Nemrég hasított belém a felismerés (de szép kép, haha), hogy nem nagyon találkoztam még valami koherens, konzervatív technológia-elmélettel, technológia-felfogással, meg ilyesmikkel. Ha valaki tud ilyesmiről, szóljon egyébként, mindenesetre addig felvázolnám, miért volna fontos, hogy a konzervatív gondolkodók alkossanak valamit ezen a területen is. Sőt, mitöbb, vázolom saját elképzeléseimet is a témáról. Röviden.
Igyekszem tartózkodni a különböző vulgáris értelmezésektől, persze, például a technológia megerőszakolja a természetet alapállítás különböző variációit hanyagolom, majd egyszer lehet, hogy kitérek rá. Sőt, a Lada jobb, mint ezek a modern autók, mert egy kalapáccsal megjavítható kánont és variációit sem fogadom el, de megpróbálom megmagyarázni a zavart, ami ezekhez a megállapításokhoz vezet.
Mert hát a technológia alapjaiban, és a korábban szokásos tempónál jóval gyorsabban változtatja meg életünk bizonyos aspektusait. Nem hiszek különösebben abban, hogy az ember anyagi és szociális szükségletei lényegileg változtak volna, csak most nem kell ásóbottal művelni a földet, pletyka helyett meg van Blikk és jujponthu. De azért a változás mégis jelentős, és ez a fontolva haladás híveinek önmagában is okot adhat az aggodalomra.
A másik. A mindennapokban használt technológia elvi és gyakorlati alapjai különféle okokból egyszerűen nem részei az általános alapműveltségnek. és sokszor a politikai gondolkodók műveltségének sem, nézzünk ezzel szembe. A konzervatív gondolkodók ezért inkább elkerülik a kérdést - a progresszíveket meg nem különösebben zavarja, hogy osztják az észt az internetről meg a digitális korról, miközben a balta működési elvéről sem tudnak értékelhetően számot adni.
Tökéletes magabiztossággal nyilatkoznak arról, hogyan kellene a (természet- és műszaki) tudományt művelni, miközben soha nem láttak közelről mérnököt vagy kutatót. Óriási hangon követelik vissza a társadalom működtetésében hajdan betöltött szerepüket, aminek nagy részét mára átvette a mérnökök és kutatók kasztja. Gondoljuk meg - régen a szerkesztő határozta meg, mi jelenhet meg egy nyilvános fórumon, ma az, hogy ki tud HTML-t (vagy AJAX-ot, vagy bármi mást) programozni, vagy legalább a Youtube feltöltést használni.
Ebből a nagy ricsajból és a konzervatívok hallgatásából azonban az sül ki, hogy a technológiáról szóló közbeszédet (nem, azért sem írom le azt a szót) a progresszív irányzatok fogják eluralni. Ebből kerekednek ki aztán a szörnyszülött szabályozási elméletek, amik szerint a digitális tévét és az internetet a (baloldali) Társadalmi Álom megvalósításának szolgálatába kellene állítani, mikor pedig ilyesmit csinálni már rég nem lehet.
Fontos volna ezért, hogy megszólaljanak a konzervatívok is. Már csak azért is, mert az, hogy kitűzzük a Társadalmi Ideálokat, majd ezeknek alárendelve a mérnököket, a technológiai fejlesztés területén is bevezetjük a tervutasítást, abból a legjobb esetben is maximum Trabant lesz, rosszabb esetben Liszenkó vagy Csernobil.
Mit tehetnek a konzervatívok ebben a helyzetben?
Egyrészt kicsit elmélyülnek a tudomány s a technológia mai állásában, tájékozódnak, olvasgatnak, felkészülnek. Ezzel máris jelentős előnyre lehet szert tenni a sötétzöldekkel szemben.
