18 éves a demokráciánk, már nagykorú. Eljött hát az idő, hogy kiosszunk néhány atyai pofont a nagykorúvá vált gyermek rossz nevelőinek. Azok a politikusok következnek, akik adott esetben még Svájcot is tönkre tudnák tenni. Talán, ki is küldhetnénk őket a miénkénél szerencsésebb országokba, amolyan biológiai fegyverként, elpusztítandó jól fejlett, nyugati gazdaságukat.
Próbáltuk áthidalni azt a tényt, hogy a kormányzatok össze-vissza változtatják az elnevezéseket és a feladatköröket. Nemegyszer kerültünk komoly dilemmába a személy kiválasztásakor. Ilyenkor egyéb érveket hoztunk fel. A magyar demokrácia legrosszabb kormányának névsora a hajtás után olvasható.
Oktatásügy
Komoly szakértőink között nemegyszer volt erős vita, hogy a sok jelölt közül ki nyújtotta a 
leggyalázatosabb teljesítményt az elmúlt kormányzati ciklusokban. Ennél a tárcánál azonban mindenki egyetértett abban, hogy Magyar Bálintnál nincs alkalmatlanabb jelölt a pozíció betöltésére. Ő volt az, aki az első balos oktatási miniszterként a 48-as szabadságharc és az 56-os forradalom helyett ismét az ősembereket kezdte el taníttatni a szerencsétlenebb hetedikes diákokkal, aki megalapozta Kóka János vagyonát a Sulinet programmal, második ciklusában pedig összehozta az eddigi legnagyobb érettségi botrányt. Nem is kell tovább sorolni. Magyar Bálint annyira pocsék teljesítményt nyújtott, hogy még saját pártja is jobbnak látta eldugni egy vastag uniós pénzekkel operáló pozícióba, és utódja, Hiller István sem győz szembemenni MB szakmaiatlan döntéseivel. Hogyan is lehetne valaki sikeres, ha egy ősi, román kémnő előtt alázkodik meg?
Egészségügy
Nos, itt igazán nehéz volt döntést hozni, hazánknak ugyanis a rendszerváltás óta nem volt a botrányosnál jobb egészségügyi/népjóléti minisztere. De tényleg, kár is felsorolni. Az egyenlő szavazatot kapott Mikola „Tehetséges családú” István, Kökény „Gyóccerbiznisz” Mihály, Molnár „Bosszút állok a MOK-on, Jaguár” Lajos, és Horváth Ágnes alá süllyedt azonban egy gyenge félszavazattal Gógl Árpád. Nem rosszabb ő, mint bárki a fentiek közül, viszont unalmassága és idétlen frizurája mégis a mezőny legrosszabb eü. miniszterévé teszi.
Honvédelem
A kisgazda botránytriumvirátus egyik legcsöndesebb, ám nem kevésbé korrupt tagja, Szabó János volt hazánk elmúlt 18 évének legrosszabb honvédelmi minisztere. Honvédelmi pénzek a rétegújság pártlapnak, két, tárcától lopott lakás, rengeteg pitiáner korrupciós ügy, amelyek során Szabó többször is tanúságot tett zsebdiktátori hajlamairól. Stílusa a legrosszabb kiképzőőrmesterekét idézte. HM-es pénzből próbálta kimosni párttársát, amikor megvádolták, tisztázás helyett viszontfeljelentett. Valószínűleg ez jó hozzáállás lett volna a lövészárokban, a civil világban azonban Szabó úr, fordított Szekeres Imreként nagyon nem találta a helyét. Ha most ő népszerűsítené a önkéntes katonaságot, a HM még a parkolási bírságot sem tudná kifizetni Rogánnak, csődbe menne, lehúzhatná a rolót.
Pénzügy
Azt gondolják Önök, hogy Bokrosnak és Veresnek köszönhetjük a megszorításokat, a nyugati világ leginkább bűntető adórendszerét? Nos, akkor tévednek. A nincs pénz, tehát vegyük el a néptől politika hazai úttörője nem más, mint Kupa Mihály, akinek ezt a piacellenes, kiróvó-büntető, ráadásul európai viszonylatban egyik legbonyolultabb adórendszerünket köszönhetjük. Ha Kupa nem lett volna, valószínűleg Dominika éves GDP-jének sem adnák ki ekkora hányadát a magyar offshore cégek. Érdemeit még az sem feledteti, hogy Veres „Csábos mosolyú” János minden idők legnagyobb hazugságait dobta be többször is a mélyvízbe. Bokros jelölését meg nem is értjük. Az ő elitista, radikálisan piacpárti, nonszensz szövegei tartják még valamennyire kordában a segélyezési politikára hajlamos nagy pártokat.
