Rögtön két idézettel kezdeném:
"2007. október 30-án versenyen kívüli, előre be nem jelentett doppingellenőrzés során Kovács Ágnes úszó 25 ml mennyiségű mintát szolgáltatott, mely az előírt minimum mennyiséget - 75 ml - nem érte el, és doppingellenőrzés céljából nem volt elfogadható" - áll a Tiszeker Ágnes ügyvezető igazgató által aláírt MACS-közleményben. „Ezt követően a további mintaszolgáltatást a sportoló, hivatalos elfoglaltságára hivatkozva megtagadta, és a megtagadás tényét írásban elismerte. A doppingellenőrzés során, a mintaszolgáltatás megtagadása, a hatályos jogszabályok és a WADA Kódex értelmében, doppingvétséget megalapozó magatartásnak minősül. A doppingvétség megállapítására az érintett sportág szakszövetsége jogosult, az előzetes felülvizsgálati eljárást követő dopping fegyelmi eljárást jogerősen lezáró határozatában" - áll a közleményben.
Nem arról szeretnék beszélni, hogy most ki is hibázott az egész hacacáréban, meg hogy ki a szemét. Ellenben van egy érdekes párhuzam.
Érdekes gondolatok, összeesküvés-elméletek futnak át az agyamon, amikor végiggondolom, hogy az elmúlt sok év alatt mennyi verseny volt, mennyi kitűnő tehetség, mennyi kitűnő és bámulatos eredmény volt eddig. Ezzel nincs semmi baj, a tudományos területeken, ahol én jobban otthon vagyok számtalan esetben hatalmas big bang keletkezett már az ókori tudósoktól kezdve Einsteinen át a mai Csermely Péterig, akik számos meghatározót találtak fel, vagy éppen fedeztek fel, és mégis még mindig rohamosan fejlődik a biotechnológia. Viszont ebben az esetben másról van szó, mint a sportoló eredményességénél: Itt tudás játssza a főszerepet, a sportban pedig a tehetség, kitartás, erő stb. Ezért nem tudom megérteni azt a tényt, hogy szinte minden évben, szinte minden nap valaki valamilyen sportágban világcsúcsot, olimpiai csúcsot, vagy sóderbányász egyesületi csúcsot ér el. Vehetjük ezt időeredménynek súlynak, távolságnak, akárminek. Mindig valaki valamit megdönt. (Jelenleg csak az egyéni sportteljesítményekre gondolok, csapatjáték teljesen más)
tovább
shadai
I 2008.01.09. 16:38
Gabrilo
írása rengeteg további kérdést felvet, ezeket érdemes lehet önálló bejegyzésekben is kitárgyalni. Itt most először röviden a "jobboldali" és "baloldali" antiszemitizmusok kérdéséhez szólnék hozzá, de alapvetően egy másik kérdést (vagy ha úgy tetszik: problémát) szeretnék felvezetni: ez a "magyar-zsidó társadalmi szerződés" kérdése (ha úgy tetszik: problámája).
De először: a "jobb" és "baloldali" antiszemitizmusokról Létezik tradicionális (mondhatni
pre-modern) "konzervatív" antiszemitizmus is, de ez egyre inkább háttérbe szorul, marginalizálódik a mai konzervatív szellemi áramlatokon belül. Az antiszemitizmus iskolák és áramlatok teljes spektrumát tekintve pedig egyértelműen visszaszorulóban ez az antiszemitizmus: leginkább az "új", baloldali (elsősorban "anticionista") antiszemitizmus miatt, ami ma egy sokkal virulensebb, potensebb dolog. Az oldschool, konzervatív antiszemitizmus részben teológiai gyökerű és olyan állításokat fogalmaz meg (többek között), mint Gabrilo bejegyzése alatt Biomechanoid
kommentje. Legextrémebb megnyilvánulása ennek a vallási-gyökerű antiszemitizmusnak katolikus részről az inkvizíció volt (ami a reformátusokat is sújtotta, épp a vélt "hebraizáló" hajlamok miatt), protestáns részről pedig maga az egyházalapító Luther intézett
nagy kirohanást a zsidók ellen (miután nem mutattak kellő érdeklődést reform-tanai iránt).
