Megjelent a Szombat 2008. decemberi, tematikus Erdély-száma.
A folyóirat bemutatója december 11-én, csütörtökön 19 órakor lesz a Spinoza Kávéházban.
Az európai integráció jelenlegi irányával közismerten kritikus Václav Klaus cseh köztársasági elnöknél európai parlamenti küldöttség járt a múlt héten. A magyar "hírszerzőket" elkerülte maga a találka és annak szokatlanul éles, egyesek szerint botrányos kimenetele. Az urak között ugyanis nem a máshol megszokott „EU-konform” csevej zajlott. Klausnak különösképpen a Vörös Dan-nek becézett
Daniel Cohn-Bendit-val, a töményen baloldali, zöldpárti EP-képviselővel gyűlt meg a baja, aki anno a párizsi diáklázadások aktív szereplője volt. Vörös Dan provokálóan egy EU-s zászlót hozott Klausnak ajándékba.
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kapcsolódó írások:
Bohém élet - Libertarizmus Csehországban
Charles Fenyvesi vagy Fenyvesi Károly amerikai magyar zsidó ujságíró, történész nagyon régóta nem él Magyarországon. Fenyvesinek 1992–ben jelent meg az Európa Kiadónál (magyarul) remek családtörténeti könyve, az Amikor kerek volt a világ. A The U.S. News and World Report és a The Washington Post debreceni születésű neves újságírója ezzelvisszatért Magyarországra, a hazai szellemi életbe. Azóta pedig még több könyve (Mikor az angyalok túljártak a világ eszén, Három összeesküvés. Rundstedt tábornagy, Canaris tengernagy és a zsidó mérnök, aki megmenthette volna Európát) jelent meg. Az interjú 2000-ben készült.
Az interjú a Konzervatórium.hu-n olvasható.
(Ezentúl nem fogunk külön blogposztokat szentelni egy-egy olvasnivaló (cikk, interjú stb) ajánlásának, hanem inkább egy szemle formájában gyűjtjük össze az elmúlt hét általunk
mindenképpen olvasásra ajánlott írásait.)
Első lapszemlénket kezdjük a mumbai-i terrortámadásokról szóló, vagy arra reagáló írásokkal. Az indexen Az ember agya átvált túlélő módba címmel jelent meg Császi Leventének, az EP titkársági dolgozójának élményeit elég plasztikusan elmesélő cikk:
Félrelöktem az asztalt, és kimenekültünk. A zakóm, benne a pénztárcával és az útlevéllel a széken maradt. Ösztönösen lebukva követtem a kollegámat, de a többi vendég is ugyanígy tett.
tovább
Nagy forradalmak, absztrakt ideológiákra épülő gyors átalakítások után szinte törvényszerű következetességgel fordul elő, hogy a társadalmak visszakívánkoznak az eltörölt formák közé, azaz visszasírják a régi, hagyományos tartalmakat.
Amint Széchenyi kortársa – akinek A’ Kelet Népe (1841) című zseniális forradalom-ellenes könyvét is elküldte, amelyben idézi őt –, a porosz konzervatív Corberon gróf vélte: „lelkesülés kezdi, őrjöngés kíséri és megbánás követi a forradalmakat.” Noha a forradalmak vívmányainak felszámolásán dolgozó reakciósok és ellenforradalmárok általában úgy vélik, mindent megtesznek a revolúció ellen, annak bekövetkezte után már nem sok lehetőségük adódik a visszaállítás meglehetősen nehéz munkájának precíz és teljes körű elvégzésére.
Időben és habitusban igen eltérő szerzők hasonlóképpen vélekedtek a forradalom utáni állapotok visszafordításának nehézségéről. Míg de Maîstre a XVIII. század végén úgy látta, a helyzet ahhoz mérhető, mintha a genfi tavat valaki kiszívná, majd utána kiskanállal próbálná visszamerni; addig Pethő Sándor 1932-ben (A magyar Capitoliumon) azt írta, hogy e nehézség oka az addig tisztelt erények és intézmények szakrális aurájának lerombolásában rejlik, hiszen az elveszett tiszteletet, vagyis az autoritás elemi legitimációját később szinte lehetetlen eredeti formájában restaurálni. De azt nem mondta senki, hogy más formában ugyanazt a tartalmat ne lehetne tovább őrizni.
tovább
„A szomszéd népekkel kapcsolatban azt hangsúlyozták, hogy ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt minket. Ettől remélték balgán a lehetséges konfliktusok megszűntét, a gyakorlatban azonban ez a saját - a szomszédokétól eltérő, magyar - álláspont feladását, a behódolást jelentette. Most a szomszéd országokban élő magyarok esetében azzal érvelnek, ne azt nézzük, ami összeköt minket velük, hanem azt, ami szétválaszt - az eltérő anyagi érdekeink. A kérdés csak az, hogy ezekkel a haladókkal összeköt-e minket bármi is?”
