Minden oldalról, minden világnézet felől vannak vélemények, amelyek szerint Geréb Ágnes szektás, fanatikus, kirekesztő, sarlatán, csak a saját elképzelését tartja elfogadhatónak, és persze, életek száradnak a lelkén. És minden oldalról, minden világnézet felől halljuk, hogy karizmatikus személyiség, nagyon körültekintő szakember, aki a több mint 3000 kisbaba születését kísérve mindössze hármat veszített el.
Kóczián Mária írása
tovább
Megjelent a Szombat zsidó politikai és kultúrális folyóirat februári száma. A tartalomból:
Czifrik Balázs: Emlékezetközösség
Az emlékezetközösség fogalmát sokfelől lehet értelmezni: Trianon felől, a holokauszt felől, és persze a Rákosi-diktatúra felől. Van miből válogatni. Nálunk, a Kárpát-medencében külön érdekesség, hogy az emlékezet éles cezúrát húz ember és ember közé. Nálunk az emlékezés nem eggyé olvaszt, gyúr, formál egykor szenvedő közösségeket, hanem szétválaszt. Nálunk az emlékezet nem közös, megélhető múltat teremt, hanem a harci szellemet izzítja. Mi ezért olyan feladatra vállalkozunk, amellyel igyekszünk nem tovább szítani a viszályt. Mi a magyar, zsidóm anyaországi és határon túli emlékezetet igyekszünk közelíteni és dialógust teremteni, az emlékezetközösségek között.
Balázs Gábor: A messiási álom Maimonidész filozófiájában
Maimonidész szerint a Tóra két alapvető célja a test és a lélek tökéletesítése. Az első cél alapvetően társadalmi-politikai jellegű, a próféta az általa adott törvény segítségével olyan államot hoz létre, amelyben mind a tanult egyén, mind a tömeg a maga szintjén találhatja meg a helyét. A Tóra második célja az egyéni; az intellektuális ismeretek elsajátítása.
Álom a Talmudban – Válogatás a Babilóniai Talmud Brachot traktátusának IX. fejezetéből
Rabbi Smuel Bár Náhmáni, Rabbi Johánán nevében azt mondta: Az embernek [álmában] csak azt mutatják meg, amire gondolni szokott, mint írva van: Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban (Dán 2, 29), vagy, hogy megértsed a te szívednek gondolatait (u. o. Rabbi Hánán azt mondta: Háromféle [álom] utal a békére: Folyó, madár és az edény. A folyóról írták: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet (Ésa 66, 12); a madárról írták: Mint repeső madarak, úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet (Ésa 31, 5); az edényről: Uram, te adsz nekünk békességet (Ésa 26, 13).
Schmelowszky Ágoston: A lélek rejtett szövedéke – pszichoanalitikus gondolatok az álomról
A lélek mélyén folyamatosan álomképek termelődnek, és az álmodás a légzéshez hasonlatosan járul hozzá a szervezet egészséges működéséhez. Hagyjuk csak egy pillanatra, hogy figyelmünk a külvilágról befelé terelődjön: hamarosan jönnek a képek! Ez a folyamatos álommunka hozza létre a lelki működés alapelemeit. Ezáltal válnak feldolgozható érzésekké és gondolatokká a bennünket érő külső és belső ingerek.
Álmok, látomások, kultúra – Gadó János Heller Ágnes könyvéről
Az álomtörténeteknek nincs eleje és vége: egy ponton belecsöppenünk, valahol máshol pedig elveszítjük a fonalat vagy felébredünk. Az álomvilágban nem lehet hazudni sem: ehhez ugyanis szükség lenne a szilárd valóságra, ami nincs. Az álomban vannak vágyak, de nincs akarat: ahol nem érvényes a kauzalitás, ott az akaratlagos cselekvésnek sincs helye.
