Állam, piac, erkölcsi kockázat

___________________________ (törölt) I 2008.02.09. 15:20

Azt hiszem az állam vs. piac - vitának annak szokásos, általánosító formájában nincs igazán értelme. Javasolnék helyette egy másik, viszonylag objektív mércét: a cél legyen mindig az erkölcsi kockázat minimalizálása, és ennek függvényében vizsgáljuk a dolgokat.

Erkölcsi kockázat (moral hazard) alatt a következőt értem: minden döntésnek vannak következményei. Rövid távú, középtávú, és hosszú távú következményei. Erkölcsi kockázatnak nevezzük azt a helyzetet, amikor valaki olyan helyzetben van, hogy egy-egy döntésének következményeit elsősorban nem ő maga, hanem valaki más viseli: döntésének kockázataitól tehát el van szigetelve. Azt javaslom, hogy az állami vs. piaci megoldások elemzésében az erkölcsi kockázat minimalizálása legyen a célunk.

Tulajdonképpen ez a logika meglehetősen szembemegy a ma szokásos gondolkodásmóddal, miszerint a döntéseket az ahhoz legjobban értő szakértőknek kell meghozniuk. A szokásos logika szerint tehát a fő kockázatot a butaság és a hozzá nem értés jelenti, és ezt kell elkerülni, és az a lényeg, hogy az okosak, a szakértők hozzák meg a döntéseket. Vérbeli aufklérizmus, szó se róla.

Az általam vázolt logika viszont arra épít, hogy a hozzá nem értésnél sokkal nagyobb problémát jelent a felelőtlenség v. a tudatosan önérdek-vezérelt másokkal-kitolás.

Nem állítom, hogy "minden tudja, hogy mi a jó neki", meg hogy "mindenkiben működik a racionális önérdek", mert ahhoz definiálni kellene, hogy mi a jó, és mi racionális, és ezen a ponton baromi nagy a zűrzavar, gyak. erre vagy nem tudunk válaszolni, vagy annyira elvont filozofálgatásba kellene bocsátkozni, ami alig-alig érintkezik a valósággal. Szóval a "racionális fogyasztó" ötletét v. mítoszát inkább ne erőltessük, annál is inkább, mert ninc szükség rá, mert nem ez a lényeg.
 
A lényeg ott van, hogy az embert bizony a saját érdekei ösztönzik, vezérlik többnyire - bár remélhetőleg nem korlátlanul és nem kizárólagosan -  és jóval nagyobb esélye van annak, hogy ha valaki a saját életét érintő, és másokét alig-alig érintő döntéseket maga hozza meg, akkor érdekeinek megfelelő eredményre jut, mert ez a helyzet erre ösztönzi; míg ha valaki elsősorban mások, és nem maga felett dönt, akkor a helyzet arra ösztönzi, hogy kihasználja azt a saját maga érdeke szerint, vagy egyszerűen csak nemtörődom módon álljon hozzá.

Hogy mikor jelenti a legkisebb erkölcsi kockázatot a szabad piac, mikor a szabályozott piac, és mikor az állami tulajdon, az nagyon a körülményektől és a helyzettől függ.

És akkor most nézzünk három példát.

A mezőgazdaságban például alapvetően az a jó, ha a paraszt maga dönti el, hogy mit, mennyit és hogyan termel. NEM azért, mert olyan marhára ért hozzá. Ez nem igaz. Azért, mert ha rossz döntést hoz, megszívja. Motiválva van a jó döntésre, akkor is, ha a tudása esetleg hiányzik hozzá. Erkölcsi kockázata alacsony, ha narancsot próbál termelni a Kékestetőn, szinte kizárólag ő farag rá, a piaci árakat elhanyagolható mértékben befolyásolja az ő kieső termelése.  Ha ugyanakkor a Tervhivatal vagy sajnos egyre inkább az EU dönt helyette, akkor ugyan ők lehet, hogy jobban értenek hozzá, de alig-alig vannak motiválva arra, hogy tényleg komolyan a vásárlók igényeinek legjobban megfelelő megoldást találják meg. A választási győzelem vagy vereség még a nagy kérdésekben is alig-alig motiválja a nagy pártokat, egy sima hivatali középbürokrata hülyeségének kockázata számukra gyakorlatilag nulla. Az eurokráciáé meg konkrétan nulla. Ez a fajta erkölcsi kockázat szerintem tehát nagyobb kockázat, mint a paraszt esetleges hozzá nem értésének, butaságának kockázata. Itt tehát egy pont a szabad piacnak.