A baloldali antiszemitizmust ma sokan "új" antiszemitizmusnak nevezik. Ez az „új” antiszemitizmus elsősorban az anticionizmus, az Izrael-ellenesség köntösében jelentkezik. A baloldal Izrael-ellenességét, anticionizmusát több "szellemi forrás" is táplálja, többek között: a baloldal antikapitalizmusa, USA-ellenessége és "antiimperializmusa", liberális-emberjogi érvkészlete és a nemzetállamokat illető kritikája, valamint aufklérista hite a társadalmi konfliktusok megoldhatóságában.
Erről a jelenségről rengeteg elemzés jelent meg magyarul is az elmúlt 10 évben, de különösen 9/11 óta, ami után nagyon
kikristályosodtak a "frontvonalak" az európai baloldal és az angolszász (ihletésű) neokonok között. Itthon többek között Seres László, Peremiczky Szilvia, Papp László Tamás, Gadó János, Tatár György, Heller Ágnes, Novák Attila foglalkozott a kérdéssel (leggyakrabban az ÉS, a Szombat, a Hetek és a NOL Hétvége melléklet hasábjain). 2006 januárjában konferenciát is szenteltek a témának, a Szombat Magazin szervezésében, tavaly év közepén pedig
kötet jelent meg a témában (szintén a Szombat gondozásában).
A lényegre térve: Magyar jobboldal és zsidóság Belecsapok a közepébe (inkább a végébe): a
"szociológiailag létező" magyar zsidóság jelentős része a mai napig úgy érzi, hogy a
"szociológiailag létező" magyar jobboldal elárulta őket. És akkor ez egy finom kifejezés, mert valójában sokan gondolják úgy, hogy a magyar zsidóságot a jobboldal először elárulta, aztán kirabolta, majd megalázta és végül fizikailag megsemmisítette. Sokan úgy érzik, hogy a mai magyar jobboldal nem mond semmit a "történtekről", azaz "cinkosan hallgat".
A dolog megértéséhez, a félelemkészletek dekódolásához vissza kell menni a magyar (és zsidó) történelemben.
tovább
Gabrilo
I 2008.01.09. 08:30
Már régóta szándékozom a témáról valamit szólni, és az elmúlt napok megadták a végső lökést. Az írást annyiban szeretném "többrészessé" tenni, hogy a közeljövőben tervezek egy bejegyzést David Irving téveszméinek cáfolatáról - hogy ez mikor készül el, az kérdés (az idő oly rövid, és oly sok a teendő!).
tovább
A megalakulásunk óta egy olyan szellemi műhelyet szeretnénk létrehozni, melyben csekély közös pontokon kapcsolódó, különböző világnézetű emberek gondolkodnak és emelnek vita tárgyává olyan kérdéseket, melyekről a nagy magyar nyilvánosság nem, vagy keveset beszél. Mindezt mi egy a politikai pamfletnél - másképp szólva politikai megmondó blognál - igényesebben szeretnénk művelni, vitakultúránkban és cikkeink szellemiségében is erre a megalapozott, körültekintő megfogalmazásra törekszünk, több-kevesebb sikerrel.
Névválasztásunk a szellemi műhely megközelítés mellett nem titkolja politikai hovatartozásunkat sem. Bár szerzőink a politikai paletta számos sarkából érkeznek, mégis elmondható, hogy döntő többségében konzervatív, neokonzervatív és libertárius megközelítésből szemléljük a világot.
tovább
Carlos77
I 2008.01.07. 15:00
"Nápolyt látni és meghalni" - tartja a mondás. Mostanság biztosan többen érzik ugyanezt élesben, szinte belehalnak az ottlétbe. Az utcán méteres kupacokban állnak a 2 hete el nem szállított szeméthalmok, a karácsonyi nagy zabálás és tobzódás után Nápoly egy hatalmas szeméttelep képét kezdi mutatni.
