másnak. Ez épp elég, a többi már rajtunk múlik.
9/11 kapcsán ajánljuk Tallián Miklós szerzőnk írását a Hírszerzőn.