Molnár Attila Károly (HETI VÁLASZ, 2004. november 18)
Mit is jelent a „baloldal” szó? Politikailag és történetileg csak a francia nemzetgyűlés megalakulásától létezik, ám elődeit megtaláljuk a történelem korábbi szakaszaiban is. Némiképp „visszavetítésnek” hathat, de „baloldalinak” nevezhetőek az ókori gnosztikusok, a középkori eretnek szekták (bogumilok, katarok, valdensek stb.), majd a reformáció utáni egyes protestáns közösségek, és a modern baloldal szüleinek mindenképpen a felvilágosodás racionalista empirizmusát és Rousseau romanticizmusát kell tekintenünk (Molnár Tamás szerint a baloldaliság a francia és német reformációra vezethető vissza).
tovább
Pár héttel ezelőtt, az aktív eutanázia apostolaként, egy zürichi magánklinikán elhunyt kedves párizsi barátom, Vázsonyi Vilmos, vagy ahogyan sokan hívtuk, Vili.
Sokan tartották őt barátjának, maga is sokat tett azért, hogy mások annak ismerjék el.
Tudtam, hogy súlyosan beteg, de a halála nagyon megrázott. Nagyon nehéz a halállal általában szembenézni, de még nehezebb egy olyan közeli barátot elveszíteni, akinek még a kedvenc borára is pontosan emlékszünk. Túlságosan életszagúak az emlékek ahhoz, hogy örök elmúltként tudjuk őket, raktározzuk el a soha-meg-nem-ismételhető dolgok egyre bővülő tárházába.
Novák Attila írása a Konzervatórium.hu-n olvasható.
A Marshall-segély: 115 milliárd dollár
A New Deal: 500 milliárd dollár
A vietnami háború: 698 milliárd dollár
A 2008-as amerikai "bankmentőcsomag" (bailout): 4616 milliárd dollár, eddig.
Az érzés, hogy pár év múlva egy az egyben váltják a dollárt a forinttal: MEGFIZETHETETLEN.
Vannak dolgok, amiket nem lehet pénzért megvenni. Minden másra ott van a Fed.
(forrás: Voltage Creative blog)
Vendégszerzőnk, Szendi Nóra írása
Egy hideg téli napon, mikor még a török sem háborgatta, Zrínyi Miklós azon töprengett, mivel üthetné el az idejét. Egyszerre világosság gyúlt az agyában: alaposan meg kellene szívatni az eljövendő nemzedékeket, különös tekintettel a 21. századi szegény magyar diákokra, s máris buzgón evokált a múzsához, adna pennájának erőt, hogy még a magyartanárok se érthessék meg átokverte, kacifántos eposzát.
A gonosz hadvezér szelleme a megkínzott kisdiák fülébe kuncog, míg az karikás szemekkel görnyed a Szigeti veszedelem legunalmasabb része, a seregszemle fölött, magában fogadkozva, hogy ha túléli a témazárót, rituálisan fogja máglyára vetni a kötetet, azzal a szemét grafomán Balassival egyetemben. A kínzatás azonban már nem tart soká: leáldozóban e kánonba betonozott vén csontok napja. Egyik pillanatról a másikra persze nehéz volna kisöpörni őket az iskolák falai közül, méregfogaikat azonban ki lehet húzkodni.
„Klasszikusok – ahogy szeretnéd! 600 oldal helyett 160!” – kürtöli világgá az örömhírt az ósdi szövegek kipofozására vállalkozó kiadó weboldala. Az újramesélő, Nógrádi Gergely – a mai magyar kultúra kiemelkedő személyisége, aki többek között mindennapi kenyerünk, a Blikk, a Hot, és a Story magazin színvonalának fenntartásában vállalt áldozatos tevékenységéről ismert – úgy gondolja, az irodalom mindenkinek szól, ezért „varázsolt” 21. századivá két Jókai, és egy Gárdonyi művet. „Megtisztítottuk a tárgyat.” – jelenti örömmel Gergely édesapja, Nógrádi Gábor. Vörösmarty, Mikszáth, Arany és a többi körülményeskedő öregfiú szintén a Nógrádiak varázspálcájának suhintására vár, hogy megszabadulhassanak végre a sallangosság átkától.
tovább
...avagy harc az SZDSZ-ben.
A stúdióban:
Lánczi Tamás politológus, Jobbklikk
Megadja Gábor munkatárs, Konzervatórium
Többször is próbáltam már nekifutni, hogy mi lehet az oka annak, hogy ma Magyarországon konzervatív címke alatt radikálisan különböző gondolatok és hozzállások futnak. Mindig félbehagytam, valahogy sohasem tudtam megfogni a lényeget.
Talán majd most sikerül.
tovább
Idén 125 éve született Babits Mihály. Ajánljuk olvasásra A tömeg és a nemzet című esszéjét.