Még csak le sem csengett a 2009-es kormányválság tragikomikus miniszterelnök-cseréje, sőt, egyelőre a Bajnai-féle Münchhausen báró Válságkezelési Programról (MVP) sem tudunk sokat (azon kívül, hogy a neoszocialista filozófia szerint zembereknek luxustámogatás járt eddig mindenre, főleg gyerekre és lakásra, amit most jól adjanak oda az államnak), ráadásul a válságkezelő szupercsapat sem állt még össze, amikor a cikk íródik. Egy dolog biztos: Draskovics Univerzális Tibor tárcához jut a kampányszlogen szinten szakértőinek nevezett Bajnai-kabinetben is. Nézzük hát, milyen kvalitások, képességek és eddigi tettek teszik őt alkalmassá a válságkezelésre.
Legelső feljegyzéseink a miniszter urat illetően a gimnáziumig visznek vissza: Draskovics itt a KISZ titkáraként felemelte szavát a szakmai elitizmus ellen, saját szavaival „a Fazekas ne legyen versenyló istálló”, valamint a Képviselő Funkyból azt is megtudjuk, hogy ő maga nem volt tagozatos. Ennyi év távlatából megállapíthatjuk: Drazsé már itt sem volt túlzottan sikeres véleményével, a Fazekas diákjai ugyanis azóta is elsősorban reál tárgyakban elért kiemelkedő versenyeredményeikről híresek.
Draskovics a rendszerváltás előtt, miután természetesen lefutotta kötelező köreit a KISZ-szel, a Pénzügyminisztériumhoz került. A nyolcvanas évek elejétől a rendszerváltásig dolgozott a szervezetnél, vagyis akkor, amikor az országot megbénító, az életszínvonalat mesterségesen magasan tartó hitelfelvétel jellemezte a kormányzati pénzügyi menedzsmentet. Az ezután következő három ciklus ezeknek a hiteleknek a visszafizetésére irányult, ezért kényszerültek a kormányok megszorításokra és az állami tulajdon minél gyorsabb privatizálására. Drazsé a Horn-kormányban azért feltűnt, s bár úgy tűnt, a háttérben maradt, egyre többet emlegették az olajhamisítási botránnyal kapcsolatban.
A Fidesz-Kisgazda kormány éveit az ABN-AMRO banknál (később beleolvadt a K&H-ba) vészelte át igazgatósági tagként. Ez az a keserű időszak, amikor a K&H-nál Kulcsár Attila tevékenykedett, s – bár egyelőre nincs rá bizonyíték – a Magyar Narancs és a Heti Válasz is azt sugallja, Draskovics közvetve érintve lehetett a brókerbotrányban.
2002-ben aztán a gazdasági eredmény nélküli, hitelből való osztogatás retropolitikája ismét nyeregbe került, a Medgyessy Péter nevével fémjelzett adóssági rekordot először kabinetfőnökként, majd pénzügyminiszterként asszisztálta végig, nem minden allűrtől mentesen. Ugyancsak pénzügyminiszterként mentette fel Draskovics Szász Károlyt, a PSZÁF akkori elnökét – mint azóta bíróságon is bebizonyosodott: jogellenesen.
Gyurcsány, nem sokkal hatalomra kerülése után, személyes konfliktusok miatt, kitette Draskovicsot a kabinetből, aki egyenesen a Magyar Villamos Művek elnöki székéig repült, ám politikai ambíciói nem szűntek meg.
Az őszödi beszéd utáni reformhevület visszaemelte a kormányzatba Tiborunkat, mégpedig egyenesen a szép emlékű Államreform Bizottság vezetői helyébe. A Bizottság a nagy szavak-kis tettek jelszóval is működhetett volna. Az „átfogó strukturális reform” kimerült a Belügyminisztérium két tárcára bontásában (ironikus, hogy az Index szerint az újraegyesített BM-et kaphatja meg most Draskovics) 200 fő fűnyíróelv-szerű leépítésében, majd 166 fő felvételében, illetve a nyugdíjkorhatár-emelés témakörének napirendre vételében (ezzel kapcsolatban azóta is folyamatos az ötletelés). Az „egészségügyi reform”, az „öngondoskodáson alapuló nyugdíjrendszer”, a „decentralizáló önkormányzati reform” és a „közoktatási reform” témakörök a mai napig rendkívül energikus kormányzati törekvésekről tesznek tanúbizonyságot, ám komoly eredményt az intézmény a 2006-os megalakulása óta (egy éves aktív működése alatt) nem volt képes felmutatni.
2008 elején a rendőrségi túlkapásokban (valamint egyéb, rendőrségi botrányokban) érintett Petrétei helyére kinevezett, mérsékelt Takács Albertet váltotta az igazságügyi tárca élén. Takács, még állampolgári jogok ombudsmanjaként többször bírálta a rendőrséget annak túlkapásai miatt, ezért, illetve visszafogott stílusa miatt is széles körben elfogadott volt, szemben utódjával, akinek szocialista bírálója is akadt.
Draskovics az Igazságügyi tárca élén sem ért el sikereket: tárcáját egyszerre jellemezte a nagy füsttel beharangozott, majd csendben elhaló projektek (pl. az állampolgárok bürokrácia-csökkentő javaslatait gyűjtő burostop.hu, valamint a hatékonyság-centrikus helyett ideologikus irányítás (pl. a romák által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos miskolci rendőrkapitányi reakció során).
A K-monitor korrupciófigyelő oldal 35 bejegyzést tartalmaz Draskovics Tiborról, legtöbb azzal kapcsolatos, hogy vajon tényleg leállíttatta-e Horn Gyula annak idején a Draskovics ellen zajló, Hézag fedőnevű nyomozást, amely az (éppen) Igazságügyi miniszter érintettségét is vizsgálta volna. Egy dolog biztos: amint kinevezték a rendőrséget is felügyelő minisztérium élére, az ORFK honlapjáról eltűntek a nyomozással kapcsolatos dokumentumok. Szintén felmerült Draskovics neve egy – a Zwack Rt.-hez köthető jövedéki-adó ügy kézi vezerlésű felfüggesztése kapcsán, valamint a már említett brókerbotrányhoz is fűzhetik szálak.
A legjobb indulattal is az állapítható meg, hogy Draskovics karrierje során egyszer sem volt jó helyen, jó időben. Ha nem is ő volt az epicentrum, a bombák mindig körülötte robbantak (sőt, még a rozsdás gőzüstök is bombává változnak körülötte). Bajnai egy olyan emberrel egyezett meg, aki részt vett az ország 80-as évekbeli hitelfelvételeiben, aki arca volt a Medgyessy-féle osztogatásnak, arca volt a Gyurcsány-féle eredménytelen ötletpolitizálásnak és sikertelen kormányzati munkának. Aki ellen erős a gyanú, hogy részese volt az olajbotránynak, továbbá lehetséges, hogy a brókerbotrányban is érintett. Akinél hiteltelenebb politikust nem is lehetett volna választani.
Mit lehet erre a szép karrierre mondani? A Konzervatórium szerkesztősége gratulál Bajnai Gordonnak, hogy ilyen fantasztikus, tehetséges, hiteles embert (szakértőt) talált a válságkezelő kormányzati csapatba. Az eredményt tekintve már most biztosak vagyunk.