Másrészt őrzik a kutatás és fejlesztés szabadságát, és igyekeznek elkerülni azt, hogy némelyek az állam kényszerítő erejét felhasználva próbálják meg saját agendájukat megvalósítani. Aminek a szükségességéről széles közmegegyezés születik, azt úgyis megpróbálják létrehozni, kifejleszteni, stb.
Harmadrészt megakadályozzák, hogy politikailag kiváló, ámde praktikusan lehetetlen (természeti törvényszerűségekbe ütköző, vagy reális ráfordításokkal meg nem valósítható) fejlesztésekre ússzon el a pénz.
Negyedrészt igyekeznek elérni, hogy a civilizáció fizikai, anyagi, egészségi, stb. biztonsága szempontjából kulcsfontosságú rendszerek tervezésekor a szükséges mértékben érvényesüljön a (biztonsági értelemben vett) konzervatív szemlélet.
Utóbbit meg kell kicsit magyarázni. A felszínes szemlélő úgy érzi, a technika rettenetes ütemben fejlődik. Pedig. Részben csak a marketing fejlődik (nem baj, az a dolga). Részben meg a consumer kategóriájú termékeknél születik minden félévben új, minden addiginál zseniálisabbnak hirdetett, több megapixelt felvonultató, csilivili új generáció.
Attól meg nem dől össze a világ, ha tele van hibával a telefon szoftvere, legfeljebb akadozni fog a házi pornóvideó, vagy el sem készül, nem biztos, hogy ettől a világ rosszabbul jár. Abba sem fog belehalni senki, ha az MP3 lejátszóján kicsit csúnyán szólal meg a legújabb Zámbó Árpy album.
Azonban sokan úgy vélik, a technológia minden területén végrehajthatók az ilyen tempójú változások, illetve, hogy a fejlesztés lényege, hogy simábban csússzon ki a képernyőre a megnyitott program. Pedig dehogy. A repülőgép-anyahajók, atomerőművek és űrszondák életciklusa továbbra is sok éves skálán mérhető, és a fejlesztés célja sem az eye-candy minél nagyobb tökélyre fejlesztése.
Akik ezt hiszik, hajlamosak azt követelni: cseréljünk le villámgyorsan ezt vagy azt (valami komoly, sokak életét alapvetően érintő rendszerről legyen szó), mert megspóroljuk vele 3 fűszál eltaposását, vagy valami hasonló társadalmi hasznot érünk el. Amit eközben nem realizálnak: a hosszú életciklusra és nagy megbízhatóságú üzemre tervezett rendszerek nem viselik el a félévenkénti ledózerolást és újjáépítést.
Számos példát tudnék mondani, hogy a hozzám legközelebb állót említsem, ebbe a kategóriába tartozik a tíz percen belül gond nélkül kiváltható az összes atomerőmű kezdetű nóta meg az összes többi hasonló is. De mondhatnám azt is, hogy olyan ez, mintha azt követelnénk: a sokmilliárdot kezelő banki rendszerek, vagy a milliók életéért felelős légtérirányítási rendszerek, vagy hasonló komolyságú eszközök működtetését végző számítógépekre telepítsünk VMS helyett Windowst, mert azon jobban lehet doomozni.
A konzervatív feladat: ha valami jól működik (hangsúlyozom, jól működik, nem rosszul vagy sehogy), akkor még a potenciálisan nagy hasznú fejlesztéseket is igen óvatosan, körültekintően, figyelmesen szabad csak hagyni végrehajtani.
Ha ez az elv kicsit nagyobb hangsúlyt kapna (nemcsak idehaza, világszerte), számos drága, de nem túl értelmes politikai vállalást nem kellett volna megtenni, és a rájuk költött pénzből valódi problémák valódi megoldásait lehetne kutatni.
(Ennek a magatartásnak a félreértelmezése, félrecsúszása, mikor ezt a fogyasztói termékekkel kapcsolatban várjuk el, ebből sül ki a bevezetőben említett Lada- vagy Sokol-nosztalgia, ahogy hívni szoktam.)
