Caracalla
I 2010.05.02. 13:00
Még meg sem alakult a kormány, alig értek véget a választások, de már elkezdődött az újabb kampány. Szépen lassan egyre több szervezet, középpárt, bukott káder akarja megmondani, hogy mire is kapott felhatalmazást a Fidesz, hogy mi is a demokrácia, miközben - micsoda meglepetés! - valódi demokratikus felhatalmazást a cselekvésre, ráadásul egy rendkívül széleskörű cselekvésre csak és kizárólag a Fidesznek adtak a választók.
tovább
"Ha úgy fogalmazza meg a kérdést, hogy Sólyom László a következő években a köztársasági elnök lesz-e, akkor azt a választ adnám, hogy szerintem nem, nem ő lesz"
Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke 2010. április 27.
Három állításom van: (1) A Fidesznek minden joga megvan ahhoz, hogy ne Sólyom Lászlót jelölje köztársasági elnöknek a következő ciklusban. Erre a választóktól kapott egyértelmű, és erős felhatalmazást. (2) Miközben mind a párt, mind az elnök sokat köszönhet egymásnak, a Fidesz és Sólyom László számára is talán kedvezőbb, ha 2010-2015-ig a köztársasági elnöki pozíciót nem Sólyom tölti be. Előbbinek azért, mert minimalizálni tudja a lehetséges konfliktusokat, utóbbinak pedig azért, mert megmaradhat a viszonylag elfogulatlan, autonóm szakember szerepében. Magyarországon ugyanis a köztársasági elnök jogköre olyan mértékben korlátozott, hogy egy vita esetében, a gyakorlatban minden esetben a parlamenti többség akarata érvényesül. (3) Pokorni Zoltán kijelentése és annak közlési módja nem éri el a politikusi kulturáltság, politikusi diplomáciai hajlam megfelelő, a választók által egy politikustól elvárt szintjét. Ha pedig Pokorni Zoltán megfelelőnek ítéli ezt a nyilatkozatát és az egész beszélgetést, akkor nem alkalmas arra, hogy a párt nevében bármit is kijelentsen.
tovább
A Föld napja alkalmából a Jobbik honlapján rövid cikk jelent meg: „A Jobbik azt szeretné, ha minden nap a föld napja lenne” címmel. „A Jobbik szerint az emberiség felelős a Föld környezeti állapotának romlásáért, ezért nekünk elsősorban hazánkban, Magyarországon kell rendet tennünk, és ezzel is hozzájárulnunk a pusztulás megfékezéséhez és a globális helyzet javulásához” - írták a szerzők, amellyel minden öntudatos, jövőben gondolkodó magyar választópolgár egyet is érthet. Azonban rögtön beugrott Vona Gábor pártelnök április 19-én a Kossuth Rádióban tett nyilatkozata, miszerint „a Mátrai Erőművet meg fogjuk védeni” az ott élő emberek érdekeinek, munkahelyeinek védelme érdekében.
Kontár Elemér írása
tovább
Nem eszik olyan forrón a kását – ez jut eszébe az embernek, mikor a parlamenti padsorokba igyekvő Jobbik-reprezentánsok egyes korábbi és mostanában elhangzott kijelentéseit veszi górcső alá. Kezd ugyanis nyilvánvalóvá válni, hogy a nemzeti hőbörgést tömegsporttá fejlesztő radikális párt kénytelen elhatárolódni hónapokkal, hetekkel vagy akár napokkal ezelőtt tett kijelentéseitől. Csak néhány kiragadott példa: a korábban két kézzel az IMF-hitel visszafizetésének megtagadását hirdetők már „újratárgyalásról” beszélnek, Vona Gábor pedig immáron nem adna semmiféle választójogot a határon túli magyaroknak. Mindezt megkoronázza: a pártelnök hiába irányzott elő választási győzelmet, majd a két forduló között minimum 50 fős frakciót – 47, jó esetben is 48 képviselő fog ülni a Jobbik padsoraiban. Azaz dugába dőlt Morvai Krisztina államfő-jelölési terve.
Szánthó Miklós írása
tovább
Miért tűnik rendhagyónak és mégis miért nem rendhagyó Molnár Oszkár sikere? Előljáróban szögezzük le: független egyéni kerületes országgyűlési képviselőnek lenni nehéz dolog. Különösen akkor, ha az illető függetlenként is kerül be a parlamentbe, és nem Házon belül penderítik/lép/dobják ki egykori frakciójából.
