Amint arról magyar testvéreink beszámoltak, a Reakció-Mandiner és a Konzervatórium bloggerei hétvégén a Felvidéknek vették az irányt, hogy a zord magyar idő elől kandallók duruzsoló tüzéhez, a karcos hegyvidéki éjszakában lágyan szóló szlovák sramli melódiáihoz, és egy fatálnyi brindzás galuskához meneküljenek. Elszánt akciónk természetesen nem jöhetett volna létre a Körkép szíves meghívása nélkül, amit ezúton is nagyon köszönünk. A magyar-magyar csúcs helyszíne Donovaly, pontosabban a Tatran Apartmanház volt, és hogy radikális olvasóinknak is kedvére tegyünk, elárulhatjuk, a találkozót a szlovák tulajdonos felajánlása tette lehetővé.
Most pedig szebb képek következnek, mint amiket a Reakción láttak.
tovább
Köves Slomó rabbi nem először próbálkozik azzal, hogy velem egy elvi vitát az ad hominem „érvek” szintjére vigyen le, pedig én sohasem tettem ilyet. Pár évvel ezelőtt az Élet és Irodalomban, a zsidó népiségre vonatkozó tanulmányomat támadta hasonlóan vehemensen és személyeskedve, pontatlan adatokat közzétéve, majd miután korrigáltam, visszavonult és nem szólalt meg. Talán érezte, hogy nem kellett volna állást foglalnia olyan kérdésekben, melyekre van statisztikailag-történetileg korrekt és az ő nagyon elfogult mozgalmi álláspontját cáfoló válasz. Azóta biztosan valami visszavonhatatlanul elromlott köztünk, az is lehet, hogy nem kedvel, mert 2008 nyarán, az ÉS-ben még történésznek, sőt szociológusnak nevezett (utóbbi nem vagyok), mostanra viszont, közel másfél év elmúltával (holott szakmai publikációim azóta gyarapodtak) már csak „történész” maradtam a számára.
Novák Attila válaszol Köves Slomó rabbinak
tovább
Novák Attila, A Chabad, Elie Wiesel és a Fidesz - valláspolitikai körtánc Budapesten című cikke összeesküvés-elméleteivel és minden képzeletet felülmúló tárgyi tudásával, a múlt és a jelen tényeinek saját jogon történő lefektetésével, és átütő jóindulatával, leginkább egy ismert személyiség Echo TV-s betelefonálós műsorára emlékeztet, amelyben legutóbb például azt fejtették ki, hogy Elie Wiesel azért jött Magyarországra, mert a szebb napokat megért magyar társadalomra megint rá akarják egyesek sütni az antiszemitizmus bélyegét. Persze azzal a különbséggel, hogy az említett műsorvezető nem történész, és soha nem volt egy zsidó szervezet elnöke.
Köves Slomó válaszol Novák Attila írására
tovább
Elie Wiesel, az 1986-ban Nobel Béke-díjat kapott holokauszt-túlélő (amúgy máramarosszigeti születésű) amerikai író a napokban Budapesten járt. Látogatásának apropóját az adta, hogy a Chabad Lubavics ortodox mozgalom 20 éves magyarországi fennállását ünnepli és meghívták az ünnepségsorozatra. Nem a rosszmájúság mondatja velem, de azt lehet tudni biztos forrásokból, hogy a magasztos cél mellett mások is léteznek: Elie Wiesel minden egyes utazásáért, illetve nagyobb külföldi rendezvényen való részvételéért, fellépéséért komoly összegeket kér, ám – hogy rövidre zárjuk a találgatásokat és lezárjuk az előítélet útját – ebbeli tevékenysége nem a „holokauszt-business” része, hanem a nyugati közéleti-szellemi-politikai elit szokásairól van szó, sok celebritásnak megvan a fellépti ára és adhat (természetesen) (ár)kedvezményt is, Wiesel pedig vélhetően az izraeli és egyéb karitatív (segíti a darfuri és a szudáni menekülteket) akcióiról neves (saját) alapítványba fizette be az összeget.
