Vasárnap 57 körzetben választottunk, én most személyes okokból egyet emelnék ki. Ott élek ugyanis. Nem tartozott a legizgalmasabb választókerületek közé, se egy Szanyi kapitány, se egy Molnár Oszkár, ráadásul az 51%-os eredménnyel első ránézésre gond nélkül nyert a fideszes jelölt. De ennek az 51%-nak kicsit közelebbről szemlélve komoly tanulságai vannak, a Fidesz szemszögéből.
Nem húzom tovább, a pest megyei második választókerületről, tehát Vác, Göd és Sződliget képviselőválasztásáról lenne szó. Egy kis ablak egy kisváros hátsóudvarára.
Mielőtt rátérnénk az elemzésre, íme az első forduló eredményei (csak a váci adatok alapján):
Bábiné Szottfried Gabriella (Fidesz-KDNP) 6696 db
Dr. Jakab Zoltán Attila (MSZP) 4511 db
Bethlen Farkas (független) 3593 db
Fehér Zsolt (Jobbik) 2743 db
Elekes Balázs (LMP) 1406 db
A pártlisták vonatkozásában:
Fidesz-KDNP 9504 db
MSZP 4040 db
Jobbik 3120 db
LMP 1542 db
MDF 490 db
Civil Mozgalom 292 db
A számokat kibontva a következőket lehet látni.
A fideszes Bábiné, kerekítve, 30%-kal kapott kevesebbet a Fidesz-listánál.
A jobbikra és a jobbikos jelöltre érkező szavazatok között relatíve szintén nagy a különbség, de erre egyszerű a magyarázat, Bethlen Farkas (mint a Magyar Sziget fesztivál házigazdája Verőcén) közel áll a jobbikos szavazók szívéhez. Ki lehet jelenteni, nagy valószínűséggel a különbség teljes egészében nála csapódott le.
Az MSZP és a jelöltje közti különbség (12%) magyarázata: a jelölt orvos (ez egy kisebb közösségben még kevésbé népszerű orvosoknál is felhajtó tényező.)
Ha a független jelölt Bethlentől levonjuk a hozzá érkező kb. 400 jobbikos szavazatot, kiderül, hogy a maradék kis eltéréssel annyi, amennyivel kevesebben szavaztak Bábiné Szottfried Gabriellára a Fidesz-listánál.
Hogyan lehetséges az, hogy a helyi fideszes jelölt a fideszes területi listához képest 30%-kal kapott kevesebbet, tehát közel minden harmadik Fidesz-szavazó mondott rá nemet rá? Ez egyébként a legnagyobb különbség egy párt listás és egyéni szavazatai között.
Messziről nézve Bábiné kudarca magyarázható lenne Bethlen Farkas misztikus népszerűségével is, de ez egy helybeli lakosnak vicces feltételezés. Bethlen Farkas Verőce polgármestereként Vácnak, Gödnek és Sződligetnek jóindulattal, vagy ellenérzésekkel színezve, de nagyjából semleges. Az egyetlen, amit az itteniek tudnak róla, hogy még ez a semlegesség is egy nagyságrenddel szimpatikusabb, mint Bábiné Szottfried Gabriella. Aki amúgy saját háza táján, Sződligeten kapta arányaiban a legkevesebb szavazatot.
Mi történt Vácott?
Egy püspöki város alapállásban a jobboldal sasfészke kellene, hogy legyen. Vác viszont, az elmúlt tíz év eredményei alapján legalábbis, maga a megszentelt Csepel. Gondolná az egyszeri amatőr politológus. A valóság ezzel szemben az, hogy a város, kisebb eltérésekkel ugyan, de nagyjából az országos átlag mentén szavazott az elmúlt húsz évben. A kisebb eltérések - ami hol egy dörzsölt veterán szoci extanácselnököt, hol a helyi jobboldal megosztottságát jelentették - persze elegendőek voltak ahhoz, hogy kiélezett helyzetben az országos átlagtól eltérő eredmények szülessenek. Így maradhatott pl. a szocialista Bóth János polgármester 2006-ban még a nagy fideszes önkormányzati tarolás idejében is.
Az persze már tavaly is világosabb volt még egy napkitörésnél is, hogy az idei választásokon ezek a kisebb eltérések lényegtelenné válnak, és még egy narancsszínűre festett arapapagáj is befutna. Ekkor oszlatták fel a helyi Fidesz-szervezetet, és ezután lett a helyi Fidesz egyetlen, rivális nélküli, meghatározó embere Bábiné Szottfried Gabriella. A többieket egyszerűen kirúgták, okkal és ok nélkül, tekintet nélkül a munkájuk minőségére, de még a lojalitásukra is. Kőkemény hatalmi játszma kicsiben. Benne van a pakliban ez is, nem kell álszenteskedni, ettől még nem dől össze a nyilvános vécé.
A helyi, értelemszerűen jobboldali, lokálpatrióta értelmiség kereste a kapcsolatot és a kompromisszumot is a képviselőjelölttel, de egyikre sem mutatkozott fogadókészség. A képviselőjelölt nemes egyszerűséggel elhajtott mindenkit a francba és egyértelművé tette, a várost, beleértve a polgármesteri tisztséget, saját hűbérbirtokaként kezeli. Vagy ő, vagy az, akit ő annak jelöl.
A kompromisszumképtelenség csak egy dolog. A másik a hirtelen a hatalom közelébe sikló, egy éve még kérlelhetetlenül ibista MDF-es (természetesen Fidesz-gyűlölő), ma már erőszakos újfideszes turbócsigák jó viszonya a képviselővel és a lehetséges, belengetett pozícióik a helyi városvezetésben, amitől párt és világnézettől függetlenül, minden a helyi politikai életet ismerő polgárt kiver a víz. (A "ki váltott legtöbbször politikai oldalt az elmúlt 20 évben"-verseny országos győztese is váci egyébként. Ferjancsics László előbb fideszes önkormányzati képvselő, majd éveken át szocialista alpolgármester volt, mostanában, micsoda meglepetés, megint a Fidesz környékén lebzsel, de még szoci mandátummal, a poén kedvéért. Szurkolunk a világcsúcsért és az aranykaméleon-díjért!)
Ez egy harmincezres kisváros, ide nem kell fehér lepelben aknavetővel besétálni ahhoz, hogy mindenki tudjon rólad. Internet nélkül is közismert, kinek a kutyája csinál a főtéri rózsabokor tövébe. A HVG-ben megjelent hangfelvételek tartalma, a képviselőjelölt arroganciája a sajtó nélkül is közismert volt. Kevesen örültek neki, de a tét valójában nem a képviselői poszt. Az átlag országgyűlési képviselő jobb esetben kilobbizik valami beruházást, iskola-felújítást egy ciklus alatt, évente tart pár lakossági fórumot, a helyiek életére, valljuk be, minimális hatással van. Vannak persze az átlagnál jobbak, rosszabbak is, de utóbbi esetben is elviselhető a veszteség.
A város vezetése viszont más tészta. Egy felkészült és a városért valóban tenni akaró városvezetés jó utakat (tehát kevesebb tengelytörést), jobb iskolákat, több bölcsődét, kisebb hiányt és kevesebb korrupciót jelent. Egy jó, vagy egy rossz városvezetés napi élmény az ott élőknek. Az igazi tét tehát az őszi önkormányzati és polgármester-választás.
És ebben az esetben a politikai szimpátia másodlagos. A város az első.
Ezt üzente a város a jelöltről. Annak ellenére, hogy a jelzésnek most nem volt következménye, minden harmadik szavazó elvesztését csak kivételes helyzetekben lehet büntetlenül megkockáztatni. Ez most az volt, de még egy ilyenre nem bazíroznék. Már ősszel sem.