Caracalla
I 2008.07.23. 13:05
Elég érdekessé fajult a helyzet Galgagyörkön, ahol a közelmúltban egy családnak el kellett menekülnie az egyébként az ingatlannyilvántartás szerint is tulajdonukban álló házukból. A történetnek számos leírása, értelmezése áll már rendelkezésünkre, de az, hogy valójában mi történt, rejtély még. Az alábbiakban röviden megpróbálom összefoglalni az eseményeket, és kicsit megkapargatni a felszínt is, de nem ez a fő célja ennek az írásnak. Ugyanis az egész galgagyörki történet szerintem sokkal inkább csak tünet, semmint maga a betegség.
Szerencsére eltelt már némi idő, így talán könnyebb rávennünk magunkat a nyugodt gondolkodásra.
Szóval a rendelkezésre álló források alapvetően két történetet mondanak el, legfeljebb miniális átfedéssel. Egyfelől van ugye az MTI tudósítása, másfelől pedig Bayer Zsoltnak a cikke - amelyek egymás mellett elolvashatóak Antagon blogjában - mindenképpen érdemes.
Én a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy a rendőrség verziója sokkal közelebb áll a Magyar Hírlap szerzőjének a verziójához, és igen távol a MaNcs és az MTI-inspirálta cikkektől. Az az igazság, hogy a szamurájkardos rasszistatámadásos sztorik után bizonyos médiumok hitelessége olyannyira alacsony, hogy minden hírük-írásuk inkább az ellenkezőjének a hitelét erősíti. Úgyhogy ezekkel talán ne is foglalkozzunk tovább.
És egy további, szerintem alapvetően érdekes szempont lehet a polgármester által zsebszerződésnek nevezett történet. Amely egyfelől persze lehet sima coverup a jogtalanul beköltözők részéről, de én valószínűbbnek - pusztán valószínűbbnek - tartom hogy nem az, hanem a ház előző tulajdonosa valami nevetséges összegért (100-150k körül) színlelt adásvételi szserződés kötött a kertben megtelepedő családdal, akik valószínűleg az ingatlanyilvántartásról és a földhivatalról még életükben nem hallottak.
De ami igazán katasztrofális, az a jogállam masszív működésképtelenségének megnyilvánulása, és nem is elsősorban a rendőrségé - bár az is szép, hogy állítólag órákig nem érkeztek meg, ellenben a Gárda megjelenésének a hírére szinte azonnal - hanem az, hogy egy önkormányzat jegyzője éveken keresztül képtelen volt birtokvédelmet nyújtani, továbbá az igazságszolgáltatás sem volt képes kezelni a helyezetet.
Ugyanakkor a fenti történetnek az egyetlen speciális vonása az, hogy nem sikerült agyonhallgatni. Nem egyedi jelenségről van szó, csak egy tünetről, amely mellé persze nyugodtan említhetnénk másokat, és rögtön mellérekhatjuk azokat az eseteket, amikor a segély pár napos csúszása lázadással fenyegető helyzethet vezet. Mert ugyanarról van szó, a cigányság szociálpolitikai kezelésének - vagy szocioliberális szóhasználattal: vidéki mélyszegénységnek - a képtelenségéről. Hogy ma Magyarországon széles néprétegek semmit nem tesznek bele a közösbe, csak elvesznek belőle, és ezt a valamivel rendelkező többség kifosztásával kiegészítve teremtik meg megélhetésük alapjait.
Ugyanakkor ha kicsit belegondolunk, erre a problémára két féle választ szoktak adni, amelyek egyaránt elfogadhatatlanok, őket nevezem a magyar szociálpolitika/romapolitika (a kettő sajnos nagyon hasonló) Scyllájának és Charybdisének, amelyek közül végeredményben mindegy is, hogy melyikbe szaladunk bele, bár jelenleg erősen Scylla felé tartunk.
Scylla jelenti a jószándékú liberális idióták által képviselt megoldást, mely szerint a segélyek alanyi jogon járnak, emelésükkel minden megoldható, az oktatásban mindenkinek egy csoportban, azonos iskolában kell tanulnia, stb. Ez persze oda vezet, hogy a más pénzén voluntarista módszerekkel profi, a jogaikkal tisztában lévő, de megfékezhetetlen bűnözőket nevelünk. És végeredményben ennek a megközelítésnek köszönhetjük a Gárda létrejöttét, amely legitimitását az adja, hogy fellép olyan többé-kevésbé jogos helyzetekben a gyengébb védelmében, amelyben a magyar állam nem - vagyis az eddigi látszat szerint az állam erőszakmonopóliumát megtörve mintegy helyettesíteni próbálja azt, de rendkívül torz, kártékony módon. Ugyanakkor - tekintettel arra, hogy a többségnek a cigány kultúrával való személyes találkozása leginkább is arra korlátozódik, hogy egy kést a hasához tartva felkérik a mobiltelefonja és egyéb értékei átadására, csak mert valahol rossz helyen fordult balra - sok esetben nehéz elkerülni, hogy bizonyos szintű szimpátiát érezzünk irányukban, különösen - amikor a rendőrség legföljebb vállrándítással intézi el a dolgot és emiatt aztán - nekik van igazuk. És persze Scylla része az a megélhetési szociológuscsoport is, amely úgymond különböző tanulmányokat készít, miközben csak a közpénzt költik. Scylla része a hivatásos, de meglehetősen szar színvonalú pr-csoport, az OCÖ, amely a mi pénzünkből bizonygatja a rasszizmust (köz)bűncselekmények esetén. (Miközben a rasszizmus ebben az esetben az, ha a cigányokat NEM ítélik el a bűncselekményekért.)
Charybdis pedig az, amikor egy komplex társadalmi problémát kizárólag büntetőjogi eszközökkel, erőszakkal akarunk kezelni. Erről jóval kevesebb mondanivalóm van, lévén ettől a veszéltől vagyunk most távolabb, de ez pont ugyanannyira veszélyes. Charybdis olyan veszélyeket rejt, mint a kanadai resindetial schoolok rendszere, rossz szociális helyzetű, kilátástalan életvitelű embereknek gyakorlatilag a bűn útjára terelése, majd szigorú megbüntetése. Egy kisebbség elnyomása, a mindennapi békénk megőrzése érdekében. Amely persze legföljebb egy ideig lehetne sikeres, és egyébként ellentétes lenne mindennel, amit általában egyéni szabadságjogok megnevezéssel szoktunk illetni.
A megoldásnak szerintem két kulcsfontosságú eleme kell legyen: az egyik a többé-kevésbé önkéntesség, a másik pedig a probléma komplex kezelése.
Az önkéntesség azt takarná, hogy a társadalom számára helyes választást kell az egyén számára vonzóvá tenni. Ez szintén egy elég körülményes dolog, de arról lenne szó, hogy olyan felemelkedési lehetőségeket, pályákat kell megalkotni, amelyeknek reális esély van a teljesítésére, közben pedig - mintegy kimozdítandó a helyzetet a holtpontról - jelentősen megerősíteni a rendőrséget. Ilyen megoldás lehetne például önkéntes bentlakásos középiskolai és egyetemi kollégiumok létrehozása, ahol a feltétele a beiratkozásnak, hogy az ország másik megyéjében legyen, mint a család, stb. Nem lehet kellemes eszközökkel, bársonyos reformokkal megtörni az ördögi kört.
A komplex megközelítés pedig azt igényelné, hogy a büntetőjogi és szociális oldalát ugyanannak a kérdésnek közösen kell kezelni, mert azonos problematika része. Ennek hiányára remek példa a különböző elképzelések, random ötletelgetések az uzsora felszámolására (és tegyük gyorsan hozzá: a Pestet el soha nem hagyó politikusok és közszolgák ugyan honnan tudnák, miről van szó)- amely probléma egyébként már évek óta létezik, és helyi állami eszközökkel kezelhetetlen, tekintve hogy a maffiaszerűen működő uzsorások jól benne vannak már az önkormányzatokban, mintegy összefonódtak.
Persze a fenti elméleti elképzelések megvalósítását eleve reménytelenné teszi a tény, hogy a magyar politikusok között nagyon alaposan kell ahhoz körülnézni, hogy olyat találjunk, akit más is érdekel azon kívül, hogy a saját szemétdombján a jövő héten is ő üljön. Mindenesetre remek példája ez az egész téma annak, hogy attól, hogy nem beszélünk valamiről, még sajna létezik.
És végső soron teljesen mindegy hogy Magyarország Scyllához vagy Charybdishez kerül végzetesen közel, a hajó így-is úgy-is elsüllyed.
