Az EÜ-reformon a média meg a politika figyelme, holott a felsőoktatás állapota meg reformja legalább ilyen fontos - az ország jövője szempontjából egészen biztosan. Egy frusztrált bölcsész vizsgaidőszak utáni panaszai következnek. Rövid felsorolás, vagy inkább csak vitaindító. Jó volna, ha a kommentekben további pontokkal is kiegészítenétek, nekem most ennyi jutott eszembe. A lista a végtelenségig bővíthető, adjuk ki magunkból! Más karok, egyetemek, főiskolák tapasztalatait különösen szívesen venném.
Szóval: tapasztalatok az ország "első számú karáról". (Muhahaha.)
1.Felvételi pontszámítás
Évről évre változik, teljesen kiszámíthatatlan. Na meg pluszpontok járnak a kismamáknak, élsportolóknak, fogyatékkal élőknek, meg volt még olyan abszurd felvetés is, hogy járjon a romáknak is. Szép dolog a felzárkóztatás és az esélyegyenlőség, de szerintem az egyetemnek minden esetben a tudásról kellene szólnia (vagy legalább a nappali tagozatnak). Hogy a felvételinél a szociológiai helyzeten túl a fizikai/biológiai állapot/képesség, sőt egyes felvetések szerint a származás(!) is pluszpontokban kell, hogy manifesztálódjon, és mindezt így együtt, zavarba ejtő elképzelés. X jobb matekból, de Y kerül be matematikusnak, mert bár ő matekból közepes, de nagyon jól kosarazik. Miért ne?
2.Felvételi ponthatárok
Az alacsony ponthatárok jelentése egyértelmű, a magas ponthatárok jelentése csak kivételes esetben az. Lásd a "be akarok kerülni a médiába"-attitűdnek a kommunikáció szakok maximális pontszámaiban való kifejeződését, és azt, hogy utóbbi általában semmiféle tényleges tudást nem takar. (Más kérdés, hogy a tapasztalat szerint a "médiába való bekerüléshez" szükséges (sejthetően nem lexikális) "tudáshoz" és "képességhez" más kell, és ebben a felvettek valóban nem rosszak...)
3.Felvételi rendszer
A szóbeli felvételi ("alkalmassági") igen fájdalmasan hiányzik. Diszgráfiás magyar szakosok, neonáci törisek, súlyos önértékelési zavarokkal küzdő pszichológusok, hisztérikus, mizantróp szociális munkások. Nem sorolom. Sok közös órám volt velük.
4.Intézmények, oktatók száma és színvonala
"Összességében Magyarországon ma majdnem annyi felsőoktatási intézmény van, ahány egyetem Németországban" (Lásd
itt, 8. lábjegyzet) Ha a Párt (akármelyik) van kormányon, és az elvtársak erősek valamelyik isten háta mögötti kisvárosban, akkor jó eséllyel nyílni fog ott még egy főiskola. Ez körülbelül a magyar gyakorlat. Persze lehet, hogy a Magyar Géniusz nyilvánul meg abban, hogy az egy főre eső fokozattal rendelkező oktatók számát tekintve úgy durván az élmezőnyben vagyunk.
5.Tömegképzés, a diploma értéke
Valamiért az a közvélekedés, hogy a felsőoktatás az alanyi jogon jár. Talán azért, mert a gyakorlat ezt visszaigazolja. Gyakorlatilag ma Magyarországon nem lehetsz annyira hülye, hogy fel ne vegyenek valahová továbbtanulni. Persze bizonyos "legendás" intézmények diplomái egy állásinterjún kábé azt jelentik, mintha leprás lennél. A BA-diplomások még inkább megugró száma fogja kiteljesíteni a többet-olcsóbban-minőség nélkül-tendenciát. Legyen mindenki diplomás! Miért is ne?
6.Finanszírozás
Fejkvóta. Azaz: nem lehetsz olyan retardált, hogy kibukj, mert azon az intézmény bukik anyagilag. (Tisztelet (nagy-nagy tisztelet!) a kivételnek!) Hallgatók, kutatói műhelyek TELJESÍTMÉNYE szerinti finanszírozás? Minek, há nem?
7."Piaci igények"
Hahahahaha.
8.Keretszámok, tandíj
Azon az állásponton vagyok, hogy egy nagyon szűk keretszámmal kell ingyenes képzés a legjobbak (tudás alapján, természetesen) számára. A tandíj bevezetéséről és formáiról való kormányzati hazudozás és ötletbörze helyett az államilag finanszírozott képzési forma keretszámainak a radikális csökkentése kézenfekvőbb, meg persze kommunikációs szempontból is előnyösebb lett volna. A tandíj mértéke és a szolgáltatás minősége nagyon nem áll egymással arányban, ahogyan a tandíj "igazságossága" is csak akkor állítható, ha a tandíj kieső adóbevételt pótol, azaz: ha adócsökkentés követi. Józsi bácsi ne fizesse a pesti kölök taníttatását az adójából (eddig a kormányzati kommunikáció) - oké, de akkor arányosan annyivel kevesebbet adózzon (ez valamiért mindig kimarad...).