Közel 100.000 tonna hulladék hever az utcán, amit lángoló konténerek tarkítanak, és a túlterhelt tűzoltók oltanak. A hulladék egyik égésterméke a rendkívül mérgező és erősen rákkeltő dioxin is lehet. Növekszik az egészségügyi kockázat. Tífusz, kolera és hepatitisz-veszély fenyeget, a sok szerves háztartási hulladék bomlása miatt elviselhetetlen a bűz. Mindez egy 3.1 milliós nagyvárosban EU déli részén.
tovább
Caracalla
I 2008.01.07. 14:18
Miért? 
Bár lehet, hogy egyesek nem értenek vele egyet, de én nem tartom az ördögtől való gondolatnak a teljesítményértékelést. Bármilyen szervezet működtetése során, amelynek tagjai már nem férnek el egy asztal körül (vagyis a személyes kapcsolatokon keresztül már nem kezelhető a működés), szükséges valamilyen struktúrát felállítani. Itt már szükséges bizonyos eljárások intézményesítése, hogy a struktúra fennmaradhasson például személyi változások után is. Kicsit lerövidítve a dolgot, szögezzük le, hogy a weberi értelemben használt bürokrácia nem negatív fogalom, sőt szükségszerűség (és egyébként a magyar köznyelveben a bürokrácia alatt jobbára a weberi bürokratizmust, az elfajult bürokráciát értjük). A másik jelentős szempont pedig, hogy voltaképpen az állami és a magánszféra bürokráciája nem különbözik jellegében feltétlenül, például híres-hírhedtek az egyik sörforgalmazó magyarországi központjának a viszonyai.
És hát az is tény, hogy az igazgatás egy szakma, amely nincs túlzottan megbecsülve vagy képviselve hazánkban. Természetszerűleg a politikusok nem értenek hozzá, igaz, nem is nekik kellene feltétlenül. Elég volna, ha hagynák, hogy kialakuljon valamiféle professzionális igazgatás.
Ezért tehát mindenképpen támogatandó olyan eljárások felállítása, amelyek a hivatalok szervezetének értékelését, vizsgálatát segítik.
A gyakorlat azonban finoman szólva is vet fel problémákat. A
Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság által koordinált rendszer, amelyet minden bizonnyal a
Develor dolgozott ki, közel sem problémamentes. Aki a teljesítményértékelő rendszer leírására kíváncsi, az olvassa át az alábbi
kormányrendeletet
tovább
18 éves a demokráciánk, már nagykorú. Eljött hát az idő, hogy kiosszunk néhány atyai pofont a nagykorúvá vált gyermek rossz nevelőinek. Azok a politikusok következnek, akik adott esetben még Svájcot is tönkre tudnák tenni. Talán, ki is küldhetnénk őket a miénkénél szerencsésebb országokba, amolyan biológiai fegyverként, elpusztítandó jól fejlett, nyugati gazdaságukat.
Próbáltuk áthidalni azt a tényt, hogy a kormányzatok össze-vissza változtatják az elnevezéseket és a feladatköröket. Nemegyszer kerültünk komoly dilemmába a személy kiválasztásakor. Ilyenkor egyéb érveket hoztunk fel. A magyar demokrácia legrosszabb kormányának névsora a hajtás után olvasható.
tovább
radio
I 2008.01.04. 15:37
Magyarországon az elmúlt időszakban sokan sokféle válságra hívták fel a figyelmet: morális válságról, elitválságról, politikai válságról beszélnek hozzáértő és kevésbé hozzáértő emberek.
