A Konzervatórium igen nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a posttal, mert nagyon nehéz erről a kérdésről még beszélgetni is. Mi mégis megpróbálunk párbeszédet kezdeményezni erről a kérdésről, mert úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés a jelenkori Magyarország egyik, ha nem a legégetőbb kérdése. Megpróbáljuk részletezni, hogy milyen nézőpontok csapnak össze ebben a kérdésben, és ezeknek mik a vélhető igazságalapjai. Fontos előljáróban megjegyezni, hogy a cigányságról, mint egészről beszélünk, nem vesszük figyelembe, hogy egyénekről van szó, végig népcsoportként vizsgáljuk őket.
tovább
Carlos77
I 2007.11.15. 12:08
Sok minden vesz körbe minket mostanság, kishitűen nézzük a nagy dolgokat, közben nem veszük észre, hogy egyetlen növénymag milyen gazdagá tehet. A magok az élet forrása és a jövő záloga. Mindenkinek, mindegy, hogy „vega” vagy „fatárnyéros-húszabálós ”. Az alapot így is, úgy is meg kell termelni, amit aztán mindenki megeszik. Az vagy, amit eszel, de mi leszel, ha GMO-t eszel? A mi kis medencénk flórája-faunája igen sajátos, egyedi, hagyományos kulturnövényeink és őshonos háziállataink bőséges faj- és fajtakínálata, egyedi nemesítéseink pótolhatatlan kincsek, és mára genetikai erőforrást jelentenek – ezért igenis gazdagok vagyunk! Csak az irányitást nem szabad teljesen elveszteni, mert ha oda az önrendelkezés, a termelés hagyománya, akkor jó, ha szem előtt tartjuk, hogy akinek a kezében van a világ vetőmagelőállítása, az fogja uralni az élelmiszerpiacot, és ezen keresztül az egész emberiséget[i] (2050-re ENSZ-becslés 9.5 Mr körüli népesség, de már a mai világrendszerben is közel 1-Mr ember éhezik és alultáplát.Mo.200 ezer ember)
tovább
Gabrilo
I 2007.11.14. 16:25
A konstruktivista társadalom-mérnök azonban állandóan mászkál ki a barlangból, úgy gondolja, hogy a társadalom, mint olyan, bármikor megalkotható, ex nihilo, így az elmélyült tervezgetés után nekiáll; fúr-farag. Csinál társadalmat.
tovább
vadnyul
I 2007.11.14. 08:35
A hagyományokhoz, ami inkább szokás (
karácsony és egyebek kapcsán)
"És a Karácsony hagyománya ? Fogtak és beolvasztottak egy pogány ünnepet a kereszténységbe. Mert Jézus nem dec. 24-én született. Ez az ötlet azért született meg, mert nem tudták visszatartani a kereszténység terjedését. És hagyomány lett belőle. Gyanítom, hogy pl. a fentebb említett Szent-jobb dolog is hasonlóan született. Valaki azt mondta ez jó ötlet, az embereknek adjunk valami megfoghatót, amit tisztelhetnek, ami mellett elmerenghetnek nemzetünk születéséről, ami után körmenetezhetnek. Sok-sok-sok hagyomány, amit emberek találtak ki és hagyomány lett belőle."
A hagyomány, szokás nem úgy születik, hogy összedugja a fejét néhány püspök/királyi tanácsadó/egyéb főgonosz, hogy most akkor jól hagyományt teremtünk, ha már nem tudjuk visszafogni annak a fránya keerszténységnek a tejedését (mellesleg nem is akarták).
A karácsonnyal kapcsolatban: először a keresztények Jézus születését nem is ünnepelték. Aztán elterjedt, szép fokozatosan, kérdezzetek meg egy patrológust, hogyan. A hivatalos egyházi elsimerés és a szabályozás az utolsó állomás a folyamatban. És onnantól van dec. 25-én. De talán nem szükséges említeni, hogy a keleti keresztények máskor ünneplik.
