Tovább a sci-fi vonalon: Robert Heinlein

___________________________ (törölt) I 2008.07.21. 16:03

"Hogy egy szabad polgárnak egy bizottság elé kelljen állnia és levetett kalappal engedélyért könyörögni, hogy fegyvert viselhessen - elképesztő!

Fegyverrezze fel a lányát, uram, és ne törődjön a piti bürokratákkal!"

Jim apja megkavarta a kávéját. "Érzek rá kísértést. Tényleg nem értem, egyáltalán miért hozott itt a Társaság ilyen szabályokat."

"Egyszerű utánzás. Annak a méhkaptárnak ott a Földön hasonló gyerekes szabályai vannak, és a kövér hivatalnokok, akik ezeket a dolgokat eldöntik,  el sem tudják képzelni, hogy máshol mások lehetnek a feltételek: hogy ez egy határvilági közösség, és ezért az effélétől mentesnek kellene lennie."

"Hmmmm... valószínűleg igaza van, doktor úr. Nem mondhatom, hogy nem értek egyet de annyira lefoglal a munkám, hogy igazán nincs időm politikával foglakozni. Egyszerűbb engedelmeskedni, mint végigküzdeni egy precedensértékű pert."

Jim apja a feleségéhez fordult: "Ha te is belegyezel, kedvesem, akkor tudnál időt szakítani rá, hogy elintézd a fegyverviselési engedélyt Phyllisnek?"

"Azt hiszem ,igen," felelte az bizonytalanul, "ha tényleg úgy véled, hogy elég idős már hozzá."

Az orvos morgott valamit a bajusza alatt, ami úgy hangzott, hogy "viking-sarc" és "bostoni teadélután". Phyllis így felelt:

"Persze, hogy elég idős vagyok, anya! Már jobban lövök, mint Jimmy."

Jim azt mondta: "Olyan hülye vagy, mint egy marsi bogár!"

"Vigyázz a modorodra, Jim," figyelmeztete az apja. "Hölgyekkel nem beszélünk így."

"Miért, ő talán úgy beszélt, mint egy hölgy, apa?"

"Kénytelen vagy feltételezni, hogy az. Téma lezárva."


Hát ez meg mi? Nos, ez Robert Heinlein, a valaha élt sci-fi írók közül az egyik legérdekesebb, tőle is a The Red Planet c. regény.

Heinlen nagyon-nagyon nem volt tipikus sci-fi író. Egyfelől, mint a sci-fi írók általában, ő is tudományorientált, racionalitáspárti, haladásbarát volt. Ugyanakkor az ő esetében ez nagyon másféle eredményeket szült, mint általában, és nagyon mások voltak a módszerei is - éppen ezért érdekes, ezért érdemes elolvasni néhány regényét. Ja, meg amúgy azért is, mert kegyetlenül jó regények.

A Starship Troopers és a rasszizmus


Vegyük például a rasszizmust, mint témát. A legtöbb sci-fi író feltételezi, hogy ilyesmi egy felvilágosult jövőben elképzelhetetlen, ezért ha van öt főhőse, abból legalább egy biztosan színes. Ezt aztán persze az első oldalakon nyilvánvalóvá is teszik, hogy a kedves olvasó azonnal levágja, hogy itt biz' nincsenek előítéletek, és ha neki vannak, szégyellje el magát és húzzon el valami mást olvasni.


Nem így Heinlein. A Starship Troopers főszereplője, John, nagyon tipikusan olyan, amilyennek az amerikaiak szeretik látni magukat: egyszerre hazafi és individualista, egyaránt szeret moralizálni és gyakorlatiasnak lenni. Mivel a külsejét nem írja le, ezért olvasás közben afféle tipikus, világos bőrű és hajú, szögletes állú WASP legényre gondoltam.

Valahol menet közben kiderül, hogy a szülei időnként Juanito-nak becézik, apja pedig Emilio. Hát... oké, ez kicsit szokatlan, de hát akkor legyen amolyan tipikus latinos hős, mint Banderas a Desperadoban, az még belefér ebbe a nagyon amerikai ideálba, gondoltam én.

Aztán a könyv végén tagalóg nyelven motyog valamit... és itt esik le, hogy Johnnie bizony filippínó bevándorlók gyermeke, kis barna emberke, sliccelt szemmel. És itt esik le nekem az is, hogy tényleg rasszista marha vagyok, és szégyellem magam erőst.