Rendőrminiszter, aka. Belügy I.
Időnként kiver minket a hideg veríték, ha eszünkbe jut, hogy valaki lehet olyan balfasz, hogy az első kicsit is nyugati típusú zavargás láttán, riadt hangon kijárási tilalomról kezd beszélni. Márpedig Petrétei József ezt megtette, és ezzel kiütötte a versenyből Pintér „Nem lesz több robbantás, elintézem” Sándort és Kuncze „Szarrászivat a maffia” Gábort.
Gazdaság
Hülye kérdés, Kóka János. Sikeres üzletemberként próbálja magát 
eladni, miközben pénzét, és azt, hogy kiemelkedett a mobillal seftelők köréből csak és kizárólag politikai kapcsolatainak köszönheti. Siker címszóval vágott bele az SZDSZ elnökjelölti kampányába, ahol a rendszeres második, Fodor Gábor a megvásárolt szavazatok ellenére is majdnem megverte. Miközben a tavalyi gazdasági növekedést egyedül a feketegazdaságnak köszönhetjük, mégis mivel jellemezné Kóka a gazdaságot? Hát persze hogy a sikerrel. Soroljuk még? Felesleges. Figyeljék csak meg, mennyivel rátermettebb lesz Kákosy Csaba. Az már csak hab a tortán, hogy Kamilla szívének meghódításakor többször keveredett olyan helyzetbe, amely a Mucuska-ügyön edzett SZDSZ-eseknek is vállalhatatlan volt.
Önkormányzat-fejlesztés, aka. Belügy II.
Alapvetően már az önkormányzati minisztérium elnevezés butaság, elvégre az önkormányzatiság arról szól, hogy ott, helyben megválasztják polgármesternek a kocsmárost, azt onnantól kezdve ő akciózik. Ehhez mérten dilettánsok töltötték be a pozíciót, nem is tudunk dönteni. Igazságos az lenne, ha mindet kiküldenénk egy-egy svájci tartományba. Kónya Imre mehetne Waadtba, Kuncze Maci a Berni Alpokba, Pintér megszervezhetné a Graubündeni olajmaffiát. És hogy melyik tartományba kellene küldeni Bajnai Gordont? Hát persze, hogy Wallisba!
Környezetvédelem
Elképesztő, hogy ezen a téren mennyire sok a dilettáns. Olyannyira, hogy Fodor Gábor egyértelműen a rendszerváltás óta a legjobb a tárca élén. Fodor Gábor, baszki! A környezetvédelem körül egyre inkább megszaporodó uniós pénzek és egyéb támogatások azonban mégsem hagyták kiveszni a tárcát, a magyar demokráciának egyik legkorruptabb, legtöbb botránnyal övezett minisztériuma olyan neveket élt túl, mint Persányi Miklós, vagy a csakazértis kisgazda Túri-Kovács Béla. Senki sem tett azonban annyit azért, hogy a környezetvédelem a korrupció szinonímájáva válljon a köztudatban, mint a kisgazda Pepó Pál. Neveken gúnyolódni olcsó dolog, ráadásul a bejegyzés közepe felé már nem is annyira vicces, így csak néhány hívószó: ciánszennyezés, bizottsági ülések sértődött negligálása, pályázati pénzek körüli mutyi csalás, és a minisztérium szakmai stábjának teljes kinyírása.
