Gilgames blogján olvastam Czakó Gábor
kiváló írását. Nagyon sok minden van, amivel egyetértek benne, különösen fontos az a két megfigyelése, hogy
1. a kommunizmus összekeverte a szellemi, politikai, gazdasági stb. elitet, és talán ez lehet az oka ennek, hogy ezek nálunk sokkal inkább össze vannak fonódva, mint Nyugaton, nem ellenőrzik és korlátozzák egymást, illetve hogy
2. a népet is sikerült megrontani, egy sima elitcsere semmire sem lenne jó.
Van viszont egypár dolog, amivel vitatkoznék.
tovább
Gabrilo
I 2008.02.20. 22:46
„
A probléma azonban ennél sajnos összetettebb. Egyrészt – amellett természetesen, hogy a rendszerváltást valós váltásnak tekintjük – kontinuitás van az előző, és a mostani rendszer között. Ennek oka sokak szerint az elitváltás hiánya, vagy részleges volta, és ebben bizony van is valami igazság. Akik ezt a kontinuitást fenntartják, azok a szocializmust, mint hagyományt mutatják be nekünk. Mi ezt a kontinuitást, és a szocializmus hagyományként való értelmezését nem fogadjuk el, ezért eme honlap szerkesztői, és a honlapon megjelent cikkek szerzői egyértelműen a posztkommunizmussal szemben állnak ki, és ezt nem kívánjuk titkolni egy percig sem. A hagyományokat fontosnak tartjuk, ám épp a hagyományok azok, melyeket a szocializmusnak nevezett bukott – és tragikus – kísérlet végképp el kívánt törölni. A hagyományokat nem kitalálni, hanem megtalálni akarjuk. Ám épp a 40 éves megszállás miatt olyan hallatlanul nehéz rálelni eme hagyományokra.”
Fent idézett szöveg a Konzervatórium nyitóposztjából, a
Köszöntőből van. Természetesen egy konzervatív oldalnak nem lehet és nem is kell, hogy célja legyen valamiféle „
manifesztum” deklarálása. Mindenesetre valamiféle közös „alapot” kell(ene) jelentenie az ott írottaknak – én legalábbis így gondoltam. Bár „
belső” ügyként próbáltam kezelni a kérdést, a blog szerzői arra biztattak, írjam meg egy cikk formájában gondolataimat a problémáról. Ugyanis az utóbbi hetekben kétségeim támadtak afelől, tényleg közös nézet-e a konzervatóristák körében a (poszt)kommunizmus-ellenesség?
Lehet valami zavar az erőben, már arra nézvést, mi is az a posztkommunizmus? És mit jelenthet az, hogy a kommunizmus örökségét cipeljük még mindig – nem kis teherként – a vállunkon? Nyilván nem jelentheti azt, hogy itt maradt az egypártrendszer struktúrája (hiszen több párt van), nem vagyunk a szovjet övezet „
legvidámabb barakkja”, és – hivatalosan- az államnak sincs már rajta a keze mindenen „
mindenhatóként”, azaz, szigorú formális szinten a szocializmusnak/kommunizmusnak vége van. A posztkommunizmus azonban nem pusztán a kommunizmus utáni állapotot jelenti, ti. azt, hogy sóhajtsunk egy nagyot, mert a kommunizmust lezártnak tekinthetjük. A kérdés ugyanis az, csak formális vetülete van-e ennek a kérdésnek?
tovább
Fedezzük fel az alábbi két kép közötti néhány, szinte észrevehetetlen, jelentéktelen különbséget.
Ez a kép az SZDSZ népszavazási kampányából lehet ismerős.
Az alábbit egy ismerősöm küldte, egy ismert szélsőséges portálon megjelent képből vágtam ki.
Segítek: három dologban azonos csak a két kép: a feliratok egy részében, a piros-fehér-zöld zászlóval jelölt útban, és abban, hogy egyiken sincs sokakban félelmet keltő, tiltott önkényuralmi jelkép.
tovább
Demszky Gábor alábbi, láthatóan kétségbeesésről tanúskodó segélykérő levele lánclevélben jutott el hozzánk. Itt a szerkesztőségben úgy döntöttünk, hogy ezúton biztosítjuk számára a szélesebb nyilvánosságot, hogy segélykiáltását minél többen hallhassátok.
tovább
A szoclib "piaci technokratákkal" a következő a bajom.