Az ilyen szokások kialakulásában a szándékosság nem játszik nagy szerepet. Sok-sok kis, nem feltétlenül összetartó szándék hozza létre, hosszú idő alatt. Inkább alakul, mint terveződik. Lépésről lépésre formálódik és elterjed egy gyakorlat, amit aztán tartóssága okán kezdenek majd szabályozni.
És pont ez az, amit a különféle ideológusok képtelenek felfogni. Azért, mert maguk íróasztal mögött megárémálmodott világot próbálnak létrehozni, el sem tudják képzelni, hogy mások nem így gondolkodnak, és a világ, a régi intzémények nem így működnek.
Nem az embereknek akarnak valami megfoghatót adni - ők, a nagy machinátorok, akik írányítanak, a titkos tudás (gnózis) tudói - hanem esetleg tényleg tisztelték (pl. Szt. László Szt. Istvánt), és ezt fejezték ki a maguk módján. Szakadjunk el a leleplezők leleplezősdijétől. Fogadjuk végre el, hogy voltak/vannak, akik azt mondják, amit gondolnak, hisznek valamiben, nem manipulálni, hanem vezetni, példát adni szeretnének.
Gabrilo
I 2007.11.14. 01:40
A cím természetesen ironikus, hiszen a konzervatívok szerint a legfontosabb az, hogy ne legyen sem explicit formulákba fogalmazott receptjük, se kiskátéjuk, stb. (az meg a sorsnak lehet az iróniája, hogy Magyarországon van „Konzervatív kiáltvány”, talán nem is egy.) Az alábbi rövid (és ebből következően talán kicsit leegyszerűsítő, noha épp a leegyszerűsítés az, amitől szinte minden konzervatív ódzkodik) szösszenetet azért tartom fontosnak, mert kicsit kaotikussá vált az értelmezés, illetve annak kerete.
tovább
vadnyul
I 2007.11.14. 00:26
Olvasgatom a blogot, és hirtelen nem is tudom, hogy hova tévedtem.
Először a
konzervatív technológia elmélet, ami sem nem létezik, és ráadásul nem is koherens. Meg is ijesztene, ha ilyesmivel találkoznék. A haladás mítoszt, és annak információs társadalomra hangszerelt változatát meghagyhatjuk a baloldalnak. A technológiát pedig használjuk, ahelyett, hogy lila ködbe burkolózva írnánk róla. Például úgy, ahogy a blog ötletgazdái: megkeresték a szerzőket, (példát véve a Right Reasonról) éppen blogjaik alapján, regisztráltak, meghívtak, létrehoztak, mindezt úgy, hogy még csak nem is találkozztunk.
Aztán a
konzik kitörése a múzeumból. Ahol nem hagyományok, hanem örök értékek vannak. Hogy a
szerző kedvenc művéből idézzek: a hit hallásból ered. Az örök érték, ebben a formában jobban emlékeztet valami elméleti, íróasztalnál született konstrukcióra, mint az általunk favorizált ún. hagyományos értékekre. Az értékek őrzése nem ájult múlttisztelet, hanem egyrészt múltunk megbecsülése, másrészt az értékek alkalmazása a jelen körülményeire. azért is tudjuk, hogy az az érték igazi, mert a tapasztalat, a hagyomány igazolta. Problémát okoz valakinek talán, hogy a társadalmunkra, mint élők, holtak és meg nem születettek közösségére gondolunk? (Leszámítva azokat, akik itt és most szeretnének egy általuk elképzelt eszkatont.) Nem akarjuk eltörölni a múltat, mert azzal együtt otthonos a világunk - ezzel együtt látjuk a hibáit is (de az vesse rájuk az első követ, aki bűn nélkül van). Nem a múlt jegyesei vagyunk. Örökösei annál inkább.
