Láttam már nemegyszer részeg papot. Viselkedésük a legkülönfélébb volt, a szelíden elszunnyadó pityókástól a koordinálatlanul hadonászó őrültig hozták az ittas ember minden szerethető, vagy éppen kurvagáz vonását. Egy dologra nem emlékszem a híradásokból, de még a legutolsó bulvár söpredékből sem: olyan szalagcímekre, hogy ittas pap okozott közúti balesetet. Főleg olyanra nem, amely aztán azt taglalta, hogy a pap a megállapodásokban lefektetett jogait használta védekezésül, urambocsá, dulakodni kezdett a rendőrökkel amolyan felkent Lengyel Zoltánként.
A papokra ugyanis vonatkoznak/vonatkoztak bizonyos speciális szabályok. Például nem lehet hivatalosan feleségük, vagy nem szopathatják le szeretőjüket egy hideg téli estén, bepiálva a Gellért hegy padjain, pedig ez utóbbinál kevés jobb dolog létezik a világon. Ugyanakkor van olyan – állam és MKPK közti megállapodás – amely alapján a pap vezethet meghatározott mennyiségű alkohollal a jóisten szolgálatára szentelt vérében.
Nos, a pap azért nem szopathat a Gellérthegyen, és azért vezethet az átlag állampolgárnál magasabb véralkoholszinttel, mert ő egy viszonylag nagy vallást képvisel, amely tiltja a paráználkodást, képviselőinek a szexuális kapcsolatokat és előírja, hogy szertartásai során az azt celebráló atya megigyon két korty szimbolikus bort. Adott esetben három-négy faluban is megteszi ezt egy vasárnap, mert egyrészt – magánvéleményem szerint az előbb tárgyalt szopatásos kikötések miatt – nincs elég a fajtájából minden településre, másrészt az Alkotmányban lefektetett szabad vallásgyakorlási jogát praktizáló Mariska néni sem lenne képes a köszvényes lábaival átmászni a távolabbi templomba – nyilván azért, mert ő még nem részesült az egészségügyi reform előre várható, kiváló eredményeiből. A pap meg – mivel mindannyian ismerjük a tömegközlekedés általános, főleg bolhafasznyi falu-hangyafasznyi falu viszonylatban mutatkozó színvonalát, kénytelen a távot szolgálati fehér Suzukival megtenni.
A blog.hu címoldalán, főírásként szerepel egy hétfőn egyhetes bejegyzés, közepesen sablonos humorral annak kapcsán, hogy az MKPK a fent vázolt tények alapján megkérdezte az IRM-et, hogy mégis most akkor mi a helyzet. Mert van ugye az eddig is létező engedmény – igenis ihasson Isten felkent szolgája körülbelül három misebornyit szankció nélkül – meg van a zéró tolerancia hangzatos szabálysértési blöffje. A lényeg azonban itt sem az egymásnak ellentmondó rendelkezések meghozatalán van, hanem azok értelmezésén, végrehajtásán.
Teljesen egyértelmű, hogy az X5-ösből továbbra is ablakon kinyújtott boríték lesz a válasz az ablakon benyújtott szondára. Itt ugyanazt a teljesen demagóg, megosztó, irigy kommunikációt érhetjük tetten, amely a görögök óta minden demokráciának sajátja. Az böffen vissza újságokból, tárcákból, szóvivői félmondatokból, és főleg a blogszférából, hogy minden orvos hálapénzért dolgozik, minden tanár lébecolt a bölcsészkaron, aztán azóta csak nyaral, minden cigány késel és lop, és a katolikus papok pedig – már amikor nem ártatlan kisgyermekeket rontanak meg – beszeszelve száguldoznak a városban. Ésatöbbi.
Márpedig a társadalmi tolerancia alapján, amely nélkül együtt élni nem lehet, valami egész másról kellene szólnia: különbözőségekről, és ezek elfogadásáról az egyik oldalon, különleges státuszról, és az ezzel való vissza nem élésről a másikon. Nem kell, nem szabad hát ezt a toleranciát a zéró epiteton ornans-szal együtt fetisizálni. Tessék engedni a plébánosnak, hogy megigya Krisztus vérét, és tessék megbüntetni, ha a teljes szeszkazánt hozzányakalta. Ilyen egyszerű lenne az egész. Nem különleges bánásmód. Normális együttélés szabályai szerinti bánásmód. Először. Aztán, ha majd bármilyen jele mutatkozik annak, hogy ez a többség rovására mehet, akkor jöhet a zéró tolerancia.
