Érdekes dokumentumra bukkantam ma reggel, mikor megnyitottam emaileimet. Egy „Put that bigger penis under the Christmas tree” tárgyú levél és a Nokedlipusztai Kastélyszálló karácsonyi üdvözlete között ugyanis ott volt Ján Slota, a schengeni határnyitás alkalmából el nem hangzott beszéde. Fogadjátok hát szeretetettel, íme:
Hőn szeretett, büszke szlovák népem, szlávok szlávjai!
Eljött hát a nagy nap, amikor Európa nemcsak gazdaságilag, hanem határai eltörlésével is csatlakozott Szlovákiához. Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy az elnyomó ázsiai horda, a magyarok is kiérdemelték eme magasztos megtiszteltetést, hogy ettől az órától, perctől, másodperctől fogva határainkon nem kényszerülnek szánalmas címerükkel díszített okmányaik lobogtatására, a mi büszke határőreink előtti térden csúszásra a bebocsáttatás érdekében, hanem csakúgy, mint ezer éve, beszivároghatnak szent országunkba, belülről bomlasztva azt. Hát nem tanul Szlovákia a történelemből, hogy ismét ellenőrzés nélkül beengedi áldott földjére a magyarokat, a zsidókat, és a homokosokat, hogy a homokos magyar zsidókról ne is beszéljünk?! – kérdezhetnétek joggal, testvéreim.
Nos, drága barátaim, húgaim, öccseim, biztosíthatlak benneteket, hogy amíg az én nevem Ján Slota, nem veszítünk éberségünkből, őrizzük országunkat, és tűzzel-vassal harcolunk az utolsó „magyar” politikai szerveződés, bomlasztó csoportosulás ellen. Ezzel egy időben viszont mi is élünk az új helyzet adta lehetőségeinkkel.
Gondoljatok csak bele, mennyi remek eszköz adatott a kezünkbe három ősellenségünk – a magyarok, a zsidók és a buzik – közül a legveszélyesebbik, a magyarok megfékezésére. Eddig, ha tankot akartunk volna indítani Budapest felé, kénytelenek lettünk volna MÉH-telepre szállítandó nemesfémnek álcázni, most viszont szó és ellenőrzés nélkül szánthatjuk nemes szlovák földjeinket tankkal: Tokajt, az Alföldöt, a hegyvidékeket, az ősi szlovák városokat, Budapesttől Békéscsabáig, amelyeket a magyarok elraboltak tőlünk, és ahol azóta is fogva tartják tót testvéreinket.
Feléleszthetjük szent elveinket, államunk, alkotmányunk alapját, a Beneš dekrétumokat, beteljesíthetjük azok szellemiségét! Végre! Az éj leple alatt ellenőrzés nélkül vihetjük át a határon az országunkat megmételyező délvidéki magyarokat, házaikba, földjeikre telepíthetjük a magyarok által megszállt szlovák területeken tengődő, szenvedő honfitársainkat! Beteljesíthetjük hatvan éves álmainkat! De a java még csak most jön!
Az éj leple alatt minden este pár méterrel arrébb visszük az igazságtalan trianoni döntés értelmében kijelölt államunk határait jelző köveket! Nem titok, hogy nemzetünket csúfos megaláztatás érte az első világháború után, amikor ősi jussunkat csak részben kaptuk vissza, hát itt az idő, hogy a büszke, gazdag és erős szlovák nép végre visszavegye, ami az övé! Ha segítetek, számításaim szerint egy hónapon belül miénk lehet Esztergom, onnan pedig pár év alatt egészen a szerb határig elvihetjük a köveket. Sajnos, azt a határt még őrzik, de már reméljük nem sokáig!
Ha igazi, erős szlovák vagy, barátom, velem tartasz! Ha a zsidók, a buzik és a magyarok titkos világuralmi terveit szolgálod, átkozott legyen a neved, a családod, valamint számolnod kell azzal, hogy államellenes bűncselekmény miatt, egy „A magyarokat szolgáltam” táblával a nyakadban akasztunk fel, amint elértük céljainkat. Rajta hát, állj mellénk, tudd, hogy hol a helyed! Ha szlovák vagy, velünk tartasz! Ha áruló, akkor meg nyald ki a schengen!
(Ján Slota lelép a szónoki emelvényről, de még hallani, ahogy odasúgja titkárának, egy bőrszerkós, szőrös mellkasú ötvenes férfinek a következőket: ,,Na, jó voltam, Furkó úr? Ült a szóvicc a végén?")
