A magyar külügyminisztérium rettenetes semmittevésében berántotta a szlovák nagykövetet raportra. A kávé és teasütemény felszolgálásának apropóját ezúttal a Kárpát-medence legviccesebb alkoholista taplójának friss bon-motja szolgáltatta. A szlovák kormány szerszáma ugyanis két stampedli borovicska közt lovas bohócnak titulálta államalapító királyunkat, amit a Budúcnost vendéglátóipari egység közönsége minden bizonnyal zajos tetszésnyilvánítással ünnepelt. Slota az a jellegzetes bumburnyák, akinek a sarki kocsma gimnazista törzsközönsége fizeti a fröccseit, cserébe azokért a végtelenül szórakoztató történetekért, amiben hősünk egy este 17 nőt tesz magáévá, és egymaga foglalja el tankkal Berlint, Párizst. Ez a tapló most a kelet európai történelem furcsa izlésének köszönhetően a pozsonyi parlamentben, kormányban találta magát a kocsma helyett, de láthatóan semmiféle különbséget nem érzékel a kettő között. Röhög is rajtuk Európa emiatt, kormányunk meg nagyköveti szintre emelve az alkoholgőzt fontoskodik értelmetlenül, tán a határon túli magyarokal szemben eddig mutatott cinikus érzéketlenséget túlkompenzálva.
Nem. Az egészségesnek mondható nemzeti önérzet nem fordul meg minden alkesz pöcs sértegetésétől, ahogy a makkoscipős susimelegítős újgazdag handabandázásától sem esik depresszióba normális ember. Esetleg odavet valami egy- vagy két, -értelmű tőmondatot, de nem kezd el tárgyalni vele, róla. Akkor sem, ha a közröhej tárgya momentán részegen is normálisabban kezeli a családi kasszát, mint egy szocialista-européer reformer. Ez utóbbi sajnos közel sem olyan röhejes, mint a szlovák parlamentben kurjongató kocsmatöltelék. Ha tehetném, be is rendelném Ferencet egy beszélgetésre a témában. Kávé, süti van.
Kapcsolódó írások:
Realpolitik I.
Slota titkos beszéde