Alapvetően a történelmi alkotmányok hívei lennénk, de ha már ilyen kartális időket élünk, akkor – mivel egy alkotmány mégis meghatározza egy politikai közösség életének kereteit – úgy gondoljuk, érdemes figyelmet fordítani egy írott dokumentum minőségére is. A Konzervatórium többször jelezte harmadik utasságát alkotmány-ügyben, hol keményebben (meg itt és itt), hol puhábban kritizáltuk a Fidesz alkotmányozós folyamatát, habár nem éppen azért, ami miatt mások is. Mindenesetre az alkotmány krumpilevesnek nézése nem tesz jót senkinek.
Például nem volt problémánk a kereszténység felvételével, a házasság „szűkre szabásával” és a történelmi-nemzeti akklamáció beemelésével – ám annál inkább mindennek a megfogalmazásával. Továbbá a hullámzó minőség mellett már a módosítások előtti alkotmányt is túlírtnak találtuk, mivel tele van pakolva sokadik generációs jogokkal, amelyek nem valók alkotmányba. A magzati élet védelme nemhogy túl szűk, hanem sunyi, amennyiben szóban kiáll érte, ám jogkövetkezménnyel nem jár, így nem kellett szigorítani a meglehetősen szabados magyar abortusztörvényt, s már az első változat is vészesen kezdett hasonlítani a száz oldalas portugál alkotmányra.
Kifogásoltuk a rekordgyorsaságú, ennek megfelelően minőségi kívánalmaknak csak részben eleget tevő alkotmányozási folyamatot, ám azzal nem volt bajunk, hogy az alaptörvényt nem „konszenzussal” fogadták el – ritka eset a minden párt által elfogadott, népszavazással megerősített alkotmány a világban, a kétharmados felhatalmazás éppen elég legitimációt nyújt egy új alkotmánynak meglátásunk szerint. Arra is rámutattunk, hogy az emberijogi-köztársaságpárti vonalon mozgók európai kritikája alapján számos európai alkotmány nemerurópai.
Ugyanakkor felettébb cinikus, ha minden, az alkotmánybíróság által kifogásolt törvényt beemelnek az alaptörvény főszövegébe. Tovább romlik a szöveg minősége, hosszabb és átláthatatlanabb lesz, és belekerül millió olyan dolog, ami nem alkotmányba való. Jó hogy nem már a moszatok jogait, a kutyatartás szabályait és egyéb dolgokat is bele nem tesznek az alkotmányba. Most akkor alaptörvényről beszélünk, vagy egy olyan törvényről, ami salátajelleggel szolgál mindenféle jogszabály kimenekítésére az alkotmánybíróság hatásköre alól?
Ha az alkotmánybírósággal magával van baja a parlamenti többségnek és a kormánynak, akkor ugyanis már érdemesebb inkább végiggondolni annak a szerepét, mintsem permanensen kiemelni mindent a hatásköre alól. Persze akkor megint jönnének az európai demokráciaféltő szervezetek tiltakozásai, de azok jönnek így is.
Továbbá ez a módosításosdi a szöveg Orbán Viktor által vindikált tekintélyének és szakralitásának sem tesz jót. Hol szakrális, meg hol tisztelhető egy állandóan módosítgatott szöveg?
Elméletileg lehetséges, hogy lesz még balos kétharmad is az országban. Nos, akkor megnézheti majd magát a Fidesz-KNDP, mint az alkotmánymódosítás cinikus módszerének precedensteremtője, és egy szava sem lehet a módszerét biztosan lemásoló ellenfélre. A következő választásokon persze nem valószínű a kétharmados balos győzelem, sőt még a feles sem. De attól kezdve, hogy csak mondjuk sima többsége van a Fidesznek, meg fogja látni, hogy a saját mozgásterét is mennyire beszűkítette.
Amúgy ha a történelmi alkotmány lenne az ideál, akkor inkább egy rövid, keretszerű alaptörvényre lenne szükség, ami meghúzódik, nem terpeszkedik. Minél hosszabb és jobban beleszól az életünkbe egy alkotmány, annál kevésbé van köze egy történelmi alkotmányhoz. Márpedig ha a trend folytatódik, olvashatatlanul hosszú és feleslegesen részletekbe menő alkotmányunk lesz (vagy már van). Mit fog szólni amúgy mindehhez Kerényi Imre? Mi lesz az alkotmány díszkiadásaival?
Mondhatnám, alkotmányügyben tetszettek volna jobban végiggondolni a dolgokat, kapkodás nélkül. Kevesebb lenne a galiba. A krumplileves legyen krumplileves, az alkotmány meg alkotmány.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
