Interjú Békés Mártonnal, a Századvég Kiadónál megjelent Amerikai neokonzervativizmus - Egy kisiklott ellenforradalom című könyvének koncepciójáról, a neokonzervatívok első generációjának erényeiről és második generációjának hibáiról, hogy vajon van-e harmadik generáció; a neokonok magyarországi megítéléséről és többek között arról, hogy mi lett volna, ha Barry Goldwater legyőzi Lyndon B. Johnsont 1964-ben.
Az interjú a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Caracalla
I 2008.12.18. 08:03
Elég nagy figyelmet kapott két jogi változás is mostanában, talán nem árt szólnunk róla itt sem egy pár szót: az egyik 21/B/2008. AB határozat a bejegyzett élettársi kapcsolat jelen formában való alkotmányellenességéről (és az erről szóló jogszabálynak még a hatályba lépése előtti megsemmisítéséről), a másik pedig az azonnali távoltartás intézményének a megtermetéséről.
Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az elsőt jónak, a második elképzelést tévesnek tartom.
tovább
vadnyul
I 2008.12.17. 12:03
Feloszlatták végre! Az egyesületet, ami ugyan csak álca, és egyáltalán: működik? De a probléma megoldásához nem kerültünk közelebb, mert az nem a Magyar Gárda. A probléma továbbra is az állam szétrohadása, az, hogy az ország egyes területein már nincs jelen az állam (és vele együtt tűnik el a civilizáció is). A legfontosabb feladatát, a biztonság garantálását nem tudja biztosítani, képtelen fenntartani a közrendet. Ez vezet aztán az áramos kerítéshez és a gárdához egyaránt.
tovább
Hollywood és a nyugati baloldal tömeggyilkosok iránti perverz rajongásának egy újabb állomását jelentette Steven Soderbergh Che-ről szóló kétrészes filmje.
A Che-kultusz tényleg elképsztő méreteket öltött - már nem csak Che Guevarát ábrázoló póló kapható, hanem olyan póló is, ami a Che Guevarát ábrázoló pólót ábrázolja. Beteg, nem?
A Che-kultusz virágzásának újabb korszakát, na meg annak magyarországi megjelenését a Metazin 2005-ben regisztrálta - akkor jelent meg A motoros naplója c. könyv, illetve a belőle készült film.
tovább
A Századvég Kiadó gondozásában 2008 végén megjelent Amerikai neokonzervativizmus - Egy kisiklott ellenforradalom című könyvem egyik legfontosabb fejezetéből olvasható az alábbi részlet, amely több alfejezet bekezdését is tartalmazza. Az amerikai neokonzervativizmus első generációs képviselőinek kulturális konzervativizmusa, az amerikai hagyományok és nagyhatalmi státus megvédésére irányuló erőfeszítése és az amerikai ideálok integritásának részükről tapasztalható erősítése olyan ellenforradalmi karaktert adott a mozgalomnak a '60-as években, amely ma is irányadó lehet. A „kiragadott" részt szerkesztve és jegyzetek nélkül közöljük.
tovább
A magyar államvasutakkal messzi időbe visszanyúló kapcsolatomból néhány emlékezetes pillanat ugrik be.
Az első, amikor a Vácról induló utolsó személyvonatról lekésve, leintettem egy Pest felé készülődő olajjal megrakott 50 ezer tonnás tehervonatot. Mivel a masiniszta jófej volt, és messziről talán megfelelő unaloműzőnek látszottam, felengedett a mozdonyra. Köszönés után gyorsan tisztázta a mozdonyon belüli közlekedés alapszabályait; ütközés esetén én a jobb ő a baloldali oldalfolyosóra menekül. Ahhoz képest, hogy 30 kilóméteren belül két vasúti átkelő lámpája jelzett egyszerre szabadot nekünk és a keresztforgalomnak, ezt az alaki gyakorlatot nem kellett kipróbálnom.
tovább
Igazán nem szeretek az SZDSZ-ről (sem az MDF-ről) írni, egyrészt, mert ennyi erővel valamelyik kisgazda nyugdíjasklubról is írhatnék. Másrészt meg mert jókat nem nagyon lehet, csak röhögni a szerencsétlenségükön.
De nézzük a fejleményeket!
A Reakció Ilyen ország pedig nincs c. sorozatának (legutóbbi rész itt) a nevét lehetne most leginkább lenyúlni, ha mi is úgy visznyulnánk a szellemi termékekhez, mint a szóban forgó párt az autópályapénzekhez: azért olyan tényleg a világon nincsen, hogy egy döglődő, kormányzati pozícióit feladó, közben mégis kvázi kormánypártként viselkedő, morálisan és szervezetileg széteső lúzerpárt még ezeken felül nekiesik saját magának, hogy aztán a viszonylag népszerű pártelnök ellenében frakcióvezetőnek válassza újra az ország egyik legirritálóbb és legnépszerűtlenebb politikai kalandorát. (Azért csak egyik, mert ilyenből ugyebár több is van...)
tovább
...avagy a publikációs listák olvasásának művészete
(Vendégszerzőnk írása)
Szeretjük abban a tévhitben tartani magunkat, hogy Magyarországon a szürkeállomány kiváló, világhírű tudósaink vannak, egyetemeink és kutatóintézeteink tele vannak nagyszerű eredményeket produkáló szakemberekkel, az egyetlen baj, hogy a büdös komcsik / mocsok fasiszta disznók mintegy kivéreztetik a szellemi műhelyeket, megásva ezzel az ország sírját.
