Ki kell mondani: részünkről nincs jószomszédi viszony, ha a határon túliak sínylik ezt meg. A Gyurcsány-féle bájvigyor-diplomácia már elvérzett az előző nyolc évben, semmit nem értünk el vele, ideje visszaváltani az antalli és az orbáni sebességbe.
A kettős állampolgárság megszavazása kapcsán rögtön megkapta Orbán és Martonyi, hogy még tárgyalni sem volt hajlandó a törvényről - de hát mit tárgyaljon valamiről, ami csupán arról szól, hogy megkönnyítik, hogy a határon túliak éljenek egy eddig is létező lehetőséggel? És miért tárgyaljon valamiről, ami a szomszédos országok többségében is létezik, beleértve Szlovákiát is? (Korábban egyébként kitapogatták a szerb és a román álláspontot, ami nem volt elutasító, lévén ők is ugyanezt csinálják).
tovább
Huszonöt évvel ezelőtt hunyt el a 20. század – életútja, döntései és elméletei okán egyaránt – egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb és tán legérdekesebb gondolkodója, Carl Schmitt. Magyarországon – leszámítva Kuncz Ödön egy negyvenes évekbeli fordítását és Lukács György kritikáit – igazából csak a rendszerváltás után vált ismertebbé: az első Schmitt-könyv fordítójaként Paczolay Péter, az első Schmitt-monográfia szerzőjeként Pethő Sándor és a Schmitt-recepció hazai előmozdítójaként Cs. Kiss Lajos járult mindehhez hozzá.
2010. május 28-án és 29-én, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Dísztermében (Budapest, Szentkirályi utca 28. II. emelet) kétnapos konferencián elemzik hazai társadalomtudósok Carl Schmitt életművét, mai esetleges használhatóságát.
tovább
Drága barátaim. Magyarok. Jobboldaliak. Nem a vészmadár szerepében kívánok tetszelegni. Alábbi sorok a szerető féltés jegyében fogantak meg, bármilyen magasztosan és szentimentálisan hangzik is ez. A sorok ugyanis reális veszélyre hívják fel a figyelmet.
Örültem a Fidesz-KDNP kétharmados győzelmének. Nem féltem tőlük sem az alkotmányos berendezkedést, sem a demokráciát, sem a tájvédelmi körzeteket. Örültem, mert ez elsősorban remény arra, hogy az eltelt nyolc év nihilista, az országot romba döntő politikája véget érjen, és valami új, valami más kezdődjön. Fokozhatnám tovább a közhelyszámba menő napi politikai állításokat, de nem fogom. (Mely közhelyek ettől még nem válnak hazugságokká.)
Takta Harkály írása
tovább
Miután a 2009-es Európai Parlamenti választások adatain elvégzett, a szavazók vándorlását kutató regressziós becslésünk alapján úgy tűnt, az ott kipróbált módszer alapvetően stabil és hihető eredményeket adott, úgy döntöttünk, megismételjük a vizsgálatot a 2010-es választásokra is. Sajnos az adatok csak mostanra jelentek meg feldolgozható formátumban, így - bár szerettük volna már a két forduló közt értékelni az eredményeket - az elemzésre csak mostanra nyílt lehetőség.
tovább
A II. Vatikáni Zsinat Dignitatis Humanae kezdetű, a vallásszabadságról szóló deklarációja szerint Jézus „a világi hatalmat és annak jogait elismerte, megparancsolta az adó fizetését a császárnak, de félreérthetetlenül figyelmeztetett Isten magasabbrendű jogainak tiszteletbentartására: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené”. Hogyan is gondolkodott az egyház az idők folyamán az állammal való kapcsolatáról? A milánói ediktumig az üldözött egyház underground módon működött, nehéz lett volna bármivel összefonódnia. Az összeomló birodalom, a népvándorlás hullámai között aztán tulajdonképpen az egyház lesz talán az egyetlen talpon maradó szervezet, és a görög-római örökség letéteményese. Kvázi hatalmi vákuum közepette pedig nyilván a legnagyobb tekintéllyel rendelkező római pápa lesz az, aki képviselni tudja a város érdekeit (lásd Leó pápa és Attila), így világi hatalomként is funkcionál. Arról nem is beszélve, hogy a görög-római örökséget is az egyháziak mentették át a „sötét” középkorba.
tovább
.jpg)
2010. május 12-én, szerdán rendezték meg a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) Online újságírás szekciójának, a KatNetnek az első szakmai fórumát. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció és Média Intézetében tartott rendezvényen a résztvevők előadást hallhattak a magyarországi címadási szokásokról és az egyre inkább terjedő félrevezető címadási módszerekről, valamint a hazai politikai blogokról, szerepükről a kampányról és blogok működéséről.
tovább
A Konzervatórium új sorozatában megpróbálja kommentár nélkül bemutatni azokat az eddig kevésbé ismert jobbikos országgyűlési képviselőket, akikről úgy gondoljuk, nagy karriert fognak befutni - legalábbis a médiában mindenképp. Sorozatunkat a magyar politika egyik új reménységével, Zagyva György Gyulával kezdjük, aki az Index videójának köszönhetően máris megkezdte menetelését az országos hírnév felé.