És végül
egy kis antiszemitizmus. Bár pont az antiszemitizmus olyasmi, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Ízléstelenség, és ezzel a lehető legnagyobb lebecsülést fejezem ki. Olyan nézet, amit még megmosolyogni sem lehet, csak undorral elfordulni tőle. Viszont nem is komoly probléma, legalábbis szerintem. Magyarország csúnyán cserbenhagyta zsidó honfitársait a háború alatt, de ez már történelem. Kissé feldolgozatlan, mint annyi más. Az antiszemitizmus vádja ma az eretnekség megfelelője (nesze neked semleges állam), ami nem teszi lehetővé a probléma helyes kezelését, hiszen a minősítés jogát egy inkvizítori hevületű banda sajátította ki. Konziként, feladatnak nem elsősorban az antiszemitizmus elleni küzdelmet gondolom lényegesnek. Sokkal inkább az új inkvizítorok megfékezését.
(
Kicsit össze meg vissza, és ugribugri, de hát ez a nyúl természete.)
(a képen egy hit csarnok, a XIII. századból)
Most megint megkísérlem a lehetetlen. Röviden és tömören összefoglalni, hogyan is látom a hazai jobboldali erők (mérsékelt és szélső) és az antiszemitizmus viszonyát. Ehhez persze meg kellene mondani, mi is az az antiszemitizmus.
A legfapadosabb definíció szerint antiszemita az, aki utálja a zsidókat, mert zsidók. Csak hát aki ezt nyíltan vállalja, az ma már ritka. Az ilyesmit ugyanis ma már illetlenség kimondani. Eléggé benne van a köztudatban, hogy ez nem kultúremberhez illő dolog.
Ennek aztán meg is lett az az eredménye, hogy beindult a megélhetési rasszistázás / antiszemitázás. Mindenki tudja, miről van szó: jobb esetben tényleges személyes sértődésből, rossz esetben egyszerű politikai haszon reményében rápöttyentik valakire, hogy antiszemita, és onnantól kezdve jogosnak érzik, hogy megspórolják a bajlódást, és egyszerűen csak utálkozzanak.
tovább
Gabrilo
I 2007.11.11. 19:10
Valamiért a magyar baloldal úgy gondolja, hogy ők az antifasizmus/antinácizmus megtestesítői, és egyetlen hiteles képviselői, valamint úgy, hogy jogukban áll gátlástalanul lefasisztázni mindenkit, amikor csak gondolják, és akikről csak gondolják.
Rosszul gondolják. Talán első aktuálpolitikai vonatkozású bejegyzésünk következik.
Gabrilo
I 2007.11.10. 18:17
„Jól van. Rajta, Kyle. Dobd el a nundzsakudat, ha képes vagy rá... Tudod jól, hogy a zsidó véred nem fogja hagyni. Nem tudsz olyasmit kidobni, amiért 20 dolcsit fizettél. Rajta, próbáld csak meg.(…) Mel Gibsonnak igaza volt, Kyle. A benned rejlő zsidó most azt üvölti: NE! Hisz ez pénzbe került!” Mondja Cartman cimborájának a South Park 8. évad/1. epizódjában. Vajon a szórakoztatóipar reakciójának idejét éljük? Bár ez a reakció még mennyiség tekintetében nem kerekedett a nyugati szórakoztatóipar baloldali/liberális hegemóniája fölé, bizonyos jelenségek figyelmet érdemelnek. A tabudöntögetők tabuinak ledöntése folyik napjainkban.
tovább
Nemrég hasított belém a felismerés (de szép kép, haha), hogy nem nagyon találkoztam még valami koherens, konzervatív technológia-elmélettel, technológia-felfogással, meg ilyesmikkel. Ha valaki tud ilyesmiről, szóljon egyébként, mindenesetre addig felvázolnám, miért volna fontos, hogy a konzervatív gondolkodók alkossanak valamit ezen a területen is. Sőt, mitöbb, vázolom saját elképzeléseimet is a témáról. Röviden.
