Vegyük a kezünkbe egy baloldali liberális író, például John Rawls tetszőleges könyvét. Mondjuk, az A Theory of Justice meg is teszi. Rawls itt elmondja, hogy mit gondol az igazságról, az igazságosságról. Hogy mit gondol róla, az most mindegy. Az nyilvánvaló, hogy amit gondol róla, azzal a konzik nem értenek egyet, és akkor erről alaposan el lehet vitatkozgatni. Egy dologban viszont mindenképpen egyetértünk: hogy az igazság, igazságosság kérdése fontos, sőt, az egyik legfontosabb kérdés, hogy ezekről a dolgokról mindenképpen beszélni kell. Továbbmegyek: főképpen ilyenféle dolgokról kell beszélni, már ha az ember politizálni akar. Ha mondjuk a vasútmodellezés érdekli, akkor nyilván nem ez lesz a téma, de ha a politika érdekli, nos, az gyakorlatilag definíció szerint ilyesféle dolgokról szól.
"Urbánus-kozmopolita" szemszögből viszont mit lehet mondani az igazságról, igazságosságról? Elárulom: az égvilágon semmit. Az "urbánus-kozmopolitizmus" ugyanis nem egy politikai filozófia, hanem egy felszínes póz. Nem az a lényege, hogy az ember fontos dolgokról komolyan gondolt véleményt mondjon, hanem hogy menőnek, coolnak, trendinek képzelhesse magát. Amivel egyébként semmi bajom nincs, ha ezt az ember péntek este a diszkóban csinálja, mert akkor a magánügy kategóriájában játszik a dolog - de hogy ebből politikát csinálni...
Hasonlóan nem értem azokat az - általában "radikális" - fórumozókat, bloggereket, akik meg éppen a nemlétező urbánus-kozmopolitizmus ellenében próbálják meg magukat valamiféleképpen népi-nemzetinek definiálni. Ilyenféle politikai filozófia sem létezik, illetve, esetleg, talán a keresztényszocializmus valamennyire közel állhat hozzá, de messze nem ugyanaz (és egyébként is, szerintem a k.sz. fából vaskarika). A népi-nemzetiekkel is az a baj, hogy mivel alapvetően egy felszínes póz ellenében, az ellen lázadónak definiálják önmagukat, ők is eléggé felszínessé váltak. Ők sem politikai kérdésekről beszélnek valójában - figyeld meg, hogy mennyire ritkán beszélnek olyasmiről pl., hogy milyen rendszerű és mennyi adó, közteher volna kívánatos. Azért nem, mert ahhoz, hogy az ember erről valamit mondani tudjon, ahhoz épp a már említett igazság-igazságosság kérdéséről kell valami átgondolt véleményt formálni. Az pedig fárasztó, egyszerűbb felvenni valami felszínes pózt.
Az a hülyeség ebben az egészben, hogy vagy-vagy kérdésként próbálunk meg feltenni olyan kérdéseket, amelyek is-is kérdésként működnek. A valódi politikában tényleg van egy csomó vagy-vagy kérdés, de az urbánus-kozmopoliták és a népi-nemzetiek alapvetően kulturális természetű ellentéte olyan dolgokat próbál meg vagy-vagy kérdésként kezelni, amelyek nem azok. Mondom, középiskolás korom teljesen értelmetlen diszkós-rocker ellentétére emlékeztet a dolog - mai eszemmel döbbenetes, hogy gyakorlatilag senkinek nem esett le, hogy nem muszáj választani a kettő között, el lehet menni egyik nap egy rockkoncertre tombolni, másik nap egy diszkóba csajozni. Jelzem, akkoriban nekem se - mindenesetre körülbelül így működik ez az egész Kulturkampf is.
Érdemes viszont feltenni a kérdést: ez az egész urbánus-kozmopolita felszínes marhaság - ez honnan jöhetett valójában? Van egy tippem, de egyelőre eléggé halvány.
Az Axel-Springer és falusi pszichopata mítosza
Ha megnézzük a Népszabadságot is tulajdonló Axel-Springer csoport öt alapelvét, azt vehetjük észre, hogy ezek se nem tipikusan baloldali-liberális, se nem jobboldali-konzervatív nézetek. Pl. mivel gyakorlatilag az egész amerikai politikai kultúra jobbra áll az európaitól, és az EU maga egy eléggé szocdem jellegű projekt, nagyon is furcsa, hogy egyszerre próbálnak meg jóban lenni mind a kettővel. Ez olyan, mint a zsiráf: ilyen állat márpedig nincs. Az Axel-Springer sem baloldali-liberális, sem pedig jobboldali-konzervatív, sem pedig libertariánus szellemiségű csoport, gyakorlatilag azt mondhatjuk inkább, hogy kozmopolita-liberális. Olyasmit képviselnek tehát, ami mint komolyan vehető világnézet nem is létezik, ami csak egy felszínes póz. Vajon miért teszik ezt?
A tippem a következő. Alapjában véve az Axel-Springer nem akar baloldali lenni, a szó klasszikus értelmében: munkásmozgalmi, szociálrevolúcioner v. szociálreformer. Amennyire lehet, a másik irányba próbálnak orientálódni, kizárásos alapon tehát jobbra. Namost a ballerekre gyakorlatilag mindenhol jellemző az, hogy boldogan nácizgatják politikai ellenfeleiket, de Németországban nyilván még sokkal inkább veszélyes a legcsekélyebb mértékben is jobbosnak lenni, mint máshol. Csak ejtsd ki a szádon azt a szót, hogy tradíció, és azonnal a pofádba vágják Bismarck meg Nagy Frigyes militáns hagyományát, és bingó, már rögtön fasisztagyanús lettél. Ezért annak, aki nem akar baloldali lenni - mert ugyebár ők a baloldali antifasizmus mítosza miatt "gyanún felül állnak" - annak kegyetlenül kell ügyelnie rá, hogy a lehető legmesszebbre pozicionálja magát a náciktól. Ezzel nincs is semmi baj, a baj azzal van, hogy tökéletesen félreértik, hogy miről szólt a nácizmus.
