:)

Nagyon gondolkodom, hogy mi legyen ezzel az istenbarmával, mert van a kommentálásnak egy szintje ami már annyira szánalom, hogy már vicces...

Kimoderáltam "mocsok gecik" kommentáló megnyilvánulását.

Szerintem az a válság, hogy hagyjuk magunkat a közbeszéd által befolyásolni, és nincs civil fórum, ami érvényre juttatja az emberek igényét arra, hogy igazi problémákról beszéljenek.

Hogy mire gondolok egyszerű:

- kit érdekel a Magyar Gárda??
- kit érdekel az antiszemitizmus??
- kit érdekel a vizitdíj önmagában??

sorolhatom azokat a látszatproblémákat, melyekről beszélünk, ahelyett, hgoy olyan kérdésekről esne szó, melyek megoldása nem tűr halasztást, és mely problémák létező problémák.

Ok, amit leírtok, az lényegében igaz. A konvencionális civil fórumok hitelességi és morális válságban vannak, ez pedig közvetlenül akadályozza a konvergenciafolyamatot - ugyanis ez a legfontosabb célunk, a felzárkózás. A lényeges az, milyen csatornákon vagyunk képesek a status quo-t erodálni. Ehhez kezdetnek jó keret egy blog például, hogy az oda írók képességei és politikai nézeteik fejlődjenek. A következő szint mindenképpen a konvencionális szintekre való becsatornázás, és ezen keresztül az érték- és álláspontközvetítés.
A megoldás nem egy program, hanem egy radikális generációváltás, ami akkor válik lehetségessé, ha a normát "importálunk", és nem a régi elittől veszünk át. A kulcs tehát: itthon -> külföld -> becsatornázás -> morális konvergencia. Közvetve gazdasági is, ha elhiszzük, a hatékonyság és a piac egy jó eszköz. Úgy gondolom, ez abszolút hihető. Szóval ez a blog egy jó elgondolás, csak így tovább, ez a cikk is rendben van.

radio:

A cikked tök jó, de én bennem van egy hiányérzet. Azon kívül, hogy "magyaroztunk" egy kicsit, én hiányolom pl. azt, hogy felemlegeted azt, hogy miről folyik a közbeszéd, és mik a valódi kérdések talán. Bár az könnyebb kérdés, hogy miről folyik, ami fölösleges, mintsem a valódi kérdések.

Továbbá rendkívül hiánypótló lenne egy munka a civil társadalomról, az arról alkotott álláspontunkról. :)

Szerintem én írtam, hogy mik a sorskérdések. Úgy vélem, ezek a sorskérdések. Pl. demográfiáról nem igazán folyik a közbeszéd, pedig kéne. De a hiányos élelmiszerpiaci szabályozásról se, amely egyébként az egészségügyi reform része kéne, hogy legyen, hiszen a borzalmas táplálkozás elég sok betegségnek oka. Etc, etc...

És szívesen írok valamit az én álláspontomról civil társadalom-ügyben.

"És szívesen írok valamit az én álláspontomról civil társadalom-ügyben."

Örömmel venném! :D

Jó lenne, mert egy barátom szerint pont a konzik felelősek elsősorban a civil társadalom szétzilálásáért, csak neki a onzi = Fidesz, lásd Halász - Hegyi paktum.

onzi = konzi

nem akarok hurráoptimista lenni, de a "modern képmesékkel" szerintem valami elindult az M1-en, mert oké, hogy bizonyos emberek jól megvitatják a sorskérdéseket, de az eredményeket el is kell vinni azokhoz, akiknek nincsen idejük/energiájuk követni a belső eseményeket.

a korlátokat ismerem
1. ha nincs platform akkor eredmények sem lesznek
2. ráerőltetés szagúan hangzik, amit írok, az értelmiség (?) jól megtárgyal mindent, aztán majd Az Eredményt megvalósítja, mert az mindenkinek jó

public hikikomori: szerintem a felzárkózás egy kicsit túl van misztifikálva, normákat meg importálni szerintem lehetetlen, mert mi is a régi elit hatásán nevelkedtünk, de szüleink mindenképpen, maximum tanulhatunk külföldtől, de az alap amibe ez a tudás/tapasztalat beépül adott. Tehát nem elég lemásolni, saját magunkra szabott megoldásokat kell találni, a saját problémáinkra