Külügy
Ki más is lehetne, mint a megtestesült elpirult mosoly és zavart nevetés a felvillanó szlovák középső ujjak láttán? Göncz Kinga, hát persze. Nem akarunk azért nagyon igazságtalannak lenni a miniszterasszonnyal, elvégre legnagyobb megdöbbenésünkre csak összehozott a tárcája egy semmitmondó külpolitikai stratégiát. Azt is megértjük, hogy kell valaki, aki úgy csinál, mintha nem Gyurcsány Ferenc lenne az ország igazi külügyminisztere és miniszterelnöke egy személyben. Így aztán végülis érthető, miért helyeztek egy bután mosolygó óvónénit a miniszteri székbe. Azért néha szólhatna két szót, amikor délen feszült a helyzet, északon egy zizzent kormánypolitikus tankokkal akar Budapestre jönni, és az Európai Unió jövőbeli legnagyobb haszonélvezője, Oroszország államfőválasztásra készül. Vagyis talán mégse szóljon semmit.
Mezőgazdaság
Érdekes, hogy miközben a közvélekedés szerint a jobboldal a vidéki, a baloldal meg az urbánus és a panelproli, mégis egyedül baloldalon sikerült vállalható földművelésügyi minisztert választani a rendszerváltás óta. Torgyán Józsi kétségtelenül nem értett semmit az általa irányított tárcához, ugyanakkor olyan húzásai voltak, ami miatt mégsem küldenénk ki Svájcba, félő ugyanis, hogy tankokkal jönne vissza. És egyáltalán, elküldenének egy olyan embert, aki képes volt ráuszítani a Fradi-rajongók ilyen-olyan egyesületét a búzaégető battonyaiakra? Aki körbeutazza a világot, majd megpróbálja lenyomni a nép torkán, hogy csak cseresznyét árult? És akkor még egy szót sem említettünk a Horn Gyulával folytatott parlamenti vidámfélórákról.
Küldjük ki inkább Gergátz Elemér nemes urat (tudják, Antall-kormány), akinek az elaprózott birtokrendszert, és ezáltal mezőgazdaságunk versenyképtelenségének egyik fő okát köszönhetjük. A torgyánozás egyébként sem igényel semmi felkészülést.
Kormányfő
Valójában a 18 éves demokráciánk legpikírtebb szégyenfoltja, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök lehetett. A 2002-es választás mutatta meg, hogy az országunk képes vakon megbízni valakiben, aki többet ígér, aki odaveti a nép elé a szikkadt virslit meg a lejárt szalámit. Medgyessy egy második Kádárként borult a demokráciába száműzött kis kommunista országunkra, aprópénzként szétszórva mindazt az erőfeszítést, amit az előtte lévő három (és fél) kormány, ha nem a legjobban is, ha korrupciós botrányokkal fűszerezve is, de megtett. Megyó kormányfőként is aktív szerepet vállalt az ország eladósodásában, ahogy egyébként azt kádári pénzügyminiszterként is tette. Egyetlen pozitívuma az, hogy görbe tükröt tartott az ország elé, még ha önkéntelenül is.
Különdíj
Nyilvánvalóan úgy gondolta Lamperth Mónika, hogy ha olyan gyakran vált minisztériumot, mint zavart tizenéves zenei ízlést, akkor majd kisiklik az ilyen szégyenlistákból, ugyanis nem fogjuk tudni besorolni. Valahol helyénvaló is ez így, hiszen a szégyenkorány minden tagjáról könnyű tárcájára asszociálni, Lamperthről azonban a butaság és a hiúság jut legtöbbünk eszébe, nem alaptalanul. Néhány megmosolyogtató lököttségtől (Zsidó sátor vallásos tagjainak zaklatása a Szigeten), minden nagyobb, baloldalhoz is köthető botrányban való érintettségen keresztül, egészen odáig, hogy a legjobban működő tárcákat is képes két perc alatt megbénítani, Lamperth magán hordozza a magyar baloldal összes rossz tulajdonságát, pont, mint Mikola a jobbét.
Nyilvánvalóan Önök sok politikust hiányolnak a listáról. Ők vagy megmaradtak pártpolitikusnak és minisztérium vezetését nem vállalták, esetleg túl erős mezőnyben versenyeztek, vagy annyira triviális jelöltek, hogy mindenki tisztában van alkalmatlanságukkal.
Hiányzik valaki? Hülyét kap a hisztis Pokorni Zoltántól? Érdemtelennek érzi Bokros Lajos kihagyását? Nagyon szeretné már beírni valahová, hogy Kovács László? Nem ért egyet? Kommenteljen!