Rendetlenség – Szántó T. Gábor Sarah Gancher Széder című darabjának előadásáról
A Széder színpadán az Akácfa utcai lakásszínházban (…) ödipális, és huszadik századi magyar zsidó sorsdrámát látunk. A számon kért múlt az anya kikényszerített vallomása nyomán sokkal komplexebbnek tűnik, mint azt a lány – aki antikommunista meggyőződésében, Fidesz képviselőjelölti kampánya előtt áll – sejthette volna. (…) Az utókor, átpolitizált történelmi tudatával, nem képes tisztán láttatni az egyéni erkölcsi felelősség fokozatait – sugallja a darab. Nem marad más eszköz a múlt valódi ábrázolására, mint a művészet, mely lehatol az egyéni indítékokig, tényleges tettekig és azok mozgatórugójáig.
Milyen műzsidónak lenni? Interjú Till Attilával
Valóban nem vagyok zsidó, de a feleségem az, így a gyerekeim is azok, és a zsidóságunkról már én is többes szám első személyben beszélek. Ráadásul az életem úgy alakult, hogy a barátaim és a szerelmeim is inkább zsidók voltak. Továbbá nagyon sok hasonló gondolkodású, érzésű ember van körülöttem, akik zsidók. Aztán hogy kinek mi szükséges ahhoz, hogy jól érezze magát a világban – vallásosság, származás stb. –, az már egyénfüggő. Az én állapotomat az egyik Bálint házi beszélgetésen úgy fogalmaztam meg, hogy én műzsidó vagyok.
Ez egzisztenciális, mitologikus film – Interjú Nadav Lapid izraeli rendezővel
Leghőbb vágyam volt, hogy izraeli hős legyek, egy kommandós egységben. A tengerparton edzettem, hátamon kövekkel megrakott hátizsákkal, miközben ezek a – manipulatív – hősies képek lebegtek a szemem előtt. Filmemben ezt az archetipikus hőst akartam bemutatni, akiben sűrítve van jelen az izraeli férfi-eszménykép. Ismertem ugyan egy hús-vér kommandóst is, de megpróbáltam az egyénektől elvonatkoztatni és a kommandós lét esszenciáját megragadni.
A Ráció Kiadó meghívja önt a Horkay Hörcher Ferenc és Szilágyi Márton szerkesztésében megjelent Edmund Burke esztétikája és az európai felvilágosodás című kötete bemutatójára, 2012. február 9-én (csütörtökön) 17 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumba (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.). A kötetet bemutatják Fogarasi György és Margócsy István irodalomtörténész.
Edmund Burke, a jelentős 18. századi brit politikus és politikai gondolkodó, akit gyakran az angolszász konzervativizmus „atyjaként” emlegetnek, nem ismeretlen a magyar olvasó előtt. Főműve, a Töprengések a francia forradalomról című értekezés 1990-ben jelent meg magyar fordításban. Burke azonban nem kizárólag a politikai filozófia klasszikusa: ifjúkori, 28 éves korában írott műve, a Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről való ideáink eredetét illetően (1757), amely magyarul csak néhány éve olvasható, a felvilágosodás korának esztétikai gondolkodására volt nagy hatással. A könyv újdonsága abban állt, hogy a szerző az antik retorika egyik kulcsfogalmára, a fenségesre alapítva gondolatmenetét, a szép kategóriáját bizonyos fokig zárójelbe téve, egy új művészetelméleti paradigma alapvetését végezte el.
Ez a tanulmánykötet, amely egy néhány éve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarán megrendezett tudományos konferencia eredményeit gondolja tovább, magyar nyelven először ad áttekintést e korszakos mű korabeli jelentőségéről, különböző irányú értelmezéseiről és máig ható aktualitásáról. Nemcsak esztéták vizsgálják és magyarázzák benne Burke gondolkodói teljesítményét, hanem több tudományág perspektívája is megjelenik itt. A fenségesről szóló traktátus szélesebb eszmetörténeti kontextusát is feldolgozzák az egymástól sokszor távol eső tudományágakból és különböző generációkból érkező tudományos kutatók (irodalomtörténészek, eszmetörténészek és filozófusok). Így Burke kapcsán arra is rácsodálkozhat az érdeklődő olvasó, hogy az utóbbi években milyen gyümölcsöző dialógus alakult ki e különböző humántudományos diskurzusok között Magyarországon is, s hogy ennek milyen távlatai lehetnek a 18. századi gyökerű, de mindmáig ható történeti, eszmetörténeti problémák elemzésében.