Valóban komoly és a magyarság sorsát közvetlenül érintô témákról esett szó. Sajnos egynémely - mint például a demográfiai krízis - olyan súlyos helyzetet eredményezett, hogy az ezekrôl indított vitáknak, szakmai fórumoknak már régen megoldásokat kellett volna találni rájuk. Magyarán körmünkre égtek a problémák. Nem lehet velük "majd holnap" foglalkozni, mert már most is "bokáíg érnek". És ezen a ponton jelentkezik az újabb nagy probléma: a mai magyar társadalom nem konszenzuskeresô, hanem konfliktuskeresô. A politikai oldalak a saját egységük megteremtésének lehetôségét a közös ellenségkép megkreálásában látják, amely olyan mértékben fragmentálta a civil társadalmat is, hogy bármilyen szakmai kérdésben is érdemi konszenzus létrejöttére kevés eséllyel számíthatunk. Divide et impera. És a tömegmédiumok hatására, valamint a szocializációs minták hiánya miatt sajnos a felnövô generációk is "megfertôzôdtek" ezzel a mentálisan torz világképpel. Sajnos nem látom a kitörési pontot, a kialakuló "új struktúra" képviselôit sem találom sehol, nincsen független értelmiség (a jelenlegi politikai struktúrától való, és nem ideológiai függetlenségre gondolok), és nincs politikai szándék, sem a civil társadalommal közös gondolkodásra, sem az innen érkezô javaslatok befogadására. A politika elidegenült, akárcsak a politikai oldalak egymástól, és lassan mi emberek is erre a sorsra jutunk. Az "én" sokkal fontosabb lett a "mi"-nél.

Megoldás lehet a problémákra adott mikrokörnyezeti válaszok sikerének társadalmi szintû felismerése és átvétele, de ez egyrész a politika gáncsvetései miatt alacsony elérési-rátával bír, másrészt lassú folyamat, és mi bizony baromira nem érünk rá. És igen, ez egy pesszimista komment. Még akkor is, ha a személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy igenis van a negatív folyamatokra rezisztens értelmiség, vannak ahol épülnek és nem bomlanak a közösségek, van ahol nem "az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód, mekkora mellű a nőd". De azt is tapasztalnom kell, hogy túl kevés ez az élesztô ehhez az iszonyatos mennyiségû sz@rhoz, hogy "a törzsôrmestert utászoknak kelljen kiásni a latrinából"...

"... Ahhoz, hogy az egyes pártok maguknak a nép részéről támogatást szerezzenek, nemcsak azonosítható saját arculatra volt szükségük, hanem arra is, hogy olyan problémák kerüljenek a köztudatba, melyekről álláspontjuk eltérőnek tüntethető föl, egymással szembeállítható. Ha, mint ahogy tényleg volt, minden párt lényegében ugyanazt akarja, természetesen nincs miért támogatni egyiket sem a másik rovására, és persze szóba sem jön, hogy az emberek figyelmét saját gazdasági természetű manővereikről egymás közötti látszatküzdelemeikre irányítsák. Minthogy valódi ellentétek nem voltak közöttük, ami valódi kérdés pedig az országban nagyon is létezett, azt a nép elől éppenhogy elrejteni akarták, nyilvánvaló, hogy a kérdések, melyekről a leghangosabban csatáztak, csak álproblémák lehettek. Ezekben nem is volt hiány.

...

Az érzelmek fölkorbácsolására, de semmi másra nem alkalmas, épp erre a célra előrángatott jelképek körüli küzdelmek sorában a legutolsók egyike, az ún. árpádsávos zászló szimbolizmusának, múltjának és jelen használatának álproblémája. Agyontárgyalják, tudálékos okoskodások hangzanak el róla, mintha valami súlyos kérdés várna magyarázatra, és nem a másként már kialakított álláspontok igazolásáról lenne szó. Pedig még csak néhány évvel ezelőtt sem jutott senkinek sem eszébe, hogy létezhet bármilyen kérdés ami ezzel kapcsolatban netán megválaszolásra vár. Nem is önmagában kavar föl erős érzéseket a piros fehér csíkos zászló ügye, hanem annak a mintegy alap-álproblémának a kapcsán, melyet antidemokratikus rendszerek már hagyományosan is eredményesen használtak a történelem során a társadalom megosztására, illetve figyelmének az igazi kérdésekről való elterelésére. ..."

aki még nem olvasta, a teljes cikket az szerintem mindenképpen pótolja:
www.kibulizottorszag.net

zala: az árpádsávos zászló "agyontárgyalásának" agyontárgyalása is ugyanolyan "a társadalom figyelmének az igazi kérdésekről való elterelése", mert ez pláne nem egy valós problémáról szól. mindig kettőn áll a vásár...
persze nem is kell az árpádsávot sokáig tárgyalni, aki lobogtatja, az tudja miért vette elő, meg nekem is megvan a magam véleménye. na de csináljunk inkább gyermekeket :)

zala, és a többi olvasó is:

mielőtt linkelsz valamit, nézz szét oldalt a mi ajánlóink között. Spec. a kibulizott ország is kint van, mint ajánlott cik... :)