Igyekszem tartózkodni a különböző vulgáris értelmezésektől, persze, például a technológia megerőszakolja a természetet alapállítás különböző variációit hanyagolom, majd egyszer lehet, hogy kitérek rá. Sőt, a Lada jobb, mint ezek a modern autók, mert egy kalapáccsal megjavítható kánont és variációit sem fogadom el, de megpróbálom megmagyarázni a zavart, ami ezekhez a megállapításokhoz vezet.
tovább
Folytatva a "
konzervatív válaszok" rovatunkat ma a
globalizáció és a
piac kérdéseivel fogunk foglalkozni, konkrétabban pedig azt tárgyaljuk, hogy mit gondol(
hat)nak ezekről a fogalmakról a konzervatívok. Az
előző részben két alapvető témával foglalkoztunk, a
demokráciával és a
szabadsággal.
Globalizáció és piacgazdaság elválaszthatatlan fogalom a konzervatívok szemében (is), így ezt a két fogalmat együtt fogjuk tárgyalni.
A globalizáció
piaci globalizáció, és kulturális nyomokat csak a globális termékek által generált "kultúrának" alig nevezhető hatása generál.
Nincsen és nem is volt soha semmi közös egy tibeti földműves, egy new yorki bróker, egy cseh sörfőző és egy angol lord között, hacsak annyi, hogy mindannyian láttak már kólát, és talán mindnek van otthon tévéje. Ettől ők még kultúra tekintetében alapjaiban különböznek, ezért nincs olyan, hogy globális
kulturális közösség.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs globális közösség, mivel ezek a közösségek képesek egymással (jó esetben) kommunikálni, kölcsönhatásban vannak egymással, és ez a kölcsönhatás sok esetben erős vagy laza közösséget generál köztük (ezen erősség mértéke a kulturális hagyományaik különbségének erősségével egyenlő). Persze, a globális közösségek esetében sem helyes a
radikális álláspont.
Ebből is észrevehető, hogy a globalizáció elsősorban
piaci jellegű fogalom.
A liberális doktrína szerint a piacgazdaság és a globalizáció táptalaja a demokrácia, és a globalizáció és a piacok szélesedésének a terjedése valójában a demokrácia sikertörténete. Holott ez korántsem így van, ugyanis a globalizáció a szimpla technikai növekedés következménye. Az a tény, hogy közös globális piac van (mely valójában egyenlőtlen adottságokkal rendelkező piacok integrációja), melynek résztvevője (ha nem is haszonélvezője) a világ legtöbb országa csupán annak köszönhető, hogy a pénzügyi rendszerek egyidőben elérhetőek a technikai adottságoknak megfelelően. Ez pedig technikai kérdés, és nem demokratikus berendezkedés kérdése.
Bár kétségkívül bizonyos információk világszerte hozzáférhetőek és uniformizálódtak, ebből az állításból korántsem lehet azt a divatos, szinte már tényként kezelt állítást levonni, hogy létezik valamiféle globális információs társadalom, vagy a földrajzi távolságok eltűntek, minden uniformizálódik (kulturális és társadalmi szinten egyaránt), és hogy mindenki istene az internet.
Nem hozunk most példákat azügyben, hogy a globalizáció, az információs szuperuniform társadalom, és a globális közösség miért és hogyan
nem létezik, de gondoljon nyugodtan mindenki a legevidensebb példákra, pl. Afrikára, Belső-Ázsia országaira, a Közel-Kelet iszlám államaira, hogy ott hogyan és miként módott csődöt a "globalizáció". A demokrácia-exportról nem is beszélve. Egyértelmű, de azért kimondom: azért mert nincs hagyománya, másképpen: táptalaja.
A demokrácia-gondolkodók szeretik azt a nézetet is terjeszteni, hogy a globális piacgazdaság ott tud értelmesen és sikeresen terjedni, ahol van egy komoly méretű középosztály, ami kitermeli magából a demokratikus elitet. Ez még akár igaz is lehetne pár afrikai országra, ahol óriási a társadalomban beállt strukturális olló, de nem igaz pl. némely közép-ázsiai országra.