Aztán ott vannak a pénzintézetek, bankok, biztosítók, és így tovább, beleértve pl. az egészségbiztosítást is azokban az országokban, ahol az a privát szférában van. Két szempontból speciális ez fajta üzlet mondjuk egy gyárhoz képest: egy, eszközállományuk nagyon likvid, nem gép meg ingatlan, hanem főképpen készpénz, illetve értékpapír. Kettő, ezek az eszközök többségükben nem a saját tulajdonukat képezik, hanem a bankok esetében egyértelműen az ügyfeleikét, biztosítók esetében kicsit bonyolultabb a helyzet, de végül is mondhatjuk azt, hogy ha egy biztosító begyűjt egy évben X forint díjat és kifizet 0,92X kártérítést, akkor a zsetonnak, amit kezelnek, legnagyobb része lényegében nem az övék.

Az erkölcsi kockázat tehát elég magas, mert egy hülye vezető saját magának legfeljebb a karrierjét teszi tönkre, azt se biztos, ugyanakkor rengeteg ember megtakarításait vághatja tönkre, vagy, esetleg lenyúlhatja a zsét és eltűnhet egy olyan országba, amelyikkel nincs kiadatási egyezmény.

Nyilvánvalóan sokkal nagyobb tehát az erkölcsi kockázat, mint mondjuk egy gyár esetében, ahol a saját vagyonát kockáztatja cég és ha tönkremegy, hát majd legfeljebb valaki mástól vesszük meg a jancsiszöget, na bumm. Éppen ezért szerintem jogos és helyes, hogy a pénzintézeteket a PSZÁF keményen szabályozza és ellenőrzi. Itt tehát egy pont a szabályozott piacnak.

Aztán hogy egy extrém példát említsek, nagyon nem tetszene, ha a budai alsó rakparton átvezető utat, ahol egy-egy baleset a fél városra kiterjedő dugót eredményez, százméteres szakaszokra felosztva privatizálnák. Ha valami barom lezárná a neki jutott részt, nagyon komoly gondot okozna ezzel másoknak, míg magának alig-alig, ha mondjuk ő pl. biciklivel jár. Az erkölcsi kockázat tehát toronymagas - szóval jobb helyen van az önkormányzat tulajdonában, ők nem fognak ilyet tenni, mert az újraválasztásukat kockáztatnák vele. Pontosan az utak azok, amikre a választók nagyon kényesek: nagyon szem előtt vannak, a problémák nagyon látványosak, nagyon sokan érzik a bőrükön, míg azt a fene se tudja, hogy az önkormányzat pl. mennyi segélyt osztott szét és kinek, vagy milyen állapotban van a járműegészségügyi szakközépiskola. Az önkormányzati választásokon van esélyük függetleneknek, nem csak egyik vagy másik nagy párt jelöltje esélyes, és így tovább, tehát az erkölcsi kockázat viszonylag alacsonyabb, igaz, nem eléggé alacsony, különben nem lenne tele minden kátyúkkal... Mindenesetre itt egy pont az államnak (tágabb értelemben, beleértve az önkormányzatokat is).

Tehét, hogy éppen az állami vagy a piaci megoldás minimalizálja-e az erkölcsi kockázatot, az nagyon attól függ, hogy miről van szó és milyenek a körülmények.

Van aztán persze még egy szempont, és talán ez a legfontosabb. Abban az értelemben én is meglehetősen "piacpárti" vagyok, hogy ami mindig is magántulajdonban volt, azt nem szabad államosítani, hanem a helyzettől és a körülményektől függően többnyire a szabad piac, speciális esetekben a szabályozott piac keretei között kell üzemeltetni. Más viszont a helyzet azzal, ami most éppen állami tulajdonban van, függetlenül attól, hogy államosítás útján került oda, vagy az állam hozta létre, vagy a kettő keveréke, ami a leggyakoribb eset.

Pontosan azért, mert az állam felelőtlen gazda, és azért az, mert magas az erkölcsi kockázata: miért gondoljuk, hogy a privatizációt, ami pontosan az a pillanat, amikor a legtöbbet lehet kilopni az adott eszközből, vagy a lehető legkárosabb hülye döntést hozni, az a rossz gazda olyan marha jól vinné véghez?...