Novák Attila írása
tovább
A riogatást nehéz jól csinálni, különösen, ha rendszeresen, ugyanazon téma körül forog a szó. Az elmúlt évtizedben a baloldal legfőbb ideológiai mondanivalója a reform-őrületen kívül (amely 1953 óta állandó témája a reform-közgazdászok csoportjának) lényegében ez volt: Szélsőjobboldali veszély van! A Gyurcsány-korszakban ez új köntöst nyert: Veszélyben a demokrácia, meg kell védeni a Köztársaságot! Ez a megfogalmazás kísértetiesen emlékeztet a Rákosi-éra szóhasználatára. Elhangzott az is, hogy hárommillió nyilas házmester van az országban. (A helyzet tehát némileg jobb, mint akkor régen, hiszen Rákosi még arról panaszkodott, hogy neki kilenc millió fasisztával kell építenie a szocializmust.) Ez a riogatás bizonyos értelemben sikeres volt: addig kiabáltak ordas farkast, amíg végre-valahára a Jobbik formájában megfogható tömegmozgalmat kaptak kézhez a baloldal farizeusai és írástudói.
Bárányos Attila írása
tovább
Már baljós felhők gyülekeztek a hazai politika egén, amikor 1994 tavaszán a fenti mondat elhangzott a közszolgálati rádió egyik adásában. Az ország első szabadon választott - s ekkor már negyedik hónapja halott - miniszterelnökének szavai voltak ezek, részletek egy vele készült, addig ismeretlen interjúból. Több mint másfél évtized távlatából visszatekintve, a néhai kormányfő halálának évfordulójára készülődve a félszegség érzése nélkül mondhatjuk: Antall József soha nem adta fel.
Grósz András írása
tovább
A Prokontra egy olyan egyedi blog, amelyen a szerzőpárosok egy-egy témát két különböző szempontból, akár két eltérő alapállásról vitatnak meg. Nem titkolt célunk, az értelmes vita, amelyet a blog újszerű felépítésével is támogatni szeretnénk. Reméljük olvasóinak tetszését is elnyeri ez a kettő az egyben szerkesztési mód. Időről időre feltűnnek ugyanakkor olyan bejegyzéseink is, amelyek „kontra” nélkül állnak, így ez esetben a kommentelőké a dicsőség az ellenkező vélemény kifejtésére. A témakörök (a szerzők többségének foglalkozásából fakadóan) elsősorban gazdasági orientációjúak, de a közélet, politika és jog olyan területeit is körüljárjuk, amelyek értelmesen és higgadtan gondolkodó, vitatkozó embereket érdekelhet. Várjuk minden érdeklődő, vitatkozni vágyó (vagy akár egyetértő) olvasó látogatását, hozzászólásait!
A Prokontra csapata
„Soha ne higgyünk a politikusoknak, vallási vezetőknek vagy vezető üzletembereknek, amikor azt ígérik, hogy megreformálják a nemzeti értékeket. Ezeket adott tényként kell kezelnünk, ugyanúgy, mint egy adott ország földrajzi helyzetét vagy időjárását.” Ezzel a Hofstede-intelemmel kezdődik a TÁRKI nemrég megjelent, a gazdasági növekedés társadalmi/kulturális feltételeit vizsgáló, egyébként vezető üzletemberek támogatásával létrejött kutatási programjának zárójelentése.
Ha komolyan vesszük a fenti kijelentést – márpedig egy konzervatív blogon miért is tennénk másképp? –, a felvázolt kép igencsak kiábrándító – még ha egyes esetekben kérdéses is, hogy a felsorolt problémák az értékrendünkből vagy az aktuális néphangulatból következnek-e inkább… Sorozatunkban a kutatás főbb megállapításait ismertetjük.
tovább
Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk kedves Olvasóinkkal, hogy Draskovics Tibor a mai napon elhagyta posztját, ahol leghívebben szolgálta a Köztársaságot. Búcsúlevelét az alábbiakban, hitelesen, változtatás nélkül, helyesírási hibáival együtt közöljük. Reméljük, nem ez volt a Köztársaság svájci bicskájának hattyúdala, és a jövőben is számos más poszton számíthatunk rá.
From: Draskovics Tibor
Sent: Wednesday, December 02, 2009 9:19 AM
To: IRM - Minden munkatárs
Subject: köszönet
tovább
A katolikus püspöki kar körlevélben emelt szót októberben a terjedő újpogány tanok és az ezoterikus magyar őstörténeti tanítások ellen. A Heti Válasz is csatlakozott - a maga kulturált hangnemében – a katolikus egyház által indított szellemi offenzívához. A megfogalmazott kritikákban számos jogos elem van. Két dologról azonban makacsul hallgatnak a hivatalos magyar őstörténeti álláspont mellett lándzsát törők.
tovább
A mai Magyarországon mindenki valamilyen kulturális vagy történeti mintát keres magának, hagyományt, melybe belekapaszkodhat vagy hozzákötheti magát, elődöket, akikre feltétel nélkül büszke lehet. A szocialista évtizedek megakasztották a szerves társadalmi fejlődést (direkt nem „haladást” írok) hogy aztán maguk is szervesüljenek valahogyan a történelembe, de mielőtt távozott volna a korszak, azért meggyökereztetett számos szokást és gondolkodásmódot. A hagyományok utáni keresgélés nagyobb méretekben is folyt, a viszonyítási pontok felkutatása főleg a rendszerváltás után indult meg s sokáig a polgárosodás fogalma uralkodott egyes történetírói és közírói szférákban (a másik ilyen mindenre csodaszerként használt pszedudofogalom a civil társadalom volt).
Novák Attila írása
tovább
Milyenek is az „Új erő” külpolitikai elképzelései és törekvései? Egyáltalán: vannak-e ilyenek? A kérdésnek különös aktualitást ad, hogy október 24-én a Jobbik nemzetközi együttműködési megállapodást kötött négy nyugat-európai radikális és/vagy szélsőjobboldali párttal. Mindehhez rámát az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége fogja biztosítani, s a szervezethez történő csatlakozási szándékot – állítólag – már máshonnan is jelezték. Szóval, érdemes megvizsgálni, hogyan gondolkodik szűkebb és tágabb szomszédságunkról, a glóbusz dolgairól a brüsszeli képviselettel is rendelkező, de főhadiszállásként továbbra is egy budapesti, villányi úti kis irodát használó párt.
Írásunk első részét itt olvashatják.
Szánthó Miklós írása
tovább
Caracalla
I 2009.11.23. 12:01
Azt hiszem rábukkantam 2009 lengyellászlói értelemben vett legszórakoztatóbb purparléjára.
Az úgy volt, hogy a Republikon Intézet írt egyet a Jobbikról, és nemcsak hogy nem sikerült felismerniük - a politikaelemző- és kinyúltpulcsi-paradigma alapvető megsértésével - hogy a Jobbik fasiszta, de még demokratának - bár illiberális demokratának - is nevezték a pártot. Természetesen Debreczeni (a továbbiakban: Debrettegdi), a gát legújabb őre kiszagolta (remélem mindenki megérti a kódolt utalást, mivel szagol az ember- naugye!), hogy zavar támadt az erőben, és rögtön helyre is utasította. Ez az írás (folyt: 1, 2, 3, tényleg érdemes őket elolvasni) önmagában tele van gyöngyszemekkel, csak a kedvencemet idézném:
tovább
Milyenek is az „Új erő” külpolitikai elképzelései és törekvései? Egyáltalán: vannak-e ilyenek? A kérdésnek különös aktualitást ad, hogy október 24-én a Jobbik nemzetközi együttműködési megállapodást kötött négy nyugat-európai radikális és/vagy szélsőjobboldali párttal. Mindehhez rámát az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége fogja biztosítani, s a szervezethez történő csatlakozási szándékot – állítólag – már máshonnan is jelezték. Szóval, érdemes megvizsgálni, hogyan gondolkodik szűkebb és tágabb szomszédságunkról, a glóbusz dolgairól a brüsszeli képviselettel is rendelkező, de főhadiszállásként továbbra is egy budapesti, villányi úti kis irodát használó párt.
Szánthó Miklós írása
tovább