tölgy
I 2008.12.31. 00:08
Na most, az alábbi grafikon magyarázata nyilván az, hogy 1998-2003 közt élveztük a Bokros-csomag áldásos hatásait, azonban 2003-2008 közt kénytelenek vagyunk elszenvedni a Szőlőbányász Vérfarkas kormányzásának következményeit.
Gondolom, csak így lehet ballib polgártársak szerint. Meddig tart még a Vérfarkas átka? Én megértem, hogy távoltartása a hatalomtól minden pénzt megér.
Meghalt Samuel P. Huntington. 81 évesen, Szenteste napján, karácsony előtt hunyt el a Massachusetts állambeli Martha's Vineyard-ban. Kortársai közül elsősorban hosszú-hosszú egyetemi praxisával, állásfoglaló, vitára ingerlő könyveivel, korszak-meghatározó elméleteivel tűnt ki.
Teljes nevén Samuel Phillips Huntington 1927. április 18-án született New Yorkban, WASP családban. Angolszász, protestáns gyökereire büszke volt, amelyek őrzését utolsó könyvében, az amerikai identitás változásairól szóló Kik vagyunk mi? kötetében országának is melegen ajánlotta. 1945-ben a Yale-en végzett, mindössze 18 évesen. A hadseregben töltött szolgálat után a Chicagói Egyetemen diplomázott, majd PhD-fokozatot szerzett a Harvardon. Ekkor 23 éves volt. A Harvardon marasztalt Huntington 1950-ben kezdett oktatni, az egyetem kormányzati tanszékén (Department of Government), amelynek később tanszékvezetője is lett. Egészen 2007-es visszavonulásáig, azaz összesen 57 évig tanított a Harvardon. A cambridge-i campuson hivatalos címe, az európai – vagyis humboldti – egyetemi modellhez képest hosszú megnevezéssel, így szólt: Albert J. Weatherhead III University Professor. Hivatalos Harvard-i CV-jében megemlítik, hogy 1959 és 1962 között a Columbia University kormányzati kérdésekkel foglalkozó meghívott professzora is volt. Nevéhez fűződik a Foreign Policy című lap alapítása, amelyet hét évig szerkesztett.
tovább
Szeretnék röviden emlékeztetni mindenkit, hogy legalább 6 és fél éve lehet egészen biztosan és nyilvánvalóan tudni: a kopogtatócédulás jelöltállítási rendszer jelen formájában nem biztonságos. Mondjuk eleve nem kell sok ész, hogy kitaláljuk, a szelvény nem tipikusan hamisításbiztos, a gyűjtő aktivistáról pedig senki nem garantálja, hogy annak dolgozik, akinek mondja, és így tovább.
De legalább 2002 óta nyilvánvalónak kellene lennie, hogy ezek nemcsak elméleti gyenge pontok, hanem alaposan ki is használják őket. Számoljunk. A kis pártoknak egyéni képviselőjelöltet a parlamentbe juttatni nemigen van esélyük önállóan, csak akkor, ha valamelyik nagy párt az ő jelöltjük javára lép vissza, ez pedig igen ritka. A kis pártok tehát a területi, ill. az országos kompenzációs listán megszerezhető szavazatokból élnek.
tovább
November 27. és december 26. közti írásaink tartalomjegyzéke. Békés Márton két írást is jegyez, köztük egy részletet új könyvéből (Amerikai neokonzervativizmus - Egy kisiklott ellenforradalom), melynek kapcsán egy interjút is készítettünk a szerzővel. Novák Attila Charles Fenyvesivel való beszélgetését is közöljük, valamint a Vázsonyi Vilmost búcsúztató írását és az ideológiáról írt cikkét. Antall Józsefre a miniszterelnök beszédeivel emlékezün; Megadja Gábor a baloldaliságról értekezik és Horkay Hörcher Ferenc könyvét recenzálja, Baranyi Mártonnal közösen pedig az Acton Intézet konferenciájáról számol be; Melecske Ákos fordításában Vaclav Klaus egy kemény tárgyalásának jegyzőkönyvéből szemezgetünk, Tóth Sándor pedig Dessewffy Aurél arcképét vázolja föl.
tovább
Kedves Emese!
Nem igazán értettem, hogy a mindenféle obskúrus pártocskák csalásai kapcsán miért hangsúlyozta elég feltűnően azt az SZDSZ, hogy a kopogtatócédulázás az egy rossz rendszer
("Ez a választási botrány egyúttal azt is bebizonyította, amit választásról-választásra a gyűjtést végző aktivisták észrevételei, a választók panaszai is jeleztek: az ajánlószelvények rendszere csődöt mondott."),
és miért olyan együttérző a csalókkal.
tovább
"Most természetesen egy kicsit regényes változatban tárgyaljuk ezeket a dolgokat..."