Heinlein többet tanított nekem arról, hogyan NE legyek rasszista, a maga elegáns módján, mint az összes erőszakosan, nyomulósan súlykolós antirasszista népnevelési kísérlet.

Zseniális egyszerűséggel semmi mást nem tett, mint hogy hagyta, hogy felépítsek egy prekoncepciót, majd egy pillanat alatt kipukkasztotta azt, mint egy lufit, azáltal, hogy rámutatott, hogy ő erre semmiféle alapot, okot nem adott, ez csak az én "mozim" volt. Szép megoldás, bravó! Kevesen tudják kiváltani belőlem, meg, hogy gúnyosan, lehülyézve röhögjek saját magamon és most pontosan ez történt. Ezt így kell csinálni.

A Starship Troopers és a bűnözés


Ha már Starship Troopers - egyébként is ez a leghíresebb regénye, film is készült belőle elvileg - Heinlein érdekes egy világot mutat be itt. Először is, bűnözés alig-alig létezik. Ennek nem valamiféle szociális izé vagy nagy, össznépi felvilágosodottság az oka, hanem két nagyon egyszerű, tapasztalati alapú elmélet.

Egy, ritkán lesz egy rendes emberből egyik pillanatról a másikra rablógyilkos, hanem ehelyett szokott lenni egy fokozatosság. Aki 21 évesen az, az többnyire úgy jutott el oda, hogy 13 évesen bandában terrorizálták a többi gyereket a parkban, 15 évesen esetleg már el is vették a zsebpénzüket v. valamit, 17 évesen már szervezetten jártak lopni, és így tovább.

A másik egyszerű elmélet pedig az, hogy a természet a testi fájdalmat találta ki arra a célra, hogy visszatartson attól, ami nem tesz jót nekünk, és ez elég jól működik, ezért le lehet másolni.

A kettő eredménye: ha már a 15 éves még amatőr, alkalomszerű kisrabló esetében idejében alkalmazunk némi hangulatos köztéri korbácsolást, lehetőleg az apjával együtt, akkor ezzel a bűnözési hajlam még azelőtt remekül gyógyítható, hogy igazán akuttá válna. (Ez nem sharia! Kézlevágásról, agyonkövezésről és hasonló borzalmakról szó sincs.) Halábüntetés természetesen van, de a fentiek miatt nagyon ritkán van rá szükség: ha a kisebb bűncselekmények esetében idejében és hatékonyan alkalmazzák a testi fájdalmat, ritkán jut el a páciens oda, hogy nagyobbat kövessen el.

Durván hangzik, elismerem, de a Starship Troopers világa nem valamiféle embertelen rendőrállam, éppen ellenkezőleg, egy kifejezetten humánus, szabad állam, ahol egyszerűen csak belátták azt, hogy ez kevésbé embertelen, mint az a XX. századi verzió, amikor testi fenyítés nincs, másfelől viszont egy nő nem mehet le egy parkba kocogni este, mert szinte biztosan kirabolják és megerőszakolják. Márpedig könnyen lehet, hogy előbb-utóbb be kell látnunk: kénytelenek vagyunk e két embertelenség között választani, a kérdés csak az, hogy melyiket tartjuk kisebbnek.

A Starship Troopers és a demokrácia

A demokráciában a legfőbb hatalom a választópolgár kezében van. Egyedül nem, de kollektíven a választópolgár korlátlan úr, kellő többséggel akár még az alkotmányos korlátokat, fékeket és ellensúlyokat is eltörölheti. Emiatt egy kicsit abszurd, hogy ezzel a szuverenitással jóformán mindenki élhet, annak semmiféle ára nincs, semmi áldozatot nem kell hozni érte.

Alapvetően annak lenne csak szabad élnie vele, aki bizonyítani tudja, hogy a közjó érdekében használja, és nem a sajátjáéban. A Starship Troopers világában a választójog előfeltétele öt év önkéntes katonai szolgálat. Nem kötelező, nincs sorozás - de akkor nincs választójog sem. (Ami a hölgyeket illeti, Heinlein szerint pl. jobb pilóták, mint a férfiak, szóval ezzel itt nincs probléma, nincsenek hátrányban.) Az élhet tehát a legfőbb hatalommal, aki bizonyította, hogy annyira nem egoista, hogy közjóért akár az életet is hajlandó, adott esetben, feláldozni. Jogok , kötelességek és felelősség így egyensúlyozzák ki egymást, afféle arisztokatikus, nemesi rendszerben, csak éppen a nemességbe tartozás nem születés, hanem szabad választás kérdése. (Hogy mi tartja vissza őket attól, hogy a hatalmukkal visszaéljenek? Ugyanazok a dolgok, amelyek ma visszatartják a többséget attól, hogy megszavazzák azt, hogy a száz leggazdagabb magyart lőjék le és a vagyonukat fordítsák a kórházakra és iskolákra. Ennyi.)

