Gabrilo
I 2007.12.30. 13:55
Nem, nem kívánom a Mestert visszhangozni (karácsonyi és újévi üzenet: előrehozott választásokat!). De ha már túl vagyunk az ünnepek szentebbik részén, teljesítem kötelességemet: így, az év utolsó napja előtt, egy utsó lábszár-billentés a baloldal felé.
A hazai baloldal elindult a hanyatlás útján. Méghozzá azért, mert minden igazoló érvből kifogytak. Ettől függetlenül a Vezető még fölhasználja a "hagyományos" balos igazolásokat, egyre kevesebb sikerrel.
Volt ugyi a
békeérv, amit ők szeretnek, hiszen az igazsággal szemben alkalmazható. Az igazság megoszt, békétlenségeket szül, az igazság helyett tanácsosabb a békeérvet használni, ha "feszült" a helyzet. 2006. október 23. után a békeérv a baloldal szájából kicsit "tragikomikusan" hat. Ha van politikai erő a "béke ellen", akkor az a baloldal.
Nem beszélve arról, hogy az igazságot ők amúgy sem szeretik. Mióta az újbeszélő-nyelv kialakult, azóta - mint tudjuk - "a politika és az erkölcs külön van". Más hárítási lehetőség nincs is, hiszen erkölcsi kreditje a baloldalnak nem maradt. Ennek részletes elemzésétől itt most eltekintenék, mert evidenciákkal nem dobálózok itten, újév előtt.
A "haladás" és a "modernizáció" délibábjait a baloldal vezére néha még felvillantja, egyre kevesebb sikerrel.
Lehetséges alternatívaként már csak a gazdasági hatékonyságra való érevlés maradhatna. Azaz, igaz, erkölcsi nullák vagyunk, és a béketáborozás sem tűnik már igazolhatónak, de virágzik, és dübörög a gazdaság, nagyokat szellent a puma, mondhatnák a balosok. Mondhatnák, ha így lenne, de nincs így; 1%-os gazdasági növekedés alatt egy ilyen érv csak nevetség tárgyává tenné őket.
Minden érvből kifogytak, már csak az erőszak és a hatalmi pozíció tartja ott őket (ami még Rousseau szerint sem járja, noha ő szépen ellentmond saját magának, de ez megszokása volt - ez azonban egy másik poszt témája...), ahol most vannak. Épp ezért, bukásuk szükségszerű, ahonnan ez a baloldal fölállni már nem tud. És ez csodálatos.
A konzi kárörvendés után egy kis optimizmus.
Eszem ágában sincsen egy hazai jobboldali párt erényeiről értekezni, aki olvassa ezt a blogot, az tisztában van vele, hogy korántsem erről szól. És a hazai jobboldalon is jócskán akad foltozgatnivaló, még ha jelenleg nagyságrenddel kevesebb is, mint a baloldalon. Nem kívánom felmagasztalni a Fideszt, sem Orbán Viktort (és ha valaki egyszer elmagyarázza nekem, a plebejus konzervativizmus mi a kénköves franc, annak fizetek egy kóserszilvát), az optimizmus tárgya sokkal "nemzetközibb" vonatkozású.
Nincs annál nagyobb látszólagos ellentmondás, hogy az egyik legdinamikusabb, legerőteljesebb eszmeáramlat - elsősorban nyugaton persze - a konzervatizmus. Ahogyan a társadalmi technikusok csillaga leáldozóban van, úgy emelkedik fel újra a politika, és a politikai filozófia, reneszánszát éli, és ezzel együtt kapnak egyre nagyobb visszhangot a reakciós-konzervatív szerzők, gondolkodók, és természetesen az ő gondolataik.
Sok gondolkodó még felfedezésre vár, s megérzésem szerint hamarosan rengeteg új szerző recepciója is kezdetét veszi. Ezen reakciós szerzők kérlelhetetlen totalitarizmus-ellenessége, náci-és kommunistaellenessége lassan, de biztosan oszlatja szét a "konzervatív=náci" érvek tévképzeteit. Eme tévképzetek hathatós eloszlatása természetesen még messze van, és nagyon sok munkába fog kerülni.
És hogy ne legyek igazságtalan: Magyarországon is vannak remek konzervatív szerzők, gondolkodók, de nincsenek a kereskedelmi csatornák kirakatában, ezért kicsit futkosni kell utánuk, de megéri. Ez itt a reklám helye...
Ha folyóirat, mindenkinek melegen ajánlom a
Kommentárt. Ha már konzervezünk, mindenképpen.
Ha havilap, ugyanilyen melegséggel (aki ezt a "ziccert" "lecsapja", annak megpaskolom a fenekét!) javallom olvasgatásra a
Reakciót.
És most az van, hogy könyvet is ajánlok, méghozzá
Lánczi András "A XX. század politikai filozófiája" c. könyvét. Nem olcsó, de egy vacsi elhalasztása belefér ennek érdekében.
Mindazonáltal a magunk csekély erejével kívánunk ehhez a "kulturmissziós" munkához hozzájárulni. 2008-ban is az eddigi vonalon kívánunk továbbhaladni: dekonstruálni fogjuk a dekonstruktivista érveket, relativizálni fogjuk a relativizmust, és kritika alá vonjuk a kritikát.
Rövid szemétség, és még rövidebb optimizmus után pedig mindenkinek szeretnék békés, sikerekben gazdag újévet kívánni, a hazai baloldalnak pedig kívánok szintén békés (és ez elsősorban rajtuk múlik!), önkritikában gazdag újévet.
Gabrilo.