A természetes piacgazdaság - természetes az, ami soha nem volt állami tulajdonban és nem is kapott állami megrendeléseket, kedvezményeket stb. - kb. úgy működik, mint az evolúció. És az eredménye egy jól működő, hatékony egyensúly: a vaddisznóknak elég jó esélyük van a farkasokkal szemben, kialakul egy egyensúly, mind a két állatfajta eléggé hatékony a maga nemében, a dolog működik.
Ha a szelíd disznót, amit hosszú időre kivontak az evolúció hatása alól - párhuzam: ötven-hatvan éve államosított dolgok - sőt, sok szempontból keményen kontraszelektáltak, mert a gazdának mások voltak a szempontjai, mint a túlélési képesség, ki akarjuk rakni az erdőbe, vissza az evolúcióba, akkor vissza kell vadítani, mármint genetikai értelemben, ellen-nemesíteni, agyar, sörte, minden, majd ha kellő agyarai stb. vannak, akkor még ráadásul fel is trénelni, kevés zsír, sok izom, harci tréning, minden, majd ha ez mind megvan, akkor mehet az erdőbe. Akkor lesz esélye. Szimulálni kell először tehát az evolúciós folyamatokat, helyrehozni a kiesett időt, a kontraszelekciót, és utána mehet vissza az evolúcióba (a piacba). Ez nyilván nem lehet egy nagyon gyors folyamat.
De ha a szelíd röfit csak úgy kivágjuk az erdőbe, hogy ne', szabad vagy, versenyezzé', akkor csak annyi történt, hogy megetettük a farkasokat.
És a magyar viszonyokat ismerve mindig gyanakodhatunk, hogy ha ez történik, akkor az nem csak szimpla hülyeség, hanem esetleg pont a farkasok kívánták így.
crix
I 2008.02.18. 23:09
Olasz, osztrák, német, török, amerikai. Mind-mind kávénemzet. Hogy miért? Mert mindegyik hozzátett valamit a kávékultúra kialakulásához. Ugyanaz az alapanyag mégis annyira más.
tovább
Az EÜ-reformon a média meg a politika figyelme, holott a felsőoktatás állapota meg reformja legalább ilyen fontos - az ország jövője szempontjából egészen biztosan. Egy frusztrált bölcsész vizsgaidőszak utáni panaszai következnek. Rövid felsorolás, vagy inkább csak vitaindító. Jó volna, ha a kommentekben további pontokkal is kiegészítenétek, nekem most ennyi jutott eszembe. A lista a végtelenségig bővíthető, adjuk ki magunkból! Más karok, egyetemek, főiskolák tapasztalatait különösen szívesen venném.
Szóval: tapasztalatok az ország "első számú karáról". (Muhahaha.)
tovább
doktor úr
I 2008.02.14. 23:36
Gabrilo nem érzett kedvet Orbán Viktor beszédének elemzéséhez, amit mélységes megértek. Ám akad a beszédben egy-két mondat, amely megütötte a fülemet, és elgondolkodtatott:
"A mi politikánk középpontjába is mindig az emberek állnak, és az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogyan akarják leélni, hogyan akarják közösen, együtt leélni az életüket, és mi ebben hogyan tudunk nekik segíteni. Persze a közös életről és az emberi együttélés módjáról, az emberi együttélés kívánatos formáiról vannak eszméink és vannak ideáink, de mi soha sem engedünk annak a csábításnak, hogy egy politikai elmélet vagy dogma szolgálata helyettesítse az emberek szolgálatát. Ezt hívják néppárti politikának."
tovább
Gabrilo
I 2008.02.14. 11:51
Tudom-tudom, sok kritikát kaptunk a rövid cikkekért, és néhányan hiányolták a hosszabb-elemzősöket. Ezúttal ígéretet teszek arra, hogy hamarosan készülök egy ilyennel is. Ám most mégsem tudok elmenni egy cikk mellett. De vehetjük úgy is, hogy ezennel
hagyományt teremtünk. A konzervatív fikasarokban ismét
TGM.
