A választópolgárok elképesztő hatalmat adtak tegnap a hazai jobbközép oldal kezébe. Hogy az egyőszi slágert parafrazáljuk: Európában ilyen sikert nem aratott még párt. A szavazók nehéz helyzetben is bölcsen cselekedtek: elfordultak a korrupt nyolc, de leginkább a hitelből pénzt szóró, az ország tekintélyét leamortizáló, első hat évet jelentő szocialistáktól, miközben nem adtak ki nem érdemelt bizalmat a szélsőséges, kirekesztő, populista alternatívát kínáló pártnak, a Jobbiknak.
A szavazók ugyanakkor kemény elvárásokat is támasztottak a Fidesszel szemben. Első pillantásra mindenképpen egyértelmű az ország gazdasági rendbetétele, a megkopott külpolitikai tekintély visszaállítása, sőt, ezek elengedhetetlen részeként a rossz struktúrák, rossz folyamatok reformja iránti vágy.
Azonban ezek egyike sem működhet a magyar belpolitikai kultúra önkritikus átalakítása nélkül: szakítani kell a korrupcióval, az egyéni eredmények helyett a bizalmi rendszert preferáló jelöltállítási rendszerrel. Az ország számára pedig ki kell jelölni egy olyan fejlődési stratégiát, amelynek mozgatórugói nem az erős polgármesterek, útépítő konzorciumok és tréningcégek lobbi tevékenységei, hanem a problémák megfelelő identifikálása, az ország értékeinek sikeres felhasználása és fejlesztése, a más országokban eredményesen alkalmazott módszerek alkalmazása.
Tudni kell nemet mondani, ha a polgármester települése főterének felújítását kéri, miközben infrastrukturális vagy munkahelyteremtő beruházásra lenne valójában szüksége. Nem csak el kell zavarni, hanem példát is kell statuálni azokkal, akik a nehéz évek kisebb-nagyobb segítségéért most nyújtanák be a számlát. Át kell alakítani a pártfinanszírozást. Keménynek kell lenni minden olyan képviselővel, aki a politikai mentelmi joga mögé bújva szeretne elkerülni büntetőügyeket. Azonban, ha egy képviselő Fidesz színekben keveredik ilyen botrányokba (a haszonlesőket egy párt sem kerülheti el), vele szemben, a demokratikus keretek között, de még erősebben kell fellépni, mint Hagyó Miklóssal, vagy Dávid Ibolyával szemben. A sajtó – gyakran tényleg kellemetlen, vagy néha talán előítélet-vezérelt – tényfeltáró munkáját pedig nem ellehetetleníteni, hanem támogatni kell. Nem csak azért, mert előbbit még ,,három harmaddal" sem lehet, hanem azért is, mert utóbbi szolgálja az ország (és hosszú távon a Fidesz) érdekeit is.
Nem a gyengeség, hanem a nagyvonalúság jele, ha a parlament más frakciója által benyújtott, jó javaslatokat a 68%-os nagy párt támogatja. Az sem baj, ha a kormány (nyilván a megbízhatóság szempontjának való megfelelőség kellő vizsgálata után) alkalmaz néhány olyan szakértőt, akik az előző kormányt is szolgálták.
Fontos kijelölni a tiltótáblákat is. A korrupció és az egyéni érdekek előtérbe helyezése mellett a parlamenti munka is ilyen, nem kaphat például külügyi bizottsági vezető tisztséget az Európa-szerte vállalhatatlan stílusáról ismert Jobbik, bármennyire is erősen fenyegetőzik akár „Parlamenten kívüli eszközökkel” is. Alkalmazni kell a gyakorlatban is egy olyan, kisebbségeket segítő, felzárkóztató politikát, amelyet az Európai Néppárt szimbolikusan éppen egy Fideszes képviselőasszony példája segítségével vállal fel.
Történelmi lehetősége van a Fidesznek arra, hogy az egész magyar politikai közéletet megújítsa. Nincs a vállukon a kisgazdák nyomasztó terhe, nem kényszerültek koalícióra senkivel. A magyar nép elhitte róluk, hogy képesek és akarnak is változtatni. Már csak bizonyítani kell. A fenti szempontokat a Fidesznek minden mozdulatában, minden megnyilvánulásában vállalnia kell, és lehet is. Legalábbis abban az esetben, ha a Fidesz nem szeretne a szocialisták sorsára jutni négy, vagy nyolc év múlva.
Kép: Négymadár
A szerző angol közbeszerzési szakértő és korrupcióelemző, Kelet-Európa szakértő. Amennyiben a kommentelők közvetlenül hozzá intézik kérdéseiket, véleményüket, azokat angolul legyenek kedvesek megfogalmazni.