A Föld napja alkalmából a Jobbik honlapján rövid cikk jelent meg: „A Jobbik azt szeretné, ha minden nap a föld napja lenne” címmel. „A Jobbik szerint az emberiség felelős a Föld környezeti állapotának romlásáért, ezért nekünk elsősorban hazánkban, Magyarországon kell rendet tennünk, és ezzel is hozzájárulnunk a pusztulás megfékezéséhez és a globális helyzet javulásához” - írták a szerzők, amellyel minden öntudatos, jövőben gondolkodó magyar választópolgár egyet is érthet. Azonban rögtön beugrott Vona Gábor pártelnök április 19-én a Kossuth Rádióban tett nyilatkozata, miszerint „a Mátrai Erőművet meg fogjuk védeni” az ott élő emberek érdekeinek, munkahelyeinek védelme érdekében.
Kontár Elemér írása
Néhány érdekes tényadat az említett erőműről: évi 6 millió tonna széndioxid-kibocsátással Magyarország egyik legnagyobb szennyezőjéről van szó, amely egyben a hazai környezetvédelmi bírság toplistáján is előkelő helyen szerepel. Az erőművet ráadásul bővíteni tervezik egy lignittel működő blokkal, ami meglehetősen környezetszennyező, a bővítés ellen korábban civil szervezetek, mint például a Critical Mass is tiltakoztak.
Az amúgy is iszonyatos gazdasági nehézségekkel küszködő térségekben rendkívüli feladat a helyi gazdasági érdekeket összeegyeztetni a hosszú távú környezeti-fenntarthatósági szempontokkal, általában költséges és hosszú távú megoldások azok, amelyek mindkét szempontrendszer igényeit figyelembe tudják venni. Környezetvédőbb technológia alkalmazása, szennyező kapacitások leépítése a járható út, amihez nyilván tőke és know–how kell: ezekben azonban a magyar állam szűkölködik, ezért rendszerint külső forrásokat, EU-pénzeket vagy multikat is igénybe vesz a beruházásokhoz. Mint ahogyan ez a Mátrai Erőmű esetében is történik. Hogy ezzel tisztában vannak a Jobbik környezetvédelmi szakpolitikusai – legyünk jóhiszeműek – azt valószínűsítem. Persze mindennek elmagyarázása a választópolgárok számára nehezen lenne beleilleszthető a meglehetősen vehemens multi- és EU–ellenes hőbörgésbe.
Azt is érdemes lehet végiggondolniuk Vonáéknak, hogy akkor most mennyire tekintik „zöld” pártnak a Jobbikot – mert a párt kommunikációjában tapasztalható ellentmondások arra engednek következtetni, erre még a lakossági fórumok mellett nem igazán volt idő.
Ennélfogva azt is valószínűsítem, hogy ismét – legyünk jóhiszeműek – egy kellően nem végiggondolt hatásvadász gondolat hangzott el a jobbszélről, amely valójában újfent előrevetíti azt a frusztrációt, amelyet a hangzatos retorika, valamint a versengő gazdasági–társadalmi–szakmai érdekek összetettsége, a szűk reális cselekvési módok közötti szakadék egyre nyilvánvalóbbá válása rövididővel elő fog idézni a párt felelősen gondolkodó tagjai és hívei körében.