Miközben az állami tulajdon legnagyobb problémája a magas erkölcsi kockázat, éppen az egyszeri, visszavonhatatlan és legkockázatosabb döntés meghozatalában bízzunk meg benne? Gondoljuk azért ezt végig.

Más az egyéni erőfeszítés révén létrejött magántulajdon, és más a magánosítás mint igen kockázatos állami döntés. Ezt próbáljuk meg megérteni, hogy a magántulajdon hatékonyabb voltából nem következik automatikusan mindenféle magánosítás hatékonysága, mert a magánosítás, ismétlem, állami döntés, egyszeri, nagy hatású, brutálisan magas erkölcsi kockázatú.

Szerintem simán lehet olyan helyzet, hogy kisebb erkölcsi kockázattal jár egy adott állami tulajdont üzemeltetni, mint egyszerűen csak eladni.

Vannak persze sikeres és kevésbé sikeres privatizációk. A brit államvasutak privatizációja például elég jól sikerült, jó utazni rajtuk, gyorsak, kényelmesek, szépek, pontosan és sűrűn járnak. Ez a privatizáció meglehetősen összetett folyamat volt: több, mint száz céget hoztak létre, különböző méretben, a legnagyobb a síneket és az állomásépületeket birtokló Railtrack volt, ez viszont az állomások üzemeltetését kiadta franchise-ba, majd csődbe ment, visszaállamosították, a szituáció roppant komplex, nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki a dolog, hogy állami síneken versenyző privát vasúttársaságok, és állami tulajdonú, de magáncégek által franchise-ban üzemeltetett állomásépületek, büfék vannak. Eléggé átláthatatlan a rendszer, de talán éppen ez a jó, szerintem éppen attól alacsony az erkölcsi kockázat, hogy egy-egy döntéshozónak nagyon kevés befolyása van az egész rendszer működésére. Mindesetre a lényeg ott van, hogy egyáltalán nem volt jellemző erre a folyamatra semmiféle "Aggyuk el az egészet izibe' akárkinek, aki hajlandó megvenni!" - típusú hozzállás.

És akkor jöjjön az egészségügy, az egészségbiztosítás. Nem akarok igazán írni róla, mert nem mélyedtem el benne. Az nyilvánvaló, hogy mivel nincs nagy különbség aközött, hogy leég a házunk vagy megbetegszünk, a privát biztosítás ötlete önmagában véve nem ördögtől való. Az ördög inkább a részletekben szokott rejtőzni, ott viszont elférhet akár egy King Kong-méretű példány is, főleg egy ekkora horderejű ügyben.

Azt javasolnám csak inkább, azoknak, akik elmélyedtek a témában, hogy a fent vázolt elvek szerint próbálják végiggondolni az egészet, különös figyelmet fordítva arra, hogy bár a piaci megoldások erkölcsi kockázata többnyire alacsonyabb, de ez egyrészt nem minden területre és helyzetre igaz, lásd fenti példák, másrészt a privatizáció mint egyszeri állami döntés időnként magasabb erkölcsi kockázattal jár, mint folyamatos a állami üzemeltetés. Szintén fontosak lehetnek a biztosítók és kórházak között lévő viszonyban rejlő erkölcsi kockázatok - valahol azt olvastam, hogy épp az amerikai rendszer fordítottját próbálják létrehozni: ott a kórház dönti el, hogy melyik biztosítóval áll szóba, míg mintha mifelénk pont a fordítottjáról lenne szó. (De a részleteket nem ismerem.)

Milyen erkölcsi kockázatok vannak most, és milyen erkölcsi kockázatok lelhetőek fel abban a helyzetben, amit létre kívánnak hozni, és milyen erkölcsi kockázatok vannak magában a folyamatban, ami odáig vezet?  Ezek a lényeges kérdések szerintem.

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr61332452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czelder Orbán 2008.02.09. 16:43:07

Bravo, Shenpen! Nem vagyok a téma hozzáértője (szakértője pedig egyáltalán nem), de maximálisan egyetértek a szemléleteddel. Egy részletkérdésem lenne csak: Miért használod az "aufklérizmus" szót? Tudom, milyen értelemben használod, csak érdekel, hogy miért pont ezt a szót, ha egyszer ezen fogalom megjelölésére van más szó is.