Heinlein más regényeiben más irányokba ment el, hiba lenne egyfajta "racionális konzervatív" kategóriába zárni. Pl. a szexualitás területén eléggé liberális-libertinus volt, nagyrészt ezt a témakört járja körbe az I Will Fear No Evil. (Azzal a különbséggel, hogy nála a szexuális promiszkuitás nem a burzsoázia képébe mutatott kinyújtott középső ujj, nem "forradalmi tett", mint a '68-asoknál, hanem viszonylag ártatlan játék.) Időnként elballagott egy libertárius-jobbanarchista irányba is, mint pl. a The Moon Is A Harsh Mistress-ben, vagy a Glory Road-ban a monarchia intézményét keverte az "az a legjobb kormány, amelyik a legkevesebbet kormányoz" gondolatával.

Sokat lehetne még írni róla, ennél sokkal hosszabb, kimerítőbb cikket is megérdemelne, nagyon sokféle gondolatot fogalmazott meg nagyon sokféle sci-fi-regényben, amelyek egyetlen közös vonása, hogy mind érdekes. Nem csak Heinlein társadalmi-politikai nézetei miatt, hanem azért is, mert kegyetlenül jó író volt, mérföldekkel magasodott az Asimov-szintű iparosok fölé. Könyvei majdnem szó szerint letehetetlenek.

Úgyhogy, be is fejezem, mert Heinleint olvasni érdemes, nem beszélni róla. Tegyük azt.


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr38576712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaidros 2008.07.21. 17:01:17

Én a filmet láttam, a könyvet (még) nem olvastam. A rendező állítólag paródiának szánta, de minden színész hótt komolyan vette, sőt a nézők is. Kb. a második megnézése után esett le, hogy nem egy egyszerű scifi-ről van szó, hanem egy eléggé átgondolt történetről. Azóta láttam már párszor.

Az a jelenet, amikor megkérdezi a későbbi felettese az órán a srácot, hogy mi a különbség civil és polgár között, az nagyon megmaradt bennem, mert egy szerintem nagyon fontos dolgot ragadott meg, amiről manapság nem nagyon beszélünk. És ami a legjobb, hogy mindezt nem valamiféle hazafiság, valamiféle ideológia nevében teszi.

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2008.07.21. 18:48:03



Heinlein elég kafa.
Mindenki mást szűr le belőle.
Az amerikai konzervek azért tiltották be a könyveit, mert komcsi izgatás, a magyar konzervek meg ugyanezért örülnek neki.


Mellesleg Robert A. Heinlein-nek hívják, Az "A" pedig Anson

xstranger 2008.07.21. 18:59:07

phaidros: A film a temaban felejtos, szinte semmi koze nincs a konyvhoz.

JoeP · http://mivanvelem.hu 2008.07.21. 19:23:47

Furcsa, hogy a - szerintem - legjobb regénye meg sincs említve. Az Angyali Üdvözlet egy borzalmas rosszul megírt szenzációsan jó regény.

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2008.07.22. 08:02:30

Heinlein érdeeseket írt, de ahogy az egyébként jóval gyengébb Asimovnál, egy idő után nála is kezdett zavarni a korabeli sci-fi írókra jellemző racionalitás-hit. Csak olvasom, olvasom, olvasom, és mindig arra jutok, hogy "hé, ez szépen hangzik, de teljesen ellenkezik az emberi természettel". Ami nem feltétlenül baj egy bevallottan fantasztikus műnél, de zavaró ott, ahol az író elképzelt, de a kételkedés próbáját kiálló társadalmakat akar teremteni. A Starship Troopers is ilyen könyv; nem rossz sztori az egyén felelősségéről és lehetőségeiről, plusz jó a filippínó szál, de a leírt államnál pont megbicsaklik. Általában az ötvenes években írt fantasztikus irodalom ebben a betegségben szenved (gyakran jó adag nagyképűséggel karöltve), ami a derekas részét élvezhetetlenné is teszi a szememben. Olyan, mint Tótawét olvasni. :)