A pénzpiacok uralma és a globális piacgazdaság uniformizálódó nyugati társadalmakat eredményez, melyekben
tombol az individualizmus. Utóbbi tény a jóléti állam végét jelenti, mivel nem engedélyezett az állam beavatkozása még a szociális szférába sem. A jóléti állam teljes csődje
idő kérdése (ha a dolgok ebbe az irányba haladnak tovább), ezt még a baloldali liberális gondolkodók sem szokták vitatni.
tovább
„… egy korszak elején vagyunk, melynek főbb jellegzetességei kifejezésre jutnak abban, ha egyszer majd ezt a nevet adják neki: A demokrácia revíziójának kora.”
(H. G. Wells – A demokrácia revíziója)
tovább
vadnyul
I 2007.11.05. 23:12
A politikai osztály -
Peter Oborne eredeti cikke (Spectator)
Szakdolgozat, esetleg phd téma
naplopó bölcsészeknek szociológusoknak és politológusoknak: a politikai osztály Magyarországon.
Nálunk a politikai osztály a kommunizmussal jelent meg, de a demokrácia kitörésével sem tűnt el. Ha belegondolunk, egyfelől demokratikus jelenség, hiszen a politikai pályára, vezetővé válásra való kiválasztódás egyetlen feltételévé a politikai ambíció vált, nem a hagyományos elitbe jutás költséges útjai (már annak, aki nem örökölt).
A politika professzionalizálódott. A politikus mára ugyanúgy szakma lett, mint a a pék. És mellékhatásként, a politikus hatalma foglyává vált. De visszavonulni sem tud, vidéki birtokára. Megélhetésének egyetlen forrása a hatalom, azaz inkább az állam; illetve elkezdett szakmásodni: a profi / nem profi között húzódik a nagyobb szakadék, és nem a bennfentesek (a pártok politikusai) között. Mennyire is hasonlítanak a Fidesz és az MSZP fiatal politikusai? A demokrácia helye nem a hatalomgyakorlás, hiszen a hatalom berkeibe nem látunk bele, az ellenőrzés túl bonyolult, rivális elit nincs, a kínálatot pedig csak a reklám mutaja be (választási kampány 2006). A politikai osztályba belépés a demokratikus, mert "csak" a megfelelő ambíció kell hozzá. De ezt értjük demokrácián?
Ennyit, így féléjfél felé. Később esetleg folytatom. Remélem elég provokatív.
Ps: Ambíciózus konzi lehetelten politikai céljaihoz szponzort keres.
Reményeim szerint ez a bejegyzés egy sorozattá bővül, így szükségesnek tartom elmondani, hogy miről is fog szólni ez a sorozat, így az első bejegyzésben.
Egyik
Szerzőtársam "vesszőparipája", hogy "
ebben az országban mindenki válaszokat akar hallani, és nem kérdéseket feltenni". Azon túlmenően, hogy maximálisan egyetértek ezen megállapítással, mégis felmerül bennem, hogy vajon megragadhatóak, összefoglalhatóak-e a konzervativizmus válaszai bizonyos kérdésekre.
Remélem Szerzőtársaim nem a gondolkodás (értsd: kérdezés művészete) halálát látják kísérletemben, hanem a pragmatizmus szükségszerűségét, nem beszélve arról, hogy az általam kifejtett válaszok szintén vita tárgyai lehetnek.
Továbbiakban a tőlem megszokott tömör és lényegretörő kifejtéseket lehet olvasni két alapvetően politikai témájú (is) kérdésről, illetve az azokról adott konzervatív válaszokról. Minden bejegyzés két kérdést tesz fel, mely inkább témamegjelölés. Az első két kérdés a két legnehezebb kérdés:
1) Mit gondolnak a konzervatívok a demokráciáról?
2) Mit gondolnak a konzervatívok a szabadságról?
1) Mit gondolnak a konzervatívok a demokráciáról?