Lényegében "public hikikomori" és "a doktor urral" értek egyet.
A 20. századi történelmünk eseményei, korszakai (Ld. Trianon, Holocaust, szocializmus) leterelték Magyarországot a századeleji biztató útjáról. Sőt elkezdtek erodálódni és ami rosszabb, keveredni az értékek, ami megszülte a mai értékmentes, szétforgácsolódott társadalmat.
Szükséges egy új struktúra kialakítása, amely csak általános generációváltás eredményeképpen állhat elő. Nem a mostani, hanem a jövendő értelmiségiekre nehéz, de nem es feladat juthat osztályrészül: értéket teremteni újra a magyar társadalom részére. Ez kétféle út és "hagyomány" kombinálásával érhető el: 1. átvenni a külföldtől az olyan viszonyokat, amelyek egyrészt átültethetők - remélhetőleg szerevesen - Mo.-ra; 2. - szerintem ez fontosabb, - a múltban meglévő hazai értékeket, amelyek ma is vállalhatóak és élhetőek újra feléleszteni vagy eszemeiségükben ráépíteni (jelszó: múltból jövőt;)). Az értékek újra megteremthetnék a "mi"-t, lenne újra szolidaritás, együvé tartozás a magyar társadalomban.
Továbbá a szocializációs folyamatok pozitív változtatása első lépésben állami segítséggel, beavatkozással. Elsősorban a másodlagos, iskolai szocializáció javítása lehet a cél, hiszen a mostani szülők által majdan közvetített családi szocializáción már nem lehet sokat változtatni.

De hát itt van pl. a konzervatórium... igaz, hogy éppenséggel nem a társadalmi párbeszéden, hanem egy intellektuális szubkultúra kialakításán dolgozik, de azért van benne frissesség és ez reményre ad okot!

Pl. meghívhatnátok más világnézetű vendégposztolókat egy-egy téma ügyében! Oszt lehetne megvitatni és máris itt a nyelv, a fórum...

A más világnézetű "vendégposztolók" írnak ide a kommentekhez:))

Nem annyira hülyeség, ha valahogy tudnánk más design-t adni neki, pl. ellenoldali vélemény fejléccel, akkor mehetne. S majd a konzik a kommentben szedik szét. Az sokszor könnyebb. :D

de akkor meg kéne változtatni a címünket lexpokol.blog.hu-ra

:D

Kedves Konzervatórum,

a Mail a Szerkesztőségnek menüpont alatt megadott e-mail címben nem lehet levelet küldeni a szerkesztőségnek...

akkor hol lehet? :)

üdv,
M.C.

elolvastam.végigolvastam a kommenteket is.
és igen válság van mert látszik.
mert a válság bennünk van: "meghívhatnátok más világnézetű vendégposztolókat egy-egy téma ügyében!" ez nem válság? "Nem annyira hülyeség, ha valahogy tudnánk más design-t adni neki, pl. ellenoldali vélemény fejléccel, akkor mehetne." és ez? Én azt gondoloma válság bennünk van. Mer mi hordozzuk kicsiben. Mert szídjuka máv-ot a bkv-t a kormányt a multit az udvariatlan eladót a boltban, felháborodunk a lazsáló építőmunkáson az útjavításnál, a csaló zsebredolgozó rendőrön a korrupt önkormányzaton, de nem vesszük észre hogy a világ, az élet körülöttünk akkor lesz jobb ha mi kicsiben jobbak vagyunk. És hát ha nem vetkezzük le mi magyarok azt az évszázadok alatt felszedett mindíg sírunk és semmi nem jó stílust, ha nem tudunk örülni annak ami van amit már elértünk akkor nem tudjuk megoldani azt ami elöttünk ál. mert nekünk kell megoldani. és nem a nagy dolgokat hanem a hétköznapokat.

Chris:

leveledet megkaptuk, a gond a levlistával volt, valami kavar, de már megoldottuk, remélem. :) Elnézést a fennakadásokért.