Hozzám inkább Jack Vance áll közel; ő nem "speculative fictiont" írt, hanem tisztességes ponyvát, viszont találkozott valódi emberekkel, és így valamivel jobban tisztában volt a működésükkel. Benne inkább egyfajta szkeptikus, szemlélődő konzervativizmus figyelhető meg; az a fajta, amely az embereket hibáikkal és hülyeségeikkel együtt is el képes fogadni. Van egy nagyon jó könyve egy megvalósult egalitárius/kommunisztikus/68-as utópiáról, és arról, hogy ez miért nem tesz feltétlenül boldoggá (Wyst: Alastor 1716); azt mindenképpen ajánlom gyakorló konzervatívoknak. A többi könyvében ez a vonal vonal nem olyan prominens és sehol sem explicit (Vance elég apolitikus író); egyszerűen csak egy szimpatikus világszemlélet részeként jelenik meg.

Joejszaka 2008.07.22. 08:47:47

Nem tudom Heinleint hova tenni.

Két regényét is abbahagytam, mert bántotta a "fülem" a rossz stílus (vagy a rossz fordítás?): az Élősdieket és az Angyali Üdvözletet. Viszont más könyve meg tetszett.

Lehet eredetiben kéne olvasni.

Fura.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.07.22. 09:05:10

Szerintem tipikusan republikánus gondolatok ezek. A klasszikus és az amerikai értelemben véve is.
"A Starship Troopers világában a választójog előfeltétele öt év önkéntes katonai szolgálat. Nem kötelező, nincs sorozás - de akkor nincs választójog sem."
A közös ügynek az a részese, aki tesz is érte.

___________________________ (törölt) 2008.07.22. 10:21:44

Zsöm',

"Az amerikai konzervek azért tiltották be a könyveit" - erről egy szó sincs pl. a Wikipediában.

JoeP, "Az Angyali Üdvözlet egy borzalmas rosszul megírt szenzációsan jó regény." & "bántotta a "fülem" a rossz stílus" - szerintem főleg a fordítás. Az enyém se túl jó, ott fent.

Heinlein az a típus, akit én "mag-nyelvhasználónak" neveznék: pl. a magyar nyelvben Arany, a németben Goethe, a klasszikus angolban Shakespeare, az amerikai ban Heinlen: annyira maximálisan kihasználja egy nyelv lehetőségeit, hogy képtelenség jól fordítani.

___________________________ (törölt) 2008.07.22. 10:33:53

elGabor,

"egy idő után nála is kezdett zavarni a korabeli sci-fi írókra jellemző racionalitás-hit. Csak olvasom, olvasom, olvasom, és mindig arra jutok, hogy "hé, ez szépen hangzik, de teljesen ellenkezik az emberi természettel"."

Értem a problémát, de az összes általam ismert szórakoztató regényíró közül talán még ő a legkevésbé. És talán az ismert regények közül a Starship Troopers a legkevésbé, pl. ezek az ötletek, amiket fent említettem, kimondottan közel állnak a történelemben kipróbált ötletekhez.

Más regényeknél más a helyzet - A The Moon Is a Harsh Mistressnél én is néztem bután, hogy egy felülről, hierarchikusan, egy élcsapat és egy szuperdiktátor-gép által vezetett forradalomból hogy a viharba lesz valamifél jobb-anarchia és az mitől lesz ilyen formában stabil stb. ezekbe nagyon bele lehet kötni. Ugyanakkor ezen regény egyik legfontosabb üzenete a közgazdász-jelszó, a TANSTAAFL ("nem létezik ingyen ebéd"), és ezt nagyon jó, hogy egy író is megfogalmazta. Szerintem H. nem Tótawé, sokkal kevésbé tinédzseres, bulváros, elnagyolt, nehéz viszonyítani szerintem, de ha mondjuk Serest összekevernénk Olibá'val valahogy, talán mondjuk olyasféle. Szórakoztató regényvonalon ez mindenesetre szerintem nem rossz szint.

refuse/resist! · http://torzskocsma.blog.hu 2008.07.22. 13:46:23

Érdekes kérdés ez a nyilvános korbácsolásos kérdés.
Régen ezt alkalmazták, oszt mégse sétálgattak a hölgyikék éjjel egyedül a sikátorokban.
Persze egy fejlett, modern bűnüldözéssel párosítva már lehet, hogy jobb az eredmény...
Egyébként egyetértek a koncepcióval, csak jó lenne találni rá egy működő példát.
Mondjuk, ha már alkalmazzuk a testi fenyítést, akkor szerintem is tényleg jobb minél hamarabb megtenni, akkor, amikor még nem égett bele az ember agyába a világkép.
Felnőtt fejjel már baromi nehéz változni.
Jobban belegondolva, ennél a témánál aligha lehet jól használható általános törvényszerűségeket megállapítani, mivel keményen beperturbál a szabad akarat.