"...ennek más magyarázata végeredményben nincsen"
"...megint csak pontos hivatkozásokkal rendelkezünk"
/Szántai Lajos/
A sok nehéz ünnepi étel után a Konzervatórium egy kis reggeli agyzsibbasztásra invitálja olvasóit, mégpedig az Echo TV Pörzsölő című műsorának egy adásával. Igazából nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. Nemrég megtudhattuk, hogy a századfordulón épült Hősök tere az egy szakrális, szent tér, ahol nincs ám akárkiknek keresnivalója, lassan viszont már az egész világ félhet, amiért el merészelik lopni a Karácsonyt a magyaroktól. Szántai Lajos lehengerlő monológja (vö. "Attila király nemzetségének a belső lelki megnyilatkozását kifejező szárnyaló erő") után, Pörzse Sándorhoz hasonlóan, csak annyit tudok mondani: ez óriási!
Íme a felvezetés, majd maga a sztori, végül mindez videón. Saját felelősségre!
tovább
1. És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. 2. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. 4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; 5. Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. 6. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. 7. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. 8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. 9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. 10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: 14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! 15. És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. 16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. 17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala. 18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak. 19. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. 20. A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott. 21. És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. 22. Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. 23. (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), 24. És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
Elkészült (Karácsonyra :)) a 13. fejezet, és ezzel a teljes könyv fordítása.
Az utolsó fejezetben Hoppe az amerikai nemzeti büszkeség három forrását vizsgálja. Megállapítja, hogy az első kettőre, a gyarmati múltra és az amerikai forradalomra joggal tekintenek büszkeséggel.
Ugyanakkor a harmadik forrás, az amerikai alkotmány, valójában súlyos hibaként értékelendő, mivel általa jöttek létre a demokratikus viszonyok. Amerika példáján keresztül a szerző azt is bemutatja, hogy az alkotmány által korlátozott minimális állam eszménye miért utópia, miért nem lehet megakadályozni az ilyen állam növekedését és zsarnokivá válását.
Végül megtudjuk, hogy a szerző milyen stratégiát javasol az általa elképzelt természetes renden alapuló társadalom kialakítására.
Már negyedik napja kelt ugyanazzal a rossz szájízzel. Nem is kelt, inkább kidobta az ágy, nem tudott tovább álmot erőltetni magára. Izzadságban fürödve nézett a vekkerre. Fél öt. Egy röpke tekintet Klárára – még alszik, meg sem érintette férje zaklatottsága. Nem is baj, ez a mai is ballábas nap lesz. „Futni kéne egy jót, az mindig rendbe rak…” – gondolta magában, bár ebben ő sem hitt igazán. Mert ezen az érzésen, ami négy napja ette, marcangolta, tépte, semmi sem segíthetett. A reggeli rutinok sem működtek már egy ideje: nincs meg a fogkefe, most is félrecsúszik a borotva…halkan szisszent, majd ügyetlenkedve vattát nyomott a sebhez. És a tükörben ekkor meglátta azt, aki már negyedik napja rátelepedett. Bár inkább látni szerette volna, egy villanás volt az egész, egy semmiség, de mégis megfagyott benne a vér. Bénultan markolta meg a mosdó szélét. „Megint kezdődik…” – gondolta magában – „…de most nem kap el…” – szorította össze fogait, és úgy gondolta most kifog démonján.
„Előbb a Rézmál felé teszünk egy félkört!” – vetette oda Kálmánnak, a testőrnek, utalva arra, hogy a ma reggeli kocogás új koreográfiát nyert. Kálmán megadóan bólintott; hiába, pár napja nagyon más a főnök, eltűnt az addigi magabiztosság, a lendület…mintha rettegne valamitől. A futása is darabos, összeszedetlen. Itt valami baj van.
tovább
Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 2008. november 8-án a Magyar Tudományos Akadémián tartott, az Acton Institute és az Europa Institut által szervezett Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban című konferencia mérföldkőnek számít Magyarországon. Nem volt ugyanis eddig példa arra, hogy hazai és külföldi közgazdászok, filozófusok, politikatudósok a szabad piac és a kereszténység közös ügyéért így kiálltak volna. Az alábbiakban a konferenciáról természetesen nem egy minden részletbe belemélyedő elemzést olvashatnak, pusztán egy vázlatos beszámolót ígérhetünk az előadásokról, melyekhez saját következtetéseinket, észrevételeinket fűzzük hozzá.
Talán kicsit elvett a rendezvény „fennköltségéből” az, hogy Erdő Péter bíboros a tervezett programmal ellentétben nem tudott jelen lenni, és nem tudott nyitóbeszédet mondani. Mindettől függetlenül egy érdekes, izgalmas, gondolkodásra ingerlő konferencián vehettünk részt, ahol a megszokott politikai közbeszédtől gyökeresen eltérő alternatívákról hallhattunk (ami már csak azért is furcsa, mert a rendezvény erősen katolikus hangvétele tagadhatatlan).
tovább
Vendégszerzőnk, Borbás Barnabás írása
Nem értek egyet például azzal a helyzetleírással, hogy milyen bölcs a magyar nép, mert nem rohanta meg a bankokat, és nem vette ki a pénzét. Az emberek többsége azért viselkedett így, mert még nem fogta föl, hogy válság van. - mondta Sólyom László a Heti Válasz idei utolsó nagyinterjújában.
