A tudományos becsületesség lényege, hogy csak olyat állítok, amit bizonyítani is tudok, azaz, ami, hacsak nincs rá ellenbizonyíték, jelen ismereteink szerint biztos tudás. Ha valamit nem tudok bizonyítani, megmondom nyíltan, hogy a kérdés nyitva van. Ennek az oka az, hogy többnyire nincs döntési kényszer: nyugodtan beismerhetjük, hogy fogalmunk sincs, hogy a Tyrannosaurus Rex-nek milyen színű bőre volt, attól még az élet ketyeg tovább. Ha valamit nem tudunk bizonyítani, nem állítjuk, nem hozunk döntéseket az alapján, mivel nem kell: eddig is megvoltunk nélküle, megleszünk ezután is, ráérünk megvárni a bizonyítékokat, a biztos tudást.
A politikában a szuverénnek döntéseket KELL hoznia. Döntéskényszer van. Nem várhatja meg, amíg tényleg biztos, bizonyított tudása lesz - ha lesz egyáltalán: most kell döntéseket hoznia. A szuverén, jelenleg, mi vagyunk, a választójoggal bíró állampolgárok. Döntéseket kell hoznunk, nem kerülhetjük el azt.
Politikai, gazdasági és egyéb vonalon nagyon kevés olyan dolog van, ami tényleg biztos lenne. Mindenféle modellek vannak, általában eléggé irreális előfeltevésekkel (pl. nulla tranzakciós költség). Meg olyan modellek, amelyek biztosak, de nagyon elvontak. Biztos tudás a gyakorlati politikában - egyelőre-e vagy sem - nincs.
Azaz, kénytelenek vagyunk úgy hozni döntéseket, hogy semmi biztos nincs a kezünkben. A sok-sok félig-meddig bizonyított elképzelés közül ki kell választanunk egyet-kettőt, pedig nincs tuti bizonyítékunk rá.
Ebben segítenek olyasmik, mint common sense, hagyomány és társaik, de ebben a cikkben nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy politikai kérdésekben nem tekinthető tisztességtelen dolognak az, ami a tudományban igen: olyat állítani, amire nincs bizonyítékod. A politikában ez elfogadható, egy feltétellel: megindokolod, hogy az összes többi verzió közül miért ez a legkevésbé valószínűtlen.
Azaz, politikai vitában az nem ér, hogy gyerünk, bizonyítsd, amit állítasz, és ha bele tudok kötni, ha nem tökéletes, száz százalékos igazság, akkor bebuktad, tesó. Nem. Azt bizonyítsd, hogy kevésbé irreális, kevésbé ártalmas stb. mint a vele versengő többi politikai vélemény. Hogy az általunk ismert modellek közül a legkisebb rossz. Ennyi, semmi több.
Ennek az oka a döntéskényszer: nem érünk rá megvárni a tökéletesen bizonyítható, biztos modellt, most kell döntenünk, a mostani modellek közül keressük a legkevésbé rosszat, legkevésbé embertelent, legkevésbé irreálisat.