___________________________ (törölt) 2008.07.22. 14:21:10

Szerintem van két véglet. Az egyik a determinisztikus megközelítés, hogy a tudatosság pl. az ember céljai kívül átfaraghatóak.

A másik viszont az a véglet, hogy ha az ember a körülményeket egyáltalán nem venné figyelembe, akkor pl. ha éhes megenné azt, ami épp az asztalon van, teáscsésze, szalvéta, akármi :) Tehát a viselkedés befolyásolható kívülről, ha valaki elől elvesszük a szendvicsét és egy téglát teszünk a helyére, akkor a kajálás-üzemmódból anyázás-üzemmódba fog kapcsolni :) Ha ehelyett simán megrágcsálná a téglát is, pont akkor mondhatnánk, hogy nemigen van szabad akarata, hanem ehelyett inger-válasz automata, mert nincsenek céljai, pl. hogy mit akar enni és mit nem.

Azaz a szabad akaratból következik a viselkedés befolyásolhatósága - igaz, nagyon elnagyoltan, nagyon nem 100%-osan.

refuse/resist! · http://torzskocsma.blog.hu 2008.07.22. 15:35:08

(még az előző kommentemhez pontosítás: minél alacsonyabb életkorban megtenni, akkor, amikor még nem égett bele az ember agyába a világkép.)
Szerintem is két véglet van, és mindkettő nagyon nagy tévedés: az egyik szerint az ember szabad, és csak ő felelős a döntéseiért, sorsának alakulásáért.
A másik szerint nem szabad, a (tág értelemben vett) környezete (az emberek körülötte, körülményei, testi és pszichés adottságai stb.) determinálja a viselkedését.
Van egy harmadik véglet is, de az már egy másik dimenzió, nem a szabadság-determinizmus tengelyen foglal állást, ő a hülye idealista: pl. aki azt hiszi, hogy a körülmények javításával majd megjavul a bűnöző.

Azt a nézetet osztom, mely szerint az ember szabadsága egy létező, ugyanakkor általában igen korlátolt dolog (eléggé függ valami olyasmitől, amit lelki érettségnek nevezhetünk).
A téglás példát vagy nem értem, vagy rossz, mivel még egy hal se kezdené el enni a neki bedobott tégladarabokat. De ez alapján levezetni a hal szabad akaratát... :)

"a szabad akaratból következik a viselkedés befolyásolhatósága"
ööö, szvsz nem feltétlen, sőt.
A testi fenyítés pont inkább egy komplexebb pavlovi reflex.
Mint ahogy azt is megtanultuk, hogy víz alatt nem érdemes levegőt venni. Pont a primitívsége és az elemi ösztönökre ható ereje miatt hatékony a testi fenyítés.

Ami a szabad akaratra hat, az inkább a személyes példa, felvilágosítás (csúnya szó, jól lejáratták :)), szeretet-kapcsolatok.
Habár ez se teljesen, mert még itt is magyarázhatunk magasabb rendű ösztönökkel dolgokat, pl. csoportszellemmel, az ember közösségi élőlény, bele van kódolva, hogy alkalmazkodjon a hordához, ilyesmi.
Racionális eszközökkel asszem lehetetlen bizonyítani (vagy cáfolni a szabad akaratot), ez már transzcendens terület, hit kérdése.

crix 2008.07.22. 19:13:03

Remek kis társadalommodellt alkotott Heinlein bácsi. Igenis a korlátlan választójog szerintem baromság, ezzel nagyonis egyetértek TótaW-vel. De ezt látjuk is. Ugyanakkor ha már ilyet találok ki, én bizony beletennék egy általános, de magas szintű képzést. Egyébként a Starship Troopers már első nézésre bizony érdekes volt, sőt gondolatébresztő. Az Angyali üdvözlet pedig a csapnivaló fordítás ellenére volt letehetetlen.

IdomitottFoka 2008.08.04. 14:16:51

Nem hinném, hogy öt év a seregben elősegítené a jellemfejlődésemet. Sztem utána én lennék az, aki miatt nem lehet lemenni este a parkba...

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása