Nem vagyunk benne biztosak, hogy így nyárestéken a párás söröskriglihez/fröccshöz illő párosítás volt az illegális kommunista mozgalomról, a moszkovita emigrációról vagy a GULAG-ról olvasni, mégis így tettünk- a kezünkbe került Lovas Márton Magyar voltam a GULAG-on c. rövidke könyve. A szovjet kényszermunkatáborokról az érdeklődő bőséges irodalomlistát talál a gulag.hu-n, illetve hadd linkeljük még lelkylola két posztját a Reakción (egyik, másik).
Lovas Márton ifjonti évei a Horthy-korszakra estek. Fiatalon csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, fiatalon kezdte meg első börtönbüntetését is- lényeg a lényeg, a harmincas évek már a Szovjetunióban, emigrációban találták. Nemsokára letartóztatják, két évet töltött el a GULAG-on. 1946-ban tért haza Magyarországra, haláláig, 1984-ig, itt élt. Lovas története így elmondva egyetlen cseppnek tűnik a mozgalom szürke eminenciásainak tengerében, de ez csupán a kilúgozott vázlat. Ifjúságától hazatéréséig tartó önéletrajzát hosszabb-rövidebb történetekbe szedve írja meg: hangsúlyosan természetesen Mozgalombeli/ Pártbeli tevékenységével foglalkozik, rengeteg apró részlettel szolgálva a moszkvai magyar kommunisták frakcióharcaitól kezdve a GULAG-on történtekig. Könyvének másik összetevője a love story, amely első feleségével való kapcsolatáról szól. A két szál szorosan, párhuzamosan fut (Lovas felesége is aktív kommunista), időnként pedig keresztezik egymást.
Amennyire emberszerűvé teszi ez a második szál Lovas egyébként hol meglepően józan realista, hol pedig a végsőkig ostoba idealista alakját, annyira teszi történetét bizarrá is: felesége egy ízben kijelenti, hogy férje számára mégiscsak a Párt és ne házastársa legyen az első. Dialektikus fordulatokban sem szenvedhetünk hiányt, Lovast az emigráció feje, Kun Béla utasítására tartóztatják le (Kunt a későbbi tisztogatásokban ugyi elteszik láb alól), feleségét szabadulása idején Kun egyik fullajtárja szereti el tőle. Lovas a Ljubjankán jön rá, hogy azok az északi táborok, amelyekről korábban egy újságcikkben bizonygatta, hogy az imperialisták koholmányai, mégis léteznek- később maga is vendégszeretetüket fogja élvezni. A táborban aztán különb "kommunistákat" talál, mint a moszkvai elvtársak közt. Egy ukrán kulákkal összebarátkozva elmélkedik azon, hogy a kuláktalanítás mégsem egészen volt rendben. Mindezek a hibák természetesen a személyi kultuszból következő elhajlások, és mint ilyenek, Sztálint terheli értük a felelősség, aki eltorzította Lenin makulátlan művét.
Nem folytatjuk, az érdeklődők a továbbiakat olvassák el (a könyv például innen is beszerezhető).