Kevés ilyen embert ismertünk az előző évekből: Kupa Mihályt, egykori pénzügyminisztert, Szerencs és környékének képviselőjét, valamint Gyenesei Istvánt, volt önkormányzati miniszter, Nagyatád és környékének képviselőjét. Közös vonásuk volt, hogy, mindkettő egy nagyobb párt kegyéből jutott be a parlamentbe, és mindkettő politikai pályafutása csúfosan ért véget.
tovább
Vasárnap 57 körzetben választottunk, én most személyes okokból egyet emelnék ki. Ott élek ugyanis. Nem tartozott a legizgalmasabb választókerületek közé, se egy Szanyi kapitány, se egy Molnár Oszkár, ráadásul az 51%-os eredménnyel első ránézésre gond nélkül nyert a fideszes jelölt. De ennek az 51%-nak kicsit közelebbről szemlélve komoly tanulságai vannak, a Fidesz szemszögéből.
Nem húzom tovább, a pest megyei második választókerületről, tehát Vác, Göd és Sződliget képviselőválasztásáról lenne szó. Egy kis ablak egy kisváros hátsóudvarára.
tovább
A választópolgárok elképesztő hatalmat adtak tegnap a hazai jobbközép oldal kezébe. Hogy az egyőszi slágert parafrazáljuk: Európában ilyen sikert nem aratott még párt. A szavazók nehéz helyzetben is bölcsen cselekedtek: elfordultak a korrupt nyolc, de leginkább a hitelből pénzt szóró, az ország tekintélyét leamortizáló, első hat évet jelentő szocialistáktól, miközben nem adtak ki nem érdemelt bizalmat a szélsőséges, kirekesztő, populista alternatívát kínáló pártnak, a Jobbiknak.
tovább
Sajátos koreográfiája van a demokratikus politikának. Az elmúlt négy év lázas reformerkedését az ellenzék legnagyobb ereje sikeresen torpedózta meg, s a tisztán hatalompolitikai (népszerűségszerzési) szempontok mellett fölhozta egyrészt azt a demokratikus elvi szempontot, hogy radikális átalakításra a többszörösen kétségbe vont legitimitású kormánynak nincs fölhatalmazása; másrészt pedig azt az alkotmányos elvi szempontot, hogy társadalmi-szakmai konszenzus, vagy legalább annak elérésére tett komoly erőfeszítések nélkül ilyen átalakításba nem szabad belekezdeni. Az új kormány demokratikus legitimációja ugyan kétségbevonhatatlan, azt azonban nem lehet minden további nélkül kijelenteni, hogy világos fölhatalmazása volna bármilyen jelentős átalakításra, mivel ilyen irányú elképzelései fölöttébb homályosak. Viszont egyre gyakrabban hallani, hogy az új kormány alkotmányban, kétharmados többségű törvényekben rögzített intézmény-rendszerekhez kíván hozzányúlni, mégpedig teljességgel ismeretlen elképzelések, elvek és szempontok szerint.
Balázs Zoltán írása
tovább
Emir Kusturica Underground c. filmjét annak idején megnéztem vagy háromszor, tetszett, azt gondoltam, hogy értem, azt gondoltam, hogy mindenki más is érti, és ezzel magamban le is zártam az ügyet. Nemrég fedeztem csak fel, hogy Kusturicát annak idején nagyon kemény támadások, kritikák érték például Slavoj Žižektől és egy csomó nyugati kritikustól, az a fajta tipikus "boszorkányüldözés" zajlott le, ami nagyon meg tudja viselni azt, aki a kereszttüzébe került - fél év össztűz után annyira elege lett, hogy kijelentette, felhagy a filmes szakmával. Szerencsére nem tartotta be - a következő filmje lett aztán a Macskajaj.
Ebből az következik, hogy tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy ezt a filmet mindenki érti. Mindenesetre továbbra is azt gondolom, hogy én értem, ezért akkor most szeretném megosztani az értelmezésemet. Ez a film alapjában véve szerintem a következőről szól: adva van egy ember, Kusturica, aki szeretné szeretni a hazáját. Ugyanakkor azzal a nehézséggel kell szembenenéznie - ugyanúgy, mint nekünk - hogy hazája jelenlegi lakosságának jelentős része gazember, és egyáltalán nem tiszteletreméltó. Persze egy ország nem egyenlő annak jelenlegi lakosságának jelentős részével, és a szeretet sem ugyanaz, mint a tisztelet. Ezt a feszültséget mégis valahogy kezelni kell, és szerintem erről szól a film.
tovább
dobray
I 2010.04.19. 13:05
Cooperatores veritatis, azaz az igazság munkatársai -szól XVI. Benedek pápa püspöki jelmondata. Joseph Ratzingert öt éve, 2005. április 19-én választották meg pápává, így ez alkalomból tovább növeljük az utóbbi időben kissé elszaporodott klerikális posztjaink számát. Mit tegyünk, ilyen időket élünk. A páncélbíboros megválasztásakor egyik tudósítónk szerint „elszabadult a pokol” a Szent Péter téren.