___________________________ (törölt) 2008.02.09. 17:28:28

Mert más olyan szót nem ismerek, ami egyrészt ennyire rövid, másrészt ennyire egyértelmű.

dekoninckx (törölt) 2008.02.09. 17:51:26

Mi ez az aufklérizmus, felvilágosultság?
Nagyon jó a cikk, és az ilyen sci-fik miatt egyre inkább hajlok arra a gondolatra, hogy talán jobb lenne, ha állam, mint olyan egyáltalán nem létezne, csak erkölcsös, felvilágosult emberek, na meg egynéhány szabályozó testület, szervezet, mint valami Bölcsek Tanácsa. :)
De mivel a sci-fi itt megvetett stílus, inkább azt kérdezem, hogy mi ez az állam = rossz gazda egyenlőség? Korrupt, önző állami hivatalnok és nómenklatúra = rossz gazda, az igen. De mivel Shenpen - helyesen, ezt máshol alig látom - mindig hangsúlyozza, hogy a kapitalimus a legjobb, ha megfelelő mennyiségű erkölccsel ötvöződik, akkor felteszem a kérdést, hogy ez miért eleve lehetetlen az állam esetében? Szép számmal találunk "rendes" államra példát külföldön, vagy tévedek? És szép számmal találunk csaló gazembereket a tőkés magáncégek körében, most épp az Enron jut az eszembe, meg a francia bróker, aki nyilván nem egyedül simliskedett...

qbr 2008.02.09. 17:56:27

Érdekes oldalról közelíted meg a kérdést.

Ebben a mondatodban kicsit helyesbítenélek:
"Az nyilvánvaló, hogy mivel nincs nagy különbség aközött, hogy leég a házunk vagy megbetegszünk, a privát biztosítás ötlete önmagában véve nem ördögtől való."
Azért van különbség, mert a hagyományos események biztosítói főleg egyszeri események/balesetek ellen biztosítanak, míg a betegségek többségi időben elhúzódó állapot. Ez főleg azért jelent különbséget, mert hagyományos esetben a biztosító számíthat rá, hogy veszel egy új biztosítási kötvényt, és továbbra is befizetőként jelensz meg, míg a betegállományba került korábbi ügyfél nem x ideig nem fog nettó befizetőként jelentkezni.

Az egészségügyben alapvetően 4 főszereplő van.

1. Az ellátó (háziorvos, patika, kórház, szakrendelő)
- Magas erkölcsi kockázatot az ellátó mindenképp fog viselni, mert alapvetően ő áll kapcsolatban a beteggel, tehát őneki mindenképp egy olyan döntést kell hoznia, ami befolyásolja egy másik ember életét.

2. A szolgáltató (gyógyszergyártók, forgalmazók, berendezések üzemeltetői, stb.)
- A szolgáltatók magántulajdonban vannak, ugyanakkor magas erkölcsi kockázatot viselnek. Nekik az az érdekük, hogy minél kisebbek legyenek a saját költségeik, és minél drágábban adjanak el. Én a gyógyszerpiacot ismerem egy kicsit jobban, ott nagyon éles a verseny, ami gátat szab a minél drágább eladásnak. Ugyanakkor a gyógyszergyártás/kutatás/forgalmazás törvényi szabályozásai elég szigorúak ahhoz, hogy bizonyos szint alá ne csökkenhessen a saját költség.
Egy gyógyszergyártó nem engedheti meg magának azt, hogy eljátssza a hitelét erkölcsi téren, mert az éles piaci verseny miatt az "ellátó"-nak lehetősége van a választásra, és mivel az ellátó viseli a közvetlen felelősséget a beteggel szemben, nem fog rossz/hatástalan gyógyszert választani - de az orvos/patikus döntéseit vezetheti általános bizalmatlanság egy adott gyártóval szemben (ha például azt hallotta róla, hogy nem megfelelően végzi el a gyógyszerkísérleteket)

3. A finanszírozó (pénztár)
Nem áll közvetlenül kapcsolatban a beteggel. Az "ellátó" hoz egy döntést, amit a "szolgáltatónak" a "finanszírozó" fizet ki.
Nem pontosan értem az érvelésedet, de azt hiszem aszerint magasnak számít az erkölcsi kockázata, mert financiális alapon van beleszólása az "ellátó" és a "szolgáltató" közötti szakmai kérdésbe. Csak robosztus és távirányított döntéseket képes hozni, mert egy adott konkrét beteg terápiája mindig az adott konkrét betegre vonatkozik.
Az ő érdekei összetettek. Ő is a bevételek maximalizálására és a kiadások minimalizálására törekszik. A kiadások csökkentésében ellenérdekelt a "szolgáltatóval". A bevétel növelése viszont úgy érhető el, ha nő (vagy nem csökken) a befizetők száma, tehát érdeke a hatékony ellátás.
A jelenlegi rendszerrel az a probléma, hogy a kiadáscsökkentésre koncentrálnak (egyébként sokszor jogosan mert folytak/folynak nagy pazarlások - pl. potyautasok), de a bevétel növelésére kevésbé.

