(Konzervatív arcképcsarnok c. sorozatunkat folytatni fogjuk, mégpedig a Konzervatórium.hu-n. Addig is, aki kihagyta volna, annak ajánljuk olvasásra a sorozat már korábban megjelent, első részét, mely Dessewffy Aurélt mutatja be.)
Az 1825 és 1848 közötti reformkort sokan hajlamosak a zsarnoki Habsburg udvar és az elmaradott földesurak versus felvilágosodott és haladó liberális férfiúk leegyszerűsített küzdelmeként felfogni. E vélekedés annyira megkövesedett, hogy ezen időszak „ikonjait” a mai közéleti vitákban is kikezdhetetlen nimbusz veszi körül, legyen szó akár Széchenyi Istvánról, akár Kossuth Lajosról.
A nagyobb bajnak mégis azt tartom, hogy eközben olyan kivételes alakok maradnak a feledés homályában, akik szintén meghatározó (ha nem irányító) szereplői lehettek volna az akkori magyar politikai életnek, és ha életművük kiteljesedett volna, talán ma másként vélekednénk a 19. századi magyar politikai életről is. Gróf Dessewffy Aurél, a magyar konzervativizmus egyik legjelentősebb, fiatalon elhunyt teoretikusa is e körbe tartozott.
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