9.Ösztöndíj Az ösztöndjínak van valamilyen homályos értelme és célja, de hogy mi, azt talán senki nem tudja. Hogy az én karom 3,8-as átlagtól ad ösztöndíjat, az mindent elárul. Nem éri meg hajtani, mert, mivel nagyon alacsony átlagtól elosztogatják, úgyis nevetségesen keveset fogsz kapni 4.8-4.9-5.0 átlaggal is. Ezzel párhuzamosan az is tanulságos, hogy színvonaltalan főiskolákon viszont milyen magas a juttatás.
10.Hallgatói támogatások
Az sajnos már nem működik pár hónapja, hogy ha vidéki vagy, és nem a pesti/budai saját lakásod a bejelentett lakcímed, akkor kaphatsz vidékiként támogatást. De szoctám szerencsére még van, meg sok egyéb "hasznos" juttatás.
11.Hallgatói önk... *Mind tisztességes, és (mert) nem lehet rábizonyítani semmit, soha. Egyértelmű. Ahogy az is, hogy jóban kell lenni velük. Jó arcok.
12.Egyetemi bulik
A legjobbak. Főleg, ha szervezed, vagy a céged szervezi, vagy a rokonod cége. Az állami pénzeknek nincs is jobb helye.
13.Tanárképzés
Minden pedgagógia tankönyvben benne van az elején, hogy ezt nem lehet tanítani. Minden gimis hospitáláskor elmondja neked a tanár, hogy már a csoportmunka és a páros munka sem működik. Hogy amit tanulsz, az baromság. Ennek ellenére valamiért jó bulinak tűnik, hogy a tesi szakos, matekos, töris és büfészakos együtt hallgasson előadásokat a középkor pedagógiájáról meg a skandináv iskolamodellről, a reformpedagógiáról és a behaviorista pszichológiáról, mielőtt elmennek főállásba egy mátészalkai gimnáziumba, hogy kamatoztassák értékes tudásukat. A pépékán átlagban huszon-és harmincéves oktatók, rengeteg pénz, és (mivel) erősek az akadémiai-politikai pozíciók. Tanulj gyakorlatban haszontalan, elméletben áltudományos tárgyakat, amik elveszik az idődet/erődet/PÉNZT (kari finanszírozás) a saját szakos/kari tárgyaidtól.
14.Bürokrácia
A négy órás sorbanállás a beiratkozáskor már megszűnt, de - Szeged kivételével - még mindig valamiért ésszerűnek tűnik papíralapon és számítógépen is vezetni a képzési adatokat. A Neptun/ETR nem azért van, hogy kiváltsa a Tanulmányi Osztály alapos munkáját (ha elbasznak valamit, azért persze megint sorba kell állnod), hanem hogy a kettő egymás mellett fusson, és fel kelljen venni még embereket. Az űrlap nem azért érhető el a neten, hogy ott kitöltsd és elküldjed egy e-mail címre, nem. Azért van ott, hogy ki tudjad nyomtatni, és sorbanállás után le tudd adni a TO-n. Az ügyfélfogadási idő kreatív értelmezése, a munkatársak pizza-és kávéfüggősége (jelszó: mindjárt jövök!), az én-teszek-szívességet-hozzáállás nélkül nem is érezném otthonosan már magam.
15.Oktatók szakmai ellenőrzésének hiánya
Avagy nem kellenek komolyan vehető szakmai ismerettel rendelkező oktatók, majd menet közben megtanulják, belejönnek. Nem foglalkozott még a területtel? Majd most fog, gyorsan belejön! És ha a docens remek tanulmányokat ír, nemzetközi konferenciákon vesz részt, nagyon felkészült, de nagyobb "tömeg" (értsd: 4-5 ember) előtt nem képes megszólalni, vagy ha egyszerűen csak jobb esetben logopédusra szorul, rosszabb esetben pszichiátriai eset, az sem probléma. Az óra elején könyvet kinyitó, az óra végén becsukó, közben pedig felolvasó tanárokkal sincs gond. Ha a prof az idős kor tünetei miatt a szabad asszociáció által vezérelt előadásokat tart, megteheti.
16. Politika az órán
Kádár/Horthy alatt jobb volt. Mindenki menjen el szavazni. Mindenki menjen el tüntetni. A tüntetők miatt nem ment a villamos, felháborító. Minden nagy/rossz tudós/művész/politikus jobb/baloldali. Ezek a témák intézménytől, kartól, szaktól függetlenül, ám mindig valamilyen módon kapcsolódva az adott óra témájához, előkerülnek. Meglepő.
+1 Hogy van az, hogy bizonyos 1 kredites órákat vért izzadva lehet csak teljesíteni, 4 kredites órákra meg automatikusan ötöst kapsz? Kredit/teljesítmény-arány miért nincsen központilag lefektetve valahol (ha már minden más egyébbel így van)?