Gyakorlatilag konszenzus van arról is, hogy a nemzet egészét érintő, alapvető jelentőségű problémák vannak kialakulóban: demográfiai krízis (elöregszik és fogy a magyar), környezetpusztítás, akár hosszű távon recesszióban lévő gazdaság, versenyképtelen köz- és felsőoktatás, korrupció, borzalmas mentálhigiéniás és egészségi állapot. Ezek és még más egyéb kérdések a magyarság sorskérdései.
Van azonban, úgy vélem, egy mindenezeknél nagyobb baj, amely megakadályozza ezek kezelését. Jelen állapotban a magyar társadalomban alig vagy egyáltalán nincsenek meg azok a mechanizmusok, amelyek elhozhatnák a fent említett problémák legalább részmegoldását.
A politikai osztály vitái teljesen elrugaszkodtak mind stílusukban, mind tartalmukban a kívánatostól, a politikai osztály emellett morális csödben van. A civil szféra kevés jól működő taggal büszkélkedhet, és a civil szervezeteken keresztüli pártfinanszírozás nagyban erodálta és erodálja jelenleg is ezen szervezetek hitelét. A szakmai és egyetemi közélet sekélyes, alapvetően változatlan kádárista struktúrákkal terhelt. Az egyházak közéleti szerepvállalását az egyik politikai oldal illegitimnek, sőt erkölcstelennek tartja - de ettől elvonatkoztatva, néhány kiváló emberen kívül a történelmi egyházak sem jelentenek platformot a problémákról szóló vitára. A magyar oktatás egyre szörnyebb színvonalú, felelőtlen, közéleti kérdésekkel soha korábban nem találkozó fiatalok tömegét bocsátják ki a középfokú tanintézmények. A sort lehetne még folytatni. A társadalom alrendszerei külön-külön is válságban vannak, nem csak az egész.
A sorskérdések racionális és morális dimenziókat is felvállaló megvitatásához Magyarországon nincs akarat, képesség, nyelv és platform. Szerintem ez az igazi válság.
Nagyjából két hónappal ezelőtt olvastam
egy cikket az Index.hu-n Giuliani-val kapcsolatosan, ami most, egy könyv olvasása közben eszembe jutott.
Rudy Giulianit, New York volt polgármesterét, a jelenlegi amerikai elnökválasztás egyik esélyes republikánus résztvevőjét szinte kötelező nácinak tartani egyes baloldali körökben. Kb. olyan, mint egy amerikai Tarlós, aki azonban, bár tényleg a kemény kéz politikáját szereti, de ugyanakkor kellően laza is például a melegkérdést illetően. (Persze a cimkézőket nem kell félteni, nem jönnek ők olyan könnyen zavarba. (o: )
Giuliani a választások során sokszor érvel azokkal a statisztikai adatokkal, amelyek bizonyítják, hogy regnálása alatt New Yorkban jelentős mértékben csökkent a bűnözés. Ezeket ellenlábasai természetesen vitatják, illetve megmagyarázzák egyéb kiváltó okokkal. Érdemes egy kicsit közelebbről megismerni magát a folyamatot, ami valójában még Giuliani regnálása előtt indult el, és fontos szerepe volt benne egy David Gunn és egy William Bratton nevű embernek. Utóbbi lett Giuliani regnálása alatt New York rendőrfőkapitánya, s neki köszönhető az a fajta hozzáállás a bűnözéshez, ami miatt a liberálisok szinte egy emberként meggyűlölték Giulianit.
tovább
vadnyul
I 2008.01.03. 23:03
A cikk lábjegyzet egy másik cikkhez. Az eredeti cikk
itt olvasható. 1. Kicsit nehezen ment a kép linkelése, a kép ez lett volna:
2. Hogy egy ilyen mire jó, azt már pusztán számok nélkül is láthatjuk. Lerajzolgatja a szerinte lehetséges döntési alternatívákat. Ilyesmiket készíthetünk akármelyik "elmetérképező" (mind mapping) programmal, mint a VYM, vagy a Semantik (bújtatott linux reklám).