Jim Goad The Redneck Manifesto c. könyvében végigveszi, hogy a középkori európai nemességtől a mai hollywoodi liberálisokig az elitek hogyan viszonyultak az egyszerű szántóvető falusi néphez. Hogy lenézték, büdös bunkónak tartották őket, az egy dolog. Ami még furcsább és érdekesebb, az például az, hogy a mai "villain" (gazember) angol szó a középkori francia "villein" (falusi, falusi jobbágy) szóból származik. Hasonlóan, a középkori francia jobbágyok egyik gúnyneve, a "bouseaux" (tehéntrágya), a mai angolban "bozo"-vá vált, de más jelentéstartalommal: aggresszív, rasszista, fegyverbuzi, militáns, verekedős pszichopatát jelent. A pogány (pagan) szó pedig a latin paganusból származik, ami szintén vidékit jelent. Szóval, a falusi ember gazember, aggresszív pszichopata és pogány. Hmmm. Kezdünk látni itt egy mintát, nem?
És ez nem csak etimológia. Jim Goad leírja azt is, hogy nagyon sok amerikai filmben a falusi redneckek aggresszív gyilkosokként (ld. Szelíd motorosok) v. perverz nemi erőszaktevőként, vagy valami efféle, abszolút negatív figuraként vannak ábrázolva. Látható itt egy tehát minta, ami a középkortól mostanáig húzódik: az a mítosz, hogy a falusi nép nem csak szimpla bunkó, hanem valamiféleképpen gyárilag gonosz, gyilkos ösztönöktől fűtött is, valamiféle pszichopaták gyülekezete, akikben mindig ott bujkál és kitörésre kész a vadállat.
Ha ezt a kettőt összerakjuk, akkor gyakorlatilag már látjuk is az Axel-Springer felszínes kozmopolitizmusának hátterét. Nagyon messze akarják pozicionálni magukat a náciktól - nagyon helyes. De tökéletesen félreértik a nácizmust. Szerintem úgy látják a dolgot, hogy a nácizmus a völkisch falusi emberben gyárilag bujkáló pszichopata vadállat kitörése volt - és hogy ezért az ember úgy lehet a leginkább antináci, ha megpróbál a lehető legkevésbé "népies" lenni.
Ha pedig ezt a felszínes pózt az ember valahogy megpróbálja lefordítani a politika nyelvére, akkor valami olyasféle furcsa kevercs lesz belőle, mint az Axel-Springer fenti öt alapelve, ami se nem balos, se nem jobbos, se nem liberális, se nem konzervatív - hanem ilyen "izé", ilyen "kozmopolita".
Az Axel-Springer és a legtöbb "kozmopolita" ugyanis ott téved, hogy a falusi népben semmiféle vadállat nem rejtőzik - nem jobban, mint minden más emberben - és a nácizmus hatalomrajutásának oka nem a "talajgyökér" spontán lázadása volt, hanem egy szűk elit professzionális tömegmanipulációjának, agymosásának, propagandagépezetének eredménye, a hatalom érdekében.
Ez az a pont, ahol szerintem megérthetjük a dolgot. Gyakorlatilag az történt, hogy az eliteknek a falusiaktól való, addig is létező irracionális félelmére ráerősített a nácik mitológiája: ők völkischnek mondták magukat, ezek meg elhitték nekik. Azóta él a legenda, hogy a népben valahol mélyen van valamiféle mélységesen, elementárisan, sötéten gonosz, és ha nem vigyáznak, akkor bármikor újabb nácizmusba robbanhat ki a dolog. Ott tévednek, persze, hogy nem robbant ott semmi sem, felülről építették a dolgot, szorgos, szívós propagandamunkával. Ám a legenda a "talajgyökér" alapvetően pszichopata természetéről azóta is él, és szerintem ez van a "kozmopolitizmus" mögött: a vidéki v. vidékies néptől való irracionális félelem.
Amikor például Tamás Gáspár Miklós "az óbaloldali és kriptohorthysta altalaj (la Hongrie profonde) őskori morajáról" beszél, akkor a szavaiból nem csak a lenézést olvashatjuk ki, hanem a félelmet is. Itt van a lényeg, szerintem.
Egy javaslat
"Urbánus-kozmopolita" olvasóimnak, ha vannak ilyenek egyáltalán, azt tanácsolnám, hogy nőjenek fel, és válasszanak maguknak valami komolyan vehető politikai filozófiát. Gyakorlatilag innen két irányba tudnak elindulni.
Vagy "komoly balliberális" irányba, ami úgy indul, kb., hogy az ember kinyomozza a Wikipédián Isaiah Berlint és John Rawlst, és ha bejön, akkor utána megveszi a könyveiket. Azt hiszem viszont - és hát remélem is - viszont, hogy legtöbben túl balosnak, túl szoci-ízűnek fogják találni őket.
A másik lehetséges irány innen a libertarianizmus, például, el lehet indulni a mises.org-ról, aztán onnan tovább. Ha viszont rákattannak a libertarianizmusra, akkor ez esetben ne lepődjenek meg, ha öt év múlva azon kapják magukat, hogy egyre inkább a konzikkal szimpatizálnak - ez viszonylag gyakran történik így... :-)