Az 1943-44-es napló végén írja Márai Sándor:
"Ha vége ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár reánk, el kell temetni a halottakat, el kell takarítani a romokat, kenyeret kell adni az éhezoknek, valamilyen államfélét kell építeni a cserepekbol, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, ránk hagyott. De ez a kisebbik feladat. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban; ki kell pusztítani egyfajta ember lelkébol, a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy o, mint "keresztény magyar ember" elojogokkal élhet a világban, egyszeruen azért, mert "keresztény, magyar úri ember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar", vagy "úriember", tartani a markát s a keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyateton, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a "jobboldaliság" igaz értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedik, reménytelen: talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önzo és gyáva: bizonynyal hajlong majd az új rend elott: de szíve mélyén örökké visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett "elokelo közhivatalnok"-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezés tényét. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."

Márai azért csúnyán mellényúlt: az a bizonyos cimke nem jobb- vagy baloldali (merthát ugye az a bizonyos jobboldal sikeresen kipusztítódott, de kaptunk helyette egy mégrosszabb baloldalt). Ráadásul úgy takarítana, hogy a fürdôvízzel kiöntené a gyereket is. Gondolta ezt késôbb ô máshogy is...

BL: mond vadász, miért is jársz Te ide?

Az idezéte pontos, de hol van ma a 43-45-ös jobboldal? Egy embert lenne mondani, aki összakapcsolta az akkori jobbot a maival. Antall József, a papi zsidómentó volt, ő meg a legnagyobb úri ember a rendszerváltó min.elnökök köt.

"tartani a markát s a keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyateton, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a "jobboldaliság" igaz értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedik, reménytelen: talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önzo és gyáva: bizonynyal hajlong majd az új rend elott: de szíve mélyén örökké visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett "elokelo közhivatalnok"-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezés tényét. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet" - ez ma a status quo-t megörző ballibre igaz, mert ők voltak/vannak pozícióban. Nekik van meg a régi hálózatok, és megbízhatóság első számú igénye miatt 50 év alatt kiszelektálódott egy semmihez sem értő ballib. Ez van.

"és megbízhatóság első számú igénye miatt 50 év alatt kiszelektálódott egy semmihez sem értő ballib."

Az ostobaság, a hozzánemértés ieológiafüggetlenül mindenhol ugyanúgy van vagy ott. Pont erről szól radio postja: a civil szférával, (nemcsak ballib) politikával stb. van gond, nem csak egyes részterületek a bajosak.

Nézd Bagoly, lehet, hogy radio mindkét oldalt fikázta, de te csak az egyiket. ÉS neked válaszoltam.
Az ostobaság valóban ideológiafüggetlen, de a kérdés, hogy a megörökölt hálózat melyik ideológiát, milyen ideológiai megbízhatóságot preferál, és futtatja fel a mégoly ostoba alakokat is vezető pozícióba. Én azt tapasztalom, hogy ez bizony jellegzetesen ballib ostobaság. A ballib csak szóban szereti a versenyt. Öreg vagyok, sok példát tudnék sorolni.
Nagyon lehet, hogy hasonló helyzetben ugyanezen alakok zöme jobboldali akarna lenni, de az van, hogy a hálózat szoci és a velük megbékélt libsi, így ma a hülyeség ballib színű.

Közbeszólnék: az ember általában véve nem szereti a versenyt, ha biztosíthatja előnyét más módon is. Csak nem mindenkinek van lehetősége megakadályozni.

A mai ballib a diktatúra vitathatlan örököse, így neki vannak a legnagyobb lehetőségei. A moralitása pedig maradt a régi.

egyiketsem, te mit szeretsz jobban focizni vagy üres kapura rugdosni?

Értem a célzást, de szerintem a politika nem így működik. Alapvetően minden párt arra törekszik, hogy akár hazugság és bűncselekmények árán is megszerezze és megtartsa a hatalmát. Itt nincs fair play.

Ismerjük a mondást, hogy "fejtől bűzlik a hal", mégse kellene minden felelősséget a politikusok nyakába varrni. Mindkét oldal vezetése megcsinálja a magáét, mégsem hinném, hogy csakis a politikusaink felelnek a romló közállapotokért (főleg, mert sok minden, amit felsoroltatok, világjelenségnek számít).

Itt senki sem beszélk csak a politikai elitről - ez csak egy "jópofa" egyszerűsítés. Ugyanúgy, ahogy a Márai által leírt embertípus sem a mai jobboldalra vonatkozik, hanem az elit pozícióit a versenytől őrző és sajonos meghatározó részére. A kvázimarxista, 20 éve nem publikáló professzorra, és a magát nyeregben érző hivatalnokra. Ráadásként az összes gyenge jellemre, aki a leendő pozíciót féltve ugyanúgy beépül ebbe a rendszerbe, és ugyanazzal a cinizmussal viseltetik a támadások irányában. Ez nem világjelenség, hanem regionális, vegyük már észre magunkat!