Nyugat-Európai országokra értve, ennél jobb berendezkedés nincs. Ez nem jelenti azt, hogy a rendszer tökéletes. A modern tömegdemokráciákban a közösség elvesztette morális és etikai közösségét, közös értékrendszerét, mely veszteség egyebek mellett oka a demokratikus intézményektől való elidegenedésnek. A szabadságjogok szükségszerűnek beállított egyenlősítése miatt sérül a szabadság eszménye, és a jogvédelem önnön farkába harapva erőszakolja meg a szabadság fogalmát az egyenlőség nevében. A nyugati országokban a demokráciát meg kell reformálni, új alapokra helyezni, mely egy közös értékrendszer felállítása útján (akár konzervatív pártok előretörése pl., akár szabadelvű-konzervatív világlátás térnyerése stb.) megvalósítja a közösségi összetartozást, visszahelyezi az intézményeket az őket megillető helyükre. Azért működik a nyugati országokban a demokrácia, mert ennek van hagyománya, és nem azért mert ez a kizárólagosan jól működő rendszer a világban. A konzervatívok elvetik a demokrácia, mint eszmény, kizárólagos és megkérdőjelezhetetlen ideológia terjesztését olyan országokba, ahol ennek nincsenek hagyományai. A karizmatikus, autoriter, tekintélyelvű (nem totalitárius) kormányzási modell is elfogadható, ha ennek van hagyománya az adott régióban. A konzervativizmus szerint a demokrácia nem egy messiás. A konzervatívok szerint a demokrácia nem a többség hatalma és győzelme a kisebbség felett, hanem minden demokratikus párbeszédben résztvevő (állampolgár) nézeteinek és igényeinek a figyelembe vétele, vagy az erre való törekvés, és az így megvitatott és kialakított döntés véghezvitele, akár a többség érdekeinek a sérülése által is. A demokrácia elsődlegesen a párbeszéd és a vita szinonimája a konzervatívoknak, azonban mivel a konzervatívok irtóznak mindennemű forradalmizmustól, radikalizmustól, és szélsőségtől, ezt a párbeszédet nem átallnak érthető és konstruktív mederbe terelni, akár a vélemények egyenértékűségének a megkérdőjelezésével is.
2) Mit gondolnak a konzervatívok a szabadságról?
Mindenek és minden fölött áll. Megvalósítandó ideál, melynek elérése érdekében maga mögé utasítja az egyenlőség kérdését is. Ez a szabadság nem azt a szabadságot jelenti, amit a piac garantál ("aki kapja marja"), illetve nem az a szabadság, hogy mindenki azt mond amit akar, úgy ír, ahogy akar, és ott ahol akar, azt meg kell hallgatni. Nem egy olyan szabadság, mely politikailag az egyén szintjén úgy nyilvánul meg, hogy időnként elmegy szavazni (mindenki...).
A konzervatívok szabadságfogalma a közösség keretein belül virágzik, szolidáris a másik ember iránt, és ezen közösségi korlátok között teljesedik ki, a közösséget alkotó egyének belső szabadságán alapszik. Éppen ezért a konzervatívok számára a vallás, a család, a közösség nem béklyó, mely megköti a szabadság kiteljesedését, hanem eszköz a szabadság elérésére.
A konzervatívok politikai szabadsága szintén a közösség strukturális egységén alapul, melyben az egyénnek jogai és kötelezettségei vannak, melyekből előnyökhöz juthat. A jogok és a kötelességek kiegészítik egymást. Éppen emiatt a konzervatívok elutasítanak mindennemű közösség feletti uralkodót, sőt a demokratikus többség néven illetett despotizmust is. Jogok és kötelességek szinonimák az egyéni látásmód szabadság és szolidaritás szavaira.
A konzervatívok szerint a szabadság eme közösségi értelmezése elengedhetetlenül feltételez egy közösségi összetartozást, mely morális alapot ad az embereknek. Pont ez az, ami megóvja a társadalmat a morális zülléstől és válságtól, pontosan attól, aminek ma vagyunk tanúi. A konzervatívok szabadsága éppen ezért etikai alapú.
Ezen fogalmak (reményeim szerint világos és nem félreértelmezett) tisztázása szolgál a következőekben alapul a sorozat további kérdéseihez.
Legközelebb a piacgazdasággal és a környezetvédelemmel foglalkozunk.