.jpg)
A legutóbbi választások, és különösen az őszödi
stand-up tragedy után egyre többször merül fel a teljes és a jelenlegi közállapotokért egyetemlegesen felelősnek mondható politikai elit eltávolításának gondolata. A választók egy része már mindegyik oldalban csalódott, a kitartóbbak is belemerülnek a relativizálás mocsarába, próbálva megmagyarázni a megmagyarázhatatlant elvek, ideológiák, -izmusok nevében.
Ha indítanánk egy közvéleménykutatást, kikérve a választók véleményét a politikai elit általános felelősségéről, kétféle választípus lenne előre borítékolható: az egyetemes felelősséget elismerő, és a felelősséget csak az egyik oldalra hárító. Arra a kérdésre, hogy szavaznának-e egy új pártra, valószínűleg sokan igennel felelnének - eltekintve attól az egy szem problémától, hogy ilyen kérdésre mindenki elképzel magának egy ideális pártot, amire ő szavazna.
Valóban, szükség lenne valamilyen új, a jelenlegi tagozódásba be nem illeszthető politikai erő felemelkedésére, de ezzel együtt is, az elitváltás kérdése önmagában nézve értelmetlen; ezzel az erővel az egész országot kéne leváltani, mondjuk svájciakkal, vagy más,
normális állam
normális légkörben szocializálódott polgáraival.
Az ország jelenlegi állapota az ország minden lakosának köszönhető.
A társadalomalakító képességtől függően különböző mértében, de mind osztozunk a felelősségen. Lehet mondani, hogy "én nem erre szavaztam", de a mindennapi életben a morális szempontokhoz való hozzáállásunk sokkal nagyobb mértékben alakítja környezetünket, mint ahogy azt az ember átérezhetné. Tudjuk, tudjuk, de nem érezzük igazán, ezért mindennapi döntéseinkben nem befolyásol. Olyan ez, mint a környezetvédelem.
A fizikában a folyadékok és gázok viselkedését az azokat alkotó részecskék viselkedését tanulmányozva ismerhetjük meg; ez a megközelítés használható a tömegek és szervezetek viselkedésének megértésére is.
Az "ember/részecskék" alapállapotban nem bírnak önálló, a teljes rendszer sorsáért érzett felelősséggel, ők csak változnak, ahogy a környezetük alakítja őket, miközben ők is hatással vannak környezetükre.
Akadémiai jellegű felvetés csupán, de az emberi társadalom bonyolult és összetett rendszerére a folyadékok/gázok elméletét legalább áttételesen kivetítve sok dolgot megérhetünk, ha jósolni azért nem is fogunk tudni belőle. Senki sem gondolja ugyan magáról, hogy egy öntudatlan részecske csupán, de sokszor úgy tűnik, hogy egyesek a többi embert csak érzések és értelmes gondolatok nélküli bójáknak tekintik az élet országútján, hogy képzavarral éljek - mindnyájunk világának központja saját magunk vagyunk.
Gyakran eszembe jut, hogy a különböző oldalakat, nézőpontokat képviselő úgynevezett
véleményvezérek - a hevességük és elkötelezettségük, valamint a helyzet iróniája miatt konkrét példának felhozható, antiszemita nézeteket hirdető egyének mit tennének ugyanebben a környezetben, ha zsidónak születtek volna?
Persze, ha a nagymamámnak áramszedője lett volna, villamos lett volna - de ettől függetlenül, maga a kérdés messzebbre vezet: mi a lényeges, az ember maga, vagy a rendszer körülötte? Ha volna rá lehetőség, hogy nyomok egy pause-t a szimulációban, és egy alkotóelemet átteszek minden jelenlegi tulajdonságával együtt a rendszer egy más részére...?
Az emberek az említett rendszerekben pontosan ugyanolyanok, mint Te vagy én. Az, hogy adott helyzetben hogyan viselkedünk, az akkor derül ki, amikor ugyanabba a helyzetbe kerülünk, semmikor máskor. Az "ugyanaz a helyzet" fogalmába beletartozik minden körülmény, amiben az adott egyén felnőtt, szocializálódott, valamint egy egyedi, őt mindentől megkülönbözteto alkotórész is - a genetikai öröksége.
Bizonyára sokan tapasztaltuk már, hogy jó kollégából rossz főnök lett az évek során, és kiderültek bizonyos
gerincproblémái is. Nagyobb lett a felelősség, a képességei nem fejlődtek, a nyomás nőtt, az egoját meg mindenki védi. Egyszerűen vannak, akik nem valók vezetőnek. Azok között is, akik most is azok, és azok között is, akik a helyükre kerülnének.
A politika sokkal inkább ember- és erkölcspróbáló, mint egy sima céges hierarchiában előrehaladás. És az embereket nem az különbözteti meg elsősorban, hogy milyenek ebben vagy abban a pillanatban, éppen most, hanem, hogy amikor végighaladnak az őket érő hatások sorfala között, akkor hogyan alakultak át, hogyan reagáltak rájuk.
Téves elképzelésnek tartom, ha valaki azt gondolja, a kezdő köztisztviselő, politikus, tanár, és így tovább, nem lelkesen, világmegváltó szándékkal indul neki a pályának. A nagy többség, aki kicsit is örömmel választotta az útját, úgy képzelte, hogy ő majd ezt, meg azt tesz jobbá. Téves elképzelés az, hogy én, vagy Te alapban jobb lennél az ő helyében. Lehet, hogy jobbak lennénk, de közel sem biztosan.
Elképzelhető, hogy létezik ebben az országban akkora mennyiségben Gandhi teljes értékű reinkarnációja, hogy kitesznek egy parlamentre valót, és még a teljes főtisztviselői gárdát mellékesen. De a realitása annak, hogy ezek a körülmények így, ebben a formában összejöjjenek, nagyon csekély.
Ahogy bekerülsz egy rendszerbe, a rendszer szabályai rögtön rád is vonatkoznak, s a rendszer rajtad is dolgozni kezd. Csak a rendszer keretein belül van lehetőséged mozogni. A rendszert megpróbálhatod megváltoztatni úgy, hogy kívülről indulsz neki, lelkesedéssel, reformdühvel, vezetőként egybol, de akkor maga a rendszer fog ellenállni. A rendszerek tele vannak jó szándékú emberekkel, akik pillanatok alatt vérengző idiótákká válnak, amint nekik kellene valamin változtatniuk, vagy tőlük vennének el valamit. Ez talán az ember alapvető ösztöne, hogy először magáról, aztán szűk környzetéről gondoskodjon.
Ne legyen igazam. De ha nem így lenne, akkor a vasutasok nem a szárnyvonalak bezárása ellen tüntetnének, a motorosok nem az adócsökkentés miatt, a jobboldal nem Gyurcsány lemondásáért, hanem konkrét, értelmes célokért, egy konkrét ügyben a pazarlás megakadályozásáért, értelmetlen döntések ellen, a lehúzó cégek szabadrablása ellen (pl. parkolási társaságok), illetve az ezt lehetővé tévő önkormányzatok ellen. Akkor egyszerűen nem lehetne megcsinálni velünk azt, amit megcsinálnak. És akkor nem is ilyen politikusaink lennének - mert bármilyen hülyén is hangzik, mi neveljük ki őket magunk közül, s mi neveljük őket már politikusként is.
Ezért igazából nem látom azt - és szerintem a történelem is a meglátásomat igazolja - hogy egy váltás után azok, akik a helyükre kerülnek, jobbak lennének. Nem a személyekkel van a baj, magát a rendszert kell megváltoztatni. Egy dologban vagyok biztos - ezt csak kívülről jött, új, és sokak által elfogadott szereplő képes - egyáltalán akarhatja - végigvinni.
