Most megint megkísérlem a lehetetlen. Röviden és tömören összefoglalni, hogyan is látom a hazai jobboldali erők (mérsékelt és szélső) és az antiszemitizmus viszonyát. Ehhez persze meg kellene mondani, mi is az az antiszemitizmus.
A legfapadosabb definíció szerint antiszemita az, aki utálja a zsidókat, mert zsidók. Csak hát aki ezt nyíltan vállalja, az ma már ritka. Az ilyesmit ugyanis ma már illetlenség kimondani. Eléggé benne van a köztudatban, hogy ez nem kultúremberhez illő dolog.
Ennek aztán meg is lett az az eredménye, hogy beindult a megélhetési rasszistázás / antiszemitázás. Mindenki tudja, miről van szó: jobb esetben tényleges személyes sértődésből, rossz esetben egyszerű politikai haszon reményében rápöttyentik valakire, hogy antiszemita, és onnantól kezdve jogosnak érzik, hogy megspórolják a bajlódást, és egyszerűen csak utálkozzanak.
Nade. Az, hogy sokakra alaptalanul vagy kevés joggal húzzák rá ezt a kategóriát, nem jelenti azt, hogy nincsenek olyanok, akik tényleg antiszemiták, csak épp nem mondják ki nyíltan.
Vannak. Nem akarok kis magyar antiszemita-határozót rittyenteni. Meg van ebben némi szubjektivitás is. Meg persze vannak fokozatok. És persze az ilyen meggyőződések is változhatnak, noha elsősorban nem érvek, hanem személyes élmények, katarzisok hatására.
Azt hiszem, két módon lehet mégis határokat kijelölni. Az egyik, a nehezebben megfogható: ki melyik oldalra állna "éles" helyzetben? Kiből lenne hű nyilas, kiből pragmatikus kollaboráns, és kiből ellenálló. Ez egy nagyon nehezen meghúzható vonal. Mert esély (és példa is) van rá, hogy a legvérmesebb őrjöngőből is előbújik a humánum, és sajnos az ellenkezőjére is.
A másik: ki antiszemita "békeidőben". Szerintem nagyon jól megtalálhatók azok az érvrendszerek, amik a megszólaló bizonyos fokú antiszemitizmusáról tanúskodnak. Nyilván minél inkább fixált valaki e tekintetben, annál többször fog csak ilyesmiről beszélni.
Az egyik, a különféle zsidó összeesküvések elméletei. Nem volt Soá (vagy: a zsidók nem mentek be a WTC-be), stb. Ezek ellen csak a nagy türelemmel és pedagógiai elkötelezettséggel megáldottak érvelnek - a többség némileg méltányolható módon nem kezdi el magyarázni, hogy de, meghalt a nagyanyám a táborban. Ezek persze látszólag mind olyasmik, amikről lehet objektív vitát folytatni, hiszen miért ne lehetne. Sok aspektusról lehet is, de a tény létéről nem, az események megtörténte ugyanis minden józan kétségen túl valószínűsíthető. Beyond all reasonable doubts. Ezt vitatni olyan, mintha a gravitáció elmélete címszó alatt arról kezdenénk el vitatkozni, vajon leesik-e az alma a fáról, nem csak valamiféle furmányos átverésről van szó. Aki ilyesmit nagy erőkkel vitat, azzal érdemes vigyázni.
A másik: a zsidóság és a valamilyen szempontból ellenséges, ellenszenves csoportok közti kapcsolatok mániákus keresése, és a talált (vagy koholt) adatokból logikailag nem következő eredmények levonása. Példa: a prágai neonácik ellen felvonuló anarchisták zsidók voltak (koholás), vagyis a zsidók anarchista komcsik úgy általában (téves következtetés). Pedig azt, hogy ez a formalizmus még akkor is téves volna, ha az anarchisták mind zsidók lettek volna, már általános iskolában beleverik az emberbe: minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Aki ezt nem érti, az nem akarja érteni. Az egész nyilván arra jó, hogy legyen ürügy az utálkozásra.
Épp ezért nem különösebben értelmes dolog a zsidó-antiszemita párbeszéd. Az antiszemitizmus ugyanis nem valamiféle érvek következménye, hanem meggyőződés, amihez utólag szokás mindenféle indokokat keresni. Holmi tényekkel meg logikával igen ritkán zökkenthető helyre az ilyesmi: számos gondolati technika van, amivel a nem passzoló elemeket simán hozzá lehet szögelni a konstrukcióhoz. Körülbelül, mint itt:
Ennek a körkörös érvelésnek mulatságos példája az a kis beszélgetés, amit a vonaton folytattam egy alkalmi útitárssal. Az illető az ufók nagy híve volt, megállás nélkül ufó-különlegességekkel traktálta az útitársait. Végül be kellett adnom a derekamat:
- Rendben van - mondtam -, tegyük fel, hogy tényleg vannak ufók. De magyarázza már meg, miért "cikiznek" bennünket? Miért éppen csak annyit mutatnak magukból kiválasztott személyeknek, hogy riogassanak bennünket, ahelyett, hogy a földiek előtt nyíltan megjelennének?