4. Ellátott (beteg)
- Az erkölcsi kockázata jelenleg alacsony. Ha beteg vagy, bemész a kórházba, ahol egy másik ember megmondja mit csinálj, hova feküdj, mit vegyél be, mit ne egyél. És ha nem követed ezeket az utasításokat, rosszabbul leszel, vagy meghalsz.


Az nem kérdés, hogy a beteg felelőssége, hogy vigyáz-e az egészségére, meg akar-e gyógyulni. A kérdés az, hogy a magas erkölcsi kockázatú finanszírozó magántulajdonba kerülése csökkenti-e az erkölcsi kockázatát.

Figyelembe kell vennünk azt, hogy az egészségügy fontos sikertörténetei közül kettő pont két magánosított terület: a patikai és a háziorvosi ellátás. A magas erkölcsi kockázat a patikai ellátás esetén egyértelműen csökkent, hiszen ha a patika nem megfelelően szolgálja ki a beteget, annak meg van a lehetősége más patikát keresni, tehát a döntés átkerült az alacsony erkölcsi kockázattal rendelkező félhez. A háziorvosi ellátás esetén is ez van: a beteg szabadon választhat orvost.

A több "finanszírozó" bevezetése elviekben csökkenthetné az erköcsi kockázatot, hiszen ha a beteg megválaszthatja a "finanszírozóját" (aki beleszól a "szolgáltatók" és az "ellátók" viszonyába), akkor a döntések egy része egy alacsonyabb erkölcsi kockázattal rendelkező félhez kerülnek.

A gyakorlatban viszont számos probléma merül fel, és ezért nehéz erről elvi vitát folytatni. Én itt nem is azt látom problémának, hogy az "ellátott" nem tud majd dönteni "ellátók", "szolgáltatók" és "finanszírozók" között, mert ugye ez az ő erkölcsi kockázata, nézzen utána, ha cinikus akarok lenni.

Én a fő problémának azt látom, hogy a "finanszírozónak" túl kicsi ahhoz a piac, hogy képes legyen megfelelő mértékben bevételt növelni (nem adózási eszközökkel - pl. megelőző kampányokkal), és így kényszerűen a kiadáscsökkentésre kellene szorítkoznia, és itt viszont ismét nőne az erkölcsi kockázata.

qbr 2008.02.09. 17:57:58

egyébként elnézést, nem akarnám elvinni a vitát egészségügy irányba teljesen, csak ezt boncolgattad a post felében, én csak erre reagáltam. De természetesen az állam vs. magántulajdon a nagyobb kérdéskör

Czelder Orbán 2008.02.09. 18:28:58

Az "aufklérizmus"-t talán felsőbbségnek, főhatalmi tudatnak lehetne itt magyarítani, de kifejezőbb szót most én se tudnék mondani.
Dekoninck, szerintem félreértetted Shenpen mondanivalóját. Itt az erkölcsnek a gyakorlati oldalát kell érteni, nem pedig a morálisat.
"Korrupt, önző állami hivatalnok és nómenklatúra = rossz gazda, az igen."
"mindig hangsúlyozza, hogy a kapitalimus a legjobb, ha megfelelő mennyiségű erkölccsel ötvöződik, akkor felteszem a kérdést, hogy ez miért eleve lehetetlen az állam esetében?"
Pont azért olyan most Magyarország, mint amilyen, mert az itteni kapitalizmus nomenklatúra alapú. Ez még talán nem feltétlenül lenne baj, de a nomenklatúrának van egy olyan tulajdonsága, hogy igyekszik átmenteni a hatalmát. Gazdaságit gazdaságira vagy politikaira és ugyanezt fordítva (a politikai elit esetén).
Ha egy olyan rendszer állna fel, melyben a fent említett erkölcsi megítélés alapján mobilizálódna, cserélődne az elit, akkor hasonló beneficiumok jelentkeznének Magyarországon is, mint a fent említett brit vasútas példában.
Qbr-nak köszönet az egészségügyi kérdés kidolgozásáért.:)