A hitelválsággal kapcsolatos publikációk és nyilatkozatok oszlopos közhelye, hogy a magyar lakosság jellegadó többsége képtelen felmérni a pénzpiaci folyamatok mindenkit érintő hatásait, így a hagyományos karácsonyi túlköltekezésből sem hajlandó alábbadni egy centit sem. Igen, mert a magyar ilyen. Tájékozatlan, sötét, a feje felett repedő plafont sem észleli, és a likviditás szó hallatán rögtön a Discoveryre, vagy a Spice-ra kapcsol.
Bár az efféle képeket vázoló megmondóembereknek a következmények tekintetében sok igazsága is van, mégsem tehetjük zsebre kritika nélkül a magyar vásárlói és hitelhasználati lélektan ilyesfajta egyszerűsítését. Észre kell venni azt is, hogy a szűk pénztárcájú, egyszerű lelkű és gondolkodású lakosság (achtung!, aki erre prolizni kezd, annak egy hét kényszernyaralás Seszták Ágnessel) számára ma nagyjából olyan érzés végigmenni egy tetszőleges budapesti csomópont életszínvonal-megszállottságot és luxuscikkeket sulykoló óriásplakát-erdején, mint kamasz gyereket hátrakötött kézzel összezárni a 2004-2008 Playboy-FHM összessel.
tovább
Örömmel értesítjük Olvasóinkat, hogy blogunk összefonódott a radikálisan mérsékelt, katolikus Igen lappal. A közeljövőben közös, vagy kölcsönös megjelenésekre számíthatnak, az elsőig már csak egyet kell aludniuk, reggel már oldalunkon várja Önöket Borbás Barnabás írása.
Addig is a lap új számának tartalmából:
EGYHÁZTÁJI
Isten ölébe ugrani - Interjú Kocsis Fülöp görög katolikus püspökkel
Az emberek teljesen gyökérvesztetté váltak; nincs hova visszatérni. A hihetetlen nagy épületvilág, gépi világ csak kényelmet nyújt, de békét, otthont azt nem. - Kocsis Fülöp görög katolikus püspökkel elveszített kapaszkodóinkról, gyökereink felé fordulásról, Isten útjairól és arról beszélgettünk, hogyan tudja megszólítani a görög katolikus egyház a fiatalokat.
tovább
Hogy rögtön büszküléssel kezdjük -ezzel csatlakozván Robin Masters-hez-, Gyurcsány Ferenc kitapintotta a Sötétben Bújkáló Minket, legalábbis fasisztaveszély helyett most konzervatívveszélyt szimatolt. A konzervatívveszély az olyan, hogy hálót sző a demokratikus politika barátai köré és szisztematikusan fordulatot készít elő, a Vérfarkassal szimbiózisban (már harminc százaléknyian vagyunk, kiáltja a bennünk lakó Rákay Philip). Sötét naponknak nézünk elébe, Ferenc. "Lala, te mit tennél?"
"...kitapintható egyfajta konzervatív fordulat az elmúlt években. Tetten érhető ez 1968 negligálásától kezdve a legutóbbi, a regisztrált élettársi közösséget elutasító alkotmánybírósági határozatig nagyon sok ponton. Egyfajta konzervatív fordulat szisztematikus előkészítése érzékelhető, s ez már messze nem pártpolitikai kérdés. Engem megriaszt, ha az Alkotmánybíróság úgy gondolja, hogy korlátoznia kell két embernek azt a jogát, hogy házasságon kívül kössék össze az életüket. Nincs kétségem afelől, hogy nem a közvetlen jog birodalma határozta meg a döntést, hanem a jognak valami többszörös áttétellel való magyarázata, amelynek a legmélyén az alkotmánybírák egyéni, konzervatív értékválasztása áll. De ha így megy tovább, a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, míg végül a legfőbb hatalom megmondja, miként kell élni és értékeket választani. Ez nem a Fidesz és az MSZP vitája, hanem egy korábban már idejétmúltnak hitt konzervativizmus és az emancipált, szekularizált, demokratikus szabadság vitája. Meg kell nyomni a vészcsengőt."
tovább
(Az írás a Hírszerzőn jelent meg eredetileg, 2008. december 12-én)
Nagy vita alakult ki mostanában a konzervatív, liberális és pár baloldali (bár az ma már nincsen nagyon, inkább zöld) orgánumban és fórumon a bal- és a jobboldal előnyeiről és hátrányairól, a baloldaliság és a jobboldaliság gyökereiről.
Jellemzője a vitáknak az, hogy sokan túlzottan is dogmatikusak, azaz egyik vagy másik fogalomhoz, annak történetileg kódolt viszonyrendszeréhez mereven ragaszkodnak, ugyanakkor hajlamosak az összes nem szeretett, és a saját mezőben is előforduló ideológiai komponenst áttolni a történetileg szintén meghatározott "ellenség" (nem ellenfél) térfelére, hogy ezzel is megerősítsék csoportkohéziójukat, illetve a szembenálló felet ördögi tulajdonságokkal ruházzák fel.
A Konzervatórium.hu-n olvasható.