Kedves olvasók,
ma éjszaka a Konzervatórium megújult.
Bár minimális technikai finomítások még hátra vannak, a sablon lényegében már nem fog változni.
Várjuk a véleményeket, kinek hogy tetszik, mit változtatna?
vendégszerzőnk írásaAz első morajlások már múlt csütörtök-pénteken felütötték a fejüket.
Már nem mi vagyunk a leglassabbak! – adta hírül az Index, GDP:
elmozdultunk az utolsó helyről – így a Hírszerző. Először úgy gondoltam – végre! megtörtént a csoda, fordulat állt be a magyar gazdaságban. Hirtelen gondolatok százai, ötletek tömkelege villant át az agyamon – vajon milyen titkos sikerágazatnak köszönhető ez a meglepetésszerű fordulat?
Aztán katt, megnyit, kiábrándul …
tovább
"Hogy kik a legfőbb szövetségesei az iszlamistáknak? Egyszerű: civilizátoraink és aufklérerjeink, a balliberális relativizmus zászlóvivői."
Ajánljuk Gabrilo
cikkét saját blogján.
doktorur
I 2008.05.22. 14:00
Ismét egy reggel, ismét a fáradtság csak a változatosság kedvéért most lázadozó izmaink okozta fájdalom is társul hozzá. A reggeli bôséges, melynek elfogyasztása után csendesen csordogálunk vissza szállásunkra, s közben kedélyesn hódolunk a helyiek egyik kedves társas-játékának, a mindenki köszön mindenkinek címûnek. Azok után, hogy az elsô alkalommal porig égtem, mikor éjnek évadján a kivilágítatlan utcán szép estét kívánt egy kedélyes ám a meglepetés erejével érkezô és ható idôs nôi hang, egyetlen alkalmat sem szalasztottam el, hogy ne én köszönjek elsônek. Mielôtt a szállásunkról az állomásra érkeztünk volna - bár állomásnak nevezni egy 30 méteres betonkockákból a sínek mellett kirakott csíkot erôs költôi túlzás - még az a tisztesség is megesett velem, hogy egy, a kapuja elôtt álldogáló idôs székely megsüvegelt. Gyermekeim még az ideút során új barátot
szereztek maguknak, így a reggeli találkozások részükrôl az este és az éjszaka élményeinek egymás szavába vágva való közlésével kezdôdnek, majd a mintegy 10 órás - nagyrészt alvással töltött - mozgáshiányt pótlandó vad vágtatásba kezdenek. Aminek okán a mi reggeleink a gyermekeinkért való aggódás jegyében telnek, lévén a faluban járda nincs ellenben jelentôs kamionforgalom van, valamint e reggeli viháncolós fogócskák javarészt a sínek között történnek. A várakozás perceit a társaság egy része bámészkodással tölti - köztük én is - és nagy lelkesedéssel szemlélem az épp a fészkét csinosító gólya ténykedését. Komótosan babrálja az ágakat a villanypózna tetején, s még a menetközben megérkezô szerelvény dudaszavára sem hajlandó kizökkenni a szerepébôl.
tovább
doktorur
I 2008.05.22. 12:00
A másnap reggel maga az állandóság: csípôs hideg, fáradtság, éhség. Csak a nap karikázott vidáman fel az égre. A felhôk viszont legalább annyira lusták mint mi, hiába a
ragyogó napsütés, ôk továbbra is kelletlenül henteregnek a csíki medence lankáin. A kiscsapat vonatra száll és elindul Csíksomlyóra. A negyed órás út lényegében az ébredési fázis utójátéka csupán, karikás szemek, csikorgó izületek mindenfelé. Mire felébredünk meg is érkezünk Csíkszeredára, s kezdetét veszi a hosszú és fáradságos zarándokút a nyeregbe. Az ittlétünk oka csak most kezd valósággá válni bennünk, a tunyaság helyét egyre olajozottabban mozgó tagjainknak hála a haladás öröme veszi át. Kimért, mégis szapora léptekkel haladunk az egyre növekvô zászlóerdôben. Mint apró erek, esôvájta medrükben csordogáló patakokba ömölve gyûlik a négy égtáj felôl a sok ember. Keresztalják büszke lépései, meghazudtolva az elmúlt napok vándorlásának szenvedéseit, idôs turisták tétova és bizonytalan topogása, gyermekhadak pattogó ugrálása, számtalan mosolygó arc és gyöngyözô homlok, tisztán csengô Mária-énekek rakottszoknyás leányok ajkáról. Ahogy közeleg a cél, úgy lassúdik a lépés. Az ember ilyenkor már befelé figyel. A szem információt legközelebb a nyeregben közvetít kintrôl: jelentem óriási a tömeg!