Edmund Burke esztétikája és az európai felvilágosodás. Szerkesztette: HORKAY HÖRCHER FERENC és SZILÁGYI MÁRTON. 2011; 336 oldal; 3100 Ft.
Írásomban megpróbálom röviden körbejárni, hogy milyen esélyei vannak Kolozsvárnak arra, hogy az erdélyi magyarság központja legyen/maradjon, illetve a kolozsvári értelmiségnek, hogy az erdélyi magyar nemzeti mozgalom megújításában központi (vagy legalább jelentős) szerepet kapjon. Kolozsvár hagyományosan Erdély centruma, a XIX-XX. század fordulóján a magyar polgárosodás motorja, a két világháború között pedig a kisebbségi helyzetbe került közösség egyértelmű szellemi és politikai központja volt. A XX. század második felétől azonban egy sor olyan folyamat indult be, amelyek vezető szerepét gyengítették.
Kiss Tamás írása
tovább
Pont jókor jött az Orbán-kormány kommunikációs stábjának a havazás és a nagy hideg. Akadozó tárgyalások az IMF-fel, folytatódó kötelezettségszegési eljárás, csökkenő fizetések, Malév-csőd. Mégsem ezek szerepelnek leginkább a híradásokban, hanem a hóhelyzet. A kormány számára negatív híreket el lehet feledtetni a természeti csapásként tálalt időjárási körülményekkel. Ez azonban hosszú ideig nem tartható.
Földi Bence írása
tovább
Megkésve bár, te törve nem Facebook-oldalunk után itt is ajánljuk a Magyar Kurír Ervin Gábor zsidó származású katolikus papról szóló cikkét és Talita keresztény női portálnak a január 27-i nemzetközi holokauszt emléknapra megjelent Embermentők című sorozatát, amelynek első részében Sztehlo Gábor (1909-1962) evangélikus lelkészre emlékeznek, aki 1944 őszétől Budapest ostromának végéig, 1945. február közepéig 1600 gyermek és 400 felnőtt életét mentette meg. Túlnyomó többségben zsidókét.
tovább
Hungary made front page in the newspapers of the world only a few times during its post-World War II history: in 1956 when its anti-Communist uprising was shattered by Soviet tanks, in 1971 when Cardinal Mindszenty was allowed to leave the country by Communist authorities, and in 1989 when Hungary contributed to the collapse of the Soviet system in Central Europe. (...)
Now Hungary is mentioned again in front page articles, but this time for a very different reason. From the New York Times to Le Monde we read that the country’s government is sliding toward “authoritarianism.” Trotted out as proof are the moves of Prime Minister Viktor Orban to consolidate his party’s hold on power, new rules that supposedly threaten the independence of the judiciary, and most of all the suspiciously Christian, pro-life and pro-family clauses in Hungary’s new Constitution. All these are out of step with the aggressively secular oligarchy that runs the European Union, and Hungary is being threatened (for instance, by U.S. Secretary of State Hillary Clinton) that if its government doesn’t back down, the nation will face potentially crippling sanctions. (...)
In its present form, the Hungarian Basic Law is a politically moderate legal document formulated along the lines of the conservative liberalism of an Edmund Burke or a Russell Kirk. It is, in fact, very close in its words and spirit to the Constitution of the United States of America. If anything, this resemblance demonstrates that we live in a world of common values. (...)
Ajánljuk Mezei Balázs írását a Crisis Magazine-on:
Hungary Under Siege - Again
Az Európai Bizottság és az Európai Parlament által támasztott kifogások kapcsán sokakban felmerülhet a kérdés: ezek szándékosan kekeckednek velünk? Elnézve az Európai Parlamentben múlt szerdán lefolytatott vitát, könnyen szárba szökkenhet az ember fejében a gondolat, hogy az EP egy műbalhézás céljára létrehozott sóhivatal, hétszázvalahány képviselővel, akiknek többsége hasznavehetetlen tudással rendelkezik, ha egy politikai vitában konkrétumokról kellene szót ejteni. Persze tudjuk, hogy az ilyen viták, illetve az abban megszólalók a nyilvánosságnak, sokszor saját hazájuk közvéleményének beszélnek és a színvonal sokban nem különbözik a tagállami parlamentek adok-kapokjainak színvonalától.
Szánthó Miklós írása
tovább
A legszerényebb becslések szerint is százezren vettek részt a szombaton megtartott Békemeneten. Véletlen ez, vagy valami újnak a kezdete?
Ruzsbaczky Zoltán írása
tovább
dobray
I 2012.01.21. 07:01
Frappáns beszédet mondott Orbán Viktor az EP-ben, a Magyarországot kritizáló képviselők többsége pedig láthatóan felületesen tájékozódott az általa nehezményezett törvényekkel, megoldásokkal kapcsolatban. Azonban hiába igaz, hogy a külföldi aggodalmak jelentős része túlzó, ha egyszer más tekintetben a Fidesz mégis ráerősít ezekre. Hogyan is?
tovább
„Ha Cohn-Bendit Európa, akkor én nem vagyok európai.” (MG)
Akarok a békéért menetelni szombat délután? Nem hiszem. Legfeljebb a békénhagyásért. Tiltakozni akarok. De nem a kormány voluntarista és átgondolatlan lépései ellen. Azok ellen már tiltakoztunk eleget, és fogunk is még tiltakozni. Én a transzatlanti balos Internacionálé tébolydája ellen akarok tiltakozni, illetve hazai leányvállalataik ellen. Az ellen akarok tiltakozni, hogy a nemzetközi sajtó állandóan identitászavaros honfitársaim rémképeit idézze a magyarság genetikai és a nemzetkarakteri problémáiról.
Máthé Áron írása
tovább
Van itt ez az okádék: újfent eleresztette magát Bartus László, a mértékadó demokrata véleményformáló az Amerikai Népszavában, cikkében az ország minden bajának a katolikus egyház létét nevezve meg okként.
Végiggondoltuk, hány helyen lehetne cáfolni (például a református Orbán és a református Fidesz-derékhad mint a Vatikán ügynökei szaladnak raportra a pápához; az univerzalista-szupranacionális katolikus egyház mint a „nemzeti ügy” képviselője; vagy a katolikus államvallásnak nyilvánítása; a sületlenségek vetekszenek a Da Vinci kód
csacskaságaival), de legyen annyi elég, hogy a szerzőtől sírva kérne tanácsot Mód Aladár, hogy ezt hogyan rakta össze. Ám mindez teljesen fölösleges. A haladóknál a tudatlanság magabiztossággal való párosítása bizonyosan a virtus receptje.
tovább
A KOMMENTÁR 2011/6-os számának tartalomjegyzéke:
Esszé
Balázs Zoltán: Holmik 5.
Műhely
Papp István: Az „ismeretlen” Bibó István
Megadja Gábor: Formális és tartalmi
Honi Figyelő
Takács Géza: Deviancia az iskolában
Török Attila: Gazdaság és önámítás
Totális múlt
Mészáros Tamás: Gazdák a népbíróság előtt
László Dávid: Nickelsburg László és a Baross téri csoport
Messzelátó
Szentmihályi Gergely: Perzsa atom?
Szemle
Csunderlik Péter: „A hetedik te magad légy”
Paksa Rudolf: Siralmas ének a szellemi tatárjárás korából
Könczöl Miklós: Próféta a hazájában
Bödők Gergely: Horthy a falon
Disputa
Stadler János: Félreértések a versenyjog szerepéről