A derék úr természetesen készen volt a válasszal:
- Még figyelnek bennünket. Nem jöhetnek le addig, amíg száz százalékig meg nem bizonyosodnak róla, hogy semmi bántódás sem érheti őket.
- Ezt értem - válaszoltam -, de honnan tudja ezt Ön?
- Honnan? Ha nem így lenne, már rég lejöttek volna.
A zsidó-antiszemita párbeszéd egy Stoppard-drámában kiváló volna, a valóságban azonban elég terméketlen. Ez ugyanis nem más ideológiájú, más gondolatvilágú, más nézetrendszerű emberek közt zajlik, hanem egy meglehetősen heterogén csoport valamely tagja, és egy, a csoportot általában utáló illető között. Gondolom, érthető a különbség. Hogy példát mondjak, a relativitás-elméletről is lehet vitátzni fizikusi érvekkel (ma már persze nem nagyon szokás az alapkérdésekről), meg úgy is, hogy fuj, zsidófizika, és ez utóbbit nem akárki mondta, egyenest a magyar származású, de magát magyarnak nem valló, Nobel-díjas Philipp Lenard.
Na. És akkor most hogyan jön ide a jobboldal. Úgy, hogy ebben a témában bizony zavar van az erőben. Számos oka van ennek. Például, hogy prominens jobboldali, vagy a mai jobboldalhoz köthető csoportok múltban játszott szerepe finoman fogalmazva is kétes. Múlt alatt értsük most az egész huszadik századot. Számos tehet nyomja a mai magyar jobboldalt még innen, ezekről is fogok majd írni. Mindenesetre ez elég ahhoz, hogy legyen némi zavart félrenézés a régről előkerülő csontvázak kapcsán, és az egyik ilyen csontváz az antiszemitizmus. (Van még több is, majd lesz szó róluk, talán. Idő kéne.) Nem konkrétumokról van szó, meg nem arról, inkább alaphangulatról. Ami nyomott marad is marad. A nyomottság megszüntetéséhez tisztánlátás kellene.
Félreértés ne essék. Nem azt akarom éreztetni, hogy erről vagy arról kizárólag a jobboldal tehet, vagy hogy ebben vagy abban a jobboldal (vagy elődei) felelőssége kollektív és egyetemleges. Azt akarom csak mondani, hogy számos tisztázandó kérdés van, ezeknek a létét és kedélyromboló hatását tagadni butaság.
A másik, ami zavart okoz a témával kapcsolatban. A mai magyar mainstream jobboldal nem tanulta még meg helyén kezelni a tömeges rasszistázást, meg a kötelező píszí baromságokat. Ezért van egy olyan reflex, hogy akire ráfogják az antiszemitizmust, az automatikusan ártatlan, igaztalanul vádolják, és ha nem is, legalább vizsgáljuk meg, győzzük le észérvekkel.
Annyi észérv meg energia a világon nincs, hogy az antiszemitát magát meghátrálásra késztessük. A tudatlan kívülállónak, aki megkérdezi, hogy tényleg gyerekeket ölnek-é a zsidók, észérvekkel meg lehet (és kell) magyarázni, hogy nem, a maceszgömbőc nem serdülő szűzlány véréből készül, baze, nem hiszed, vegyél egy maceszlevest, aztán vidd el a laborba. Annak, aki ezt eldöntöte előre, na annak nem, mert az erre azt fogja mondani, hogy kérlekalássan persze nem mutatja ki a labor a vért, mert zsidó csinálta a tesztet / a teszt maga zsidó trükk. Kevésbé durva példákkal is előadható ugyanez.
Azt gondolom, ezt az automatikus összetartást és automatikus válaszreakciót célszerű volna feladni. Tudom, hátrányosnak tűnik, hiszen úgy látszik, a "másik" oldal összetart. Holott a mai magyar jobboldaltól elvileg és szervezetileg is elég messze állók között is vannak bőven, akik érzik a különbséget a náci beszéd elkerülése és a fals píszí között, mást ne mondjak, Tóta W., Seres László, Papp László Tamás, a Judapest.org-ról nem is beszélve.
Ehelyett javasolni tudnám a folyamatos önreflexiót, és azt, hogy ami tényleg gáz, azt ne legyen érdemes mentegetni, aki menthetetlen, azt hagyni kell. Nemcsak azért, mert az ok nélküli sértegetést, beletaposást mentegetni emberileg ciki. Hanem azért is, mert a láthatóan irracionális utálatot megpróbálni racionalizálni intellektuálisan is ciki. Abban a tartományban nem működik a józan ész. Csak a vallással vagy a transszal ellentétben itt nincs pozitív hozadék, csak elsekélyesedés van. Abban meg nem kell részt venni.
Nem, nem kell minden bokorban antiszemita rémeket látni. De azért ami tényleg bűzlik, azt észre kellene venni. És nem ártana odafigyelni: ha olyasvalaki szól, aki amúgy nem kiabál barna veszélyről, aki készséggel elismeri, hogy a "megélhetési antiszemitázás" mindenkinek káros, akkor nem árt meggondolni, nincs-e igaza.