tovább
doktorur
I 2008.05.22. 09:19
Hajnali fél öt. A nap már a felhôk álmosan csüngô széleit harapja. Szédülten kódorgó kávéillat ûzi, mégis lassan tûnik az álom, s a ritkán utazók nyugtalansága komótosan átveszi a helyét. Ébred a család is, a gyerekek pilláit is ereszti lassan az álompor. Percek múltán talpig "indulatban" nyüzsögnek, fokozva azt, ami ily korai órán amúgy is. Csomagok és halk szitkok halmán bukdácsolva indul a karaván: hív a vasút!
A Keleti pályaudvar még mindig szép, még így romjaiban is. A helyünket hamar megtaláljuk és belakjuk. Igyekszünk barátságot kötni a hon e cseppnyi szegletével, mely most négy napra az otthonunká lesz, s egyre növekvô, már-már gyermeki izgalommal várjuk az elsô "rándítást", mely visszavonhatatlan jelét adja majd, hogy a címeres vonat nekilódul majd' ezer kilométeres útjának. A rendezôpályaudvar váltóin kis híján tengeribetegségbe esvén, megnyugodva dôlünk hátra mikor a kerekek irányából feltör végre a jól ismert ütemes zaj, s az ablak elôtt suhanó táj is végre magasabb sebességfokozatba kapcsol. Útra kel hát a négyszázhúsz ember, közel húsz fôs személyzet, két tévéstáb, féltucat ujságíró, egy ipari mûemlék az igásló szerepében, nyolc kocsi, köztük a késôbb "munkahellyé" váló étkezôkocsi.
tovább
vadnyul
I 2008.05.21. 14:00
A számok zsarnokságáról már könyv is született. Jellemző, hogy csak azt tartják egyesek valóságosnak, amit megmérhetnek. Igyekeznek is mindent mérhetővé tenni, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel szokott járni. Így jártak a politikai nézetek is a
Political Compass oldalán. A teszt végeztével kapunk két koordinátát, 'oszt jó napot, most megtudtuk
milyen oldaliak vagyunk. De tényleg?
tovább
A káoszelmélet unalomig ismételt közhelye szerint, az Abádszalókon szárnyát bontogató tiszavirág ötös erősségű hurrikánt csinálhat Houstonban. Épp itt volt hát az ideje annak, hogy a kiszámíthatóan, már-már unalmasan pusztuló magyar ugaron is történjen végre valami izgalmas, akár a titokzatos monogrammú Sz. G. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában hozott határozat. Ez még véletlenül sem olyan pimf néhány évet átölelő ötlet, mint az egészségügyi törvény népakarat útján történő helyrerugdosása, ez akár a harmadik köztársaság oldalán megnyomott resetgomb is lehet.
Sz. G. magánszemély OVB által hitelesített
népszavazási kezdeményezésében a következő kérdés áll.
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési választásokon mandátumhoz jusson a pártlista, ha az azt állító párt területi listái elérik a választópolgárok által valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok 1 százalékát?"Ha összeszorozzuk a társadalom parlamenti pártjaink iránt érzett forró szeretét, a bármely tetszőleges baromságra kapható honfitársaink számával, sejthető a kezdeményezés végeredménye (érvényes szavazás esetén). Lesz sörpárt, elégedetlen kisnyugdíjas platform, de pár cikluson belül nem tartom lehetetlennek a búvárszövetség parlamenti képviseletét sem. Ha szorult némi irónia és humor a magyar választókba, megéljük, hogy parlamenti párt, hovatovább koalíciós partner lesz a méltán híres
Kétfarkú Kutyapártból, netán az
MAPNPP-ből. A Konzervatórium elsőként reagálva az országban, bejelenti politikai párttá történő átalakulását. Kormányprogramunk világos és jól előkészített, illúziókat nem kergetünk, szavunk egyenes. Követelünk a nyugdíjasoknak ingyen Viagrát, szavazójogot az általános iskola első osztályától, havi egyszeri, de bőséges Teszkó kolbászt a szociálisan rászorulóknak. Rendet a kertvárosokban, olimpiát Budapestre (nem ígérjük, de ígérjük megpróbáljuk). Aki ennél többet akar, az nincs tisztában a realitásokkal.
Költségtérítésünk 5%-át jótékony célokra fordítjuk.
ui: ahogy Jack_Napier kolléga kiszúrta, 1%-al még az SZDSZ is bejuthat! Hurrá!
Szerzőnk
kíváló írása a Reakción.
Tory
I 2008.05.20. 14:26
A divat nem mindig logikus. Az újabb politikailag korrekt divat az előítéletek elítéléséről sem az. Ettől még népszerű és elfogadott. A moonbat ostobaság belátásához nem kellene nehéztüzérség, de az érvelés öröme végett segítségül hívjuk Thomas Bayes-t is: Nemhogy a mindennapi következtetés, de a tudományos megismerés módszertana sem zárja ki az előítéletet. Az előítélet önmagában se nem jó, se nem rossz – hanem az emberi gondolkodás alapvető eszköze. Nincs is értelme az előítélet mint olyan ellen küzdeni - mint ahogy statikai problémák esetén sem a gravitáció ellen küzdünk. Inkább a valóban káros előítéletek kiváltó okait érdemes megszüntetni.
tovább
Gabrilo
I 2008.05.19. 17:16
Mivel haladó korunk olyannyira biztos tudományosságában és ugyanennyire biztos a vallás romlottságában, mutatok egy tesztet. Akinek van kedve, válaszoljon a kérdésekre, utána pedig elküldöm a válaszokat. Lehet, hogy lesz meglepi:)
tovább
vendégszerzőnk írása
Hónapok óta jelennek meg a magyar költségvetéspolitikát kritizáló írások. Márciusban a Kormány 300 milliárd forintos adókönnyítést helyezett kilátásba, amit lényegében mindenki kevésnek gondolt. Néhány héttel később Muraközy Balázs már arról írt egy méltatlanul visszhang nélkül maradt cikket, hogy a fájdalmas részletek helyett egy olyan licit indult be, miszerint
1000 milliárd forint alatt nem is beszélhetünk adóreformról. A XXI. Századi Intézet szervezésében a rendszerváltás óta regnált jegybankelnökök hamar átlépték a
2000 milliárdot, és ma már egy környezetvédő szervezet sem adhatja
2700 miliárd forint alá. Elképzelhetetlen számokkal dobálozunk a mögötte rejlő intézmények szégyellős takargatásával. Az elmúlt negyedszázadban talán egyetlen demokratikusan választott politikus, Reagan elnök tudott ekkora mértékű fiskális visszafogást megvalósítani. Amikor ő érzékeltetni akarta a választóival, hogy valami nagyon komoly pénzről van szó, mindig megnyomta a b-t a billió elején. (Az angol billion persze egy helyiértékkel kevesebb, de a dollár meg kettővel több a forintnál).
tovább
A magyar külügyminisztérium rettenetes semmittevésében berántotta a szlovák nagykövetet raportra. A kávé és teasütemény felszolgálásának apropóját ezúttal a Kárpát-medence legviccesebb alkoholista taplójának friss bon-motja szolgáltatta. A szlovák kormány szerszáma ugyanis két stampedli borovicska közt lovas bohócnak titulálta államalapító királyunkat, amit a Budúcnost vendéglátóipari egység közönsége minden bizonnyal zajos tetszésnyilvánítással ünnepelt. Slota az a jellegzetes bumburnyák, akinek a sarki kocsma gimnazista törzsközönsége fizeti a fröccseit, cserébe azokért a végtelenül szórakoztató történetekért, amiben hősünk egy este 17 nőt tesz magáévá, és egymaga foglalja el tankkal Berlint, Párizst. Ez a tapló most a kelet európai történelem furcsa izlésének köszönhetően a pozsonyi parlamentben, kormányban találta magát a kocsma helyett, de láthatóan semmiféle különbséget nem érzékel a kettő között. Röhög is rajtuk Európa emiatt, kormányunk meg nagyköveti szintre emelve az alkoholgőzt fontoskodik értelmetlenül, tán a határon túli magyarokal szemben eddig mutatott cinikus érzéketlenséget túlkompenzálva.
Nem. Az egészségesnek mondható nemzeti önérzet nem fordul meg minden alkesz pöcs sértegetésétől, ahogy a makkoscipős susimelegítős újgazdag handabandázásától sem esik depresszióba normális ember. Esetleg odavet valami egy- vagy két, -értelmű tőmondatot, de nem kezd el tárgyalni vele, róla. Akkor sem, ha a közröhej tárgya momentán részegen is normálisabban kezeli a családi kasszát, mint egy szocialista-européer reformer. Ez utóbbi sajnos közel sem olyan röhejes, mint a szlovák parlamentben kurjongató kocsmatöltelék. Ha tehetném, be is rendelném Ferencet egy beszélgetésre a témában. Kávé, süti van.
Kapcsolódó írások:
Realpolitik I.
Slota titkos beszéde