Ha a pokol nem is, az indulatok kissé tényleg elszabadultak, a téren a tömeg ujjongott, ami persze ekkor még elsősorban nem Ratzinger személyének szólt, hanem annak, aminek ilyenkor mindig: habemus papam, van pápánk, vége az interregnumnak. A liberálisokon ugyanakkor az elképedés lett úrrá, hogy miként is volt képes a bíborosok testülete egy ilyen „reakciós”, „ultrakonzervatív” bíborost választani (bármit is jelentsen eme két jelző). Sokan úgy vélték, kompromisszum gyanánt átmeneti pápaságra számíthatunk, és Ratzinger JP 3.0 lesz.
tovább
A budapesti 23. választókerület második forduló előtt áll. Bár a fideszes László Tamás több, mint 48%-kal toronymagas esélyese a mandátumnak, a szocialista dr Hetyei László is mindent bevet, ami bevethető. Néhány hete (!) buzgó látogatójává vált a nemrég fölszentelt újpalotai templomnak, s úgy vélte célirányosnak, hogy a miséken szorgalmasan áldozik is. Háttérként tudni kell, hogy a kerület jelenlegi szocialista polgármestere is egészen kiváló kapcsolatokat ápol az egyházakkal: a templom telkét is a szocialista többségű önkormányzat döntéséből kapta az egyház használatba; persze másik oldalról nézve ezzel a hatalmas és természetesen templom nélkül épített újpalotai lakótelep katolikus híveinek teljesen jogos igényét vették csak figyelembe. Mindenesetre a joviális polgármesteri egyházpolitika önmagában dicséretes, de egy takaros pártállami karrier után a hívek gyomra az ilyen buzgólkodásoktól hajlamos kissé fölfordulni.
A szocialista képviselőjelölt tehát, mondhatni, kitaposott egyházpolitikai ösvényen próbált elindulni, bár a mai események fényében, s főként az MSZP-közlemény azonnaliságából ítélve már azt sem tartom kizártnak, hogy kifejezetten várták a helyi egyház reakcióját. Azaz lehet, hogy színtiszta provokációról volt szó.
Balázs Zoltán írása
tovább
Ellentmondásos - így értékelték gyors nekrológjaikban a nyugati lapok a repülőszerencsétlenségben elhunyt lengyel államfőt. Ez az a semmitmondó, üres, rosszulhangzó címke, amit hirtelen mindenki rá lehet sütni valami miatt. Úgyhogy felejtsük is el. Miért néztek rá furán? Honnan ez a minősítés? Nem a lengyel elnök volt ellentmondásos, hanem maximum ellentmondásosan értékelték. Persze, ahogy mások esetében is, mindenki a szája íze szerint. A Kaczyński-fivérek voltak a varsói gyors. Ők sodorták el a baloldali, poszkommunista kormányzatot 2005-ben. A lengyel bal nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. 2007 őszén azon röhögtem Krakkóban, hogy a nyugati lapok fanyalognak, mert két jobboldali párt az esélyes a győzelemre a lengyel választásokon.
tovább
Az egyház csak ne politizáljon – halljuk a felszólítást oly gyakran, különösen választási kampányok idején. Az egyházak viszont rendre kiadják választási körlevelüket. Emlékezetes volt, amikor 2002-ben a baloldali Demokratikus Hálózat diktafonnal járta a templomokat, hogy felvegye a politizáló prédikációkat, idén pedig Kiss-Rigó László Szeged-csanádi püspöknek a hódmezővásárhelyi Fidesz-KDNP-s kampány- rendezvényen való fellépése miatt fejezte ki nemtetszését Nyakó István MSZP-szóvivő. A történelmi egyházakat jobbratartóként tartja számon a közvélemény, számos protestáns kisegyházat viszont balrahúzóként – gondoljunk csak a Hit Gyülekezetére. Miközben Iványi Gábor metodista lelkész sokáig az SZDSZ képviselőjeként ült az országgyűlés soraiban, a történelmi felekezeteket újra és újra felszólítják, hogy ne (párt)politizáljanak, de Tamás Gáspár Miklós mégis a Jobbiktól való elhatárolódásra szólította fel őket a jobboldalnak írt levelében, ellentmondván a nempolitizáló egyházak kívánalmának.
Politizálhat-e hát az egyház? Magánügy-e a vallás, és az egyháznak van-e kompetenciája a földi dolgokban, ha egyszer Jézus országa „nem evilágból való”? Nézzük, mit is gondol minderről a katolikus egyház. A politikát az egyház semmiképpen sem tartja valami piszkos dolognak és úgy gondolja, a keresztények semmiképp sem mondhatnak le az abban való részvételről (II. János Pál: Christifideles laici).
tovább