Az úgynevezett nép meg ijesztően nagy tisztelettel szemléli ezeket a tiszteletre cseppet sem méltó figurákat. Az egyetemi hallgató is áhítattal csüng rajtuk, megtiszteltetésnek veszi, ha demonstrátor lehet, ha a Professzor Úr saját autóján méltóztatik elszállítani egy konferenciára, ha az Adjunktus Úr elmegy a diákokkal kocsmázni, stb. Repes a szíve, ha bennfentes lehet.
A nagy igazság ezzel szemben az, hogy az egyetemi és akadémiai szférában főállásban tudományos munkát végzők mintegy 85-90 %-a nem tud semmiféle eredményt felmutatni, és itt nem Nobel-díjról van szó, hanem egy nyomorult önálló gondolatról legalább. Közülük nem kevesen egész szép hasznot húznak a jelenlegi állapotokból, aki pedig nem, az évtizedes szakmai meggyőződésből ragaszkodik a kontraszelektív, valódi tudományos eredmények elérésére nem motiváló szervezeti és minősítési rendszer fenntartásához, közben a legtöbb, amire jutnak, száz dollárért megvásárolható tagság egy magát akadémiának kinevező civil szervezetben.
tovább
Partnerünk, a Szombat c. folyóirat is belépett a blogoszférába - ajánljuk őket olvasásra.
http://szombatfolyoirat.blog.hu
Tizenöt éve hunyt el Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József. Néhány poszttal alant mi is megemlékeztünk halálának évfordulójáról. A Jobbklikken Szerető Szabolcs így ír:
Úriember volt, ám óvnék a hamis mítoszteremtéstől: jól ismerte és, ha kellett, kíméletlenül használta is a politikai bozótharc azon eszközeit, melyekkel folyamatosan biztosítani tudta a kormányzást törékeny koalíciója élén. De a jogállami normákat eközben mindig szem előtt tartotta, ahogy Sólyom László szokott fogalmazni: alkotmányos ember volt. És a napi politikai túlélésért folytatott küzdelemben teremteni, alkotni is tudott: a jogállamiság intézményrendszerének kiépítésében történelmi szerepe elvitathatatlan.
Szávai János idézi blogjában Rainer M. János könyvének egy részletét, amelyben Antallnak és két közeli barátjának kádár-kori története elevenedik meg- a két barát jelentéseket írt Antallról.
tovább
Horkay Hörcher Ferenc (a továbbiakban: HHF) korábban már megjelent és új tanulmányokból álló kötete négy tematikus részt foglal magában (konzervativizmus, természetjog, közösségelvűség, rendszerváltás), ám maga a könyv mégis egységes üzenetet közvetít.
HHF az arisztoteliánus politika-felfogás, az antik retorikai hagyomány és a közösségelvű filozófia erényetikája mentén kívánja tisztázni a konzervativizmus lehetőségeit és jelenlegi magyarországi helyzetét – ennek részben eszmetörténeti hátteret biztosítva, részben konkrétumokra hivatkozva.
Hogyan lehet a konzervatív politikai cselekvés gyakorlatias, az ősök bölcsességére épülő, és a jelen európai és magyar állapotokra megfelelő választ adó alternatíva? Könyvének bemutatásával ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni.
Tizenöt éve, 1993 december 12-én hunyt el Antall József, Magyarország miniszterelnöke. Halálának tizenötödik évfordulóján három, a miniszterelnökké választását megelőző időszakból származó beszédéből idézünk részleteket, valamint a kormányalakítási megbízás átvétele és az eskütétel utáni beszédével emlékezünk.
Ezek talán segítenek megvilágítani a rendszerváltozás miniszterelnökének személyiségét, politikai hitvallását és elképzeléseit. Valamint a Magyar Demokrata Fórum különféle irányzatait és a kor főbb problémáit, kihívásait - nem kevés tanulsággal Magyarország és a magyar politika jelenkori helyzetére.
Itt olvasható: Konzervatórium.hu
Kapcsolódó írások:
A 14 éves antalli örökség
(Konzervatív arcképcsarnok c. sorozatunkat folytatni fogjuk, mégpedig a Konzervatórium.hu-n. Addig is, aki kihagyta volna, annak ajánljuk olvasásra a sorozat már korábban megjelent, első részét, mely Dessewffy Aurélt mutatja be.)
Az 1825 és 1848 közötti reformkort sokan hajlamosak a zsarnoki Habsburg udvar és az elmaradott földesurak versus felvilágosodott és haladó liberális férfiúk leegyszerűsített küzdelmeként felfogni. E vélekedés annyira megkövesedett, hogy ezen időszak „ikonjait” a mai közéleti vitákban is kikezdhetetlen nimbusz veszi körül, legyen szó akár Széchenyi Istvánról, akár Kossuth Lajosról.
A nagyobb bajnak mégis azt tartom, hogy eközben olyan kivételes alakok maradnak a feledés homályában, akik szintén meghatározó (ha nem irányító) szereplői lehettek volna az akkori magyar politikai életnek, és ha életművük kiteljesedett volna, talán ma másként vélekednénk a 19. századi magyar politikai életről is. Gróf Dessewffy Aurél, a magyar konzervativizmus egyik legjelentősebb, fiatalon elhunyt teoretikusa is e körbe tartozott.
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Sajnos, csak angolul, de fent van a neten Richard Feynman Nobel-díjas fizikus roppantul szórakoztató önéletrajzi írása, a "Surely You Are Joking, Mr. Feynman!" Roppantul szórakoztató írás, de ami számunkra talán a legérdekesebb lehet, hogy elég csúnyán beszól a társadalomtudósoknak.
tovább