tovább
Gabrilo
I 2008.02.11. 20:13
Vadnyul bejegyzéséhez rövid hozzáfűznivalóm:
Nem nehéz érteni a dolgot, egyszerű, mint az egyszeregy. Van egy miniszterelnök, aki a
felvilágosult abszolutizmus jegyében megreformálja a zországot. Így a magyar miniszterelnök minimum egy
II. Jóskának képzeli magát, akinek küldetése van: kivezetni a sötét ország sötét népét (melyet amúgy szeret, hiszen az Ő Érdekükben csinálja mindezt) a sivatagból és maradiságból. Modernizál. A Szükséges Reformok ezért Elkerülhetetlenek.
Mert az úgy van, hogy mivel a Nép sötét, nem érti. Nem érti, miért kell mindezt így, ilyen tempóban, és miért pont egy,
hazudozó az igazság minden szeletét nem kibontó miniszterelnök végrehajtásában. Ám ők, a Tudás (márpedig a Biztos Tudás, és a Ráció) teljes birtokában csakis jót tehetnek. Majd megköszönik neki, mondja
Pinocchio a magyar miniszterelnök.
A Reform egészen addig tart, amíg el nem érjük a szükséges
teloszt, azaz a Modern, Nyugati Magyarországot. A "Reform": "Piac"kotyvasztás felülről, dogmák ésszerű megfontolások, és jakobinus tempó lassú változtatások helyett.
Elvennék már tőle is, de szorongatja a koronát. Vajon ha távoznia kell a hatalomból, ő is felülvizsgálja-e mostani álláspontját? Hiú ábránd ez, feleim.
A szimbólumok pedig fontosak, hiszen mindig valamiféle igazságokat jelenítenek meg. Az övék immáron a kordon lett.
vadnyul
I 2008.02.11. 19:35
Képes beszámoló a Kossuth térről - 2008.02.11. Tüntetés ez egészségügyi "reform" ellen.
(
másolat saját blogomból)
Tory
I 2008.02.11. 02:55
A hosszú távú gazdasági növekedésről szóló vita unalmasnak tűnhet. Kit érdekel, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciálja évi két vagy három százalék?
Valószínűleg csak keveseket. Pedig nem lenne érdektelen.
tovább
Azt hiszem az állam vs. piac - vitának annak szokásos, általánosító formájában nincs igazán értelme. Javasolnék helyette egy másik, viszonylag objektív mércét: a cél legyen mindig az erkölcsi kockázat minimalizálása, és ennek függvényében vizsgáljuk a dolgokat.
Erkölcsi kockázat (
moral hazard) alatt a következőt értem: minden döntésnek vannak következményei. Rövid távú, középtávú, és hosszú távú következményei. Erkölcsi kockázatnak nevezzük azt a helyzetet, amikor valaki olyan helyzetben van, hogy egy-egy döntésének következményeit elsősorban nem ő maga, hanem valaki más viseli: döntésének kockázataitól tehát el van szigetelve. Azt javaslom, hogy az állami vs. piaci megoldások elemzésében az erkölcsi kockázat minimalizálása legyen a célunk.
tovább
Gabrilo
I 2008.02.08. 19:23
PSZ kolléga volt olyan szíves, és elküldte nekem a mai
Szabad Népben megjelent Csapody-cikket. Amúgy ez a "ki a konzervatív" és "mi a konzervativizmus" téma úgy tűnik, népszerű napjaink politikai diskurzusában - ami nem feltétlenül baj. A baj az, hogy ilyenkor megjelennek a konzervatívok mellett a konzervatívabbak, és önkényes definíció-körökbe kezdenek. Csapody Miklós cikke ékes példája ennek. (És ha már itt tartunk, és a politikusok megközelítéseit értékeljük, szerintem
ez egy sokkal jobb megközelítés, mint Csapodyé.)
tovább