dekoninckx (törölt) 2008.02.09. 19:14:35

Nem értettem félre, hacsak ő nem értette magát félre: "Az általam vázolt logika viszont arra épít, hogy a hozzá nem értésnél sokkal nagyobb problémát jelent a felelőtlenség v. a tudatosan önérdek-vezérelt másokkal-kitolás." Különben meg az erkölcs "erkölcsi oldala :)" vajmi keveset ér a gyakorlati manifesztáció nélkül; gyakorlati sík meg nemigen létezhet szellemi nélkül.
De valóban, az én kérdésem nem kifejezetten az erköcsi _kockázatra_ vonatkozott. Hogy oda eljussak, először látnom kellene már végre a cikkben említett "rossz gazda" téma magyarázatát.
Annak viszont örültem, hogy az rakparti út kapitalista tulajdonosa bicajjal jár végre!

Párkányer · http://parkanyer.blogspot.com 2008.02.09. 19:35:38

Elegáns írás! Amit hozzá lehetne még talán fűzni, az a pontos információk hiánya: például a mezőgazdaság esetében, minden jószándékuk ellenére honnan tudhatják az EU (vagy az állam) hivatalnokai, hogy mik is valójában vásárlók igényei, ami alapján ők meghozhatnák "legjobban megfelelő megoldást" a fogyasztó számára? Egyszerűen nincs olyan információs rendszer ami erről nekik képet adhatna!

De a csillagokba vágyó emberi elme fittyet hány önnön képességeinek határaira: nemhogy elhiteti magával, hogy képes szabályozni (többek között) mezőgazdasági piacot, már a Föld klímájának regulázására és irányítására is képzettnek tartja magát (lásd klíma-vita).

A pénzügyi szférában örökzöld sláger a moral hazard (mikor nem volt az?): van e subprime-kalandban felsült bankoknak, befektétesi alapoknak motivációja a "tanulásra" és a megfelelő tanulságok levonására, amikor a központi bankok egyre csak pumpálják a "megmentő" pénzt a szektorba? Szerintem nemigen...

Czelder Orbán 2008.02.09. 20:16:02

"Hogy oda eljussak, először látnom kellene már végre a cikkben említett "rossz gazda" téma magyarázatát."
Ahogy olvasgatom, nekem az jön le, hogy eufémizmus a "rossz gazda" megjelölés használata. Mégcsak nem is inkompetens a gazda (hiszen Shenpen pont a kompetens elit ellen szól), hanem felelőtlen.
Abban persze igazad van, hogy az erkölcs gyakorlati síkja nem létezhet szellemi sík nélkül. Kérlek, az erkölcs önmagában rejti a gyakorlati és a szellemi (morális) alkalmazását (jobb szó hirtelen nem jut eszembe). A kettő szorosan összefügg és nem szétválaszható, de elkülöníthető, ha érted mire gondolok.
Párkányer, a kritikád jogos, de nem is az a cél, hogy mindenki informálva legyen precízen, mert ez naív cél. Megvalósíthatatlan utópia. A cél egy olyan rendszer létrehozása, mely minimalizásja a másnak káros önzést.

"De a csillagokba vágyó emberi elme fittyet hány önnön képességeinek határaira: nemhogy elhiteti magával, hogy képes szabályozni (többek között) mezőgazdasági piacot, már a Föld klímájának regulázására és irányítására is képzettnek tartja magát (lásd klíma-vita)."
Igazad van, de ez a nómenklatúra elit szemléletét tükröző szemlélet. Mindenki meg akarja oldani a szakterületébe eső problémát, de közben nincs tekintettel saját gyengeségeire, hibáira.
"A pénzügyi szférában örökzöld sláger a moral hazard (mikor nem volt az?): van e subprime-kalandban felsült bankoknak, befektétesi alapoknak motivációja a "tanulásra" és a megfelelő tanulságok levonására, amikor a központi bankok egyre csak pumpálják a "megmentő" pénzt a szektorba? Szerintem nemigen..."
Rávilágítasz a bankok masszív önzésére, amely szintén a fent említett elit működésén alapszik.
"Majd a bankok meg a kormányok megaszongyák, hogy mit kő tenni, oszt jónapot." De szerintem éppen ezzel cseszik el az egészet, mert eközben önérdeküknél fogva még több profitot akarnak kicsikarni.
Mert ez az érdekük és ezen NEM lehet változtatni.