tovább
dobray
I 2010.05.13. 14:08
Elárulta elveit a Jobbik, mondhatnám, ha radikálisan szeretnék fogalmazni, hiszen lepaktált az MSZP-vel. A nagy dilemma, hogy miként is viselkedjen az előző húsz évet elutasító párt a parlamentben, élesben mutatkozik most meg. A mindenáron-radikalizmus parlamentalizálódásának lehetünk tanúi, kérdés, hogy ezt mennyire veszi be a jobbikos szavazótábor gyomra. Hiszen a Jobbik egyezkedett az előző húsz, sőt nem csak az előző húsz, hanem az előző hatvan év örököseivel, politikusbűnözőivel. A Jobbik talán retorikában is egyre mérsékeltebben lesz radikális, és már finom elhatárolódások vannak, ami miatt a Kurucinfó Balczót fideszesedéssel vádolja.
tovább
Pártelnök úr!
Mi nem vagyunk barátok. Nem járunk hasonló klubokba. Más típusú emberek környezetében érezzük jól magunkat. Én nem tisztelem Önt, Ön pedig nem szeret minket. Nekem felfordul a gyomrom, ha az Ön sleppjére gondolok, Ön pedig valószínűleg hasonlóképpen érez irántunk. Mégis, errefelé az illem szava erősebb, mint bármilyen pszichoszomatikus hányingeré. Úgy illik hát, hogy köszönetet mondjak: köszönöm. Köszönöm a magam, és a velem együtt érzők nevében, hogy kiugrasztotta a nyulat a bokorból. Köszönöm, hogy leszámolt egy mindezidáig kitűnően felépített MSZP-s PR-fogással.
Azzal, hogy Ön, úriembert imitálva (mert azért egymásközt ne hazudjunk, ismerjük mi a maga hamiskás fajtáját), odadobott Mesterházy Attilának egy költségvetési bizottsági elnöki posztot, ledőltek a szóvirágok.
tovább
Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus. 750 milliárd euró (500 az erős tagállamoktól, 250 az IMF-től). Egyelőre úgy néz ki, hogy a hétvégi tanácskozások a tüzet eloltották, az „eurozóna gyengébb tagállamait” sikerül megmenteni.
Mégis, az Európai Unió öröme nem lehet felhőtlen. A válság ugyanis arra mutatott rá: az, ahogyan az euró bevezetését és működtetését korábban elképzelték, alapjaiban hibás.
tovább
Felix Ekardt, német filozófus 2007-ben arról írt a Frankfurter Rundschau számára, hogy egy kelet-európai társadalmi forradalomhoz is megérett már az idő. Húsz év választotta el a hatvannyolcasokat az ő rendszerváltásuktól, s immáron mi is húsz évre kerültünk 1989-től.
Csak a magyar jobboldal legendáriumában él az a tévképzet, hogy 1945-ben a német nép bezzeg leszámolt a múltjával. Pedig dehogy! Csupán néhány nácit lógattak fel, zártak börtönbe – a többség visszatérhetett a politika, a gazdaság vagy kultúra világába. A német szabad demokrata párt (FDP) egyes régiókban kifejezetten egykori náci párttagokból jött létre. A német nép 1945-ben nem akart fordulatot. A nürnbergi törvényszék munkáját – a korabeli közvélemény-kutatások szerint – a németség kifejezetten ellenszenvvel kísérte.
tovább
Szilvásy Györgyöt vagy Novák Elődöt akarjuk-e a nemzetbiztonsági bizottság élére? Miért nem rögtön Budaházyt? Na és ki legyen a külügyi bizottság vezetője, Kovács László vagy Balczó Zoltán? Ugyan Szilvásy nem került be a parlamentbe, nem is beszélve Budaházyról, aki még szabadlábra sem került, de úgy tűnik, meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a káposztát a kecskére kell bíznunk.
Polcsin Csaba írása
tovább
A utóbbi hónapokban számtalanszor lehetett hallani, különösen is az első forduló után, hogy a „demokratikus erőknek” össze kell fogniuk a Jobbik ellen. Szokásához híven, ebben is az MSZP vitte a prímet. A mennyiséget tekintve alighanem megközelítjük a demokratikus/demokrácia kifejezések használatában a Rákosi-diktatúrát. Ne felejtsük el, hogy 1944-től is a demokráciát építette a kommunista párt, méghozzá olyan sikeresen, hogy 1949-ben már egy listára lehetett összesen szavazni. Később ezt picit korrigálták, és kötelezővé tették a kettős jelölést. Emlékszem még a rendszerváltás tájékán az általános iskolában a kezembe került egy „Társadalomismeret” című tankönyv, s ebben is a „demokratikus szocializmus” kifejezés köszönt vissza.
Máthé Áron írása
tovább
Ezzel a címmel rendez szakmai fórumot a MAKÚSZ, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének online újságírás szekciója és a PPKE-BTK Kommunikáció és Média Intézete 2010. május 12-én, szerdán 16 órától a PPKE-BTK piliscsabai campusán. A rendezvény vendégei lesznek a Mandiner, a Véleményvezér, az Igen és a Konzervatórium szerzői.
tovább