Kontar
I 2013.10.26. 07:01
A gréczyzsoltját neki! A Nemzeti Együttműködés pálmájának kritikátlan levéltetveiként egyenesen a négyszáznegyvennégy szervilis magyarokról szóló összeállításáig nyaltuk magunkat! (Megtekinthető itt, A 30 legszervilisebb magyar – 1. rész (A-tól K-ig) cím alatt, ötödik helyen.) Mottó: ahol szerviliseznek, ott szervilis vagyok. Mindehhez ráadásul elég volt az, hogy jó ideje gyakorlatilag posztszünetet tartunk magánéleti okokból (bár néha még fellángolunk), azaz létünk legpasszívabb korszakában, puszta semmittevéssel benne vagyunk az első tízben, kár, hogy nem vagyunk még szemlélődőbbek, akkor talán az első helyet is megcsíphettük volna!
Persze csak a magam nevében, de jelzem: semmi bajom a listán levéssel, sőt. Bármilyen listán szerepelni császárság. De lista és lista között is van különbség, a dömping pedig nem tett jót ennek az egykor virágzó műfajnak. A listázás lett az internet nyílt levele, tollhegyenje, kentaúrbeszédje.
A 444 szerint például csak jobbosok lehetnek szervilisek, balosok nem, de hát a balansz már a könyvégetéses javaslataikkor sem volt nagy barátja a srácoknak, hiszen csak Újszövetséget égetnének, Ó-t nem. Vagy módszertani problémákat vet fel, hogy a szervilislista második részében konkrétan kormányzati szereplők tűnnek fel, például egy miniszterelnök-helyettes, valamint Fidesz-tag politikusok. Ők vajon a saját seggüket nyalják?
Nagyobb baj, hogy a szervilislista egyáltalán nem vicces. Hogy nekünk, kormányközelieknek nincs humorunk, az megbocsátható, de hogy Bede Márton a Szekeres Imrével készült villáminterjú óta nem írt vicceset, az nagy csapás a médiaelitre. Én a konzervatóriumozáson is képes vagyok röhögni, ha jól van megírva, de ezen a szervilisezésen fikarcnyit nem mosolyogtam. (Itt teszem hozzá, hogy a legirritálóbb magyarok nagy listáját máig előveszem néha, mert jó. Tehát régen a listázás is jobb volt.)
A Bede-Erdélyi által összerakott szervilislistát olyan FB-oldalakon láttam viszont, mint a Nagykátáért Együtt 2014-csoport. Mást talán nem is szükséges hozzátenni.
Válogatás a 2010-es választások óta megjelent szervilis posztjainkból, a teljesség és rendezettség igénye nélkül:
Schmitt-ügy: nem maradhatunk örökké Naésország
Az IMF és az áldásos hideg
Matolcsyék nem értik: ha pénzt kérünk, nem mi diktálunk
Az elkúrás visszatér
Kommunikációs kormányzás fenyeget
Propagandafestészet és mesekönyvillusztráció Kerényi-módra
Amerika morcos ránk – „na és”. Na és?
Milyen szert szív a kormány?
Fideszes elefánt a média porcelánboltjában
Az Alkotmány asztala, nemzetiszín kukák és az ünneplés méltósága
Budapest, V. kerület, Roosevelt tér
Alkotmányterv: szimpatikus elképzelés pongyola csomagolásban
A forradalmi alkotmányozásról
Jót tenne egy új alkotmány, de nem most
Forradalom után
A szabad választásról és az államosításról
Kína lép az Egyesült Államok helyébe?
Orbán Viktor, a liberális demokrata?
Orbán Viktor és a kelet varázsa
Hogyan temessünk alkotmányt?
A 22-es csapdája és a költségvetés
Mit kockáztat a Fidesz az alkotmánybíróság fenyegetésével?
Az alkotmánybíróság esete a forradalmi kormánnyal
Apuci kisfia: a paternalizmus ellen
Lovagok és lókötők: a Fidesz gazdasági elképzelései
Nyugdíjelszámolás: mégis kinek a pénze?
Repedések a cukormázon
Drága Gizikénk!
Miért Schmitt? Az új elnöki rendszer körvonalai