Párkányer · http://parkanyer.blogspot.com 2008.02.09. 20:52:20

halvány lila fingom nincs arról, hogy mi az a "nómenklatúra elit szemléletét tükröző szemlélet". elsősorban arra próbáltam rámutatni, hogy konstruktív racionalizmus bűvkörében leledző emberi elme képesnek érzi magát olyan bonyolult rendszerek tudatos befolyásolására, szabályozására, melyekről egyszerűen lehetetlen az összes releváns információt összeszedni és feldolgozni. és jönnek a megfontolatlan jószándék előre nem látható következményei, brr...

Bankok: igen, a bankok önzőek, profitot maximalizálnak. baj? de éppen a központi bankok (állam) aktivizmusa nem hagyja, hogy a szektor levonja a tanulságokat, s a rosszul üzletelők kiessenk. baj? szerintem inkább ez, mint az előző.

Czelder Orbán 2008.02.09. 21:06:26

Aha, értem már, pontosan mire akartál utalni. Úgy nézem, nagyjából egyazon dologról beszélünk, csak más megközelítésben. Te az ember univerzális szemléletéből indulsz ki ("racionalizmus bűvkörében leledző emberi elme"), míg én külöböző eszmék által vezérelt embercsoportok felől közelítek ("nómenklatúra elit"). Persze ez a nómenklatúra soko-sok alapon jöhet létre (vallási, gazdasági, politikai és mindezek szövödménye).
A bankok kérdéseéhez a kommented szempontjából nem tudok relevánsan hozzászólni, mert vagyok közgazdász és még csak hozzáértő sem. Dilettánsként azonban azon a véleményen vagyok, hogy az állam beleszólása a gazdaságba és a pénzvilágba nem helytelen.
"állam aktivizmusa nem hagyja, hogy a szektor levonja a tanulságokat" Ez a kijelentés elég erősen eufémizmusnak tűnik.

crowley 2008.02.09. 22:28:28

Ritka jó írás!
Gratulálok. Meggondolt, megfontolt, konzervatív hozzáállás. Így tovább Shenpen!

szejler 2008.02.10. 00:32:12

Shenpen

Ez egy nagyon húzós téma, kár hogy fáradt vagyok részletesen belemenni.

Ahol viszonylag egzakt válaszokat lehet kapni az a játékelmélet, ahol a csoport és egyéni érdekek egyaránt megjeleníthetők valamiféle modellben, és ma már lehetséges modellszinten értelmezni pl az információs asszimetriát is, ami egy EÜ rendszer lényegi része, az erkölcsi kockázatok oldaláról tekintve is.

A témához ajánlom a Vatikán Erkölcs a közgazdaságtanban (vmi ilyesmi) címmel kiadott interjú kötetét, melyben számos kiváló és különböző iskolát képviselő közgazdász fejti ki a véleményét ez ügyben. Többek között Kenet j. Arrow prof, aki elsők között foglalkozott ezzel.

Ha lesz időm, holnap visszatérek a témára.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.02.10. 02:06:21

Shenpen,

ez egy ritka jó cikk. Újra. Mostanában ilyen ritkajókat írsz.
És ez nekem nagyon teccik:)))

Alapvetően a magántulajdon szerintem is kevesebb erkölcsi kockázatot foglal magában (kapcsiból: ami a tiéd, arra jobban vigyázol, óvatosabban bánsz vele. Ha csak gondnoknak neveznek ki valami fontosabb dolog felett való őrködéssel, max. a fizud érdekel, magának a dolognak az állapota - különösen miután téged "leszerelnek" - baromira nem izgat. még egy érv a monarchia mellett, de ez most OFF:))), de azt nem értik meg ballibér-doktrinér felvilágosítóink, hogy nem minden magánosítás csinál automatice piacot, és hogy a "felülről irányított piac" lehet legalább annyira szar, mint a "tervgazdaság".
Ésszerűség, megfontolás nincs, csak dogmák és lózungok - valamint az azokból levezetett cselekvések.