Ez jó, mert vizuális. Még ha szigorúan nem is tudományos, bár ez inkább csak természettudományos értelemben igaz. Pontos adatokat ezen számok mögé nem lehet tenni. De kérdem én, mi igazán pontos az empirikus társadalomtudományokban? És ettől még használjuk őket.
Visszakanyarodva a témához, ezt az ábrát egyszerű megfejteni.
A törvény elfogadása kétséges. Ha nem fogadják el, akkor valaki előhúz egy vészforgatókönyvet (ami már megvan), és megállapodnak. Ha nincs, még akkor is valószínűbb, hogy bekövetkezik egy "váratlan esemény", ami megmenti a helyzetet, így végső soron a koalíció felbomlásának csekély az esélye. Az ábra alapján számomra az látszik, hogy TG bizonytalan. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy nincs vészforgatókönyv, de nem ismeri a helyzetet elég alaposan ahhoz, hogy azt mondja, biztosan van egy B terv. De a koalíciós felek múltját ismerve arra a következtetésre jut, hogy még egy teljesen reménytelennek tűnő helyzetben is nagyobb az esély a koalíció fennmaradására, mint a szakításra. (Mondjuk a D-208 ügy alapján.)
Természetesen, itt nem mérések vannak a háttérben, hanem a politikai elemző tapasztalata a politikai élet működéséről. Ez a tapasztalat valóságos és megbízható, annak ellenére, hogy nem mérhető. hiszen évek óta figyeli a politikai élet eseményeit, gondolkodik róla, rengeteg megfigyelés, leírás, elemzés áll mögötte. Tehát az ítélete ezekre alapul, és ha eddig megbízhatónak bizonyult, akkor valószínűleg most is az. Ezek a számok, ha nem várunk tőlük túl sokat, megbízhatóak.
Mivel olyan korban élünk, ami a számoknak túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonít, hát ő is számokkal fejezi ki magát, bármennyire is felesleges okoskodásnak látszik.
Ne várjunk túl sokat a számoktól - az 50-50% csak egy vagy-vagy.
3. Ez csak lábjegyzet. Nem is itt, hanem az előző poszt végén lenne a helye.
4. Kicsit ronda lett, de remélem valaki beírja egy kommentbe a helyes html kódot.
5. Molnárgörény r. t. megjegyzései: "A százalékokat az ujjából szopta - a folyamatábra meg bárki számára megalkotható, aki minimális gondolkodásraképes. Még a 60 %-ot is tovább ragozhatta volna: nevezetesen úgy, hogy 45% esélye van, hogy elfogadás esetén az első visszásságok kiderülése miatt komoly frakcióválság keletkezik, 55% pedig annak, hogy ezt előre elsimítják: 80% ezen belül az esély arra, hogy masszív frakción belüli osztogtaással, és 20% arra, hogy titkosszolgálati aktákkal való fenyegetéssel a képviselők viselt dolgai miatt.
6. TG az adott helyzetről nem tud túl sokat mondani, de azt igen látványosan.
A kommentek közt olvastam azt a véleményt, hogy a városi, középosztálybeli, nem vallásos réteg legfeljebb piaci értelemben konzervatív, erkölcsét és kultúráját tekintve nem. Nos. Az erkölcsről most nem értekezek, nem mintha nem volna fontos, de most a kultúrával meg az ízléssel kapcsolatban jutott eszembe néhány újévi gondolat.
Először is az, hogy próbáljuk meg definiálni, mi is az a konzervatív kultúra, vagy a konzervatív ízlés, aztán az, hogy vizsgáljuk meg, mi minden felel meg ennek a definíciónak, végezetül pedig mindennek a végére érve megállapítottam, hogy nincs minden elveszve, bizony, ha következetesek vagyunk, de nem vaskalaposak, akkor meglepően sok mindenről mondható el, hogy belefér a konzervatív kultúra-felfogásba, az enyémbe legalábbis. Abban meg egész biztos lettem, hogy nem érdemes eleve lemondani komplett rétegekről. Meg rájöttem arra is, hogy sok esetben nem maga a kulturális alkotás az, ami nehezen egyeztethető össze a konzervatív felfogással, hanem a befogadás módja.
tovább
Minden kedves olvasónknak, kommentezőnknek és Szerzőnknek Boldog Új Évet Kívánunk! Reméljük jövőre is sokaknak jut az asztalára némi sütemény és édesség!
radio
I 2007.12.30. 16:44
Ebben a bejegyzésben egy kis magánbrainstormingot szeretnék csinálni, hogy szerintem konzi oldalról mik a feladatok Magyarországon. Meg alapvetően az én fejemben. Hiszek abban, hogy a tudás a dialógusban és a véleményütköztetésben van, így ha beszélünk ezekről, elindulhatunk valamennyire a gondokra adandó válaszokról alkotott vélemény felől tudásuk felé.
Törekedni kell arra, hogy Magyarországon létrejöjjenek a 'szabadság kis körei', amelyek kellő morális elkötelezettséggel, intellektuális felkészültséggel és társadalmi érzékenységgel bírnak. Újra intellektuálisan kell foglalkozni a politikával, meg kell teremteni azt az új konzervatív szintézist, amely új nyelvet, fogalmiságot, moralitást tud adni a magyar közéletnek, amely elgondolkozik azokon az alapelveken, amelyek mentén a valóban új Magyarország elképzelhető.
Új konzervatív szintézisre van szükség a kultúrában és az intellektuális életben. Magyarország ma a fejlett világ perifériája, küzdeni kell azért, hogy Magyarország ne legyen intellektuális ugar, hogy hagyjuk végre ott 1988-at. Személyek, felfogás, államimádat területén. Nagyon kevés a nézhető magyar film, színház, hallgatható zenekar. A mainstream média szennye és az alapbetően szar dolgokat csináló belterjes kortárs művészvilág között nincs értelmezhető mező. Meg kell teremteni ezt a fogyasztható, de intellektuális középutat. De előbbi kettő sem felesleges, azokból is lehet jobbat csinálni.
Új konzervatív szintézisre van szükség a várospolitikában. Budapest messze lehetőségei alatt teljesít, pedig érdekesebb, mint Prága, szebb, mint Varsó és szerethetőbb, mint Bécs. És mégse megy. Az új polgári gondolkodók nem tehetik meg, hogy nem gondolkodnak várospolitikában és nem vesznek rész városvédő civil mozgalmakban.
Jobb konzervatív médiára van szükség. A Reakció önmagában nem elég, és azért messze nem tökéletes, a Heti Válasz pedig inkább jó szándékú, mint jó újság. A jobboldali sajtó kulturális része pedig elbújhat a sokat szidott Magyar Narancsé melett. Javulni kell ebben. A blogoszféra egyre erősödik, ez nagyon jó, azt gondolom, hogy fontos community-blogokat csinálni, egyre többet.
Mindezeken felül pedig új konzervatív szintézisre van szükség a magyarországi cigányság problémáival kapcsolatban, a demográfiai válságról nem is beszélve.
Ezt a sort folytathatnám még hosszú-hosszú oldalakon keresztül. Nagy feladatok, de gondolkodni kell rajtuk.
Egy dolgot még leírnék, amelyet ugyan már leírtam nemrég egy kommentben, de mégegyszer: az igazi ellenség a butaság. Az ellen kell, minden eszközt felhasználva küzdeni.
Gabrilo
I 2007.12.30. 13:55
Nem, nem kívánom a Mestert visszhangozni (karácsonyi és újévi üzenet: előrehozott választásokat!). De ha már túl vagyunk az ünnepek szentebbik részén, teljesítem kötelességemet: így, az év utolsó napja előtt, egy utsó lábszár-billentés a baloldal felé.
tovább