Folytatva a "
konzervatív válaszok" rovatunkat ma a
globalizáció és a
piac kérdéseivel fogunk foglalkozni, konkrétabban pedig azt tárgyaljuk, hogy mit gondol(
hat)nak ezekről a fogalmakról a konzervatívok. Az
előző részben két alapvető témával foglalkoztunk, a
demokráciával és a
szabadsággal.
Globalizáció és piacgazdaság elválaszthatatlan fogalom a konzervatívok szemében (is), így ezt a két fogalmat együtt fogjuk tárgyalni.
A globalizáció
piaci globalizáció, és kulturális nyomokat csak a globális termékek által generált "kultúrának" alig nevezhető hatása generál.
Nincsen és nem is volt soha semmi közös egy tibeti földműves, egy new yorki bróker, egy cseh sörfőző és egy angol lord között, hacsak annyi, hogy mindannyian láttak már kólát, és talán mindnek van otthon tévéje. Ettől ők még kultúra tekintetében alapjaiban különböznek, ezért nincs olyan, hogy globális
kulturális közösség.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs globális közösség, mivel ezek a közösségek képesek egymással (jó esetben) kommunikálni, kölcsönhatásban vannak egymással, és ez a kölcsönhatás sok esetben erős vagy laza közösséget generál köztük (ezen erősség mértéke a kulturális hagyományaik különbségének erősségével egyenlő). Persze, a globális közösségek esetében sem helyes a
radikális álláspont.
Ebből is észrevehető, hogy a globalizáció elsősorban
piaci jellegű fogalom.
A liberális doktrína szerint a piacgazdaság és a globalizáció táptalaja a demokrácia, és a globalizáció és a piacok szélesedésének a terjedése valójában a demokrácia sikertörténete. Holott ez korántsem így van, ugyanis a globalizáció a szimpla technikai növekedés következménye. Az a tény, hogy közös globális piac van (mely valójában egyenlőtlen adottságokkal rendelkező piacok integrációja), melynek résztvevője (ha nem is haszonélvezője) a világ legtöbb országa csupán annak köszönhető, hogy a pénzügyi rendszerek egyidőben elérhetőek a technikai adottságoknak megfelelően. Ez pedig technikai kérdés, és nem demokratikus berendezkedés kérdése.
Bár kétségkívül bizonyos információk világszerte hozzáférhetőek és uniformizálódtak, ebből az állításból korántsem lehet azt a divatos, szinte már tényként kezelt állítást levonni, hogy létezik valamiféle globális információs társadalom, vagy a földrajzi távolságok eltűntek, minden uniformizálódik (kulturális és társadalmi szinten egyaránt), és hogy mindenki istene az internet.
Nem hozunk most példákat azügyben, hogy a globalizáció, az információs szuperuniform társadalom, és a globális közösség miért és hogyan
nem létezik, de gondoljon nyugodtan mindenki a legevidensebb példákra, pl. Afrikára, Belső-Ázsia országaira, a Közel-Kelet iszlám államaira, hogy ott hogyan és miként módott csődöt a "globalizáció". A demokrácia-exportról nem is beszélve. Egyértelmű, de azért kimondom: azért mert nincs hagyománya, másképpen: táptalaja.
A demokrácia-gondolkodók szeretik azt a nézetet is terjeszteni, hogy a globális piacgazdaság ott tud értelmesen és sikeresen terjedni, ahol van egy komoly méretű középosztály, ami kitermeli magából a demokratikus elitet. Ez még akár igaz is lehetne pár afrikai országra, ahol óriási a társadalomban beállt strukturális olló, de nem igaz pl. némely közép-ázsiai országra.
A pénzpiacok uralma és a globális piacgazdaság uniformizálódó nyugati társadalmakat eredményez, melyekben
tombol az individualizmus. Utóbbi tény a jóléti állam végét jelenti, mivel nem engedélyezett az állam beavatkozása még a szociális szférába sem. A jóléti állam teljes csődje
idő kérdése (ha a dolgok ebbe az irányba haladnak tovább), ezt még a baloldali liberális gondolkodók sem szokták vitatni.
- o - A konzervatívok elvetik mind az információs társadalom, mind a globális piacgazdaság mindenhatóságát, és utópisztikus gondolatvilágát. Elismerjük persze, hogy ez a fejlődésnek használ, és nagyon fontos egy globálisan kommunikáló közösség, de jelenleg ennek semmi realitása. A kommunikációs eszközök fejlődésével az információ terjedésének sebessége növelte a szabadságot, sokkal könnyebb kimondani dolgokat, és véleményt nyilvánítani bármiről. Hisszük, hogy ez fontos és jó dolog, ugyanakkor károsnak találjuk, hogy a közbeszédbe belekerednek az információ-közlés könnyedsége miatt magukat nem, vagy nehezen kifejezni tudó emberek beszéde is.
A piaci szabadság esetében felvetődik, hogy kell-e, szabad-e ezt a szabadságot korlátozni.
Ezügyben eltérőek a vélemények, míg az egyik fél azt mondja, hogy nem szabad korlátozni, mert a szabadság mindenekfelett áll, addig a másik fél szerint a piaci szabadság társadalmi igazságtalanságokhoz vezet, és ezért nem egyenlő a konzervativizmus szabadságfelfogásával, tehát korlátozni kell. Akik szerint korlátozni kellene, azok egyfajta gazdasági regionalizmust szorgalmaznának, ahol az állam a civil szervezetekkel karöltve megfékezi a globalizálódó piac térnyerését, és a helyi értékekre és tulajdonságokra építve alakít ki egy helyi szinten koherens gazdaságpolitikát, mely így kapcsolódik a globális piac többi régiójához. Valamilyen minimális szinten ez egyébként a multinacionális vállalatok gazdaságpolitikájában is érződik. Lényegében kijelenthető, hogy a regionalizmus a globalizációra adott reakció (ez a regionalizmus nem keverendő össze az EU regionális politikájával! - az ugyanis egy általános rendszer régiókra telepítése csupán).
- o - A következő részben reményeim szerint az internetről és a virtuális világokról lesz szó.