Több dolgot is felvet amúgy a cikk. De most nem gondolkodom inkább, mert attól csak mégjobban elfáradok:(

dekoninckx (törölt) 2008.02.10. 04:52:34

Na azért a nagy magáncégeknél vagy akár a nyugdíjalapoknál a közvetlen írányítók és a tulajdonosok sokszor nem ugyanazok. A baj az a köztulajdonnal (ez talán szebben hangzik), hogy nálunk ha a vezető rosszul sáfárkodik a céggel, baromi nagy végkielégítéssel távozhat, és kb ugyanúgy folytathatja nemsokára máshol (lásd: Aba Botond). Szinte mindegy, hogy mit csinál, rosszul nem jár. De ennek nem lenne muszáj így lennie, elég lenne erre jó törvényt hozni, oszt' jónapot, nem lenne különbség ebben a tekintetben. Molnárgörény írt erről egy posztot.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.02.10. 05:36:57

...és mi a kérdés?:-)

sz'tem a kérdés nem az, hogy magántulajdon vagy állami tulajdon,
hanem az, hogy mi a jó? (magyarán: a jó fogalma körül)

ezen folyik valójában a vita, és ezek szülik a különböző társadalmi-gazdasági anomáliákat is.

perspektívát kell adni a dolgoknak - mondjuk, 2 x 2 dl száraz vörösbor - és mindjárt világosabb a kép:-)

a jó az, ami a köznek is jó és a személynek is jó (szándékosan nem egyént írtam): ha egyik vagy másik feltétel nem teljesül, az nem jó(nem akkora hülyeség ez, mint amilyennek előre látszik - valamennyi szerves közösség ezen az elven működik)

no, egészségetekre!:-)

ü
bbjnick

Jani Begónia · http://www.menekulttabor.extra.hu/forum/ 2008.02.10. 09:19:10

Az elitek tőkekonvertációja a világon mindenhol egyformán zajlik. Nálunk a nomenklatúra képezte korábban a politikai hatalmat, tehát a politikai tőkéjüket konvertálták át - Hála Antallnak és hordájának! - gazdasági tőkévé. Az új tőkekezdemény az évek során megerősödött, - ismét hála Antallnak és hordájának! - és alkalmassá vált egy újabb konvertálásra, csak most a gazdasági tőkéből lett a politikai.
És most jól megszívjuk, hehehe.
Elsősorban azért szívjuk meg, mert a magántulajdon nagy részét birtoklók egyben politikai hatalmat is birtokolják, így nincs szükségük jogszabályi környezetre megvédeni a magántulajdont általában, elég csak füttyenteni a csahosoknak. Az alkotmányban rögzített alapelveket nem támogatták meg törvényi környezettel. Szándékosan.

dekoninckx (törölt) 2008.02.10. 09:34:50

bbnick, 2 x 2 dl langyos szaké perspektívájából: "szerves közösség" Magyarországon??

Dr. Pelikán et. (ferológus) · http://ferologia.blog.hu 2008.02.10. 11:05:07

Jó a cikk, de ki kell egészíteni a helyi sajátosságokkal. Mivel a kádári elit, immár harmadszor megerősíttetett, úgy gondolják mindent lehet. Ezért döntéseikben már a látszatát sem őrzik a felelősségnek, az erkölcsiségnek. Nyíltan rabolnak, és azt mondják na és. Mert tehetik, legalábbis így hiszik, egy kis nyugdíj emelés, némi szociális demagógia és 2010 megint az övék lesz és az is lesz, ha eljutnak odáig.
Le kell szögeznünk: ma Magyarországot gazemberek irányítják és az is gazember, aki támogatja őket, legyen újságíró, közéleti ember vagy csak sima szavazó.
A gazemberek kedvenc dalából idézve: ez a harc lesz a végső, rövidesen eldől lehet-e erkölcsi posványra hosszútávú politikai hatalmat építeni.
Üdv Pelikán

antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2008.02.10. 23:10:09

A cikk elején lévő Wikipédia-hivatakozást érdemes alaposan átböngészni, annak további hivatkozásaival is. Szerintem ötletes a cikk felvetése az erkölcsi kockázattal kapcsolatban, de hogy államfőnk új kedvenc kifejezését használja, kicsit kalandos ennek alkalmazása tulajdonviszonyokra illetve azok megváltoztatására. Nem minden piaci illetve szabályozási kudarc vezethető vissza a morális kockázatra, például a budai rakpart százméteres csíkokra vágott privatizációja kétségtelenül rossz intézményi döntés volna, de nem morális kockázatot, hanem monopóliumok és monopszóniák láncolatát hozna létre. Ettől függetlenül a közjóra biztosan káros volna egy ilyen lépés.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása